Fogalmunk sincs arról, hogyan kerültünk haza Dubajból

Mintegy 14 ezer román állampolgár tartózkodott az Egyesült Arab Emírségekben, amikor szombat reggel az Amerikai Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt. A konfliktus órák alatt eszkalálódott a Közel-Keleten, Irán megtorló csapásokat indított a térség országai ellen, Izraelt, Szaúd-Arábiát, Bahreint, Katart, Jordániát és az Egyesült Arab Emírségeket is lőtték.

Az elviselhetetlen nyári kánikulák beköszönte előtt a február és a március hónap az egyik olyan időszaka az évnek (a másik ősszel van, novemberben), amikor a romániai turisták előszeretettel választják kikapcsolódásnak az Egyesült Arab Emírségek legnagyobb városát, Dubajt. Nem véletlenül érkeztek hírek arról, hogy (sí)vakáción lévő iskolások rekedtek a városban. Például Vrancea megyéből 28 diák nem tudott hazajutni, míg Szeben megyéből 10-en rekedtek ott. Székelyföldön talán egy 35 fős gyergyószéki csoport dubaji tartózkodása jelentette a legnagyobb riadalmat. A közben már hazaérkezett kirándulócsoport egyik tagja, Eszter (kérésére megváltoztattuk a nevét) mesélte el, hogy mit tapasztaltak a városban, megosztotta a hazajutásuk történetét is, és arról is mesélt, hogy miért annyira népszerű Dubaj.

Elmondása szerint a csoport nagy része egy Gyergyó környéki baráti társaság, akik gyakran kirándulnak együtt, és bejárták már Románia turisztikai nevezetességeit is. Senkinek sem volt élete úti céljai között Dubaj, de megismerkedtek egy sepsiszentgyörgyi származású idegenvezetővel, Lukács Izabellával, aki az Egyesült Arab Emírségekben működteti a Travel Dubai nevű utazási irodát, ami főleg magyar anyanyelvűek számára kínál szolgáltatásokat, és általuk eljutottak Dubajba.

„Minden programot megszerveztek, minden belépőt megvásároltak. Nekünk csak annyi dolgunk volt, hogy a szállodából kilépve felüljünk a légkondicionált autóbuszra, majd meghallgassuk a két idegenvezetőt, aki öt napon keresztül rengeteg tudást, tapasztalatot adott át” – fogalmazott Eszter, aki szerint február 28-án, szombaton reggel úgy indultak haza, hogy sikerült belelátni egy teljesen új világba.

„Szombaton délelőtt már felültünk a repülőre, 10 óra 25 perckor kellett volna induljunk vele haza. Nem néztünk híreket, még teljesen az elmúlt hét varázsa alatt voltunk, a tapasztalatokat beszéltük meg. Először csak annyit jelentettek be, hogy Irán légterét lezárták, ezért útvonalat kell változtatnunk, várjunk türelemmel. Utána arról szóltak, hogy az útvonal módosítása miatt üzemanyagot fogunk még kapni. Két és fél óra elteltével jelentette be a kapitány vagy a személyzet, hogy le kell szállni a gépről, mert egyelőre nem tudunk felszállni. Akkor még minimálisat tudtunk arról, hogy mi történt a nagyvilágban. Egy-két híroldalt nyitottunk meg, láttuk, hogy valami zajlik Iránban” – magyarázta.

Hangsúlyozta, noha fogalmuk sem volt arról, mi fog történni velük, senki sem pánikolt. „Nyilván nem tudtuk, mi fog történni, de pánikba senki sem esett, biztonságosnak tűnt a környezet. Annál a kapunál, ahol felszálltunk a repülőre, és ahol majd vissza is tértünk a gépről a terminálba, valami építkezési munkák zajlottak. A munkások ugyanúgy végezték a dolgukat, mintha semmi sem történt volna” – magyarázta. Azon kívül pedig, hogy egy-két kisgyermek elsírta magát, nem volt tapasztalható semmiféle félelem az óriási reptéren, ők sem idegeskedtek. Minden működött, visszakapták a csomagot, a reptéri dolgozók pedig elvezették a tömeget.

Elmondása szerint végül szombat délután 18 óra körül tájékoztatták őket arról, hogy egész biztosan nem száll fel onnan a repülőjük, és a reptérről szállodába viszik őket.

„Romániai vagy kelet-európai szemmel ez azért elég káosznak tűnhet, de szerintem az ott töltött egy hét tapasztalatai alapján teljesen megbíztunk a rendszerben, hogy ennek még jó vége is lehet” – magyarázta. Szerinte minden illetékesnek annyit mondtak, hogy egy 35 fős csoporttal vannak, és szeretnének együtt maradni. És ezt megértették. „Felmerült bennünk, hogy vajon találnak-e olyan szállodát, hogy együtt maradhassunk, de ez csak egy kósza kérdés volt, mert egyszer csak ott álltunk 35-en, jött az autóbusz, beültettek, és elvittek egy luxusszállodába” – magyarázta. Úgy látja, a hatóságok „két szóból” is megértették, hogy együtt szeretnének maradni, és olyan szállodába vitték, ahol mindannyian elférnek.

„Olyan rendszer működött, amiben mindenki azon dolgozott, hogy az összes turista biztonságba kerüljön. Igaz, hogy ott volt a Travel Dubai mögöttünk, de abba a helyzetbe nem sok beleszólásuk volt” – tette hozzá.

A gyergyói csapat három éjszakát töltött a szállodában, ahol az elején még aggódtak azért, hogy vajon ki fogja fedezni nekik a szállást, de később megnyugodhattak.

„Amikor a sajtóban megjelentek a hírek arról, hogy a dubaji turisztikai minisztérium átvállalja az ott ragadt turisták szállásköltségeit, akkor megnyugodtam, mert ugye Dubajban a ki nem fizetett számláért börtön jár” – magyarázta Eszter, aki szerint ezzel együtt minden nap megkérdezték a recepción, hogy akkor még maradhatnak, mert keringtek olyan információk, hogy vannak olyan csoportok, akiket felszólított a szálloda, ha nem fizetnek, akkor hagyják azt el. A hotel személyzetének válasza pedig egyértelműen az volt, hogy szó sincs arról, hogy ki kellene csekkolni végleg, csak minden nap újra kellett regisztrálni, tehát „be kell csippenteni a kártyát”. Elmondták, minden nap 15 órakor értesítik őket a fejleményekről. „Ilyen végtelen nyugalommal és udvariasan válaszolták, hogy mi ne aggódjunk, mert le van rendezve a napunk, és menjünk a svédasztalos reggelire” – tette hozzá.

„Az egész konfliktusból mi konkrétan annyit érzékeltünk, hogy nagyjából 5-6 óránként tompa, mély dörgéseket hallottunk. Gondolom, annak a moraját, amikor a légvédelmi rendszer kivédett egy rakétát.

Ezen kívül első este, amikor beértünk a szállodába, akkor tényleg jött mindenkinek a telefonjára egy figyelmeztetés, olyan, mint Romániában a Ro-Alert. Elmondása szerint ebben például arra figyelmeztették őket, hogy ne tartózkodjanak az ablak mellett.

Eszter szerint a három nap egyik legnagyobb kihívása az otthoniak és a világ más tájain élő ismerősök, barátok megnyugtatása volt, hogy ők jól vannak. Folyamatosan aggódó üzeneteket kaptak, illetve azt kellett bizonygassák, hogy nincs akkora probléma, mint azt a hírekből sokan értelmezik.

„Első kézből tapasztaltuk meg, hogy milyen az, amikor egy távoli eseményről szenzációhajhász újságon keresztül értesülünk, mert borzasztó túlzások jelentek meg az újságokban és a közösségi médiában” – magyarázta. Elmondta, olyan – feltételezése szerint AI generált – videót kaptak otthonról Burdzs Kalifáról, amin az látszott, hogy le van bombázva, miközben ők az ablakukból látták az álló épületet. Elmondta, a dubaji reptérről is jelentek meg olyan hírek, hogy megtámadták azt, miközben annyi történt, hogy a légvédelem által kivédett rakéta darabjai hullottak rá, és az egyik terminálja megrongálódott. Olyan tárgyi tévedéseket is láttak a beszámolókban, amikor Bahreint összekeverték az Egyesült Arab Emírségekkel.

„Számos videót csináltam és küldtem el minden nap az otthoniaknak, hogy megnyugtassam őket, és ők lássák, itt zajlik az élet, az autók jönnek-mennek, a gyerekek játszótéren szaladgálnak, az emberek pedig a promenádon sétálnak” – magyarázta. Szerinte a három nap alatt, amit az Egyesült Arab Emírségek kormánya által fizetett szállóban voltak elszállásolva, egyszer tapasztaltak olyat, hogy beremegtek az ablakok egy távoli robbanás miatt. Általában csak tompa morajlás jelezte, hogy konfliktusos övezetben vannak.

„Azért minden este az övtáska az iratokkal, a feltöltött telefonokkal, vízzel és élelemmel mellettünk volt, hogyha véletlenül szaladni kell, akkor készenlétben legyünk. És azt is megnéztük, hogy merre van a vészkijárat, merre kell menni” – jegyezte meg, hogy azért nem volt felhőtlen az ott töltött idő, hozzátéve azt is, hogy ezt inkább csak a maguk megnyugtatására tették, hogy ne érje őket váratlanul egy hirtelen kialakuló vészhelyzet.

Eszter elmondta, ők tisztában vannak azzal, hogy valószínűleg nem mindenkinek jutottak olyan körülmények, mint nekik. Sőt, egy kicsit kellemetlenül is érezték magukat amiatt, hogy miközben otthon aggódnak értük, addig ők fényűző ellátásban részesülnek. Bőséges reggelit kaptak, használhatták a szálloda medencéjét és szaunáját. És minden nagyon szervezetten működött, kivételes bánásmódban részesültek.

„Az volt a legnagyobb problémánk, hogy nem nagyon láttuk a végét. Nem lehetett tudni, hogy ez még 24 órát vagy 2 hónapot fog tartani”

– magyarázta, hozzátéve, hogy azért ez lelkileg megterhelő volt, lehet, hogy egyik percben még nevettek, de két perccel később már elpityeredtek. Köztük is volt anya, akit otthon vártak a gyerekei. Volt vállalkozó is, akinek a következő napokban nagyon fontos munkái lettek volna, sőt olyan pedagógus is, aki csak a vakációra vett ki szabadságot.

Eszter elmondása szerint mivel a csoportjukban magyar és román útlevéllel utazók egyaránt voltak, mindkét országtól megkeresték konzuli közreműködésért.

„Először a román konzulátus oldalán lévő telefonszámokat próbáltuk hívni, de sikertelenül. Később WhatsAppon és e-mailben sikerült velük felvenni a kapcsolatot, ott küldtünk nekik egy névsort az adatainkkal. Ezzel párhuzamosan a magyar konzulátus applikációján is jeleztük, hogy itt vagyunk, és oda is feltöltöttük az adatainkat. Mindkettő vissza is jelzett, hogy benne vagyunk az adatbázisban. A romániai konzul minden nap érdeklődött, frissítést kért az adatainkról és állapotunkról. Ez egy kicsit bonyolult feladat is volt, mert olyan részletes Excel táblázatot kértek, amit laptop hiányában nehéz volt bepötyögni” – magyarázta, hozzátéve, igazából a mai napig nem tudják pontosan, hogy miként jutottak haza, mennyiben volt a hatóságok közreműködésének köszönhető.

Hétfő este szóltak nekik, hogy szedjék össze a csomagjaikat, és készüljenek az indulásra.

„A társaság egy része a környéken sétált, mások beszélgettek. Én a szobámban voltam, amikor kopogtattak, és egy szállodai alkalmazott nagyon udvariasan megkért, mintha nem is erre várnánk már három napja, hogy csomagoljunk, mert 15 percen belül kell indulni a reptérre” – magyarázta. Elmondása szerint semmi pontosat nem tudtak, azt sem volt teljesen világos számukra, hogy együtt maradhat-e a csoport. Az alkalmazott telefonján egy WhatsApp-üzenetben csak annyi volt felsorolva, hogy melyik szobák lakóinak kell szólni.

„Azt sem tudták megmondani, hogy hánykor indul a repülő. Csak annyit közölt a szállodai alkalmazott, hogy kell hívni a taxit, és negyedóra múlva mind ott voltunk a szálloda halljában, és ők állították meg a taxikat. Nem fizettünk semmit, csak leadtuk a belépőkártyákat” – magyarázta. Elmondása szerint úgy ültek be a taxiba, hogy nem is tudták pontosan, a repülőtér hányas termináljához kell vigye őket a jármű. Végül az idegenvezetőjük közreműködésével megtalálták a helyes terminált.

„Nagyon hihetetlen volt az a fél óra, amikor ez történt velünk. Egy szállodai alkalmazott WhatsApp-üzenete alapján fogtuk a csomagjainkat, taxiba ültünk, és rohantunk egy repülőhöz, amiről nem is tudtuk, hogy mikor és honnan indul” – foglalta össze az eseményeket. A reptéren viszont a megszokott dubaji szervezettség és nyugalom fogadta őket, csak jelezniük kellett, hogy ők egy 35 fős csoport, akinek Bukarestbe szólt a jegye.

„Annyit láttunk a szervezkedésből, hogy három látszólag vezető pozícióban lévő reptéri alkalmazott összedugta a fejét. Majd jelezték, hogy szeretnének beszélni a dubaji idegenvezetőnkkel, Izabellával, utána pedig feltették a kérdést, hogy Belgrádba vagy Varsóba szeretnénk menni, mert Bukarestbe nem indul járat” – magyarázta. Szerinte ahogy kimondták, hogy Belgrádot választják, onnantól elkezdődött a megszokott reptéri procedúra, a néhány nappal korábban tapasztaltakhoz képest annyi különbséggel, hogy akkor szinte üres volt a reptér, a két említett városon kívül tudomásuk szerint csak Athénba indult akkor gép.

„Mi úgy gondoljuk, hogy nem is a magyar, és nem a román konzulátus jóvoltából kerültünk repülőgépre, hanem azért, mert szerepeltünk a FlyDubai rendszerében, az ő járatukon kellett volna ugyanis szombaton hazajutnunk. Amikor azt törölték, akkor megígérték, hogy abban a sorrendben fogják a turistákat majd hazaszállítani, ahogy a gépeknek eredetileg fel kellett volna szállniuk” – magyarázta. Amikor hétfőn éjfélkor elindult velük a repülőgép, akkor jelezték a gyergyói Vándor Transnak, akikkel korábban megbeszélték, hogy akkor ők is indíthatják az autóbuszt utánuk. Kedd reggel landoltak Belgrádban, majd onnan egy hosszú buszozás után este érkeztek meg Gyergyószentmiklósra.

„Olyan volt, mintha Dubaj a turizmusra fókuszáló vezetésével meghálálta volna, hogy kíváncsiak voltunk rá. Ugyan nem nagyon volt időm Facebook-posztokat olvasni, de eljutottak hozzám is olyan hírek, hogy nagyon sokan kritizálják a román konzulátust, mert nehéz helyzetben töltötték az elmúlt három napot. Az is a valóság egy része, de mi nem ezt tapasztaltuk” – magyarázta, hozzátéve, tudatában vannak annak, hogy ők a konfliktus szerencsés áldozatai. „Kis időre megtapasztaltuk mi is, hogy milyen érzés ilyen feszült légkörben élni. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki tett azért, hogy hamar érjünk haza” – tette hozzá.

Eszter beszámolója rendre azt erősítette meg, hogy az Egyesült Arab Emírségek általában mindent megtesznek azért, hogy a turisták jól érezzék magukat náluk. Amikor konkrétan rákérdeztem, hogy miért lehet ennyire vonzó, akkor azt válaszolta, ott egyszerűen a tenyerükön hordozzák a turistákat, és az állam legfelső szintjétől kezdve az utazási irodákig mindenki ehhez igazodik, eszerint szervezi a programjait. Változatos élményt kínálnak, történelem, művészettörténet mellett a szórakozásra is jut idő. „Nekünk is számos élményben volt részünk, és a tengerparton csak egy fél napot töltöttünk” – meséli.

Elmondása szerint a háborús napok kivételével rendkívül tartalmas és tanulságos programjuk volt. „Egy tőlünk földrajzilag nagyon távol álló vidék sivatagos tájképét láthattuk megtörve a futurisztikus felhőkarcolókkal. Bepillanthattunk egy másik ország kultúrájába, történelmébe és elképzelt ambiciózus jövőjébe. Láttuk, hogy egyszerre lehet hinni az évszázados vallási szokásokban és a már fiktívnek tűnő innovatív megoldásokban. És arról is megbizonyosodtunk, ha egyik percről a másikra felfordul a körülöttünk lévő világ, akkor is megmaradhat a rend” – magyarázta, hozzátéve, mindez úgy volt lehetséges, hogy a dubaji tartózkodásuk alatt egy rendőrt vagy fegyveres katonát sem láttak. Szerinte ehhez jön hozzá, a szolgáltatás minősége, ami az árakhoz képest kiemelkedő.

„Dubajra nagyon nagy az igény”

– ezt már Laczkó Sándor, a gyergyószentmiklósi Yka Travel vezetője magyarázza, amikor a közel-keleti utakról érdeklődünk. Ők márciusban két utat is terveztek, de mivel a Wizz Air a legfrissebb hírek szerint szeptemberig felfüggesztette a Dubajba tartó járatait, most már biztos, hogy a tervezett csoportjaik, több mint 100 ember, nem utazik márciusban a Közel-Keletre.

Állítása alátámasztására Laczkó azt is hozzáteszi, hogy normális körülmények között a FlyDubai naponta két járatot működtet Bukarestbe, és ezen kívül Iași-ba, illetve nemsokára már Temesvárra is indítanának gépeket. Átlagos körülmények között pedig más légitársaságok is viszik az utasokat az Egyesült Arab Emírségekbe, például a Wizz Air vagy az Animawings.

„Én bejártam a fél világot. Ár-érték arányban Dubaj mindenkit ver. Ugyanakkor sok a látnivaló is: vízi élményparkból három, vidámparkból legalább hét darab van. A tengerpartja jó, a víz meleg. Szafarizást lehet szervezni meg abu-dzabi-i kirándulást. Sok a legnagyobb, leghíresebb jellegű látványosság, a wow. A kaja sem drágább, mint Romániában. A McDonald’sban vagy a KFC-ben pont annyiba kerül, mint nálunk. A tömegközlekedés meg a taxi olcsó, mert az üzemanyag is az, és az áfa is csak 5 százalék” – magyarázta. Szerinte összehasonlításban New York legalább négyszer drágább, és még távolabb is van. Ehhez jön hozzá, hogy amiben megállapodtak, a dubaji fél be is tartja.

Laczkó szerint nincs másik olyan hely, ami olyan népszerű, mint Dubaj. Folyamatos az érdeklődés iránta. A mostani háborús helyzet valószínűleg visszaveti az érdeklődést iránta, de az utazásszervező optimista, korábban is volt már hasonló, és a népszerűsége töretlen, sok a visszajáró vendég.