Romániában felmerült, több európai országban már előírják a pályakezdő orvosok hazai munkavégzését

Ilie Bolojan miniszterelnök felvetette, hogy az állami ösztöndíjas orvostanhallgatók számára kötelezővé kellene tenni 2–5 év hazai munkavállalást a diploma megszerzése után. A kormányfő javaslata éles reakciókat váltott ki, de egyébként a kérdés nem új keletű Európában: több uniós tagállamban felvetették már az ötletet, illetve vannak olyan országok, ahol konkrét előírások is vannak. Az Edupedu oktatási szakportál összefoglalóját szemlézzük.

Ha az állam közpénzből finanszírozza az orvosi képzést, akkor „joggal várhat el bizonyos időre szóló visszaszolgáltatást” a közegészségügyi rendszerben – ez a logika áll Ilie Bolojan javaslata mögött. A kezdeményezést több orvosi egyetem is támogatta – köztük a kolozsvári és a marosvásárhelyi is –, azonban jelenleg nincs sem jogszabálytervezet, sem munkacsoport, amely konkrétan dolgozna a szabályozáson – jegyezte meg az egészségügyi miniszter, Alexandru Rogobete.

Az Edupedu arra jutott elemzésében, hogy az Európai Unióban az általános, minden hallgatóra kiterjedő kötelezettség ritka. A legtöbb ország inkább célzott, önkéntesen igénybe vehető ösztöndíjprogramokhoz köti a munkavállalási feltételeket, ezek pedig jellemzően a hazai diákokra vonatkoznak, és leggyakrabban a közép- és kelet-európai térségben fordulnak elő.

Ausztriában például jelenleg nincs ilyen kötelezettség, de 2025 októberében Eva-Maria Holzleitner tudományügyi miniszter elvi szinten felvetette a lehetőségét annak, hogy az államilag támogatott képzésben részesülők meghatározott ideig az osztrák rendszerben dolgozzanak.

Bulgáriában ezzel szemben már konkrét lépések történtek. 2025 elején a kormány bejelentette, hogy az állami orvosi egyetemek hallgatóinak a diploma után meghatározott ideig Bulgáriában kell majd dolgozniuk. Júniusban az oktatási miniszter arról beszélt, hogy már a felvételinél megjelenhetnek előre megkötött munkaszerződések a kijelölt intézményekkel.

Más országok inkább differenciált eszközöket alkalmaznak. Németországban nincs általános kötelezettség, de egyes tartományokban működik az úgynevezett „vidéki orvos kvóta”, a Landarztquote. Ez alternatív bejutási lehetőséget kínál azoknak a diákoknak, akiknek nincsenek kiemelkedő jegyeik, viszont vállalják, hogy a képzés után meghatározott ideig vidéki térségekben praktizálnak.

Görögországban minden frissen végzett orvosnak egy évet kötelezően vidéki egészségügyi intézményben kell eltöltenie még a rezidensképzés megkezdése előtt. Lettországban az államilag támogatott rezidenseknek három évet kell hazai egészségügyi intézményben dolgozniuk. Szlovákiában és Szlovéniában az állami támogatásokhoz kötött ösztöndíjprogramok előírnak munkavállalási kötelezettséget, jellemzően hiányszakmák vagy keresett specializációk esetében. Horvátországban és Cipruson szintén az ösztöndíjakhoz kapcsolódik a feltétel, vagyis aki igénybe veszi az állami támogatást, vállalja az ezt követő közszolgálati munkát.

A legszigorúbb modellt az uniós tagállamok közül Magyarország alkalmazza.

Ott – a vallási tanulmányokat kivéve – minden olyan hallgatónak, aki állami ösztöndíjjal tanul, vállalnia kell, hogy a támogatás időtartamával megegyező ideig Magyarországon dolgozik a diploma megszerzését követő húsz éven belül. Ellenkező esetben vissza kell fizetnie a kapott támogatást – írja az Eurydice-ra hivatkozva az Edupedu. Ez a rendszer nemcsak az orvostanhallgatókra, hanem más képzési területekre is vonatkozik, és az uniós gyakorlatban az egyik legerősebb kötöttséget jelenti.

Ugyanakkor számos uniós országban – például Belgiumban, Csehországban, Finnországban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, Lengyelországban, Portugáliában, Spanyolországban és Svédországban – nem azonosítható sem általános, sem célzott kötelező munkavállalási előírás az orvosi diploma megszerzése után.

Az Európai Unión kívül viszont több ország alkalmaz kötelező, központilag szabályozott rendszert. A Moldovai Köztársaságban a frissen végzett orvosokat és gyógyszerészeket minisztériumi döntés alapján osztják be intézményekhez, a kötelező időszakot 2024-ben háromról öt évre emelték.

Oroszországban 2025-ben fogadták el azt a törvényt, amely szerint az államilag finanszírozott rezidensképzésben részt vevőknek három évig közintézményekben kell dolgozniuk. Albániában 2024-ben fogadtak el olyan jogszabályt, amely három év hazai munkavállalást ír elő, ellenkező esetben a teljes képzési költséget vissza kell fizetni. Törökországban pedig a végzetteket a minisztérium osztja be 1–2 évre különböző egészségügyi intézményekbe.