Tusnádfürdőről üzenték: miközben a politika medvékre vadászna, a kormány a helyi beavatkozást lövi lábon

A tusnádfürdői szakmai egyeztetésen az országos vitákhoz képest tudatosan más irányból közelítették meg a medvekérdést. A helyi önkormányzat, kutatók, civil szervezetek és a terepen dolgozó szakemberek részvételével zajló találkozó nem a kilövési számokról szólt, hanem arról, hogyan működik – vagy éppen hogyan működhetne – az ember-medve együttélés kezelése a gyakorlatban. A résztvevők áttekintették az elmúlt évek tapasztalatait, a jelenlegi beavatkozási mechanizmusokat, valamint azokat az együttműködéseket, amelyek eddig mérhetően csökkentették a konfliktusokat.

A találkozón előbb bemutatták a tusnádfürdői intervenciós csapat működését, a térségi partnerségeket, az oktatási és szemléletformáló projekteket, majd ezt követően került napirendre az a kérdés, hogy milyen hatással lehet a környezetvédelmi minisztérium megrendelésére készült, jogszabályi alapnak szánt tanulmány egy olyan város mindennapi működésére, ahol az ember-medve konfliktus kezelése nem elméleti feladat, hanem évek óta működő gyakorlat.

A témaválasztás nem véletlen, Imecs István biológus, a beszélgetés kezdeményezője szerint ugyanis a helyi szereplők számára nem az a kérdés, hogy milyen számok jelennek meg egy országos szintű tanulmányban, hanem az, hogy ezek majd jogszabályokra lefordítva miként hatnak egy település mindennapi működésére.

Tusnádfürdő esetében, ahol a beavatkozások kizárólag belterületen zajlanak, a hangsúly nem a kilövésen, hanem a megelőzésen és a gyors reagáláson van. A városvezetés és a szakmai partnerek az elmúlt években összehangolták a beavatkozásokat, ennek pedig kézzelfogható eredményei lettek: míg 2021-ben több mint kétszáz sürgősségi bejelentés érkezett medvékkel kapcsolatban, 2024–2025-ben már csak néhány.

Butyka Zsolt polgármester szerint a változás kulcsa nem az volt a sokáig „a legmedvésebb helyként” számon tartott Tusnádfürdőn, hogy több medvét lőttek ki, hanem az, hogy a közösség megtanulta felismerni és kezelni a konfliktusok okait:

megszűnt az etetés, eltűnt a „medvés RO-Alert turizmus”, gyorsabb lett a jelzés és a beavatkozás, az emberek pedig nem akkor kérnek segítséget, amikor már baj van.

Ebben a kontextusban vált különösen fontossá a minisztérium által megrendelt tanulmány: nem azért, mert számokat közöl a medvék létszámáról, hanem mert olyan területfelosztási és szabályozási kereteket vetít előre, amelyek alapjaiban befolyásolhatják a helyben már működő rendszereket. A tüsnádfürdői egyeztetés középpontjában épp az állt, hogy hogyan lehet megőrizni egy olyan modellt, amely a konfliktusok megelőzésére, a közösségi együttműködésre és az informált döntésekre épül.

Élesen bírálták Tusnádfürdőn a medvekilövési kvótát megduplázó tanulmányt

A környezetvédelmi minisztérium honlapján közzétett, a barnamedve genetikai monitorozásának eredményeit összefoglaló tanulmánnyal kapcsolatban Imecs István azt hangsúlyozta, hogy Tusnádfürdő és a helyi közösségek szempontjából elsősorban nem a becsült egyedszám a meghatározó, hanem a menedzsmentzónák kijelöléséről szóló jelentés, mivel ez az az anyag, amely később jogszabályi formát ölthet, és országos szinten szabhatja meg az ember–medve konfliktuskezelés kereteit.

Imecs rámutatott: Tusnádfürdő sajátos helyzetben van, mivel a városnak nincs külterülete, kizárólag belterülete. A közigazgatási határt átlépve azonnal más település területére érkezünk, így a megelőző beavatkozások jelentős része eleve kívül esik az önkormányzat hatáskörén. Szerinte a tanulmányból hiányzik egy olyan megközelítés, ami átmeneti, védőövezetek kialakítását tenné lehetővé, hogy amely lehetővé tenné, hogy a települések ne csak reagáljanak a konfliktusokra, hanem előre csökkentsék azok kialakulásának kockázatát.

Mihai Pop, a Vadgazdálkodási és Hegyvidéki Erőforrások Kutatási és Fejlesztési Intézet munkatársa átfogó kritikát fogalmazott meg a javasolt zonálással szemben. Pop szerint a négy kategóriára bontott térkép nem valódi zonálás, hanem adminisztratív leegyszerűsítés. „Ez nem működőképes beosztás, hanem térképes színezés: belterület piros, védett terület zöld, minden más barna” – fogalmazott.

Kiemelte: a zónák kialakításának összefüggő földrajzi és társadalmi egységekre kellene épülnie, mivel a medveprobléma soha nem áll meg egy település határában. Egy település hiába működtet jól egy intervenciós rendszert, ha a környező területeken egészen más gyakorlatok érvényesülnek.

Pop külön kitért arra is, hogy a Natura 2000-es területek automatikus „kulcsfontosságú természetvédelmi zónává” sorolása szakmailag félrevezető lehet. Egy terület attól, hogy időnként megjelenik rajta a medve, még nem feltétlenül szaporodási vagy ökológiai magterület. A tanulmány szövegében ugyan megjelennek védőövezetekre (pufferzónákra) utaló elemek, ezek azonban a térképen nem jelennek meg önálló kategóriaként, így éppen azok az átmeneti terek maradnak szabályozatlanul, ahol a konfliktusok a gyakorlatban keletkeznek.

Egy korábbi genetikai kutatásra hivatkozva Pop arra is felhívta a figyelmet, hogy Tusnádfürdő ökológiai átjáró. A minták alapján mindössze néhány, állandóan jelen lévő egyed köthető szorosan a városhoz, miközben nagyszámú „átmenő” medve használja a térséget. Ez szerinte azt jelenti, hogy a környező településeken meghozott döntések és beavatkozások hatásai elkerülhetetlenül itt csapódnak le.

A gyakorlati következményekről Butyka Zsolt polgármester beszélt. Elmondása szerint a várost kettészelő Olt folyó mentén két külön vadgazdálkodási terület húzódik, miközben az önkormányzat csak egyetlen intervenciós szerződéssel rendelkezik. „Ha a medve átlépi a folyót, mi megállunk a hídnál, és onnantól nincs jogunk beavatkozni” – fogalmazott. Szerinte ez a széttagolt jogi és intézményi rendszer nemcsak abszurd, hanem veszélyes is, mert ellehetetleníti a gyors reagálást.

A tusnádfürdői beszélgetésen azt is sokan kritizálták, hogy a környezetvédelmi minisztérium évek óta ugyanattól a szakmai körtől rendeli meg a barnamedvére vonatkozó országos tanulmányokat, amelyeket néhány, egymással szorosan összefonódó család és cég működtet. Több résztvevő ezt nem egyszerű szakmai kontinuitásként, hanem strukturális problémaként írta le, amely óhatatlanul beszűkíti a gondolkodási kereteket, és konzerválja a korábbi megközelítéseket.

A tanulmányra épülő kilövési kvótát nem csak Tusnádfürdőn fogadták fenntartásokkal

A vita hátterében álló friss genetikai felmérés a 2021–2025 között gyűjtött több tízezer genetikai minta alapján következtet a romániai barnamedve-populáció méretére, genetikai sokféleségére és térbeli eloszlására valamint javaslatot tesz a faj kezelésének új rendszerére. A becslés szerint Romániában a barnamedvék száma meghaladja a tízezret, amit a kormányzati kommunikáció a populáció „túlszaporodásának” bizonyítékaként értelmez. Erre hivatkozva jelentette be decemberben Tánczos Barna, hogy a jelenlegi kilövési kvótát a 2026–2027-es időszakban megdupláznák: évente 859 barnamedve elejtését tennék lehetővé, a lakosság biztonságára és a károk megelőzésére hivatkozva.

A politikai érvelés szerint a kvóták meghatározása „objektív” adatokon nyugszik: a genetikai becslések mellett figyelembe veszik a vadásztársulatok által jelentett egyedszámokat, a begyűjtött minták számát, valamint az elmúlt években bejelentett károkat és konfliktusokat is. A döntéshozók gyakran európai példákra hivatkoznak, hangsúlyozva, hogy más országokban a medveállomány akár 10–15 százalékát is elejtik évente.

A tanulmány azonban nemcsak számokat közöl. A csomag része egy országos menedzsmentzonálási javaslat is, amely Románia területét négy nagy kategóriába sorolja – belterületi konfliktuszónákra, fenntartható menedzsmentű területekre, kiemelt természetvédelmi zónákra és marginális térségekre. A minisztérium szerint ez a felosztás képezheti majd egy jövőbeli jogszabály alapját, amely egységes keretbe terelné az ember-medve konfliktuskezelést.

Természetvédők, kutatók és civil szervezetek régóta bírálják, hogy a genetikai becslésekből közvetlen politikai döntések születnek, miközben a helyi tapasztalatok, az átmeneti állapotok és a konfliktusok dinamikája alig jelenik meg a döntéshozatalban. Többen arra is felhívták a figyelmet, hogy a populációszám önmagában nem alkalmas annak megítélésére, mikor, hol és milyen típusú beavatkozás indokolt.

Imecs István elmondása szerint, amikor személyesen megpróbált kapcsolatba lépni a tanulmány készítőivel – azzal a szándékkal, hogy meghívják őket a tusnádfürdői egyeztetésre –, azt a választ kapta: a dokumentumban azért nem szerepelnek például pufferzónák vagy rugalmasabb térségi megoldások, mert ezekre jelenleg nincs egyértelmű jogszabályi kategória. Olyan elemeket pedig nem építenek be, amelyek később nem fordíthatók le közvetlenül jogalkotási szövegre.

Ez a megközelítés a kritikusok szerint éppen fordítva működik, mint szükséges lenne: nem a valóságból indul ki, amelyhez aztán jogi eszközöket kellene rendelni, hanem a meglévő jogi keretekhez igazítja vissza a szakmai javaslatokat. Ennek következménye az, hogy a tanulmány formailag koherens, politikailag jól használható, de a terepen dolgozók szerint sokszor éppen azokat a megoldásokat hagyja ki, amelyek az ember-medve együttélés szempontjából kulcsfontosságúak lennének.