Kezébe vette az újabb ivóvízválság megelőzését a Kis-Küküllő mentén a református egyház

Adományokból fúrna új közkutakat templomok, gyülekezeti épületek mellett a református egyház a Kis-Küküllő menti településeken, hogy így előzzék meg a parajdi bányakatasztrófa nyomán kialakult ivóvízválságot, számolt be a Marosvásárhelyi Rádió.

A Küküllői Református Egyházmegye már két, harminc méteres mélységű, jó vízminőségű kutat furatott Egrestőn és Mikefalván, és további 12 kút fúrására gyűjtenek pénzt a Magyar Református Szeretetszolgálat segítségével, mondta el a rádiónak Batizán Attila, a Küküllői Református Egyházmegye esperese.

Bár a vezetékes ivóvíz-szolgáltatás a több hónapos szünet után decemberben helyreállt a környéken, a helyiek mégsem biztosak abban, hogy hosszú távra is biztosított az ivóvizük. Sokan a régi kutakat próbálták kitisztítani, de ez a legtöbb helyen nem sikerült, innen jött az ötlet az új kutak fúrására. Ezeket egy-egy csaphoz kötik be, hogy a közösség vízhez jusson szükség esetén, magyarázta Batizán Attila. Az esperes hozzátette, hogy a munka elkezdésére az az összeg nyújtott lehetőséget, amelyet a helyi gyülekezetekben, illetve a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben eredetileg a székelyföldi árvízkárosultaknak gyűjtöttek.

Később a Magyar Református Szeretetszolgálat is felkarolta a gondolatot, kitalálták az Élő vizek című kampányt hozzá. „Így jött el a szeretetszolgálat egy csapata a hétvégén, és készítettünk egy-egy interjút néhány érintett településen, Vámosgálfalván, Dicsőszentmártonban, Ádámoson, illetve Magyarkirályfalván és ebből születik egy kampány: február folyamán Magyarország területén, de nem csak, a küküllői egyházmegyének gyűjtenek” – mondta a Marosvásárhelyi Rádiónak Batizán Attila.

„Tizenkét kutat szeretnénk fúrni. Tizenkettőből tíz olyan település, ahol vezetékes víz van, és ezt a Küküllőből nyerik és nem a legmegfelelőbb a vízminőség, illetve folyamatos veszélynek vannak kitéve. Az volt a cél, hogy ha a nagy olvadás vagy a bánya tetejének beszakadása miatt megint ihatatlanná válik a víz, akkor ezen a tíz településen legyen saját vízforrása a településnek. Két település kicsit bennebb esik a Küküllő medrétől, de mégis úgy gondoljuk a beszélgetések alapján, hogy szükség lenne ilyen kutakra. Az egyik Harangláb, a másik Gógánváralja” – mondta az esperes.

A Küküllő mentén, a dicsőszentmártoni, a gyulakutai és a küküllőszéplaki vízműveknél december közepére sikerült telepíteni a fordított ozmózisos sótalanító berendezéseket, amelyek szűrik a parajdi bányából oldódó só miatt ihatatlan folyóvizet. A lakosság hónapokat várt a megoldásra, amit előbb iskolakezdésre majd november közepére ígértek.

A sótalanító berendezések átmenetileg jó minőségű ivóvizet biztosítanak. „Gyulakután például a 30 köbméter/óra kapacitást, ami bőségesen elegendő a lakosok megszokott fogyasztásához, akkor is tudja biztosítani, ha felmegy a sótartalom 2000 mg/l-ig, efölött pedig a mennyiség fog csökkenni, de a minőség nem” – mondta decemberben az Erdélyi Televízióban Sipos Levente, az Aquaserv vízszolgáltató vezérigazgatója.

Hangsúlyozta ugyanakkor azt, amit korábban a Transtelexnek is elmondott: a víz kezelése nagyon energiaigényes, emiatt a korábbi kétszeresébe kerül, és nem jelenthet hosszú távú megoldást. A hosszú távú megoldás az lenne, hogy a Marosból vagy a Bözödi-tóból hozzanak nyersvizet. „Az általunk preferált megoldás a Bözödi-tó lenne egyértelműen, mert nagyon könnyen el lehet látni a teljes völgyet, jobb minőségű vízről beszélünk, és az üzemeltetési költségek sokkal kisebbek lennének, mint bármelyik más megoldás esetében. Innen egyszerűen a szabadesés segítségével el lehet vezetni a nyers vizet Dicsőszentmártonig” – mondta korábban az Aquaserv vezérigazgatója.