Már éghetne a gáz a gyergyói szociális lakásokban, ahol két éve fagyoskodnak a lakók, de a városháza még mindig ráérősen szöszmötöl

Sem karácsonyra, sem pedig az év elejére nem lett fűtés és meleg víz azokban a gyergyószentmiklósi szociális lakásokban, ahol a lakók már hónapok óta tartozás nélkül várják a megoldást. Pedig a városháza azt ígérte nekik: két év után végre melegben ünnepelhetnek. A gázszolgáltató korábban levágta a gázt az önkormányzat 42 szociális lakásáról, mostanra viszont – miután a B lépcsőház lakói a kezükbe vették az ügy intézését – új gázszerződésük is van, és a revíziót elvégző céget is kiválasztotta a városháza. Ha előkerül a gázcsővezetékek nyomvonalát mutató tervrajz, el is indulhatna a fűtés – gázóra-csere nélkül is.

A gyergyószentmiklósi 42 szociális lakás három külön lépcsőházban van. Az önkormányzat év végén azt ígérte: mivel a B lépcsőházban élő 12 család rendezte a tartozásait, itt elsőként cserélik ki a hibás gázórákat, és szerződnek az új szolgáltatóval. A hivatal korábban azzal magyarázta a csúszást, hogy a Bukarestből megrendelt órák nem érkeztek meg időben, ezért több lépcsőházban nem tudták lecserélni a régi, illetve működésképtelen készülékeket.

Az alpolgármester mostani – Transtelexnek adott – nyilatkozata és a megbízott cég vezetőjének magyarázata alapján viszont látszik: valójában nem a gázórák jelentették a fő akadályt, hanem a papírmunkán és a régóta elmaradt műszaki ellenőrzéseken csúszott meg minden.

A B lépcsőház lakói így hiába kötöttek még a tavalyi év végén új szerződést az E.ON-al, az ünnepek alatt nem volt, aki a meglévő hálózatot ellenőrizze egészen január 12-ig, ugyanis a cégek alkalmazottai szabadságon voltak, így a lakók most, mínusz 15 fokokban is fűtés nélkül várják a folytatást.

A lakók végül maguk intézték a szerződést, mert a városháza rájuk tolta a felelősséget

Hanzi Klárától, a B lépcsőház felelősétől megtudtuk: a lakók egy idő után megelégelték, hogy tartozás nélkül is fagyoskodniuk kell, miközben a városháza – ahelyett, hogy saját ingatlanára közvetlenül szerződött volna a gázszolgáltatóval – átrakta a felelősséget a lakóegyesületre. A hivatal álláspontja szerint ugyanis a szerződést nem az önkormányzatnak, hanem a lakók által működtetett szövetségnek kell megkötni, mert az további papírmunkával járt volna.

A lakók így végül a fagy miatt csak beadták a derekukat: kijelöltek egy új felelőst, aki vállalta az egyesület vezetését, és ezzel azt is, hogy tartozások esetén jogilag őt lehet számon kérni. Ő ment el – többedmagával – Csíkszeredába szerződést kötni az E.ON-nal – de a folyamat korántsem volt egyszerű.

Az Örkény egyperceshez hasonló bürokratikus fordulatokban bővelkedő történet első csíkszeredai útja ugyanis eredménytelenül zárult. A helyszínen derült ki, hogy a régi gázszolgáltató – amelynek októberig még tartoztak a B lépcsőház lakói – 1580 lejnyi késedelmi kamatot számolt fel utólag. A lakók nem tudták, honnan került elő ez az összeg, de mivel nélküle nem lehetett továbblépni, gyorsan kifizették.

„Végül karácsonyra sem adtak gázt, mert a tanács és a lakószövetség nem tudott időben szerződést kötni az új gázszolgáltatóval, miután a régi leküldött még 1580 lejnyi késedelmi kamatot, amit nem tudjuk, hogy honnan számoltak ki, de azt is hamar kifizettük, hogy jussunk már a végére a történetnek. Aztán újra lementek a B lépcsőház lakói Csíkszeredába, és akkor sikerült szerződést kötni” – mondja Hanzi Klára.

A szerződés tehát létrejött, de a fűtés mégsem indult el, mivel a gázhálózatot évek óta nem vizsgálták át, ezért a szolgáltató hiába áll készen, nem adhat gázt friss bizonylat nélkül. A kaloriferek így továbbra sem melegszenek ki a tizenkét tartozásmentes lakásban.

Más forrásból úgy értesültünk: erre az útra Gál Gyula, a polgármesteri hivatal közszolgáltatásokat ellenőrző és szabályozó szakosztályának vezetője is elkísérte a lakókat. A hivatal tehát nem hagyta teljesen magukra az embereket; Len Emil-Balázs alpolgármester és Gál az ünnepek között is aktívan próbálták mozgásba hozni az ügyet, utólag lepapírozni a történetet.

Forrásaink szerint ugyanakkor Nagy Zoltán polgármester „megharagudott a sajtónak nyilatkozó” lakókra, és nem nézte jó szemmel, hogy az ügy nyilvánosságot kapott. Az alpolgármester és Gál viszont – saját elmondásuk szerint – nem sértődtek meg: úgy vélik, nem az ő hibájukból csúszott el a folyamat, és ők megtették, amit tudtak. Ünnepnapokon is dolgoztak rajta, csak éppen a cégek és állami intézmények ekkor már nem működtek, így minden próbálkozásuk „hegy alatt abrakolásnak” bizonyult.

Ahol most elakadt a történet: revízió lenne, de még mindig nincs meg a gázterv

Az önkormányzat december végére látványosan hátrébb sorolta a gázórák cseréjét. A Bukarestből rendelt órák ugyanis – a hivatal korábbi kommunikációjával szemben – végül soha nem érkeztek meg, így nem is volt mit felszerelni. A B lépcsőházban egyébként tizenkét gázórából mindössze négy hibás, és ezeket – az új hozzáállás szerint – később, a szolgáltatás visszaállítását követően cserélik majd.

A hangsúly most teljesen a gázhálózat biztonsági felülvizsgálatára került, amit köznyelven revízióként emleget az erdélyi magyar. Amíg ugyanis nincs friss vizsgálati jegyzőkönyv arról, hogy a vezetékek biztonságosak, az E-ON nem adhat gázt – akkor sem, ha a szerződés már megvan, a lakók tartozásmentesek, és a szolgáltató oldaláról minden adott lenne a fűtés indításához.

Hivatalosan is megerősített értesüléseink szerint az önkormányzat a két ünnep között szerződést is kötött egy helyi céggel, hogy elindítsa a folyamatot. A több ezer lejes költséget magára vállalta a városháza. A munkával megbízott társaság a Magyari Lajos által vezetett Ben Com Mixt, amely hivatalosan jogosult a hálózat ellenőrzésére és jóváhagyására.

A cég szakemberei – az ünnepi szünetet követően – a héten akár el is végezhetnék vagy már el is kezdhették volna a vizsgálatot – csakhogy a folyamat azon a ponton akadt el, ahol talán senki nem számított rá: a városháza nem találja a „gáztervet”.

A gázterv az a hivatalos műszaki dokumentáció, amely megmutatja, hol futnak a csövek a falban, milyen a vezetékek kialakítása, hol vannak elágazások, csatlakozási pontok, mennyire terhelhető a rendszer. Reviziót enélkül nem lehet végezni, az engedélyezett szakemberek ugyanis dokumentum nélkül nem vállalják a hálózat jóváhagyását.

Magyari Lajos a Transtelexnek úgy fogalmazott: „A szociális lakásoknál kötelező a revizió, ami teljes munkasorozat. Ha egy gázvezetéket leállítanak, először biztonsági felülvizsgálat kell. Kétévente műszaki ellenőrzés van, tízévente nagy revizió. A folyamat már elindult, de az önkormányzat még keresi a gáztervet. A terv nélkül nem lehet elvégezni a vizsgálatot: amíg nem kapjuk meg, addig egy lépést sem tehetünk. Ráadásul most az a helyzet, hogy hat hónapra visszakapják a gázt, aztán újra indul az egész eljárás. Ez így szertelen, kapkodás, nincs benne folyamatosság… Mindegy. Ha előkerül a terv, egy hét alatt megcsináljuk.”

A megoldás tehát tényleg úton van, a vizsgálat már beütemezhető lenne, az önkormányzat fizetne is érte, de a folyamat addig nem mozdul, amíg a városháza nem találja meg a saját ingatlanához tartozó műszaki dokumentációt.

„Lassan haladunk, de legalább rossz irányba” – az alpolgármester szerint minden akadály külső

Len Emil-Balázs alpolgármester az év elején adott interjúban azt mondta: a karácsonyra ígért fűtés azért maradt el, mert egymás után kerültek elő olyan adminisztratív és műszaki akadályok, amelyek szerinte nem az önkormányzat hibájából adódtak.

Először a lakóegyesület jogi helyzetét kellett rendezni, miután a korábbi elnök külföldre ment. „December 24-én délben még behívtam a közjegyzőt” – mondta, hozzátéve, hogy egy „rakás cécó” volt a meghatalmazással. Amikor ez végre lezárult, kiderült, hogy az E-ON csak akkor ad gázt, ha friss bizonylat igazolja, hogy a vezetékek biztonságosak.

Ez a feltétel – az alpolgármester szerint – felülírta az ünnepi menetrendet.

A műszaki ellenőrzéshez azonban a városházának át kellett volna adnia a gáztervet is, amely azt mutatja meg, hol futnak a csövek. Amikor rákérdeztünk, Len elismerte, hogy ezt az iratot valóban keresik: „Valami ilyet keresünk most… szerintem megvan valahol, csak ezzel soha nem foglalkozott senki.”

A gázóracseréről azt mondta, azért nem történt meg, mert az év végi leállások miatt „mindenki csak január 12-től dolgozik”, így a csere is csúszik. A folyamat szerinte így állt össze egyetlen elhúzódó késedelemmé, amelyben minden lépést megelőz egy újabb papírforma.

A helyzetet sajátos öniróniával próbálta összefoglalni:

„Most mondjam azt, hogy úgy vagyunk, mint a két csiga? A jó hír az, hogy lassan, de haladunk. A rossz hír az, hogy rossz irányba. Mi hál’ Istennek nem így vagyunk – de lassan haladunk.”

Len ugyanakkor többször is hangsúlyozta, hogy a lakók felháborodását érti, de a folyamatot szerinte olyan „kellemetlen botlasztások” lassítják, amelyekért a hivatal nem okolható: „Tudom vinni, csak sokszor vannak olyan dolgok, ami nem rajtunk múlik… néha nem is tudok olyan szavakat használni, amit a nyomdafesték eltűrne.”

„Csináltassák meg a kéményt, mi meg kifizetjük” – két év fázás után már csak a túlélés számít

Miközben a városháza szerint „lassan, de jól haladnak”, a B lépcsőház lakói a második telet töltik fűtés nélkül. Hanzi Klára – akinek lakása a tömbház egyik leghidegebb pontja – továbbra is abban látja a hosszú távú megoldást, hogy a falra szerelt kéménnyel fás kályhát használhassanak. A gáz ugyanis szabadpiaci áron egyszerűen megfizethetetlen nekik.

„Csináltassák meg a kéményt, és mi kifizetjük, megvesszük a fát is, csak legyen már vége ennek a fagyoskodásnak! Hideg van, fagyunk meg, két éve nincs fűtés ebben a tömbházban, úgy ki vannak hűlve a falak, ahogy csak lehet” – mondja.

A kéményépítést azonban az önkormányzat tűzvédelmi okokra hivatkozva elutasította.

Hanzi elmeséli: a falak annyira átnedvesedtek, hogy folyamatosan penészednek. „Lepucolod, két nap múlva pont olyan penészes. Nyuvadok meg tőle.” A víz csorog a vakolatból, a hő pedig nem marad meg sehol.

Közben továbbra is fennáll a lakhatási csapda: a legtöbben azért nem költöznek el, mert a piaci lakbéreket esélyük sem lenne kifizetni. Gyergyószentmiklóson egy garzon vagy egy kétszobás lakás bérleti díja könnyedén elérheti a 1000 lejt (kb. 200 eurót) is vagy ennél többet – nagyjából ugyanannyit, mint sokkal nagyobb, tehetősebb erdélyi városokban.

„A férjem 1100 lej nyugdíjat kap. Ha kifizetjük a lakbért, akkor tovább mit csinálunk? Nem eszünk? Nem fizetünk villanyt? Maga szerint ha volna más lehetőségünk, akkor itt fagyoskodnánk? Én biza elmennék innen” – mondja könnybe lábadt szemmel.

A szociális lakásokban a bérleti díj 40–100 lej között mozog, de a fennmaradó költségek – villanyszámla, rezsó, melegítő, mellékes kiadások – így is elérhetik a havi 1000 lejt (vagy kevesebb spórolással ennek a dupláját). De a lakók nagy része rövid távon gondolkodik és azt mondják: ez legalább még vállalható, egy piaci albérlet számukra megfizetehetetlen.

A B lépcsőházban a túlélés mindennapi gyakorlattá vált. Hanzi Kláráék vizes palackokat melegítenek, hogy este az ágyat felmelegítsék, nappal villanymelegítővel és rezsóval próbálják szinten tartani a hőmérsékletet, de a falak nem melegszenek át. Amikor ott járunk, a hideg úgy ül rá az emberre, mintha a csontot harapná. A tömbház előtt hagyott autóban a benti hőmérséklethez képest fűtés nélkül is meleg volt.

Papíron a megoldás viszont úton van. A kérdés már csak az, ha ez meg is oldódik, jön-e egy másik probléma, ami újra letöri az itt -15 fokban élőket, mert elmondásuk szerint nem csak fizikailag gyengültek le, de pszichés szinten is kikészültek a hosszasan elnyúló, szűnni nem akaró krízishelyzet miatt.

U. I.: A szociális lakásokkal szemközt élő gábor cigány családok egyébként a lelkemre kötötték, hogy szóljak, nekik is segítségre lenne szükségük, de már azzal is jobb körülmények között élhetnének, ha nem méteres gödrökkel tudnának a Kavicsbánya utcában közlekedni, ami a melegebb évszakokban döccen, télen pedig csúszik.