Az európaiak többsége szerint fenntarthatatlanná válik az állami nyugdíjrendszer, mégis elutasítják a reformokat

Az európaiak többsége úgy látja, hogy országuk állami nyugdíjrendszere hosszú távon fenntarthatatlanná válik, miközben azt is gondolják, hogy a jelenlegi nyugdíjak már most sem biztosítanak tisztességes megélhetést, és határozottan elutasítják azokat a reformokat, amelyek a nyugdíjkorhatár emelésével vagy a kifizetések csökkentésével járnának – derül ki egy hat országra kiterjedő felmérésből, amelyet a The Guardian ismertetett.

A YouGov által készített kutatás szerint az elöregedő társadalmak és az alacsony termékenységi ráták miatt Európa „felosztó-kirovó” nyugdíjrendszerei – amelyek az aktív dolgozók befizetéseire épülnek – egyre nagyobb nyomás alá kerülnek. A megkérdezett országok többségében már most is sokan gondolják úgy, hogy a rendszer nem tartható fenn: Olaszországban, Franciaországban, Németországban és Spanyolországban a válaszadók 52–61 százaléka mondta azt, hogy az állami nyugdíjrendszer már jelenleg is megfizethetetlen, Lengyelországban ez az arány 45 százalék, míg az Egyesült Királyságban 32 százalék volt. A jövőt illetően még borúlátóbbak az európaiak: mind a hat vizsgált országban a többség – vagy ahhoz közeli arány – úgy véli, hogy mire a most 30–40 éves korosztály nyugdíjba vonul, az állami nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanná válik.

Romániában különösen erős a bizalmatlanság az állami nyugdíjrendszer jövőjével kapcsolatban. Ennek oka nemcsak az általános demográfiai trendekben keresendő, hanem abban is, hogy a romániai nyugdíjrendszer régóta társadalmi feszültségek forrása. Miközben az átlagnyugdíjak alacsonyak, és sok idős ember számára nem fedezik a mindennapi megélhetési költségeket, a közbeszédben visszatérő téma a speciális nyugdíjak rendszere, amely élesen kettéosztja a társadalmat. Az elmúlt években Romániában újra és újra vitát váltott ki, hogy egyes kiváltságos csoportok – például volt bírák, ügyészek vagy katonai struktúrák tagjai – az átlagosnál jóval magasabb ellátásban részesülnek, miközben a többség számára a nyugdíj a létminimum közelében mozog.

Ez a belső egyenlőtlenség erősen rímel a felmérés európai tanulságaira.

Miközben a romániai lakosság is érzékeli, hogy a rendszer hosszú távon nehezen finanszírozható, a reformokkal szembeni ellenállás mögött sok esetben az az érzés húzódik meg, hogy a terheket nem igazságosan osztanák el. A Transtelex korábbi, a speciális nyugdíjakkal foglalkozó cikkei is azt mutatják, hogy Romániában a nyugdíjkérdés nem pusztán költségvetési vagy technikai probléma, hanem mélyen politikai és morális kérdés: ki mennyit kap, miért, és kinek kellene viselnie a rendszer átalakításának árát.

Miközben sokan elismerik, hogy a költségek hosszú távon nem tarthatók, a nyugdíjak szintjét Európa-szerte a legtöbben elégtelennek tartják. Országonként 53 és 83 százalék között van azok aránya, akik szerint az állami nyugdíj túl alacsony, és ez az arány még magasabb a nyugdíjasok körében. A dolgozó korú lakosság jelentős része pedig nem bízik abban, hogy nyugdíjasként kényelmes életet élhet majd, ami Romániában – az alacsony bérek, a kivándorlás és a bizonytalan jövőkép miatt – különösen erősen jelen van.

A kutatás egyik legfontosabb üzenete így Románia számára is ismerős: mindenki látja, hogy az állami nyugdíjrendszer feszültségek alatt áll, de nincs társadalmi konszenzus arról, hogyan lehetne úgy hozzányúlni, hogy az igazságosnak és elviselhetőnek tűnjön. A generációs törésvonalak mellett az országon belüli egyenlőtlenségek is tovább nehezítik a reformok elfogadtatását, és ez magyarázza, miért válik a nyugdíjkérdés újra és újra az egyik legérzékenyebb közéleti témává Romániában.