Forma miatt bukott meg a bírói nyugdíj-reform, a következő verzió már kompromisszumos lehet

Megjelent az alkotmánybíróság részletes indoklása arról, miért kaszálta el a kormány által beterjesztett nyugdíj-reformot, amely a bírák és ügyészek kiváltságos szolgálati nyugdíjait alakította volna át. A hivatalos indoklás szerint formai hiba történt: a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) véleményét nem a megfelelő időpontban és nem a végleges szöveg alapján kérte ki a kormány. A valóság azonban árnyaltabb, és egyre-másra visszaköszön különböző helyzetekben az a forgatókönyv, hogy az alkotmánybíróság formai okokra hivatkozva nyilvánít alkotmányellenesnek fontos jogszabályokat. Itt és most épp azt, ami a bírák és ügyészek nyugdíjreformját valósította volna meg.

A testület egyébként október 20-án döntött úgy, hogy a jogszabályjavaslat alkotmányba ütközik, és több mint két hétre volt szüksége a határozat indoklásának megfogalmazására, és a döntése sem volt egyöntetű. A tervezet elutasítása mellett öt bíró szavazott: Cristian Deliorga, Gheorghe Stan, Bogdan Licu, Mihai Busuioc és Mihaela Ciochină. Az első négy alkotmánybírát a felsoroltak közül a Szociáldemokrata Párt (PSD) javasolta tisztségbe, Mihaela Ciochinát pedig Klaus Iohannis volt államfő.

Négy alkotmánybíró – Simina Tănăsescu, Iulia Scântei, Asztalos Csaba és Dragoş Dacian – különvéleményt fogalmazott meg; nem értettek egyet a tervezetnek a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CMS) véleményezésének hiánya miatti elutasításával.

A részletes indoklás szerint a kormány súlyos eljárási hibákat követett el a beterjesztés során azzal, hogy túl korán kérte ki a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) véleményét — még az előtt, hogy a jogszabálytervezet végleges szövege elkészült volna. Így a CSM nem tudta ténylegesen ellátni alkotmányos szerepét. Ráadásul a kormány az előírt 30 napos véleményezési határidő letelte előtt már elfogadta a törvényjavaslatot, és továbbította aat a parlamentnek. A testület hangsúlyozta, hogy a gyorsított, úgynevezett felelősségvállalási eljárás sem ad felmentést az eljárási szabályok betartása alól, különösen nem olyan alapvető előírások esetében, mint a szakmai testületek bevonása. Mindezek miatt a teljes törvénytervezetet alkotmányellenesnek minősítették.

Nem először játszák el ugyanezt

A 2025-ös törvényjavaslat csak a legújabb fejezete egy régóta húzódó küzdelemnek, amelyben minden eddigi reformkísérlet ugyanott futott zátonyra: az alkotmánybíróságon. A testület mindig talált valamit: hol a bírói függetlenségre hivatkozott, hol a megszerzett jogok visszamenőleges módosításának tilalmára, hol a juttatások közötti diszkriminációra. Most azt állapította meg, hogy a kormány nem biztosította a CSM-nek a teljes 30 napot a véleményezésre, és túl korán vállalt politikai felelősséget a tervezetért. Ez – technikailag – igaz. De egyre nyilvánvalóbb, hogy az alkotmánybíróság formai hibák mögé bújva védi be azt a kiváltságos rendszert, amelynek maga is része, hiszen az alkotmánybírák is közvetlen haszonélvezői a jelenlegi különnyugdíjakat élvező igazságtalan osztogatásnak. Nem meglepő, hogy tartalmi érvek mentén sosem sikerült reformot átvinni azért, mert formai kifogás mindig akadt. Miközben a társadalom nagy része 65 éves korig dolgozik, és a fizetése töredékét kapja nyugdíjként, a bírák és ügyészek akár 48 évesen, a bruttó bér 80%-át meghaladó összeggel vonulhatnak vissza.

A most elutasított javaslat épp ezt a rendszert kezdte volna fokozatosan átalakítani. A nyugdíjkorhatár 10 év alatt 65 évre nőtt volna, a szolgálati időt 25-ről 35 évre emelték volna, és a nyugdíj az utolsó nettó bér 70%-ára csökkent volna. Ezt még csak nem is lehet radikális lépésnek nevezni, hanem egy olyan, a realitásokhoz igazított kompromisszumnak, ami nélkül a rendszer továbbra is fenntarthatatlan, igazságtalan és erkölcsileg védhetetlen marad.

Harminc év, három generáció, egyetlen kiváltság: így épült be a román állam testébe a bírói különnyugdíj

Sokszor feltettük már a kérdést: hogyan alakult ki ez a kiváltságos nyugdíjrendszer, amit épp azok akadályoznak meg, akikről szól? Hogyan juthattunk el oda, hogy egy rendszer lebontása, amely lehetővé teszi a visszavonulást 48-50 évesen, luxusnyugdíjjal, évtizedek óta rendre elbukik – hol politikai akarat, hol „forma” miatt?

A válasz ott rejtőzik a jogi útvesztők és alkotmányossági labirintusok mélyén, nem véletlen, hogy nehéz átlátni. A RISE Project azonban vette a fáradságot, és összeállított egy részletes idővonalat: hogyan jött létre ez a rendszer, kik formálták, hogyan torzult, és miért olyan nehéz felszámolni.

Most megmutatjuk, hogyan lett egy szakmai ösztönzőből három évtized alatt önvédelmi mechanizmussá csontosodott kiváltság.

1997-ben indult a történet. Az akkori igazságügyi miniszter, Valeriu Stoica úgy akarta vonzóbbá tenni a bírósági karriert, hogy bevezette a speciális nyugdíjat. Ez akár a fizetés 100%-át is jelenthette, és nem csak a valódi bírói évek számítottak bele: az ügyvédi, jogtanácsosi múltat is el lehetett könyvelni „szolgálati időként”. A rendszer ezzel tágra nyitotta a kaput a későbbi visszaélések előtt.

2000-ben a parlament már megpróbálta eltörölni a bírói különnyugdíjat. Az alkotmánybíróság ugyan alkotmányellenesnek minősítette a javaslatot, de akkoriban még lehetőség volt arra, hogy a parlament kétharmados többséggel felülírja a döntést. A Szenátus ezt meg is tette, a Képviselőházban pedig a jelenlévők 80%-a megszavazta az eltörlést. Csakhogy nem voltak elegen a teremben – nem jött össze a kétharmad. A törvény így elbukott, nem az alkotmánybíróság, hanem a képviselők távolmaradása miatt. A különnyugdíj első számú védelmezője tehát nem a jogállamiság, hanem a politikusi lustaság volt.

2004-ben Rodica Stănoiu új szintre emelte a rendszert. Átváltotta a nyugdíjszámítás alapját nettóról bruttóra, így sok bíró több pénzt kapott nyugdíjként, mint amennyit dolgozóként keresett. Innentől 20 év vegyes jogi múlt is elég lett a jogosultsághoz. A rendszer nemcsak kiváltságos lett, de kifizetődőbb is, mint maga a munka.

2005-ben Monica Macovei bevezette a korai nyugdíjazás lehetőségét. Ha valakinek megvolt 25 év jogi múltja (akár 10 év ebből ügyvédként), már akár 47 évesen is nyugdíjba vonulhatott. Ez volt a rendszer végső torzulása: fiatal jogászok tömege kezdett el „vadászni” a különnyugdíjra. Volt, aki bíróként csak pár hónapot dolgozott, de ez elég volt a milliós nyugdíjhoz.

2008 után az ún. „nyugdíjvadász” jelenség rendszeressé vált. Jogászok ügyesen „leparkoltak” néhány hónapra bírónak vagy ügyésznek, majd visszavonultak – egy életre biztosított, gyakran több ezer eurós nyugdíjjal.

2010-ben a Băsescu–Boc-kormány megpróbálta teljesen megszüntetni a rendszert, de az alkotmánybíróság immár megkerülhetetlen hatalommá vált: döntéseit már nem lehetett felülírni, és ismét a bírák javára döntött.

2018-ban egy könyveléstechnikai trükk miatt ugrásszerűen megemelkedtek a nyugdíjak. A kormány ugyanis a járulékokat átterhelte a munkáltatóról a munkavállalóra, így a bruttó bérek látványosan megnőttek. A nettó bér nem változott, de mivel a különnyugdíjak bruttó alapján számolódtak, a bírói nyugdíjak 700 euróval nőttek egy év alatt mindenféle hivatalos emelés nélkül. Ez az igazságtalanság új szintje volt, amit a társadalom nehezen nyelt le.

2020 után a PNL és az USR látványosan a nyugdíjak eltörlését ígérte, de a törvényeik alkotmányossági akadályba ütköztek, vagy hibás jogi úton születtek – így az Alkotmánybíróság könnyűszerrel visszavágta azokat.

2023-ban a Ciucă–Ciolacu-kormány végre megszüntetett két fontos torzulást: a más jogi munkakörök beszámítását, illetve a nyugdíj nem haladhatta meg többé a fizetést. Viszont a korai nyugdíjazást nem törölték el, a gyakorlatban továbbra is 48-50 évesen lehetett visszavonulni.

2025-ben Ilie Bolojan ennél is tovább ment volna:

• a nyugdíjkorhatárt 65 évre akarta emelni,
• a nyugdíjat legfeljebb a fizetés 70%-ában határozta volna meg,
• és minimum 35 év munkaviszonyt, abból 25 év tényleges bírói munkát írt volna elő.
  A cél az volt, hogy megszűnjön a 40-50 évesen nyugdíjba vonuló, alig bírói tapasztalattal rendelkező „vadászok” kiváltsága.

A válasz: azonnali támadás a bírói elit részéről, és az alkotmánybíróság újabb megmentő döntése, természetesen formai hibára hivatkozva. A kör bezárult.

Már dolgoznak az újabb jogszabályon, de a jelek szerint egy hígított változattal fognak előállni

Tény, hogy a kormány sem járt el hibátlanul, a CSM véleményét nem a végleges szövegről kérte ki, és nem hagyta meg nekik a törvény által biztosított teljes határidőt. Ez eljárásjogi hiba, és az alkotmánybíróság most erre hivatkozva nyilváníthatta alkotmányellenesnek az egész javaslatot.

De az alkotmánybíróság sosem adott utat egyetlen olyan reformnak sem, amely érdemben hozzányúlt volna a kiváltságos nyugdíjak rendszeréhez. Még azokat az adózási kísérleteket is elkaszálták, amelyek a magas nyugdíjak megadóztatását célozták. Például azt az intézkedést, amely az évi 4000 lejt meghaladó részt egészségbiztosítási hozzájárulással sújtotta volna.

A román társadalom többsége régóta elutasítja a különnyugdíjakat, mégis újra és újra falakba ütközik minden kísérlet a rendszer átalakítására. Bár időnként a kormány részéről is megjelenik a politikai akarat, az érdemi változtatást már azelőtt el lehet lehetetleníteni, hogy a vita lényegi része egyáltalán elkezdődne. Elég néhány formai kifogás, egy hiányzó véleményezés vagy egy rosszul időzített beterjesztés, és a reform máris elbukik.

Ez nemcsak a jogállam furcsa torzulását jelzi, hanem azt is, hogy a végrehajtó és a törvényhozó hatalom egyaránt csapdába esett: nem tud vagy nem mer kitörni a bíróságok és az alkotmánybíróság által kijelölt szűk mozgástérből. A reformtörekvések rendre megfeneklenek, miközben az idő telik, a pénz fogy, a kiváltságok pedig változatlanul élnek tovább.

Most is hasonló folyamat zajlik: a 2025. novemberi fejlemények szerint a kormánykoalíció vezetői új változaton dolgoznak a bírák és ügyészek nyugdíjáról szóló törvényjavaslatból – és több jel utal arra, hogy a szöveg bizonyos pontokon „felhígul”. A cél az, hogy formailag ne ütközzön újra alkotmányossági akadályba, és a bíróságok számára is elfogadhatóbb legyen.

Miről folynak a tárgyalások?

• Nyugdíjkorhatár: A korábbi javaslat szerint ez 10 év alatt emelkedett volna 65 évre, de most még enyhébb fokozatosságot fontolgatnak.
• Számítási mód: A nyugdíjak maximálása az utolsó nettó fizetés 70%-ában egyelőre továbbra is a kormány céljai között szerepel, de a koalíciós tárgyalások alapján nem kizárt, hogy ez az arány 75%-ra emelkedik, hogy enyhítsék a bírói kar ellenállását. Jelenleg a nyugdíjakat a bruttó bér 80%-a alapján számítják, tehát a változás továbbra is csökkentést jelentene, de kisebbet, mint eredetileg tervezték.
• Szolgálati idő: A 35 éves minimum helyett átmeneti, enyhébb követelményeket is bevezethetnek.

Bolojan továbbra is ragaszkodik a reform céljához, igazságosabb és fenntarthatóbb rendszert ígér, amely nélkülözhetetlen az uniós források lehívásához. Ugyanakkor a kormány egyre inkább kompromisszumokra kényszerül, hogy elkerülje az újabb alkotmánybírósági vétót és a bírói kar sztrájkjait. A reform iránya elvileg tehát nem változik, de a megvalósítás üteme és mélysége valószínűleg gyengülni fog újra.