Egyre nagyobb probléma a funkcionális analfabetizmus az iskolákban, de a visszaszorítására nincs stratégia

Romániának továbbra sincs meghatározott és mérhető célokat tartalmazó oktatási stratégiája, többek között erről számolt be az Európai Bizottság legújabb, Eurydice jelentése. Miközben az uniós tagállamok többsége az elmúlt években konkrét, számszerűsíthető célokat tűzött ki a diákok alapkészségeinek fejlesztéséért – legyen szó olvasásról, matematikáról vagy természettudományokról –, Romániában az ilyen típusú tervezés gyakorlatilag hiányzik. Az ország az utóbbi években csupán minimális, gyakran részletek nélküli intézkedéseket jelentett be, miközben más államok komplex és több szinten működő stratégiákat alkalmaztak, írják a 2020 és 2025 közötti időszakot vizsgáló tájékoztatóban.

Az Edupedu részletesen ismertette azokat a funkcionális analfabetizmus csökkentésére vonatkozó javaslatokat, amiknek Romániában egyáltalán nincs vagy alig van nyoma. A funkcionális analfabetizmus azt jelenti, hogy valaki ugyan tud olvasni, de nem érti, amit olvas, nem tudja összefoglalni a szöveg lényegét, és nem képes az olvasott információkat a mindennapokban alkalmazni.

A jelenség Romániában különösen súlyos: a PISA-tesztek szerint minden második diák érintett valamilyen mértékben. Bár a minisztérium több felzárkóztató programot is elindított, az Európai Bizottság szerint ezek túl általánosak, és nem veszik figyelembe a diákok vagy a régiók sajátos igényeit.

A jelentésben bemutatott példák rávilágítanak, hogy máshol sokkal célzottabban közelítik meg a tanulói lemaradás problémáját. Cipruson már az alsó tagozatban kiszűrik az olvasási nehézségeket, és speciálisan képzett tanárok segítenek a gyerekeknek a szülők bevonásával. Finnországban az olvasáskultúra fejlődését egy 2030-ig tartó nemzeti olvasási stratégia támogatja, Dániában pedig külön program segíti a leggyengébben teljesítő 10 százaléknyi diákot matematikából.

A Bizottság háromféle oktatási megközelítést különböztet meg: a megelőző modellt, vagyis a korai beavatkozást (ilyen például Finnország vagy Észtország); a kombinált modellt, ami a megelőzést és a beavatkozást ötvözi (Dánia, Németország, Görögország); valamint az integrált modellt, ami a megelőzést, beavatkozást és kompenzálást is tartalmazza (Magyarország, Csehország, Olaszország).

Azonban Románia egyik kategóriába sem sorolható, mert hiányzik az a stratégiai keret, ahol mérhető célokat és több szinten alkalmazható beavatkozást fogalmaznak meg.

A jelentésben ugyanakkor elismerik, hogy léteznek pozitív kezdeményezések is, például a Funkcionális írástudást támogató beavatkozási mechanizmus a közoktatásban projekt (MIAF). Ez 15 ezer diákot és 37 ezer pedagógust érint, és az a célja, hogy létrehozzon egy olyan szakértői hálózatot, ami a tanárok munkáját kiegészítve támogatja a felzárkóztató oktatást minden szinten. A kezdeményezés azonban csak kísérleti fázisban van, és az Európai Bizottság hangsúlyozza: Romániának először világos irányelveket és mérési rendszert kellene kidolgoznia. Ezek nélkül a mostani intézkedések legfeljebb részmegoldásoknak tekinthetők, és nem alkotnak átfogó stratégiát a funkcionális analfabetizmus csökkentésére.

A tanítás szervezésében sem történt érdemi előrelépés: Románia azok az országok közé tartozik, amelyek a 2020–2025 közötti időszakban semmilyen reformot nem vezettek be. Míg Spanyolország és Portugália például nyolcféle reformot hajtott végre a tanterv átalakításától egészen az iskolai nap újraszervezéséig, Románia egyik lehetséges intézkedést sem valósította meg. A tantervi változtatások között ugyan megjelent az úgynevezett „érettségi profil” (Profilul absolventului de liceu) bevezetése, amely a középiskola végére elvárt tanulói kompetenciákat rögzíti, de ennek gyakorlati alkalmazása még várat magára.

Az értékelési eszközök és a tanulást támogató intézkedések terén az ország ugyan mutat aktivitást, de ezek hatása korlátozott. Az ország eddig csak úgynevezett diagnosztikus értékeléseket vezetett be – vagyis olyan felméréseket, amik a diákok tudásszintjét mérik, de nem kapcsolódnak további fejlesztési programokhoz. Más uniós országok ezzel szemben új nemzeti teszteket, célzott finanszírozási rendszereket vagy helyi értékelési módszereket is alkalmaznak, amelyek segítenek beazonosítani a lemaradó diákokat és támogatást is nyújtanak nekik.

A tanulási támogatás terén sem történt előrelépés: nem indultak új korrepetálási vagy felzárkóztató programok, nincsenek motiváló intézkedések és olyan pénzügyi eszközöket sem vezettek be, amivel a személyre szabott segítségnyújtást támogatnák.

A tanárok támogatásában is hasonló a helyzet. Románia mindössze a pedagógusok alapkészségének fejlesztésére irányuló továbbképzését vezette be, miközben más országok új tananyagokat, oktatási segédanyagokat és finanszírozási programokat is biztosítanak a pedagógusoknak. Ráadásul az ország nem hajtott végre reformot a szakképzett tanárok vagy pedagógiai asszisztensek toborzása terén sem, ezzel szemben 23 európai oktatási rendszer már bevezetett ilyen típusú intézkedéseket, például ösztönző programokat a hiányszakmákban dolgozó tanárok bevonzására vagy a pályakezdők megtartására.

Miután az Edupedu cikke az Eurydice jelentése alapján rámutatott a román oktatás hibáira, másnap érkezett a reakció az oktatási minisztériumtól.

A Daniel David vezette tárca egy részletes közleményben sorolta fel az utóbbi időszak intézkedéseit, például az általános iskolai kötelező korrepetáló órákat, valamint azt, hogy a gimnáziumokban és a líceumokban a tanítási idő 25 százalékát felzárkóztató tevékenységekre kell fordítani. De említették a szimultán, vagyis az összevont osztályokban történő oktatás új módszertanát is. A minisztérium mindezt „stratégiai, rendszerszintű, támogatott és pragmatikus megközelítésként” értelmezte, ami a funkcionális analfabetizmus csökkentését célozza.

Csakhogy – hívja fel a figyelmet az Edupedu – a valóságban ezek az intézkedések nem oktatáspolitikai célból születtek: a 141/2025-ös, úgynevezett Bolojan-törvény, avagy deficitcsökkentő törvény következményeként jöttek létre.

Ez a törvénycsomag inkább károkat, mintsem megoldásokat hozott: a teljes oktatási rendszerben csökkentette a munkahelyek számát és a fizetéseket. Az Edupedu szerint a minisztérium most utólag pedagógiai szempontból értelmezi át a deficitcsökkentő törvény intézkedéseit, hogy ellensúlyozza az európai jelentés megállapításait, és azt sugallja: bár eddig keveset tett az analfabetizmus ellen, ezentúl másképp lesz.

A törvény eredményeként a tanítóknak és általános iskolai tanároknak kötelezővé vált a heti két korrepetáló óra, miután a gimnáziumi és középiskolai tanárok óraszámát 16–18-ról 20 órára emelték. Ezt a lépést később a minisztérium oktatási intézkedésként kezdte kommunikálni,

bár maga a miniszter is elismerte: a Bolojan-törvény semmilyen pontja nem oktatáspolitikai, hanem kizárólag fiskális és költségvetési jellegű volt.

Mindezek a hiányosságok kézzelfogható következményekkel járnak: Romániában ma tízből három tinédzser nem jár iskolába, és a diplomások aránya itt a legalacsonyabb Európában. A tanulás iránti motiváció és a jólét romlását az is mutatja, hogy egyre több gimnazista számol be szorongásról, kimerültségről és túlzott aggodalomról. Közben nő az iskolai lemorzsolódás, a családok egyre többet kell költsenek a gyerekek iskoláztatására és a városi–vidéki gyerekek közötti különbségek a képességvizsgán egyre nagyobb méreteket öltenek.