Egyre több romániai gimnazista szorong és panaszkodik kimerültségre vagy túlzott aggodalomra

Minden negyedik romániai gimnazista érzelmi nehézségeknek lehet kitéve az iskolában, a problémák az életkor előrehaladtával pedig egyre gyakoribbak – derül ki egy friss felmérésből, ami a gyerekek jóllétét és mentális egészségét vizsgálta. A kutatást az Európai Unió támogatásával az oktatási minisztérium, az UNICEF és az Európai Bizottság közreműködésével végezték a Biztonságos és támogató iskolákért projekt részeként, írja az Agerpres.

Az adatok aggasztók: a megkérdezett diákok majdnem fele, vagyis 45 százaléka panaszkodik tartós fáradtságra, 33 százalékuk nyugtalanságra és további 31 százalékuk túlzott aggodalomra.

Ezek nem elszigetelt jelenségek, hanem egyre gyakoribb jelei annak, hogy a gyerekek nehezen tudják kezelni érzelmeiket az iskolai környezetben. A problémák különösen a lányokat érintik, náluk kétszer olyan gyakran jelentkeznek a szorongásos vagy depressziós tünetek, mint a fiúknál. Ugyanakkor fokozott kockázatnak vannak kitéve a városi diákok, a speciális nevelési igényű gyerekek, a romák és a menekült tanulók is. A helyzet az életkor előrehaladtával romlik: az ötödikesekhez képest a nyolcadikosok körében már jóval gyakoribbak az érzelmi egyensúlyzavarok.

Sokan nem mernek őszinték lenni a tanáraikkal, az iskolai bántalmazás pedig mindennapos

A jelentés szerint a tanulók 70 százaléka alapvetően kiegyensúlyozottnak érzi magát az iskolában és többségük szerint jó a kapcsolata az osztálytársaival. Ennek ellenére csak 63 százalék érzi úgy, hogy tiszteletben tartják és 60 százalék érzi magát biztonságban, a megkérdezettek kicsivel több mint fele, 54 százaléka pedig bizalommal fordulna iskolapszichológushoz.

A felmérés arra is rámutat, hogy sokan úgy érzik, nincs lehetőségük nyíltan véleményt mondani: 40 százalék nem kap bátorítást a megszólalásra, 35 százalék nem tud őszintén beszélgetni a tanáraival és több mint egynegyedük fél bizonyos osztálytársai miatt. Az idősebb diákok körében a bizalom és a meghallgatottság érzése látványosan csökken – jegyzik meg a közleményben.

A kutatás szerint a diákok 13 százaléka közepes vagy magas kockázatú érzelmi egyensúlyzavarral küzd, ami több területet, például érzelemkezelést, önismeretet vagy társas kapcsolatokat egyszerre érint. A szakértők szerint az érzelmek szabályozásának hiánya nemcsak a lelkiállapotot rontja, hanem fokozza az önsértés és a pszichoaktív szerek kipróbálásának veszélyét is.

Nem véletlen, hogy a gyerekek 25 százaléka mutat önsértési hajlamot, és 11 százalékuk a szenvedélybetegségek kockázatának is ki van téve.

Az iskolai zaklatás szintén erősen rányomja bélyegét a diákok mindennapjaira. A megkérdezettek 19 százalékát rendszeresen gúnyolják vagy megalázzák, 16 százalék bullying áldozata lehet, míg 15 százalék maga is részt vesz agresszív cselekedetekben. Sok esetben a szerepek átfedik egymást: a zaklatott gyerekek 38 százaléka is agresszorrá válik, a fiatalok fele pedig, aki önsértési kockázatú, más erőszakos helyzetekben is érintett. A helyzetet súlyosbítja, hogy a diákok közel fele nem avatkozik közbe, amikor agressziót lát.

Vannak biztató jelek, de…

Mindezek ellenére néhány adat optimizmusra ad okot. A diákok többsége pozitívan értékeli önmagát: 72 százalék intelligensnek tartja magát, 66 százalék elégedett a külsejével, és a válaszadók 93 százaléka szerint számíthat családja támogatására. Ezek ugyan segítik a diákokat, de önmagukban nem nyújtanak teljes biztonságot: 12 százalék ugyanis sem otthon, sem az iskolában nem érzi jól magát, további 4 százalék pedig kifejezetten negatívnak látja az iskolai környezetet.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyerekek érzelmi sérülékenységét nem lehet elszigetelt jelenségként kezelni, ezért olyan pszichoedukációs programok bevezetését sürgetik, amelyek a különböző sérülékeny csoportok sajátos igényeihez igazodnak.

Ugyanakkor kiemelik: ha elmaradnak a korai beavatkozások és a folyamatos támogatás, az a tanulók mentális egészségének gyors romlásához vezethet, ami közvetlenül rontja az iskolai teljesítményt és megnehezíti a társadalmi beilleszkedést. Az érzelmi nehézségek összefonódnak, erősítik egymást, és hosszú távon komoly pszichés betegségekhez vezethetnek.