Négyből három román állampolgár támogatja az önkéntes katonai szolgálatot
Az önkéntes katonai szolgálat ötlete továbbra is bejön a romániai lakosság nagy részének, még ha az elmúlt években némileg csökkent is a lelkesedés. Az INSCOP legfrissebb felmérése szerint pozitívan vélekedik az önkéntes katonaság bevezetéséről a romániaiak 74.2%-a, ami csökkenő tendenciát jelez, ugyanis 2015-ben ez az arány 79.4% volt. Ezzel szemben 20.7%-uk vélekedik negatívan a róla, ami éppen ellenkezőleg, nagyobb, mint a tíz évvel ezelőtti, 15.1%-os arány.
A válaszokat politikai irányultság, nem, életkor, iskolázottság, lakóhely és munkahely szerint is lebontották, és ezek alapján markáns társadalmi mintázatok rajzolódnak ki. A nagyvárosi, diplomás, stabil jövedelmű, állami szektorban dolgozó réteg – különösen azok, akik a kormányzó pártokra szavaznak – határozottan támogatja az önkéntes katonai szolgálatot. Ők azok, akik szerint jobb, ha van felkészült tartalékos állomány, mert a NATO sem mindenható, és a háború – Ukrajnában – továbbra is valóság.
Ezzel szemben a vidéken élő, alacsonyabb végzettségű, jellemzően AUR-szimpatizáns válaszadók körében sokkal nagyobb a bizalmatlanság. Számukra a hadsereg kevésbé tűnik lehetőségnek, inkább egyfajta állami beavatkozásnak – vagy fenyegetésnek. Nem elhanyagolható az sem, hogy európai szinten is a szélsőjobboldal az, amely az orosz érdekkörnek kedvező, „békepárti” narratívákat sulykolja, és Romániában ez a retorika részben a katonai kérdésekhez való viszonyban is visszaköszön.
Ha a kutatás eredményeiből robotképet szeretnénk rajzolni az önkéntes katonai szolgálat legelkötelezettebb támogatójáról, ő valószínűleg: a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szavazója, 60 év feletti, felsőfokú végzettségű, nagyvárosban élő férfi, aki állami alkalmazott.
Érdekes ugyanakkor az életkori bontás, különösen a sorkatonaságot még megtapasztalt generációk szempontjából. A 60 év felettiek – feltehetően személyes élményeik alapján – a leginkább támogatók, míg a 45–59 év közötti korosztályban a legnagyobb az elutasítás aránya. Ugyanabban a rendszerben nőttek fel, mégis máshogy emlékeznek rá – ez is jól mutatja, mennyire szubjektív lehet a hadsereghez való viszony.
A lakosság támogatása az önkéntes katonai szolgálat iránt erős és következetes, mondta Remus Ştefureac, az INSCOP Research igazgatója, aki hozzátette:
„Az ukrajnai orosz agresszió által jellemzett regionális kontextusban ezek a percepciók hozzájárulhatnak a lakosság felkészültségének és ellenálló képességének megerősítéséhez a konkrét biztonsági fenyegetésekkel szemben”.
A védelmi minisztérium (MApN) nem rég egy négy hónapos fizetett önkéntes katonaságra vonatkozó törvényjavaslatot nyújtott be a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak (CSAT), amelyen keresztül a kiöregedett katonai tartalék utánpótlásáról gondoskodnának. A katonai felkészítő képzést 18 és 35 év közötti fiatalok választhatják, akik a négy havi minimálbérnek megfelelő juttatást kaphatják meg a képzés elvégeztével. Amennyiben valahol alkalmazásban állnak és részt szeretnének venni ebben a programban, ezt megtehetik anélkül, hogy elveszítenék munkahelyüket, ezen kívül pedig a képzés során mindenki számára biztosítanák a szállást, étkezést, felszerelést és orvosi ellátást. Akik sikeresen teljesítették, négy hónap után a hadsereg tartalékának tagjaivá válnak, részletezte Ionuț Moșteanu belügyminiszter, aki kiemelte, természetesen nők csatlakozására is számítanak.
Jelenleg Romániában általános önkéntes katonai szolgálat van érvényben. A kötelező sorkatonai szolgálatot 2007. január 1-jén függesztették fel, miután Románia csatlakozott a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. A kötelező szolgálat újraaktiválását a törvény lehetővé teszi háború, hadiállapot vagy nemzeti vészhelyzet esetén. Ilyenkor a hivatásos, önkéntes és a hadsereg tartalék-katonái mellett behívót kaphatnak katonai szolgálatra olyan 20–35 éves férfiak, akik alkalmasak katonai szolgálatra az egészségi állapotuk alapján.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!