Menekültekből kalauzok: ukrán embercsempészek vezetik társaikat a román határon át

Szombaton három ukrán menekültet hoztak le a 1700 méter magasságból a hegyimentők, akik eltévedtek az ismeretlen terepen. Szinte mindennapos történet ez a máramarosi hegyimentők számára: a háború elől menekülők útja gyakran a határ menti sűrű erdőkön és meredek ösvényeken vezet Romániába: életveszélyes terepen, ahol már több tucat ember vesztette életét. Az utóbbi időben azonban új jelenség lettek figyelmesek a román hatóságok: megjelentek olyan ukrán állampolgárok is, akik korábban maguk is menekültként érkeztek, védelmet kaptak, majd visszatértek Ukrajnába, hogy másokat vezessenek át a határon.

Az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozó máramarosszigeti határrendészet főnöke, Florin Coman, három ilyen esetet említett 2025 első nyolc hónapjából. A férfiak mind ideiglenes védelmet kaptak Romániában, de később ismét megjelentek a határon, ezúttal csoportokat vezetve.

„Ezek az emberek már ismerték a terepet, tudták, hogyan lehet átkelni anélkül, hogy azonnal elfognák őket. Nem hivatalos hálózatokban működtek, de kétségtelen, hogy volt kapcsolatuk olyanokkal, akik újabb és újabb menekülőket kerestek” – mondta Coman.

Az egyik ügy különösen beszédes: egy 23 éves fiatalemberről számolt be a közelmúltban a román sajtó, aki menedékkérelmezőként tartózkodott Romániában, négy másik ukránt vezetett át a Máramarosi-havasokon. A csoport közösen kérte a védelmet, de a vizsgálatok hamar kiderítették, hogy a fiatal férfi nem egyszerű menekülő, hanem „kalauz” szerepben tért vissza. A bíróság előzetes letartóztatásba helyezte 30 napra, embercsempészet gyanújával.

A hatóságok szerint ezek az esetek új kihívást jelentenek, mert a visszatérő menekültek ismerik a terepet, mivel egyszer már végigjárták az útvonalat; tisztában vannak a romániai menekültügyi eljárásokkal, így tudják, hogyan lehet a lehető legkevesebb gyanút kelteni, és gyakran rokoni, baráti vagy közösségi hálókon keresztül szervezik meg az újabb átkeléseket.

A motiváció sokféle lehet: pénzért vállalt vezetés, hála a közösségnek, vagy egyszerűen kényszer, ha valaki illegálisan visszatért Ukrajnába, és nincs más módja a helyzet rendezésére.

Az ilyen „új szereplők” jelenléte azt is mutatja, hogy a határ egy veszélyes szürke zóna a háború és a menekültválság közepette. A hegyekben így keverednek a menekültek, a csempészek, a kényszerből vállalkozók és a puszta túlélők.

Bár 2025-ben csökkent az illegális határátlépések száma 2024-hez képest, a probléma továbbra is fennáll. A román hatóságok adatai szerint több mint 5.400 ukrán állampolgár próbált illegálisan bejutni az országba az év első hét hónapjában. Ez kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában mért 7.600–7.700 fő.

A csökkenés ellenére az embercsempészeti esetek száma és súlya nő – különösen azoké, ahol a csempész maga is korábban menekült volt. A jelenség a hatóságok szerint új biztonsági és jogi kihívásokat vet fel.

A Máramarosi-havasok halálos akadály is lehet

A román–ukrán határ legnehezebben járható szakasza a Máramarosi-havasok, ahol a határőrség 366 kilométeren keresztül próbálja ellenőrizni a mozgást. A hegyek 1.700–1.900 méter magasak, a terep meredek, a látási viszonyok gyakran nullára csökkennek, a hőmérséklet pedig órák alatt fordulhat át tavaszi enyheségből jeges szélbe és havazásba.

Dan Benga, a megyei hegyimentő szolgálat vezetője szerint a menekülők többsége nincs tisztában a terep valódi veszélyeivel. A legtöbben utcai ruhában, könnyű cipőben vágnak neki az átkelésnek, mintha egy rövid kirándulásra indulnának. Sokan a telefonjuk GPS-ére hagyatkoznak, amely nem jelzi a szakadékokat, a sziklás lejtőket vagy az időszakos vízmosásokat.

A hegyimentők beszámolói szerint a kimerült csoportokat gyakran éjjel találják meg, amikor a testhő már vészesen lecsökkent, és néhány órán múlt, hogy ne következzen be fagyhalál. Az is előfordult, hogy a segélyhívásra érkezve már csak holttesteket találtak – embereket, akik a ködben vagy a hóviharban eltévedtek és összeestek.

A statisztikák szerint eddig 29 ember vesztette életét az átkelési kísérletek során, de a hegyimentők attól tartanak, hogy a valós szám ennél magasabb, hiszen nem minden eltűnt személyt találnak meg a sűrű erdőkben.

Jog és visszaélés: mit jelent ideiglenes védelem alatt csempésznek lenni?

A Romániában ideiglenes védelem alatt álló menekültek jogilag rendezett státusszal élnek az országban. Jogosultak szállásra, egészségügyi ellátásra, iskoláztatásra és munkavállalásra is, vagyis papíron teljes értékű társadalmi biztonságot kapnak. Ez a státusz elvileg megóvja őket attól, hogy újra veszélybe kerüljenek, és lehetőséget ad az élet újrakezdésére.

Ha azonban valaki ebből a helyzetből visszaél a rendszerrel, és átszerveződik az illegális migráció világába, azt a hatóságok nem egyszerű szabályszegésként, hanem embercsempészetként értelmezik. A román Büntető Törvénykönyv egyértelműen meghatározza, hogy aki segítséget nyújt más személynek az ország határának tiltott átlépésében, vagy anyagi haszonért szervez, irányít, kísér ilyen akciót, az 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

Súlyosbító körülménynek számít, ha a csempészett emberek között gyerekek, nők, idősek vagy más sérülékeny csoportok is vannak, vagy ha a vezető személy életveszélyes helyzetbe sodorja őket. Ilyenkor a büntetés a felső határhoz közelít, sőt, ha baleset, sérülés vagy halál következik be, további vádak is társulhatnak: gondatlanságból elkövetett emberölés, testi sértés, vagy emberi élet veszélyeztetése.

A hatóságok különösen problémásnak tartják, amikor a csempész maga is menekültstátuszt élvez, hiszen ezzel elveszíti a közbizalom maradékát is. Az ügyészek szerint ez a fajta visszaélés nemcsak a törvénybe ütközik, hanem „árnyékot vet” a több tízezer ukrán menekültre, akik törvényesen, tisztességesen élnek Romániában.

Jogvédő szervezetek ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy nem minden esetben egyértelmű a szándék: vannak, akik baráti vagy családi kötelékből vállalják a vezetést, és nem feltétlenül pénzért. A törvény azonban nem tesz különbséget: aki illegális átkelést szervez, az büntetőjogi felelősséget vállal, függetlenül attól, hogy anyagi haszonért tette, vagy pusztán segítségből.

Így az „ideiglenes védelem” paradox módon nemcsak menedéket nyújt, hanem — ha valaki rossz útra tér — jogi csapdává is válhat: egyetlen rossz döntés hosszú évekre börtönbe juttathatja azokat, akik egyszer maguk is menekülők voltak.

A határőrség és hegyi mentők versenyfutása az idővel

A román–ukrán határ Máramaros megyei szakaszán a hatóságok egyre szigorúbb ellenőrzést végeznek. A határőrök nemcsak járőrökkel, hanem drónokkal és hőkamerás felszerelésekkel is figyelik az ösvényeket, miközben a Máramarosi-havasok hegyimentőivel szoros együttműködésben dolgoznak. Az utóbbi hónapokban több tucat akciót hajtottak végre, főként Máramarossziget és Visóvölgy (Valea Vișeului) térségében, ahol a leggyakrabban próbálnak átkelni a menekülők.

A megtalált emberek közül sokan fagyás közeli állapotban voltak, kimerülten, teljesen átázott ruházatban. Előfordult, hogy a mentők sötét éjjel, meredek szakadékok közelében találtak rá a csoportokra, akik nem tudtak továbbhaladni. Egyesek ideiglenes tűzrakással próbálták magukat életben tartani, másokat teljesen eszméletlen állapotban kellett hordágyon lehozni a hegyről.

A téli időszakban a helyzet még nehezebb. A Radnai-havasok és a Máramarosi-havasok gerincein a hó gyakran méteres, a hőmérséklet éjszaka mínusz 15–20 fok alá is süllyed. A hegyimentők szerint ilyenkor minden riasztás időverseny: ha a bajbajutottakat nem találják meg néhány órán belül, a kihűlés visszafordíthatatlanná válhat.

Nem ritka, hogy a mentőcsapatoknak lavinaveszélyben, sűrű ködben vagy hóviharban kell dolgozniuk. „Ezekben a helyzetekben a bajbajutottak élete perceken múlik, és a miénk sem kevésbé veszélyes” – mondja egy hegyimentő, aki többször is részt vett mentőakcióban a Visó-völgy felső szakaszán.

A határőrség és a hegyimentők így nemcsak a menekülők biztonságát próbálják garantálni, hanem a térségben szolgálatot teljesítőkét is. A Máramarosi-havasokban zajló akciók minden alkalommal azt bizonyítják: a hegyek nem ismernek kegyelmet, és az emberi élet megmentése mindig idővel vívott harc.

A visszatérő kalauzok története azt is példázza, hogy a menekülés és az embercsempészet közötti határ mennyire elmosódhat a Máramarosi-havasokban. Egyesek anyagi haszonért vállalják az átkelés megszervezését, másokat viszont a családi kötelékek vagy a kényszerhelyzet sodor ebbe a szerepbe. A hatóságok szerint mindezt gyakran informális hálózatok tartják össze, amelyek a tapasztaltabb menekültek tudását használják ki.

Emberi jogi szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a jelenséget nem lehet pusztán bűnügyi szempontból kezelni. Az ASSOC civil szervezet például közvetlenül a határnál próbálja tájékoztatni az ukránokat az embercsempészet veszélyeiről. „Beszélünk azokkal, akik Máramarosszigetnél érkeznek, hogy figyelmeztessük őket az embercsempészet kockázataira, és megtanítsuk, hogyan ismerhetik fel azokat a jeleket, amelyek áldozattá tehetik őket” – mondják a szervezet munkatársai.

Az NGO-k szerint a kriminalizálás önmagában nem megoldás: szükség lenne átfogó tájékoztató kampányokra, jogi segítségre és támogatási programokra is, hogy a menekültek ne váljanak a csempészhálózatok áldozataivá.