Nem lesz külön uniós támogatás az őshonos kisebbségi régióknak, az EB elutasította az SZNT kezdeményezését

Az Európai Bizottság szeptember 3-án ismét elutasította, hogy új szabályokat dolgozzon ki az őshonos nemzeti kisebbségek védelmében. A Székely Nemzeti Tanács által indított, úgynevezett „nemzeti régiós” polgári kezdeményezés azt célozta, hogy az uniós kohéziós alapok elosztásakor külön figyelmet kapjanak azok a térségek, ahol a lakosság jelentős része nyelvileg vagy etnikailag eltér a többségtől. A Bizottság viszont úgy látja: az uniós támogatási rendszer már most is biztosítja a szükséges garanciákat, ezért nem indít jogalkotást.

Az SZNT által indított, úgynevezett nemzeti régiós polgári kezdeményezés története több mint tíz évre nyúlik vissza. Eredetileg 2013-ban adták be Brüsszelben, de a bizottság akkor nem is volt hajlandó regisztrálni. A szervezők bíróságra mentek, és csak 2019-ben nyerték meg a pert, amelynek nyomán hivatalosan is elindulhatott az aláírásgyűjtés.

A kampány során – részben a járvány miatt meghosszabbított határidő alatt – több mint 1,2 millió aláírás jött össze, és legalább hét tagállamban sikerült átlépni az érvényességi küszöböt. Ez azt jelentette, hogy a Bizottságnak hivatalosan is foglalkoznia kellett a kezdeményezéssel. 2025 nyarán nyilvános meghallgatást tartottak az Európai Parlamentben, majd a plenáris ülésen is napirendre került az ügy.

Szeptember 3-án jött a végső válasz: az Európai Bizottság szerint nincs szükség új szabályozásra, mert az uniós támogatási rendszer már most is lehetőséget biztosít minden régiónak, így a kisebbségi közösségeknek is. Ezért nem indítanak jogalkotást.

Az európai polgári kezdeményezés lehetőséget ad arra, hogy legalább egymillió aláírással bárki napirendre tűzesse a saját ügyét Brüsszelben. De a Bizottság döntheti el, hogy ebből lesz-e tényleges törvényjavaslat. Most is ez történt: az aláírásokat elismerték, a szervezőket meghallgatták, de végül nemet mondtak a javaslatra.

A mostani kampányt az SZNT indította el, de a legtöbb aláírást Erdélyben az RMDSZ gyűjtötte be. Az ügy mögött ott állt a FUEN is, az európai kisebbségi ernyőszervezet, amelynek elnöke éppen Vincze Loránt, RMDSZ-es EP-képviselő. Vagyis a támogatói háló alapvetően az RMDSZ politikai projektjéhez kötődött, még ha más kisebbségi közösségek is mellé álltak. Vincze a döntés után kiküldött közleményében úgy fogalmazott: a Bizottság másodszor is semmibe vette az őshonos kisebbségek véleményét, és ezzel ötvenmillió európai polgárt hagyott figyelmen kívül. „A Bizottság következetesen kerüli a párbeszédet és az érdemi megoldások keresését az őshonos kisebbségek ügyében. Egyszerűen nem akar tudomást venni róluk. Most azt mondja, hogy nincsen lehetősége meghatározni a nemzeti régiókat és nem gondolja úgy, hogy a kisebbségek által lakott régiókat hátrányos megkülönböztetés éri a kohéziós politikában” – írta az EP-képviselő. Izsák Balázs, az SZNT elnöke is elfogadhatatlannak nevezte az elutasítást, és kilátásba helyezte, hogy jogi úton folytatják.

A történetnek van előzménye: a Minority SafePack névre keresztelt, szintén erdélyi magyar gyökerű kezdeményezés 2021-ben jutott ugyaneddig a pontig. Az több mint egymillió aláírást hozott össze, több nemzeti parlament és az Európai Parlament is támogatta, mégis ugyanaz lett a vége, a bizottság nem látott indokot új uniós szabályokra. A kezdeményezők bíróságra vitték az ügyet, de ott sem értek el sikert.

Az európai polgári kezdeményezés elvileg a részvételi demokráciát szolgálja: ha legalább egymillió uniós polgár aláír egy javaslatot, a Bizottságnak hivatalosan foglalkoznia kell vele. A gyakorlatban azonban ezek ritkán hoznak kézzelfogható eredményt. Az elmúlt bő tíz évben több mint száz kezdeményezést indítottak, de csak néhánynak lett közvetett jogszabályi hatása.

Ilyen volt például a „Right2Water – Jogot a vízhez” kampány, amelynek nyomán 2020-ban módosították az ivóvíz-direktívát, vagy az „End the Cage Age – Véget a ketreces állattartásnak”, amely bekerült a Bizottság munkaprogramjába, és előkészítette a ketreces állattartás fokozatos megszüntetését. A kisebbségvédelmi kezdeményezések – a Minority SafePack és a nemzeti régiós kezdeményezés – viszont ugyan elérték az aláírási küszöböt, mégsem lett belőlük jogszabály. A Bizottság ugyanis minden esetben megőrzi a jogalkotási monopóliumát. Ezért sokak szerint ezek a kampányok inkább politikai jelképek: lehetőséget adnak a kisebbségi közösségeknek, hogy hallassák a hangjukat, de áttörést várni tőlük illúzió.

Az SZNT most elemzi a bizottság indoklását, és fontolgatja, hogy újra bírósághoz fordul. Vincze Loránt pedig azt mondja, a kisebbségi ügyet nem engedik el. A valóságban azonban mindenki tudta: az esély minimális volt, hogy Brüsszel valóban új szabályokat fogadjon el. A mostani döntés is azt erősíti meg, hogy az uniós színtéren a kisebbségvédelem inkább politikai eszköz, mintsem valóságos jogalkotási lehetőség.