A nők diplomáciai érzéke a felek összebékítésében és a hallgatásban rejlik – az RMDSZ és a Fidesz női politikusai beszélgettek a Magyarnapokon

A Kolozsvári Magyar Napok kedd délutáni panelbeszélgetésén Illés Boglárka, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldali kapcsolatokért felelős államtitkára, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Fidelitas volt elnöke, valamint Szilágyi Dóra Emese, az RMDSZ külügyi tanácsosa, ifjúságért felelős ügyvezető alelnök, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke beszélgettek a nőkről, inkluzíve magukról a politikai színtéren Ugron Hanna kulturális menedzserrel.

A nők alulreprezentáltsága a politikában magyarországi és romániai kontextusban is egy kiemelkedő probléma, EU-szinten a két ország a hátsó harmadban helyezkedik el, jelentősen az átlagszint alatt. A román parlamentben kb. 22% a nők aránya, a kormányban pedig kb. 30%. Magyarországon ezzel szemben a parlamentben csak 15%, a kormányban pedig gyakorlatilag nincs női miniszter. Ez aláássa a demokratikus legitimációt, a képviselet ugyanis torzít, illetve a női szempontok érvényesítése is háttérbe szorul.

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy mikor volt az a pont a meghívottak életében, amikor eldöntötték, „női politikusok szeretnének lenni”.

Illés Boglárkát a tenni akarás késztette arra, hogy közélettel kezdjen foglalkozni, aztán megtalálta a társaságát is, akikkel hasonlóan gondolkodókként elkezdték a gondolatot aktív cselekvéssé formálni. Felelevenítette az első politikai szerepvállalásának élményét is, amely nem más volt, mint a kettős állampolgárságról szóló népszavazás. Ekkor vált a jelenévé a politika és egyúttal, maga a Fidesz is.

„Lehet azt mondani, hogy ezt követően olyan közösségekben találtam magam, ahol nem csak beszélhettünk a gondolatainkról, ami a közélettel volt kapcsolatban, hanem különösen 2010 után döntéshozókkal is tudtunk ezekről beszélni, ráadásul közösen tudtunk cselekedni, vagy őket cselekvésre sarkallni, ez vezetett el oda, hogy most itt vagyok” – mondta.

A nehézségekről, amelyek azzal járnak, ha valaki nőként helyezkedik el egy olyan férfiak által dominált területen, mint a politika, Illés elmondta, biztos, hogy voltak, sőt, hogyha nagyon erősen gondolkozna, fel is tudná idézni, de ezekről nem, vagy kevésbé vett tudomást. Ugyanis az ő szocializációjának sosem volt része ilyesmi. Megjegyezte, vannak szakadékok és mocsarak az úton, amelyek megnehezítik az előrehaladást, de a lényeg, hogy az iránytűnk mindig észak felé mutasson. Hozzátette, ezek nem gender-specifikus nehézségek, férfitársai vonatkozásában is ott vannak ezek a mocsarak, amelyeket jobb tanulási és tapasztalási lehetőségként kezelni.

Majd Orbán Viktor miniszterelnök szavait idézve hozzátette: „a politikai egy tapasztalati alapú műfaj”, a tisztséggel járó tiszteletet pedig idővel lehet kivívni, ahogy a prekoncepciók leküzdésének is egyetlen eszköze az idő.

„Lehet, hogy vannak prekoncepciók azzal kapcsolatban, hogy te nő vagy, de azzal kapcsolatban is lehetnek, hogyha te fizikus vagy és nem történész, vagy azzal kapcsolatban is, hogyha te kicsi vagy, vagy bizonyos külső tulajdonságokkal rendelkezel, vagy azzal kapcsolatban is, hogyha vannak olyan készségeid, képességeid, amelyek erősebbek, de láthatóan vannak olyanok is, amelyekben gyengébb vagy” – fejtette ki.

Szilágyi Dórát a kisebbségi lét maga ösztönözte arra, hogy politikai pályára lépjen: „Kisebbségben élünk, és ez azt gondolom, predesztinál arra, hogy mindenki a maga helyén, a maga képességeihez mérten valamiféleképpen járuljon hozzá a közösséghez” – mondta. Hozzátette, bukaresti tanulmányai alatt ért meg benne a lendület, akkor fogalmazódott meg benne, hogy ő jobban szeretné végezni a dolgát, mint amit maga körül lát.

Neki sem voltak negatív tapasztalatai elmondása szerint, sem az RMDSZ-ben, sem az ifjúsági szervezetben. Arról mesélt, hogy mint politikai szereplő, gyakran találkozik helyzetekkel, amikor azt látja, a nők hajlamosabbak a háttérben meghúzódni.

„Én nagyon sokszor azt érzem, hogy pont ugyanolyan jó meglátásuk van a lányoknak is, de valamiért megvárják, amíg a fiúk mondják el először a helyes választ a kérdésre, és nem hiszem, hogy tovább kellene hallgatnunk” – tette hozzá.

Aki belép a politikai küzdőtérbe az jobb, ha már egy pajzzsal felvértezve teszi meg ezt, mondta Illés, ugyanis a támadások elkerülhetetlenek. A legjobb pajzs pedig, szerinte nem más, mint hogy minél kevesebb olyan típusú beszélgetésen vegyen részt az adott nő, ahol a téma a női szerepvállalás. Ezek ugyanis magyarázkodásoknak, bizonygatásoknak tűnhetnek, ebben a témában pedig jobb, ha minél kevésbé igyekszünk túlragozni a dolgokat.

A meghívott arról beszélt, hogy vannak barátai különböző kisebbségi vagy hátrányos helyzetű csoportokból – roma származású, illetve mozgáskorlátozott emberek –, akik elsősorban szakmai teljesítményükre fektették a hangsúlyt és csak utána vállalták identitásbeli különbségeiket. Illés így, párhuzamot vonva a nők politikai szerepvállalásának prioritásai és a különböző kisebbségek nehézségei között, kiemelte, az ő taktikája az, hogy nem foglalkozik saját nemi identitásával. Majd hozzátette, hálás azért, hogy a közeg, amiben tevékenykedik ugyanígy tesz.

Minden helyzethez tudunk egy pluszt hozzátenni, mondta Szilágyi, amit azzal támasztott alá, hogy a nőknek szerinte a diplomáciai érzéke a felek összebékítésében rejlik, ugyanis empatikusabbak, így hidak tudnak lenni két fél között. Hozzátette, előnyként fogja fel azt is, hogy a nők sokáig kénytelenek voltak háttérbe szorulni, ezért egy új perspektívából tudják megközelíteni a dolgokat, egy lépéssel hátrábbról. Szerinte a legjobb döntések úgy születnek, hogyha a nők az érzelmi impulzivitásukat az irányérzékükkel megfelelő arányban tudják ötvözni.

Konkrét nehézségekről tehát nem esett szó, a meghívottak nem reflektáltak a nőket politikai kontextusban is érintő megkülönböztetésekre, amelyek azonban ott vannak, akár beszélünk róluk, akár nem. Az ezt tematizáló diskurzus pedig a társadalmi változás előfeltétele volna. Tavaly novemberben a Recorder közölt egy anyagot arról, hogy Romániában intézményesnek tűnő szintre emelkedett a női politikusok elleni verbális erőszak, mely a nőket az anyasági és szexuális dimenzióra redukálja, akadályozva ezzel szakmai megítélésüket és képviseleti lehetőségüket.

Illés Boglárka azonban azt kiemelte, hogy nem kell Hollywoodig menni, ha valaki példaképet keres magának, elég, ha a saját környezetünkben nézünk szét. Megtiszteltetésként, áldásként élte meg, hogy lehetősége volt olyan nőkkel együtt dolgozni, mint Novák Katalin és Varga Judit, akiknek munkássága szerinte példaértékű volt és marad a mai napig is.

A beszélgetés egyik utolsó mozzanataként pedig megemlítette a kölcsönös tisztelet fontosságát a közéletben, ugyanis szerinte ez sok mindennek az alapja. Majd hozzátette, ezért is nem tud egyetérteni a július végi Pride felvonulás során történtekkel, ugyanis az ott lévők szerinte nem akarták tiszteletben tartani a kulturális többség véleményét, álláspontját.