Fideszes kampányhangulat a Kolozsvári Magyar Napokon: Zsigmond Barna Pál megmondta, kire kell szavazni, hogy nemzeti kormány legyen

A Kolozsvári Magyar Napokra politikai panelekkel is készült a kolozsvári magyar főkonzulátus, de a kínálat nem vonzotta be a fesztiválozókat: a főtéri udvaron inkább a sörözők és a konzulátus alkalmazottai adták a közönséget, újságíróból is szinte több akadt, mint civil érdeklődőből. A beszélgetést Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja vezette. A meghívottak: Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, és Zsigmond Barna Pál, a Fidesz országgyűlési képviselője, az Európai Ügyek Minisztériumának államtitkára voltak.

A KMN idei kínálatában egyébként alig találni közéleti programot – az RMDSZ is politikamentes témákból állította össze kínálatát. Ha megnézzük a Da Pino vendéglő udvarára tervezett műsorokat, olyan, mintha egy női magazin életmód rovatának szerkesztője dobta volna össze a műsorokat, és nem egy politikai pártnak a rendezvényei volnának.

Egy órát kaptak a meghívottak, hogy értékeljék a tavalyi választási „szuperévet”, majd előrevetítsék a 2026-os magyarországi országgyűlési választás tétjeit. A szereposztás gyorsan kirajzolódott: Zsigmond kampányüzemmódba kapcsolt, Toró beszólt hol az RMDSZ-nek, hol a Fidesznek, Székely István pedig igyekezett lavírozni, hogy ne mondjon ellent a fideszes vendégnek, de teljesen elrugaszkodni se kelljen a valóságtól.

A főkonzul elsőként Székely Istvánt szólította, aki ügyvezető alelnökként nem is tehetett mást, mint hogy felmondja: az RMDSZ az elmúlt húsz év legjobb választási eredményeit érte el. Elmagyarázta, hogy azért volt fontos az RMDSZ-nek az EP-választást a helyhatóságival összekapcsolni, mert tudták, az európain általában alacsony a részvételi hajlandóság, és könnyen elcsúszhattak volna. Az önkormányzatin azonban garantált a mozgósítás (minden polgármesternek maga felé hajlik a keze), és így sikerült behúzni mindkét választást. Székely szerint a billegő körzeteket – például Marosvásárhelyt és Szatmárt – is sikerült megtartani, innen pedig már csak felfelé vezetett az út az év végére tervezett parlamenti és elnökválasztások felé, amiből végül 2025 májusa lett, amikor 620 ezer erdélyi magyar szavazott Nicușor Danra. Ebből Székely gyorsan levonta azt a következtetést, hogy ha a magyar közösség ugyanolyan széttöredezett lett volna, mint a román, akkor most George Simion ülne Románia elnöki székében. Összességében az RMDSZ jó eredményt ért el, a román politikai rendszer azonban megborult, ami miatt a szövetség aggódik, jelezte az ügyvezető alelnök, arra viszont már adódott alkalma, hogy kifejtse, miben is látja ezt az egyensúlyvesztést.

Székely után Toró T. Tibor következett, ő volt egyébként a panel legtöbb meglepetést okozó beszélője, rögtön be is szólt Székelynek. Az EMSZ számára – mondta – kifejezetten kedvezőtlen volt, hogy az EP- és az önkormányzati választást összevonták. Az ő stratégiájuk ugyanis az lett volna, hogy keretmegállapodást kötnek az RMDSZ-szel: külön indulnak az önkormányzatin, de támogatják az RMDSZ-t az EP-n. Az összevont választások miatt azonban a kispárt helyi jelöltjeinek esélyei teljesen ellehetetlenültek.

Toró szerint a politikai pluralizmus érték, és éppen a helyhatósági választás az a pálya, ahol ennek lenne tere. Ehelyett az történt, hogy a települések majdnem felében nem is volt választási lehetőség: „az emberek csak szavaztak, de nem választhattak”, mert a legtöbb helyen egyedül az RMDSZ jelöltje indult.

Az elnökválasztásnál is odaszúrt: az EMSZ végig Nicușor Dant támogatta, miközben az RMDSZ kezdetben Crin Antonescu mögé állt. Antonescu viszont be sem jutott a második fordulóba.

A harmadik megszólaló Zsigmond Barna Pál volt, aki az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának parlamenti államtitkára, fideszes képviselő, akitől Grezsa azt kérdezte, Magyarországról nézve hogyan látszott a romániai választási szuperév.

Zsigmond látványosan PC szeretett volna lenni, és azzal indított, hogy Magyarország nem avatkozik bele egy szomszédos ország választásaiba, de ettől gondolom elég sok hallgatónak épp a Simion-féle incidens, azaz Orbán tihanyi beszéde villant be. Mozgalmas év volt mindenképp, folytatta a politikus, aki egyetértett azzal, hogy az RMDSZ jól szerepelt. Aztán hirtelen odaszúrt Torónak: a pluralizmus szép dolog, de a felvidéki magyarok Zsigmond szerint azért maradtak parlamenti képviselet nélkül, mert túl sok pártra szakadtak. Arról már szemérmesen hallgatott a fideszes képviselő, hogy ebbe a „szétaprózódásba” maga a Fidesz nyúlt bele könyékig: éveken át belső játszmákkal, pártfogásokkal és fideszes hátszéllel bolygatták a helyi erőviszonyokat. Most a pluralizmust okolta a helyzetért, mintha Budapestnek semmi köze nem lett volna a kudarchoz.

Grezsa ezután bedobta azt a „provokatív” kérdést, hogy egyes kritikus hangok szerint talán túl szoros az RMDSZ és a Fidesz viszonya, és természetesen Székely Istvánra nézett, hogy az ügyvezető alelnök mit válaszol erre. Székely érdekes módon nem azonnali hűségnyilatkozattal indított, hanem beismerte, volt már olyan korszak, amikor kifejezetten feszült volt a kapcsolat az RMDSZ és a Fidesz között, és megérezte az erdélyi párt mit jelent ez. A fagyos időszak után döntöttek úgy, hogy újra kell gondolni a viszonyt. Ez „egybeesett a magyar kormány elképzelésével is”, mondta, így sikerült megtalálni azokat az együttműködési pontokat, amelyek mindkét fél érdekét szolgálják. Idézte Semjén Zsoltot is, aki szerint el kell kerülni, hogy a Fideszt támogató erdélyi magyarok 90 százaléka ne tudjon a Fideszre szavazni, csak azért, mert feszültség van a két szervezet között.

Székely aztán tágabb magyarázatba kezdett: szerinte van egyfajta ideológiai rokonság is a két párt között. A „strukturális konzervativizmus” az RMDSZ-ben a kisebbségi létből, a ’89 előtti rendszer teljes elutasításából és az egyházak kiemelkedő szerepéből fakad. Azt állította, hogy az erdélyi magyarok körében 80–90 százalékos az egyházi támogatás, és ezt nem is a templomba járással lehet magyarázni, hanem azzal, hogy az egyházak az oktatásban és a szociális ellátásban is fontos szerepet vállalnak. Ezért természetes a közelség a Fidesszel, amelyet ő jobbközép, konzervatív néppártként határozott meg, ami azért elég sajátos besorolás onnan nézve, hogy a párt jelenleg az egyik legszélsőbb jobboldali frakcióban ül az Európai Parlamentben.

Végül azt is igyekezett cáfolni, hogy a Fidesz népszerűsége a pénzbeli támogatások miatt volna ekkora. Szerinte „nem a támogatás, hanem a megszólítás számít” – vagyis az erdélyi magyarok azért érzik magukat közel a Fideszhez, mert meg vannak szólítva, nem azért, mert pénzt kapnak, mondta.

Toró T. Tibor itt megint odaszúrt: szerinte a magyar nemzetpolitikát évek óta az a doktrína határozza meg, hogy „egy ország – egy szervezet”. Csakhogy ennek van egy apró szépséghibája: így a nemzetnek azok a részei kerülnek ki a döntéshozatalból, akik amúgy tényleg letettek valamit az asztalra. Szerinte mindenkinek ott kellene ülnie a „nemzet asztalánál”, nemcsak annak az egy szervezetnek, amelyik épp monopolhelyzetben van.

Toró külön is hangsúlyozta, hogy a pártpolitika és a nemzetpolitika nem ugyanaz. A pártok a konfrontációban érdekeltek, bizonyítani akarják, hogy jobbak a másiknál, és ebből könnyen fajulhatnak el a dolgok. A nemzetpolitikában viszont a konszenzust kellene keresni – és ehhez bizony önmérsékletre volna szükség a pártok részéről.

Az EMSZ – jegyezte meg – közel áll a Fideszhez, de az utóbbi időben háttérbe szorult. A probléma viszont szerinte ott van, hogy a pártpolitikai harcok közepébe belökik a határon túli magyar közösségeket, pedig azok mindössze 2-3 mandátumot jelentenek. „Többet veszít az a párt, amelyik direkt ráhajt ezekre a szavazatokra” – mondta, hozzátéve, hogy igazából az számít, hogyan viszonyul egy politikai erő a nemzetpolitikához.

Itt az EMNT ügyvezető alelnöke visszavett kicsit a kritikus lendületéből, és gyorsan hozzátette, hogy még mindig példamutatónak tartja a kormány nemzetpolitikáját – szerinte jó lenne, ha ez így is maradna, mert ezt bizony el is lehet rontani.

Grezsa Csaba főkonzul itt egy kicsit ködösen arról kezdett beszélni, hogy vannak „legitimációt kereső mozgolódások”. A Tisza Pártra utalt, de a nevét persze gondosan nem ejtette ki. Inkább feltette a kérdést Zsigmond Barna Pálnak, hogy lát-e valami „átrendeződést” a magyar politikai térfélen.

Zsigmond erre nem sokat teketóriázott, magabiztosan kijelentette: az erdélyi magyarok 95–96 százaléka a Fideszt támogatja. Mert – sorolta – a külhoni magyarok többsége a baloldaliságot és a „gyurcsányi bűnöket” elutasítja, 2010 óta pedig „egymásba kapaszkodunk mi, magyarok”.

Aztán áttért arra, hogy a másik oldalon olyan szereplők bukkannak fel, akik „nem ismerik ezt a világot”, „nem tudnak kapcsolatot építeni”. Ez nyilvánvalóan Magyar Péternek szólt, bár a nevét ő sem mondta ki. Ehelyett csak annyit jegyzett meg: aki nem érzi, hogy kell itt kapcsolatokat építeni, az nem lehet sikeres.

A különbséget Tusványos és a „másik tábor” között is érzékletesen bemutatta: az előbbin szerinte ezrek, az utóbbin csak néhány tucat ember vett részt. Innen már könnyű volt levonni a tanulságot: a Fidesz azért sikeres, mert „hisz az egységes magyar nemzetben”. És hogy mindezt megtámogassa, előhozott egy közvélemény-kutatást is – pontosabban annak a Magyar Nemzetnek kiszivárogtatott, homályos eredményeit, mert mást nem ismerünk belőle, ami szerint az erdélyi magyarok 95-96 százaléka a Fideszre szavazna. Zsigmond meg is köszönte a „fantasztikus bizalmat”, és ígérte, hogy a Fidesz meg is fogja ezt szolgálni.

Grezsa Székely Istvánt is megkérdezte arról, hogyan látja a külhoniak részvételi hajlandóságát. Székely ekkor kicsit kénytelen volt helyretenni Zsigmond Barna Pál 95–96 százalékos számát, mert – finoman szólva – nem egészen úgy áll a helyzet, ahogy az államtitkár állította. A kettős állampolgársággal rendelkező erdélyi magyaroknak csak egy kisebb része él a levélszavazás lehetőségével, sokan pedig, akik az állampolgárság megszerzése után Nyugat-Európába költöztek, még kevésbé. És persze van egy olyan réteg is, amely egyszerűen elutasítja a választásokon való részvételt, magyarázata az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Székely itt bele is bonyolódott, hogy nem érti ezt a visszafogottságot, szinte szabadkozott, hogy nem sikerül több erdélyi magyart rávenni a szavazásra, holott Romániában teljesen általános a külföldön élő románok szavazása, mondta. Csak hát apró szépséghiba, hogy ők nem kettős állampolgárok, hanem vendégmunkások. Ezzel a kis csúsztatással összemosta az olaszországi román vendégmunkásokat az erdélyi magyarokkal, holott ők maximum a moldovai kettős állampolgárokkal lennének összehasonlíthatók.

Toró ismét hasított: a szavazati jog szerinte inkább szimbolikus ügy, mintsem valódi politikai erő, ha az erdélyi voksok arányosan számítanának, akkor jóval több mandátumról dönthetnének, így viszont legfeljebb két-három hely sorsa múlik rajtuk. Ezt minél gyakrabban kellene elmondani, és tisztázni, hogy a magyarországi szavazók is megértsék, nem igazán múlik az erdélyi magyarokon az országgyűlési választás eredménye.

Toró T. Tibor azzal folytatta, hogy a kettős állampolgárság és a szavazati jog óriási vívmány, és nem is az a lényeg, hogy hány mandátumot ér, hanem hogy az erdélyi magyarok érezzék: beleszólhatnak a „nemzet ügyeibe”. Az érvet, hogy „aki nem adózik ott, ne szavazzon ott”, nem tartja észszerűnek – szerinte az adók csak kis részét képezik ennek a kérdésnek. Azt is fontosnak tartotta hozzátenni, hogy a külhoniak szavazati jogát nem szabad összemosni a külföldön élő magyar állampolgárokéval. És persze felhozta régi sérelmüket: hogy a kormány bezáratta az EMNT által működtetett Demokrácia Központokat, amelyek a mozgósításban kulcsszerepet játszottak. „Most lehet, elég lesz két hálózat is arra, amin eddig három hálózat dolgozott” – mondta némi keserűséggel.

Zsigmond Barna Pál gyorsan visszavette a szót, és arról beszélt, hogy 318 ezer külhoni levélszavazat érkezett be legutóbb a külhoni magyaroktól, ami nemcsak Erdélyből jött. És szerinte minden teljesen rendben van ezzel a rendszerrel: demokratikus, van benne elég garancia, nem érti, „hogy van bátorsága” bárkinek is támadni. Sőt, szerinte inkább az a felháborító, hogy egyesek kétségbe vonják a külhoni magyarok jogát, miközben „szüleink mindenüket odaadták volna, hogy szavazhassanak”.

A végén pedig felszólította az erdélyi magyarokat, hogy regisztráljanak, és szavazzanak a Fideszre, mert csak így maradhat „nemzeti kormánya” Magyarországnak.