Meghalt Kincses Előd marosvásárhelyi jogász, a kisebbségi jogvédelem és a rendszerváltás fontos szereplője

Életének 85. évében meghalt Kincses Előd jogász, adta hírül a Nethuszár. Kincses Tőkés László védőügyvédjeként vált ismertté az 1989-es romániai forradalmat megelőző időszakban, és kulcsszerepet játszott a marosvásárhelyi „fekete március” körüli eseményekben. Később következetesen harcolt az összecsapások felelőseinek elszámoltatásáért.

Kincses Előd 1941. október 2-án született Marosvásárhelyen. 1964-ben szerzett jogi diplomát a bukaresti egyetemen, majd szülővárosában dolgozott jogtanácsosként, később ügyvédként – derül ki a Kriterion Könyvkiadó romániai magyar irodalmi lexikonából.

Ő képviselte Tőkést a Temesvárra való kitelepítése előtt indított kilakoltatási perben, majd évekkel később abban a perben is, amelyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke Klaus Iohannis államfő ellen indított a Románia Csillaga érdemrend visszavonása miatt.

Fontos szerepet vállalt a Wass Albert háborús bűnösként való 1946-os romániai elítélésének felülvizsgálatát célzó jogi eljárásokban is, a család megbízott ügyvédjeként. A népbírósági ítélet szerint Wass Albert felelőssé tehető a vasasszentgothárdi és ombózi civilek – köztük nők és gyermekek – meggyilkolásáért a második világháború idején. Kincses Előd több alkalommal is perújrafelvételt kezdeményezett, új levéltári dokumentumokra hivatkozva, de a román bíróságok minden esetben elutasították a kérelmet – az eredeti ítéletet változatlanul hagyták.

1990. január 2-ától a Nemzeti Megmentési Front és a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnöke lett. Az 1990 márciusi, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum kizárólagos magyar tannyelvűségét követelő tüntetés során helyi vezetőként próbálta megakadályozni a helyzet további eszkalációját. A történtek után a román nacionalista sajtó és szélsőséges körök célpontjává vált, emiatt Magyarországra menekült, ahonnan csak a kilencvenes évek közepén tért vissza Erdélybe.

„Marosvásárhely fekete márciusa” című visszaemlékezése 1990-ben jelent meg Budapesten, majd 2000-ben és 2015-ben is bővített kiadásban adta ki a Kriterion Könyvkiadó.

Kincses az RMDSZ Maros megyei elnökeként is tevékenykedett, többször is próbált parlamenti pozíciót szerezni. Saját állítása szerint ebben nemcsak a Vatra Românească szélsőséges szervezet, hanem az RMDSZ vezetősége is akadályozta. 2008-ban függetlenként, a Magyar Polgári Párt támogatásával indult Markó Béla ellen, de alulmaradt a választáson.

A politikai pályától visszavonulva ügyvédként továbbra is aktív maradt: ő képviselte a felpereseket a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ellen a magyar nyelvű orvosképzés visszaszorítása miatt indított perben.

Lánya, Kincses Réka filmrendező 2006-ban dokumentumfilmet készített róla és a Kincses családról. A személyes hangvételű alkotásban az édesapa életútja egyszerre mutatja meg a romániai rendszerváltás politikai dilemmáit és egy kisebbségi értelmiségi sorsát.

„Kincses Elődnek fontos szerepe volt a diktatúra bukása után az új demokratikus rend kialakításában Marosvásárhelyen. Olyan helyzetekben is kiállt az igazság mellett, amikor ezért súlyos árat kellett fizetnie. Kiállása sokak számára adott példát, különösen a Maros megyei magyarság sorsfordító éveiben” – búcsúzott tőle az RMDSZ Maros megyei szervezete.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is búcsúzott Kincses Elődtől, Facebook-oldalukon azt írták, „bátor kiállásával döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fekete március magyarellenes eseményei ne járjanak az ismerteknél is komolyabb áldozatokkal, a tragikus pogromot követően pedig emberfeletti erőfeszítéseket tett az események okainak és okozóinak felderítéséért”.

Kincses Előd munkásságát 2015-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével, majd 2024-ben a Petőfi-díjjal ismerték el.