Brüsszel a bűnbak, Parajd az áldozat – Orbánék újabb hadjárata a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán

Miután a romániai elnökválasztás második fordulója előtt zavar keletkezett Orbán Viktor és az RMDSZ közötti kommunikációban – a magyar miniszterelnök nyíltan George Simion támogatására tett kísérletet – a választás után gyorsan helyreállt a kapcsolat. Kelemen Hunor első útja nem Bukarestbe, hanem Budapestre vezetett, a parajdi sóbánya katasztrófája után pedig Bíró Barna Botond, Hargita megye tanácsának elnöke jelent meg a magyar fővárosban a Nemzeti Összetartozás Napján, június 4-én. Egy nappal később, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma ülésén már a teljes RMDSZ-es képviselői és szenátori gárda jelen volt – legalábbis a hivatalos fotók tanúsága szerint.

A fórumon Orbán Viktor miniszterelnök hozta a szokásos formát: a háborús inflációtól az identitásválságig mindenért az Európai Unió „brüsszeli háborús politikáját” tette felelőssé. Szerinte ez a politika drágította meg az energiát, sodorta válságba az európai gazdaságot, és zárta el a fejlesztési forrásokat, amelyekből szerinte a „Kárpát-medencei magyarság gazdasági együttműködését lehetne építeni” – idézte az MTI a magyar miniszterelnököt.

A miniszterelnök az uniót úgy festette le, mint egy háborúra készülő, jogköröket kisajátító központot, amely az ukrajnai háborút „megelőző csapásként” próbálja eladni. Véleménye szerint azonban Európa védhető lenne a háború folytatása nélkül is. Az orosz-ukrán konfliktus Orbán olvasatában inkább Brüsszel ürügye a további centralizációra, mintsem biztonsági szükségszerűség.

Kövér László: Parajd és Európa együtt pusztulnak – hacsak nem lesz „feltámadás”

Az Országgyűlés elnöke, Kövér László még egy fokkal tovább ment a drámai képekkel. Íme egy részlet a beszédéből: „Kétezer év munkája két nap alatt semmisült meg Parajdon. Európa és benne az Európai Unió sem a történelemmel szemben állt vesztésre, hanem a brüsszeli uniós balliberális globalista politika tör a vesztére.
Ha belesodorják egy kontinentális atomháborúba, a kétezer éves keresztény Európa nem két nap, hanem 48 perc alatt semmisülhet meg. Parajdnak új bányára, az Európai Uniónak pedig új vezetésre van szüksége, különben nem lesz feltámadás.”

Ebben a keretezésben a parajdi bányaszerencsétlenség – egy helyi természeti tragédia – egyfajta jelképévé válik az egész EU bukásának, amit szerinte kizárólag a „balliberális” vezetés leváltása révén lehet megakadályozni. A „feltámadás” így nem a helyi közösség újjáépülését, hanem egy ideológiai fordulatot jelent – szinte vallási hevülettel.

Ez a gondolatsor már aligha nevezhető együttérzésnek. Miközben RMDSZ-es politikusok – köztük a katasztrófa idején helyben intézkedő Bíró Barna Botond – gyakorlati segítségnyújtásra törekednek, Budapesten a tragédia szimbolikus hadianyaggá válik a brüsszeli narratíva elleni harcban.

A KMKF-en elhangzottak világosan mutatják, hogy Orbán és köre továbbra is egyetlen fő bűnbakot lát minden baj mögött: Brüsszelt. A gazdasági nehézségek, a háború, az infláció és még a migráció is egyetlen logikai ívre fűzhető fel – legalábbis a budapesti kormányzati kommunikáció szerint.

A probléma ezzel az, hogy ez az értelmezés nem hagy teret komplexebb, helyi vagy strukturális tényezőknek. Az ukrán háború például nem Brüsszel megelőző csapása, hanem egy szuverén ország elleni agresszió. És a parajdi sóbánya katasztrófája sem a liberális EU csődjének szimbóluma, hanem egy súlyos, de konkrét okokra visszavezethető természeti esemény, amely valódi szolidaritást igényel – nem ideológiai haszonszerzést.

Az elhangzó beszédek ismét megerősítik: a Fidesz továbbra is saját nemzetpolitikai céljai alá rendeli a határon túli magyarság ügyét. Az RMDSZ politikusai bár jelen vannak, a fő üzenetek a Karmelitából érkeznek. Kövér László azt mondta: „nincs külön hazai és külhoni magyar ügy, csak egyetlen és egységes magyar ügy van”. Ez jól hangzik, de a gyakorlatban inkább azt jelenti: egy központi akarat van, és ha valaki nem igazodik hozzá – mint például az elnökválasztási második forduló idején – akkor az együttműködés is megroggyan.

A KMKF idei ülésének üzenetei jól illeszkednek az általános orbáni kommunikációs sémába: minden eseményt Brüsszel-ellenes keretbe helyeznek, legyen az háború, energiaár, vagy épp egy sóbányában történt katasztrófa. Ez a stratégia jól működik a saját választói bázisuk felé – de egyre kevésbé tükrözi a határon túli magyar közösségek összetett helyzetét, és még kevésbé az ő érdekeiket.

És különösen visszás lehet az RMDSZ-es politikusoknak a KMKF ülésén végighallgatni ezeket a szenvedélyesen unióellenes beszédeket, miközben az erdélyi magyar közösség az elmúlt hetekben mindent megtett azért, hogy Románia következő elnöke az EU-párti jelölt legyen. Az RMDSZ mozgósítása, a magyar választók tömeges részvétele és Kelemen Hunor egyértelmű állásfoglalása is hozzájárult ahhoz, hogy Románia következő elnöke uniópárti irányból kerüljön ki, és ne egy putyinbarát populista legyen. Ez nemcsak taktikai döntés volt, hanem értékválasztás is: az erdélyi magyarság többsége ezzel jelezte, hogy Európa felé akar tartozni.

Ebben a kontextusban elég nehéz megérteni, hogyan lehet hitelesen bólogatni Budapesten olyan beszédekhez, amik szerint Brüsszel rombol, Európa bukás felé tart, és az ukrajnai háború csak a Nyugat manipulációja. A romániai magyar közösség épp az ellenkezőjét üzeni: hogy az Európai Unió nem probléma, hanem része a megoldásnak – még ha az nem is tökéletes. Ez a kettős kommunikáció egyre tarthatatlanabb.