Az RMDSZ törvényhozói nem tudják, mennyibe kerülnek a külföldi útjaik, de állítják, hogy dolgoznak közben

Románia gazdaságát nem kímélték a választásokkal járó költekezések és a globális politikai válságok, amit a zsebünk térfogatán is megérzünk, amikor vásárolni vagy tankolni megyünk. Államadóssággal a nyakunkon pedig nem meglepő, hogy az embereket jobban érdekli a kiadások hosszú sora, ezért különösen odafigyelnek az olyan beszámolókra, amelyek a közpénz felelőtlen elköltéséről szólnak. Nem kivétel ez alól az államelnöki hivatal sem, ahol az elmúlt héten nyilvánosságra került adatok szerint Klaus Iohannis volt államfő eurómilliókkal szárnyalhatta túl elődjei légi utakra költött kereteit. A volt államelnök kényelmét az évek során egyre inkább előtérbe helyezve csupán a luxusrepüléseivel közel 23 millió eurót vert el az elmúlt évtizedben.

Mindeközben a költségvetési hiány miatt meghirdetett takarékossági intézkedések a központi intézményeket is érintik. A képviselőházban például 240 állás megszűnését helyezték kilátásba az átszervezési terv részeként. Ugyanakkor a parlament idén is jóváhagyta mind az elnöki hivatal költségvetését, mind pedig a 2025-ös képviselői külföldi utakra szánt 3,75 millió lejes keretet – ami arra utal, hogy a költséglefaragás nem minden területen érvényesül egyformán.

A Libertatea utána is nézett a szenátust, majd a képviselőházat érintő légi utazásoknak, megállapítva, hogy a szenátoraink főként az uniós vagy az amerikai és kanadai utazásokra összpontosítottak 2024-ben. Az előző években ugyanis már felkeresték Uruguayt, Kambodzsát, Indonéziát, Chilét, Angolát, Ruandát és Vietnamot. Tavaly a szenátorok így 400 000 eurót utaztak el (2,15 millió lej). És az egykori szenátusi elnök, Nicolae Ciucă egy közel 60 000 lejes utazással járult hozzá az összköltségekhez, amikor állítólag Iohannis NATO-főtitkári vagy saját államelnöki ambíciói érdekében házalt.

Ha a szenátorok nem is, a parlamenti képviselők azért még 100 000 euróból ellátogattak olyan „egzotikus” helyekre, mint Indonézia, Japán, Szingapúr vagy Kína.

Az RMDSZ-es politikusok utazásaira 30 000 eurót költöttek

A Libertatea azt írta, hogy a Kínába egyedüliként utazó Bíró Rozália Bihar megyei RMDSZ-es képviselő utazására 21 930 lejt, Miklós Zoltán háromszéki képviselő dél-koreai útjára 30 225 lejt, Faragó Péter Arad megyei volt képviselő Japánba vezető útjára már 57 648 lejt, míg László Attila volt RMDSZ-es szenátor kanadai kiszállására 43 559 lejt költöttek az adófizetők a parlament valamelyik házának jóváhagyásával. Azaz csak a 2024-ből ismertetett kiszállások díja több mint 150 ezer lej volt, csak az RMDSZ-es törvényhozók esetében, akiknek – mint kérdéseink nyomán kiderült –fogalmuk sem volt róla, hogy mennyit költött az állam kiszállásaikra.

Mivel az összegeket felvillantó lap részleteiben nem taglalta, hogy konkrétan mire mentek el a politikusok utazásaira fejenként elköltött 20-60 ezer lej közötti összegek, de magyar képviselők és szenátor is érintett volt a történetben, kérdéseket küldtünk nekik, hogy miből is álltak az utazások, illetve az RMDSZ-es politikusok milyen szerepet játszottak a kínai, japán és dél-koreai kiszállások során.

Megörökölt szenátusi utazások a NATO-közgyűlésekre

2024 első hónapjaiban több szenátor is túllépte a hivatalosan engedélyezett, 40 ezer lejes utazási keretet. Nicolae Ciucă washingtoni „lobbi-útjára” 57 039 lejt fizetett a szenátus, Radu Mihail USR-s szenátornak pedig 46 402 lejt fizettek azért, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, a michigani Detroitban megfigyelje a választásokat. A felsőház három volt tagja – köztük László Attila, az RMDSZ korábbi Kolozs megyei szenátora – egy olyan nemzetközi eseményen vett részt, amely formálisan ugyan a képviseleti tevékenység része volt, de költségei komoly közérdeklődést váltottak ki.

A Libertatea oknyomozó cikke szerint a szenátorok – köztük Florian Bodog (PSD) és Cristian Bordei (USR) – mintegy 26 ezer euró értékű juttatást kaptak business osztályú repülőjegyekre, utazási napidíjra, egészségbiztosításra és devizaalapú költőpénzre. Az utazás célja a NATO Parlamenti Közgyűlésének éves ülése volt, amelyet 2024. november 20–27. között rendeztek meg Montrealban.

László Attila korábban az egészségügyi szakbizottság tagjaként volt ismert, de külpolitikai érdeklődése és parlamenti küldöttségi tagsága révén került a NATO Parlamenti Közgyűlésének román delegációjába. Mint elmondta, Verestóy Attila halála után az RMDSZ-ből ő vette át a szervezetben betöltött helyet, amelyet egyfajta „örökségként” említett.

A volt szenátor közlése szerint nem ő maga intézte az utazással kapcsolatos adminisztratív ügyeket, a költségeket sem tartotta nyilván, és a repülőjegyeket is a szenátus külügyi osztálya foglalta le. „Soha nem én vettem meg a repülőjegyet” – mondta, hozzátéve, hogy általában három ilyen NATO-rendezvényen vett részt évente: egy tavaszi, egy őszi és egy év végi találkozón, ez utóbbit hagyományosan Washingtonban szervezik meg.

A NATO Parlamenti Közgyűlésének konzervatív frakciójában László Attila a gazdasági és biztonságpolitikai bizottság munkájába kapcsolódott be. Ezek a tanácskozások – elmondása szerint – jellemzően az államfők hivatalos találkozóit követték, és céljuk az volt, hogy a képviselők naprakész információkat kapjanak a nemzetközi térségek aktuális helyzetéről, valamint közös ajánlásokat fogalmazzanak meg, amelyekből esetenként jogszabályi kezdeményezések is születtek.

A montreali ülésen kiemelt téma volt az ukrajnai háború, valamint Oroszország és Kína geopolitikai szerepének értelmezése. László Attila elmondása szerint sok esetben szkeptikusan fogadta az előadók értékeléseit, és úgy érezte, hogy bizonyos álláspontok inkább a véleményformálást szolgálták, mintsem a pártatlan tájékoztatást. „Egy kezemen meg tudtam volna számolni, hányan voltunk, akik háborúellenesek voltunk” – jegyezte meg, majd hozzátette: különösen meglepőnek találta a résztvevők reakcióját arra, hogy az Egyesült Államok csökkenti az Ukrajnának nyújtott támogatását – a kieső forrás pótlására vállalkozó NATO-tagállamokat szerinte „ujjongva” fogadta a közgyűlés.

A volt szenátor azt is kifogásolta, hogy a találkozókon nem esett szó a béketeremtés konkrét lépéseiről, sem arról, miként mérsékelhetők a háború hatásai az európai gazdaságban. László Attila a magyar kormány álláspontját osztva úgy véli, az Oroszország elleni szankciók nem érték el céljukat, mivel az orosz gazdaság alternatív pénzügyi és kereskedelmi csatornák kiépítésével érdemi növekedést tudott produkálni. Hangsúlyozta: az első uniós szankciók bevezetése idején több tagállam is különmegállapodásokat kötött Moszkvával, ami szerinte kérdéseket vet fel az intézkedések következetességével kapcsolatban.

Románia stratégiai nyitása Ázsia felé: dél-koreai látogatás és hadiipari beruházás

A román parlamenti képviselők külföldi kiküldetései 2023-ban összesen mintegy 100 000 eurót emésztettek fel – a költségekhez olyan, kevéssé megszokott úticélok is hozzájárultak, mint Dél-Korea, amely egyre hangsúlyosabbá válik Románia külpolitikai és gazdasági horizontján. Az egyik résztvevő Miklós Zoltán, az RMDSZ háromszéki képviselője volt, aki egyben a román parlament Dél-Korea Baráti Csoportjának alelnöki tisztségét is betölti.

A látogatásra Kim Jin-pyo, a dél-koreai Nemzetgyűlés elnöke hívta meg a román delegációt. A hivatalos program szerint a képviselők többek között találkoztak a dél-koreai parlament és baráti csoport képviselőivel, egyetemi kutatókkal, valamint az üzleti szféra, az ügyvédi kamara és az orvosi főiskola vezetőivel is.

Miklós Zoltán ötnapos látogatásának költségét a képviselőház 30 ezer lejre – azaz közel 6000 euróra – becsülte. A képviselő elmondása szerint a költségek jelentős részét a business class-os repülőjegy tette ki, míg a szállást a koreai fél biztosította, és napi költőpénzt is kaptak, körülbelül 100 dollár értékben. A Libertatea által közölt összeggel – saját bevallása szerint – ő is utólag szembesült.

Miklós hangsúlyozta: a delegáció tagjai szoros menetrend szerint dolgoztak, és a hivatalos program a látogatás időtartamának mintegy 85 százalékát tette ki. Véleménye szerint a dél-koreai partnerek rendkívül professzionálisan és célratörően viszonyultak a megbeszélésekhez. Mint fogalmazott: „nem a mellébeszélés hívei voltak – kérdeztek, figyeltek és lényegi témákra koncentráltak”.

A háromszéki képviselő szerint Dél-Korea Románia egyetlen ázsiai stratégiai partnere, és a kétoldalú kapcsolatok már több mint 17 éves múltra tekintenek vissza. Miklós Zoltán szerint az utóbbi években sikerült elmélyíteni a kapcsolatokat, különösen a gazdasági és beruházási területeken, ahol a koreai fél egyre nyitottabbnak mutatkozik.

A mostani találkozókon Románia földrajzi helyzetét, alacsony adóterheit, tengeri kijáratát és az ukrán határ közelségét hangsúlyozták – olyan szempontokat, amelyek befektetői szemmel is előnyösek. Miklós saját szerepét is kiemelte, mint mondta, többször felszólalt a találkozókon, és angoltudása révén aktívabban tudott részt venni az egyeztetésekben, mint a delegáció több másik tagja.

Két héttel a látogatás után Dél-Korea bejelentette, hogy hadiipari beruházást indít Dâmbovița megyében. A projekt értéke elérheti a 800 millió eurót, és a tervek szerint a K9 Thunder önjáró lövegek és K10 lőszerszállító rendszerek gyártása valósulhat meg. A szerződések már aláírásra kerültek, szoros határidőkkel – Miklós szerint „a gyár szó szerint gombamód fog kinőni a földből”.

A képviselő szerint a dél-koreai partnerek komoly szándékot mutatnak a hosszú távú együttműködésre. A hadiipari beruházásokon túl más ágazatokban is látnak lehetőségeket: például az energetikában, ahol a dél-koreai technológia akár a cernavodai atomerőmű jövőbeni fejlesztéseiben is szerepet kaphat.

A legdrágább a japán barátság volt

A 2023 nyarán megszervezett hivatalos japán látogatás bizonyult a legköltségesebb román parlamenti kiküldetésnek. Június 25. és július 3. között hat parlamenti képviselő utazott Japánba a két ország közötti parlamentközi baráti csoport keretében. A delegáció tagja volt Faragó Péter is, az RMDSZ korábbi Arad megyei képviselője, aki három mandátum után a 2020-as választásokat követően nem jutott be újra a parlamentbe.

Faragó Péter utazásának költségét a képviselőház hivatalosan 11 500 euróra (57 648 lej) becsülte, míg a többi delegált esetében is jellemzően 50 000 lej fölötti összegekről számolt be a Libertatea. Faragó kérdésünkre elismerte, hogy a küldöttség részvétele „fontos diplomáciai gesztus volt”, ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy nem ismeri az út részletes költségszerkezetét. A napi költőpénzt 60 dollár körüli összegre becsülte.

A látogatás különlegessége, hogy húsz év után először járt hivatalos parlamenti delegáció Japánban. A program során a résztvevők Tokióban és Oszakában találkoztak többek között a japán parlament és minisztériumok, valamint a helyi önkormányzatok képviselőivel. Tokióban a japán baráti társaság, a külügyminisztérium, a védelmi tárca és a japán törvényhozás felsővezetői fogadták a delegációt. Oszakába – Faragó elmondása szerint – azért látogattak el, mert Japán romániai tiszteletbeli konzulja helyi üzletemberként ott él, és ő szervezte meg a találkozókat a helyi önkormányzat és prefektúra képviselőivel.

Faragó Péter szerepe a küldöttségben másodlagos volt, nem ő képviselte formálisan Románia álláspontját, de kisebb protokolláris feladatokat vállalt. Mint mondta, az elmúlt évtizedben több online találkozón és japán delegáció fogadásában is részt vett, ennek nyomán kapták a meghívást a mostani látogatásra.

A delegáció tagjai a hivatalos programon kívül is kaptak némi szabadidőt, amit – elmondása szerint – részben közösen, részben egyénileg töltöttek el. Hogy személyesen mivel foglalkozott ezekben az órákban, arra nem kívánt válaszolni, de úgy fogalmazott: „álszentség lenne azt állítani, hogy nem használtuk ki a városnézés lehetőségét”.

Kína: szűkebb körű diplomáciai utazás, amin Bíró Rozália vett részt

A kínai kapcsolatok ápolásában 2024-ben Bíró Rozália, az RMDSZ nagyváradi képviselője vett részt, aki egyedüli román parlamenti küldöttként utazott el a „Fórum a jogalkotók közötti baráti cserékért” elnevezésű eseményre. A hatnapos program összköltségét 21 930 lejben állapították meg.

A hivatalos dokumentumok szerint a román állam fedezte a politikus útját Nagyváradról Budapestre, majd onnan Pekingbe és Sanghajba és haza, valamint biztosítást, napidíjat és egyéb járulékos kiadásokat is biztosítottak. Érdekesség, hogy a napidíjat 6,5 napra és a szokásos összeghez képest 20%-kal megemelve számolták el, amely gyakorlat a delegációvezetők esetében megszokott.

Bíró Rozália a költségekkel kapcsolatos kérdéseinkre nem tudott pontos válaszokat adni. Elmondása szerint Brüsszelben tartózkodott megkeresésünk idején, és előbb a képviselőház könyvelésétől kell kikérnie a dokumentumokat. Kiemelte azonban: nem az RMDSZ, hanem a képviselőház külügyi bizottsága delegálta őt, tekintettel arra, hogy 2020–2024 között a testület elnökeként hivatalos meghívást kapott az eseményre. „A meghívás alapján a képviselőház Állandó Bürója hagyta jóvá a részvételemet” – pontosította később írásban SMS-ben.

Négy politikus, négy kiküldetés – diplomáciai jelenlét vagy költséges formalitás?

Bár mindhárom RMDSZ-es politikus a hivatalos kötelezettségekre hivatkozva vett részt külföldi látogatásokon, beszámolóikból az is világosan kiderül, hogy egyikük sincs tisztában azzal, pontosan mennyit költött az állam az utazásukra. A képviselőház és szenátus adminisztrációjára hárított felelősség, a költségek utólagos felfedezése vagy éppen a tételes elszámolás hiánya nem egyedi eset – hanem egy olyan rendszer működését tükrözi, ahol a képviseleti munkára hivatkozva közpénzekből finanszírozott utazások költségeit kevesen kérdőjelezik meg, miközben azok valódi hozadéka ritkán mérhető. A politikai kapcsolatépítés és a nemzetközi jelenlét kétségkívül fontos lehet, de az átláthatatlan költekezés olyan bizalmi deficitet termel, amely árnyékot vet a román parlamenti működésre.

László Attila montreali útja látszólag illeszkedik egy hosszabb politikai hagyományba – ő volt az RMDSZ képviseletében Verestóy Attila utódja a NATO Parlamenti Közgyűlésében. Ugyanakkor a volt szenátor a program szakmai hozadékáról inkább szubjektív benyomásokat osztott meg, semmint konkrét eredményeket. A több mint 43 000 lejes utazás részletes költségtételeinek ismerete nélkül, a részvétel célja és haszna csak korlátozottan rekonstruálható.

Miklós Zoltán esetében a dél-koreai látogatás egy meglévő parlamentközi partnerség keretében zajlott, amelyet a képviselő maga is régóta ápol. A program szoros menetrendje, a koreai gazdasági kapcsolatok fejlesztése és egy konkrét hadiipari beruházás bejelentése után kézzelfoghatóbb eredményekről is beszámolhatott, mint más szereplők. Ugyanakkor az ő esetében is felmerül, hogy a költségek ismerete és azok arányosítása a diplomáciai hozadékkal továbbra sem egyértelmű.

Faragó Péter japán programjában szerepeltek ugyan magas szintű találkozók – például minisztériumi és törvényhozási képviselőkkel –, ő maga is azonban saját szerepét másodlagosként írta le. A 11 500 eurós utazás hozadékáról csak általánosságban tudott beszélni, konkrét diplomáciai eredményt nem említett. A kiküldetés inkább szimbolikus jelentőséggel bírt, mintsem kézzelfogható politikai haszonnal.

Bíró Rozália pekingi és sanghaji látogatása egy szűk körű, hivatalos külügyi küldetés volt, amelyre mint a külügyi bizottság elnökét hívták meg. Bár a rendezvény célja a parlamentközi kapcsolatok ápolása volt, a politikus nem tudott konkrét programról vagy eredményről beszámolni megkeresésünkkor, és a költségeket sem ismerte pontosan. A kiküldetés így inkább egy formális diplomáciai jelenlétként értékelhető, mintsem érdemi tárgyalásként.

Összességében a négy RMDSZ-es törvényhozó részvétele jól illusztrálja, hogyan válhatnak a parlamenti küldöttségek látszólag rutinszerű gyakorlattá: miközben a szereplők hivatalos diplomáciai munkára hivatkoznak, sem a költségek, sem a programok konkrét eredményei nem egyértelműek. A közpénzből fedezett utazások legitimitása így nem csak a célállomások, hanem a kiküldetés érdemi tartalma és elszámolása alapján is megkérdőjelezhető.