Csak adóemelésekkel vagy nagyon fájdalmas kiadáscsökkentésekkel tartható a deficitcél

Egy adott év költségvetését még az előző évben el kell fogadnia a parlamentnek. Most ez nagy csúszással, csak februárban történt meg. Milyen hatása van ennek a késésnek a gazdaságra?

Mindig az az egészséges, ha időben elkészül a költségvetés. Ha ez mégsem történik meg, az államháztartási törvény pontosan előírja, hogy havonta az előző év költségvetésének egytizenketted részéből működik az állam. Tekintettel arra, hogy decemberben még parlamenti választások voltak és meg kellett alakítani a kormányt, viszonylag gyorsan sikerült elfogadni a költségvetést, húzódhatott volna tovább is. Persze ennek megvolt az ára, ugyanis a költségvetés vitáját nem lett volna szabad lespórolni. Ehelyett most nagyon gyorsan lezavarták, nem vitatták meg a parlamentben a módosító javaslatokat. Mindenesetre az optimális helyzet az, ha költségvetést már előző évben előkészítik, és akár két-három hónapot is szentelnek a megvitatására, a módosító javaslatok egyenkénti végiggondolására. A választások miatt erre most nem volt lehetőség.

Az idei költségvetés sarokszámai: a tavalyinál 1,6 százalékponttal kisebb, 7 százalékos deficit, a tavalyinál 0,4 százalékponttal kisebb, 7,7 százalékos folyó fizetési mérleghiány, a tavalyinál nagyobb, 2,5 százalékos gazdasági növekedés és a tavalyinál mérsékeltebb, 4,4 százalékos éves infláció. Első látásra mit mondanak ezek a számok?

Fontos, hogy a számokat a tavalyi költségvetés végrehajtásához vagy a költségvetési törvényben rögzített adatokhoz viszonyítjuk. Múlt évben ugyanis teljesen másképp alakultak a számok ahhoz képest, amit a törvényben előirányoztak, jóval nagyobb volt a hiány a betervezettnél, a gazdasági növekedés üteme sem a várakozásoknak megfelelően alakult. Ilyen értelemben a 2025-ös költségvetés visszafogottabb, mint mondjuk a 2024-es költségvetés volt, viszont egyértelmű, hogy a betervezett 2,5 százalékos gazdasági növekedés túlzottan optimista forgatókönyv. A közgazdász szakmában konszenzus van arról, hogy idén az 1,5 százalék körüli növekedés a reális, 2,5 százalékkal gyakorlatilag egyetlen egy elemző- vagy kutatócsoport sem számol. Nyilván nagyon sok minden történhet az év folyamán, senkinek sincsen varázsgömbje, de minimális a valószínűsége, hogy a betervezett növekedés bekövetkezzen.

De akkor mire alapozza a növekedésre vonatkozó becslést a pénzügyminisztérium?

Erre az a válaszuk, hogy az Országos Stratégiai és Előrejelzési Bizottság adatait vették át változtatások nélkül. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy az év folyamán igazítani fognak még ezeken az adatokon a számok alakulásának függvényében.

A mindenkori román költségvetés legfájóbb pontja a deficit. A hiányt idén 1,6 százalékponttal szeretné lefaragni a kormány, mert ez szerepel az EU Tanácsa által jóváhagyott hét évre szóló deficitcsökkentési tervben is. A vállalkozói szféra legnagyobb félelme az, hogy a folyamatosan hangoztatott ígéretek ellenére a kormány idén adót emel vagy új adókat vezet be a deficitcél eléréséhez. Mennyire megalapozott ez a félelem?

Újabb bevételnövelő intézkedések nélkül is csökkenhet idén valamennyit a hiány a múlt évhez képes, de a 7 százalékos deficitcélt szerintem plusz adóbevételek nélkül nem lehet elérni. Tehát ezt a 7 százalékot a jelenlegi körülmények között szintén túlzottan optimistának tartom. Így vélekedik erről a Költségvetési Tanács is. A testület szerint a pénzügyminisztérium túlbecsülte a bevételeket és alultervezte a kiadásokat, ezért 7, 7 százalékos hiányt tart megvalósíthatónak további bevételnövelő intézkedések nélkül.

Én inkább 8 százalék körüli hiánnyal számolnék, de a kormánynak lehet még valamekkora tartaléka. Ez abban rejlik, hogy a költségvetési törvényt a jelenlegi közalkalmazotti létszámra és a jelenlegi kiadások struktúrájára alapozva dolgozták ki. Ha valóban lesznek komolyabb leépítések a közszférában, akkor a költségvetési törvényben előirányzottnál alacsonyabbak lesznek a közalkalmazotti bérköltségek. Tehát ilyen értelemben vannak még tartalékok ebben a költségvetésben, de én azt gondolom: adóemelések nélkül a tervezett 7 százalékos hiány nagyon nehezen, vagy csak nagyon súlyos és fájdalmas, egyelőre még nem látható kiadáscsökkentésekkel tartható.

Megjegyezném viszont, hogy – noha az adóemelések mindig fájdalmasak, de – Romániában EU-s összehasonlításban relatív alacsonynak számítanak az adók. Ha az implicit adókat nézzük, akkor az látszik, hogy az összes fontosabb adónemben Romániában a legkisebbek ezek a ráták, ehhez jön hozzá a gyenge adóbeszedés. Ilyen értelemben középtávon kiegyensúlyozható a költségvetés azzal, ha nagyobb hatékonysággal szednék be az adókat, illetve ha lassan emelnének egyes adókat. Nyilván a társadalom ezt minden esetben nehezen fogadja el, de talán csillapítani tudná a fájdalmat, ha a közszolgáltatások minősége is javulna.

Úgy tűnik, hogy valóban lesznek leépítések. A kormány a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak befagyasztásán túl a költségvetés közintézmények dologi kiadásainak és bérköltségeinek átlagos 5 százalékos lefaragásával számol. A megtakarítás sok esetben elbocsátásokkal is jár, ami már el is kezdődött a képviselőházban és a szenátusban. Hogyan látja, valóban létezik politikai akarat a döntéshozókban az állam „karcsúsítására”?

Soha nincs politikai akarat a leépítésekre, mert az szavazatvesztéssel jár. Politikai kényszer van arra, hogy ezt meglépjék. Azért kezdték a leépítéseket a képviselőházban és a szenátusban, mert jól mutat, hogy a politikai osztály úgymond a saját soraiban kezdi el a ritkítást. Kétszáz ember elbocsátása viszont csepp a tengerben, tehát semmit sem fog megoldani.

Szerintem, az önkormányzatoknál van igazán szükség átszervezésre, ott van jelentős (sokszor kihasználatlan) alkalmazotti létszám, magasabb fizetésekkel, mint az országos bértábla szerinti bérek. Az lesz igazán fájó a kormánypártoknak, amikor a saját polgármestereikkel, megyei tanácselnökeikkel kell szembemenniük vagy rajtuk kell számonkérniük a karcsúsítást. Nyilván ez a májusi elnökválasztás előtt szerintem nem fog megtörténni, viszont én az önkormányzatoknál látok hatalmas tartalékot a kiadások csökkentésére. Szintén jelentős tartalék lenne a kiadások csökkentésére a különböző szolgálatoknál, amikre Románia messze az Uniós átlag felett költ. Az orvosok vagy a tanárok számát nem lehet 5 százalékkal csökkenteni.

A sokat hangoztatott közigazgatási átszervezésre gondol?

A közigazgatási átszervezés most nagyon érzékeny téma, és nem is lehet egy napról másnapra lebonyolítani. Az önkormányzatok bérköltségeinek csökkentését szerintem első lépésben meg lehet oldani közigazgatási átszervezés nélkül is. Sehol nincs például előírva, hogy valamennyi önkormányzatnak alkalmaznia kell mondjuk pénztárost, akinél be lehet fizetni az adót.

Meg lehet ezt oldani úgy is, hogy öt településnek egy pénztárosa legyen, aki hetente más településen teljesít szolgálatot. Ez most csak egy nagyon egyszerű példa arra, hogy a közigazgatásban gyökeres átszervezés nélkül is lehet létszámot csökkenteni és racionalizálni. Csak ez politikailag sokkal nehezebb ügy, mert az önkormányzati vezetők azok, akik a választókat az urnákhoz viszik.

Nagyon sok embert érintenek az energiaárak. Talán a közelgő elnökválasztás miatt is, de a kormány még nem döntött az ártámogatási rendszer esetleges meghosszabbításáról, és nem világos, hogy mi lesz áprilistól, amikor a jelenlegi rendszert szabályozó sürgősségi rendelet hatályát veszti. Egyelőre csak annyit tudni, hogy idén erre a célra összesen 3 milliárd lejt különítettek el a költségvetésben, miközben az állam már 4 milliárd lejt halmozott fel a szolgáltatóknál. Mi várható idén ezen a téren?

A kormánypártok homályban hagyták ez a kérdést. A miniszterelnök, aki szokott nagyokat ígérni, úgy fogalmazott, hogy április után igyekeznek a jelenlegi rendszert megtartani. Szerintem azért is hagyják ezt valamennyire homályba, mert ahogy korábban is említettem, azért még vannak ebben a költségvetésben tartalékok. Ha például valóban megtörténik az állam karcsúsítása, és olyan módon és mértékben történik meg, ahogy azt a pénzügyminiszter előirányozta, akkor talán lehet átcsoportosítani erre is forrásokat. Valószínűleg a kormánypártok között sincs még egyezség erről, legalábbis ezt olvasom ki a nyilatkozatokból.

Nyilván Románia költségvetésének állapotát a nemzetközi gazdasági folyamatok is befolyásolják. Milyen lesz idén az európai gazdasági kontextus?

Európa nem áll jól. A legfrissebb adatok szerint Németország ipari termelése a vártnál is nagyobb mértékben csökkent decemberben, így az éves adat is meglepően rossz lett a német statisztikai hivatal jelentése szerint. A nagyságrendet jól mutatja, hogy a német ipar teljesítménye decemberben 2,4 százalékkal romlott novemberhez képest. Úgy tűnt, hogy ki tud lábalni a német gazdaság ebből, de a decemberi adatok elég lesújtóak. És ahogy mondani szokás: ha német gazdaság köhög, az európai gazdaság belázasodik.

Márpedig Romániára is negatívan hatnak az európai gazdaság nem túl fényes kilátásai. Nekünk most úgy kell a költségvetési egyensúlyt valahogy fokozatosan helyreállítani, hogy közben a külső környezet is nyomás alá helyezi a román gazdaságot, amelyik az egyensúlyvesztések miatt amúgy is hatalmas nyomás alatt van. És van a harmadik nyomás is, a Donald Trump által beindított vámháború. Ezek a hatások egymást erősítik. Erre alapozva is mondom azt, hogy csoda kell idén a 2,5 százalékos gazdasági növekedés megvalósulásához.

Hogyan hatna Románia gazdaságára, ha az amerikai elnök 10 százalékos vámmal sújtaná az Európai Uniót?

Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti vámháború még nem kezdődött el, de Trump már belebegtette. Viszont, ha elkezdődik, nagyon gyorsan begyűrűzik Romániába. Nem tudjuk, hogy milyen termékekre vetne ki vámot Trump, mert a hatások ettől is függenek. Másfelől kérdés az is, hogy Európa erre mivel válaszol. Mert egész biztosan lesz egy válaszlépés, ha az amerikaiak bizonyos termékekre vámot vetnek ki. Innentől kezdődik a háború, az egymásra licitálás. Az ellátási láncok globálisak.

Sokáig elterjedt jelenség volt az úgynevezett offshoring, amikor a termelést az adott országból egy kevésbé fejlett országba helyezik ki. Igaz, már az első Trump-ciklus alatt, sőt már azelőtt elkezdődött a reshoring, amikor a termelés visszakerült az adott országba. De az ellátási láncok rövidülésétől és a termelési egységek hazahelyezésétől függetlenül még ma is nagyon globálisak ezek az ellátási láncok. Tehát egy olyan környezet, ahol az országok egymásra licitálva vetnek ki vámokat, egyértelműen növelni fogja a termékek árát.

Az emelkedés pedig inflációban fog megvalósulni, és ez az egyik hatás, amelyik a legközvetlenebbül és leggyorsabban érződik az emberek megélhetésén. Ezért is érdekes az – és ezt már az amerikai választási kampányban is sok gazdasági szakember kiemelte –, hogy Trump egyszerre ígért alacsonyabb árakat és vámokat, ami a közgazdasági felfogás szerint lehetetlen, ugyanis a vámoknak következménye a magasabb infláció. Az is nagyon érdekes, hogy Trump eddig csak az elvileg baráti államokra vetett ki vámokat. Mindenesetre a hektikus, kiszámíthatatlan amerikai gazdaságpolitika (akár vámok nélkül is) nagy nyomást helyez az olyan relatív kicsi és nagyon nyílt gazdaságokra, mint a Romániáé.

Az elmúlt másfél hónapban két hitelminősítő is rontott Románia adósbesorolásának kilátásán. A költségvetés elfogadása után csökkent-e annak a veszélye, hogy az ország befektetésre nem ajánlott hitelminősítési kategóriába kerüljön?

A pénzpiacok egyelőre kivárnak. Látják azt, hogy a román költségvetési hiány nagyon hosszú idő után először nagy valószínűséggel csökkenő pályára áll. Kérdés, hogy mekkora lesz a csökkenés, mert elég nagy mértékben kell mérséklődnie a deficitnek a piacok megnyugodásához, de már az is egy pici pozitív jel, ha a hiány csökkenő trendet fog mutatni. És ez a csökkenő pálya kétségkívül benne van ebben a költségvetésben, még akkor is, ha nem olyan mértékben, mint ahogy azt tervezik.

A pénzpiacok szerintem kivárják, hogy mi fog történni. De felhívnám a figyelmet arra, hogy adósbesorolásától függetlenül Románia már most olyan kamatok mellett vesz fel hitelt a nemzetközi piacokról, amelyeket a befektetésre nem ajánlott hitelminősítésű kategóriába tartozó országok fizetnek. Múlt héten 6,4%-os kamat mellett vett fel hitelt Románia euróban, 9 éves lejáratra, dollárban pedig 7,5%-os kamatra, 12 éves lejáratra.

A koalíció egyik vezető politikusa, az állam karcsúsításának élére álló Ilie Bolojan az elmúlt hetekben többször is kijelentette, hogy Románia fizetésképtelenné válhatott volna a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak befagyasztása, illetve a kiadások lefaragása nélkül. Ráadásul a kormánykoalíció is folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy nem nőnek ugyan a nyugdíjak és a fizetések, de legalább kifizethetők. Valóban fennáll a fizetés képtelenség veszélye, vagy csak rá akarnak ijeszteni az emberekre, hogy könnyebben fogadják el a megszorításokat?

Románia esetében azért még nem beszélhetünk a fizetésképtelenség veszélyéről. De az biztos, hogy költségvetési egyensúly nagyon felbomlott, és igen határozott közbelépésre van szükség. Egyelőre főleg a határozottságnak csak a szándéka látszik, a határozottság maga még nem igazán. A közgazdászok arra számítanak, hogy a májusi elnökválasztás után már nemcsak a szándék, hanem maga a határozottság is látszani fog. Ennek hiányában, ha nem is válik fizetésképtelenné Románia, olyan ütemben és olyan mértékben adósodik el, ami mindnyájunknak nagyon erősen fog fájni.