„A populizmus olyan, mint a rák: terjed, önző és végül pusztulást okoz”

Az amerikai egyetemek világa radikális átalakuláson megy keresztül a Trump-adminisztráció intézkedései nyomán. A magyar kormányközeli média azt a narratívát terjeszti, hogy csupán a „szélsőbalos túlzásokat” faragják vissza, ám Balázsi Gábor, az Egyesült Államokban élő erdélyi magyar kutató szerint ez távol áll a valóságtól. Az általa testközelből tapasztalt változások azt mutatják, hogy a tudományos közösséget széles körű támadás éri: kutatókat bocsátanak el, állami pályázatokat fagyasztanak be, és ellehetetlenítik az egyetemi autonómiát.

Interjúnkban Balázsi részletesen beszélt az amerikai egyetemekre nehezedő politikai nyomásról, a kutatások ellehetetlenítéséről és az értelmiségi közeg megosztásának kísérletéről. Azóta pedig a helyzet tovább eszkalálódott: Donald Trump újabb intézkedéseket jelentett be, amelyek még drasztikusabb szankciókat helyeznek kilátásba. Az amerikai elnök most már azzal fenyegeti az egyetemeket, hogy teljes mértékben megvonja tőlük a szövetségi finanszírozást, ha „illegális tüntetéseket” engedélyeznek, miközben a „rendbontó” diákok bebörtönzéséről és kiutasításáról beszél.

Balázsi Gábor szerint mindez egy nagyobb folyamat része: a populista hatalmi rendszerek nemcsak a politikai ellenfeleiket próbálják elnémítani, hanem a tudományos élet függetlenségét is felszámolják. De vajon milyen következményei lehetnek ennek a folyamatnak az egyetemekre, a kutatás szabadságára és a világ politikai stabilitására? Erről beszélgettünk vele részletesen.

Az amerikai tudományos élet szétverése nem a „szélsőbal nyesegetése” , hanem egy összehangolt támadás a kutatás és az egyetemek ellen – tisztázta Facebook oldalán az erdélyi származású, Amerikában élő és dolgozó rákkutató, Balázsi Gábor. A tudós aggasztónak tartja, hogy a magyar kormánymédia úgy tálalja az amerikai egyetemi és tudományos világ változásait, mintha az csupán egy „szélsőbalos tisztogatás” lenne. Ezzel szemben Balázsi Gábor, a Stony Brook Egyetem professzora testközelből tapasztalja a megszorításokat és a tudományos élet szisztematikus szétverését. Facebook-posztjában élesen bírálta azokat a magyar sajtóorgánumokat, amelyek félrevezető módon állítják be a helyzetet.

„Rajtakaptam a magát ‘Mandinernek’ nevező Mind-a-NER-t egy sor vaskos hazugságon” – írta Balázsi a közösségi oldalán. „A Telex egyik cikkét próbálja cáfolni, miszerint Trump ‘megindította hadjáratát a tudomány ellen’. A Mind-a-NER szerint viszont ‘csak szélsőbalos csápokat nyeseget le’. Ki hazudik hát? Amerikában dolgozó, aktív tudósként, saját tapasztalatom alapján tudom, hogy teljesen félrevezető, hazug a Mind-a-NER cikkje. Sokkal több veszett el az amerikai tudomány számára máris, egy hónap alatt. Súlyosan ártalmas határozatok léptek életbe. Az egész amerikai tudományos közösség mélyen érintett, beleértve a doktorandusz és posztdoktori kutatókat is.”

Balázsi kiemelte, hogy számos kutatási program és képzés állt le hirtelen, állami kutatói és kutatásadminisztrációs állásokat szüntettek meg, és már egy hónap alatt több mint 5200 kutatót és szakembert bocsátottak el. Példaként hozta fel, hogy egy két hónapos képzést, amelyen egy diákkal és egy posztdoktori kutatóval vett volna részt, teljesen lemondtak. Ugyanígy egy pályázat-elbíráló gyűlés is elmaradt, amely kulcsfontosságú lett volna az új kutatások finanszírozásának biztosításában.

„A hazugság a diktatúrák közös nyelve” – fogalmazott élesen. „Felülről büdösödik a hal, főnökeiket túlszárnyalva igyekeznek hazudni a szolgák. Mindenki, aki otthoni magyar médiát olvas, hazugságban él. Mint Ceaușescu idején az Előre vagy a TVR, olyanok a mostani magyar újságok, rádió és tévé.”

Ezt a hazug médiakörnyezetet különösen veszélyesnek tartja az erdélyi magyar közösség számára, mert sokaknak az egyetlen információforrást ezek a médiumok jelentik. Felvetette, hogy a független magyar sajtót (és itt megemlítette a Telexet és a Transtelexet is) nyomtatott formában is el kellene juttatni azokhoz az emberekhez, akik jelenleg csak a magyar kormánymédiából vagy a helyi, nyomtatott újságokból tájékozódnak.

Mi történik most az amerikai egyetemeken?

A Trump-adminisztráció által bevezetett megszorítások súlyosan érintik az amerikai tudományos életet, nemcsak az adminisztratív rendszert vagy bizonyos ideológiai irányzatokat, hanem a teljes akadémiai ökoszisztémát. A kutatási támogatások rezsifedezetének radikális csökkentése, a pályázati rendszer leállítása és az intézményi finanszírozás visszavágása több ezer kutatót hagyhatna forrás nélkül, ami nemcsak az ő munkájukat sodorhatná veszélybe, hanem az utánpótlásképzést is ellehetetleníthetné.

A magyar médiában terjesztett narratívát, miszerint csak a „szélsőbalos túlkapásokat” nyesegetik vissza, Balázsi Gábor egyértelmű hazugságnak nevezte. Véleménye szerint ez nem politikai tisztogatás, hanem egy tudatos támadás az akadémiai szféra ellen. Bár sokan számítottak bizonyos változásokra, a döntések hirtelensége és brutális mértéke őt is meglepte.

„Azt gondoltuk, hogy valami fokozatos átalakulás lesz, de hogy egyszerre minden ránk szakadjon, arra senki nem számított” – mondta.

Példa nélküli pénzügyi visszavágások

Az egyik legsúlyosabb intézkedés az egyetemi kutatási támogatások hirtelen visszavágása volt. Korábban az egyetemek az elnyert pályázati források után egy bizonyos százalékos többletet kaptak, amelyből az intézmény fenntartási költségeit fedezték. Ez a százalék az ő egyetemén 55% volt, amit egyik napról a másikra 15%-ra csökkentettek. Ez hatalmas pénzügyi válságot okozott, mert az egyetemek erre az alapra építették működésüket. Bár egy massachusettsi bíró ideiglenesen felfüggesztette a döntést, a helyzet továbbra is bizonytalan. Általános a vélemény, hogy további széleskörű megszorítások és anyagi megvonások várhatók.

Hozzátette, a Trump-adminisztráció egyetlen tollvonással megszüntette az összes diverzitási és elfogadási programot nemcsak az egyetemeken, hanem az olyan kutatóintézetekben is, mint a NASA. Sok doktoriját végző diák, akit ilyen programok támogattak, anyagi forrás nélkül maradt a képzése közepén. Cikkeket, pályázatokat, amikben a biológiai nemet jelentő „gender” szó szerepelt, vissza kellett vonni. „Ez nemcsak azoknak az állásába került, akik ezeken a programokon dolgoztak, hanem egyértelmű üzenet: az anyagi helyzettel összefüggő társadalmi sokszínűség és az esélyek kiegyenlítése innentől nem fontos.”

Támadás a kutatási rendszer ellen

A legaggasztóbb fejlemények között említette, hogy két hónapra leállították a tudományos pályázatok elbírálását is. Az Egyesült Államokban a kutatók többsége állami támogatásokból tartja fenn laboratóriumait, azonban a pályázati döntéshozó üléseket csak akkor lehet megtartani, ha azt legalább két héttel korábban bejelentik egy szövetségi nyilvántartásban.

„Pár hete még azt olvastuk, hogy ez a nyilvántartás jelenleg ‘beláthatatlan ideig’ nem üzemel” – mondta Balázsi. „Ha nincsenek gyűlések, nincsenek elbírált pályázatok. Ha nincsenek pályázatok, nincs finanszírozás. Ha nincs pénz, laborok zárnak be, kutatások állnak le, és az utánpótlásképzés megszűnik.” Azóta fokozatosan újraindulhattak a gyűlések, de két hónapos késéssel, további bizonytalanság közepette.

Szerinte ez nem csupán egy átmeneti fennakadás, hanem egy olyan hosszú távú probléma, amely akár 5-10 évig is hatással lehet a tudományos életre. A kutatási projektek ugyanis egymásra épülnek, és ha ez a lánc megszakad, akkor a tudásvesztés generációkra visszaveti a tudományt.

„A laborok nem csak eszközökből állnak. Az emberek viszik tovább a tudást, ők alkotják a láncszemeket, ha a folytonosságát a munkájuknak megszakítják, a visszaépítése a tudás átörökítésének sokkal nehezebben fog menni, mint a rombolás.”

Tudatos leépítés vagy adminisztratív káosz?

A helyzetet még súlyosabbá teszi, hogy a tömeges elbocsátások nemcsak a diverzitási irodákat érintették, hanem minden olyan állami intézményt, ahol próbaidős alkalmazottak voltak. Ez azt jelentette, hogy több ezer kutató vesztette el az állását, akiknek nagyrésze nem a sokszínűség és az esélyegyenlőség feladatkörben dolgozott, köztük sok olyan is volt, akik előléptetésre vártak vagy új pozíciót töltöttek be.

Balázsi személyes példát is hozott: egy két hónapos ipari fejlesztési képzésen kellett volna csoportjával részt vennie, amelynek célja a kutatási eredmények gyakorlati, ipari alkalmazása lett volna. Az indulás előtt egy nappal azonban „beláthatatlan időre” elhalasztották.

„Valaki azt mondhatná, hogy majd bepótoljuk. De a kutatók életében az idő összehangolása a legfontosabb. Ha most nem tudjuk elvégezni ezt a képzést, a többieknek tovább kell lépni a pályájukon, s akkor jövőre ebben vagy más felállásban nincs rá lehetőségünk. Ez nem egy szimpla csúszás – hanem egy ellopott esély.”

A tudományos közösség bénultsága és az ellenállás kérdése

Balázsi Gábor úgy látja, a kutatói közeg retteg és bizonytalanságban él, ami nem biztató a kutatás, a tudomány jövőjére nézve. Több egyetem lecsökkentette a doktoranduszi helyek számát, és az új kutatói, tanári állások számának csökkentése is kilátásban van a természettudományok valamennyi területén. Mindennek semmi köze a sokszínűséghez. Bár a hétköznapi emberek számára még nem feltétlenül érzékelhető a változás, az egyetemi szférában dolgozók tisztában vannak vele, hogy ez egy „irányított rombolási kísérlet”, amely hosszú távon az egész akadémiai rendszert megrendítheti.

Az érintettek ellenállása szerinte egyelőre gyenge és szervezetlen. Bár március 7-ére Washingtonban és 31 más városban tüntetést szerveznek a tudomány szabadságáért, egyelőre nem látszik, hogy ez valódi politikai nyomásgyakorlást jelentene.

„Valami radikálisabb kell. Az amerikai egyetemek eddig nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy harcolniuk kell a létükért. De ha ezt nem értik meg időben, akkor a tudományos szabadság visszafordíthatatlan károkat szenved.”

Mi jöhet még? A populizmus veszélyei

Balázsi szerint Trump és tanácsadói a populizmus módszereivel dolgoznak, és ezt alkalmazzák az egyetemi szférában is. Úgy véli, hogy a populizmus úgy terjed, mint egy rosszindulatú daganat: kezdetben láthatatlanul, majd egyre agresszívebben foglalja el a teret, végül pedig elpusztítja azt a szervezetet, amelyben növekedni kezdett.

„A populizmus önző és romboló. Egy ponton túl már nem lehet megállítani, mert ha elér egy kritikus tömeget, mindent maga alá gyűr. Ha nem állunk ellen időben, az egyetemek, a tudományos élet és a szabad gondolkodás teljes visszaszorítás elé néz.”

Románia és Kelet-Európa Trump árnyékában

Bár Trump eddig nem tett egyértelmű nyilatkozatot Romániáról, tanácsadója és alelnöke – Elon Musk és J.D. Vance – egyre aktívabb szerepet vállalnak a régióval kapcsolatos amerikai politikában. Balázsi szerint még nem világos, hogy mennyire akarnak beleszólni az európai uniós folyamatokba vagy a romániai elnökválasztásba, de a politikai nyomásgyakorlás egyre észrevehetőbb.

Úgy látja, hogy az amerikai bel- és külpolitikai stratégia között egyértelmű párhuzam van: mindkét területen az ellenállás felszámolása, a kritikus hangok elnémítása és az ellenzék ellehetetlenítése a cél. „A Trump-adminisztráció nem tűri az ellenvéleményt, se otthon, se külföldön. Aki szembemegy az ő narratívájukkal, azt megpróbálják politikailag elszigetelni vagy ellehetetleníteni.”

Románia azért is került fókuszba, mert nyíltan elítélte Putyin ukrajnai agresszióját és általában is nyitott, nyugati orientációjú politikát folytatott. Balázsi szerint ez zavarja Trump környezetét, mert egy olyan kormány lenne számukra előnyös, amely igazodik az ő politikai irányvonalukhoz. „A cél ugyanaz: bárhol, ahol lehet, megszüntetni az ellenállást és az ellenvéleményeket.”

Balázsi reméli, hogy Románia ellenáll ennek a nyomásnak, de úgy véli, hogy ez nagyban függ az Európai Unió stabilitásától is, amelyet az utolsó védőbástyának nevezett a „normális gondolkodás” megőrzésében. Úgy látja, hogy a populista, autoriter irányzatok egymásra találnak és egymást erősítik, miközben azt próbálják elhitetni, hogy az ő világnézetük az egyetlen helyes és normális út.

Az erdélyi magyarok helyzete és a populista csapda

Az erdélyi magyar közösség politikai tájékozódását különösen bonyolultnak tartja, mert sokan érzelmileg kötődnek Orbán Viktorhoz, aki Trump egyik legrégebbi szövetségese. Balázsi szerint Orbán valósággal új erőre kapott az amerikai választások után, mert Trump és ő ugyanazt az autoriter, populista politikát képviselik.

Hogyan lehet ezt elmagyarázni az erdélyi magyaroknak? Balázsi történelmi példát hozott: szerinte a Trianon előtti időszakban is erős volt az összefogás és a nemzeti érzés, mindenki biztos volt benne, kik Magyarország szövetségesei, melyek a nagyobb, ősibb nemzetek, kiké az „igazság” – mégis, végül katasztrófa lett a vége.

„Most is ugyanez zajlik: a populista vezetők azt mondják, hogy Európa rossz úton jár, hogy az értékeinket tudatosan rombolják. De ez nem más, mint egy manipulációs stratégia, hogy összefogjanak azok, akik a jelenlegi politikai rendszer lebontásán dolgoznak.”

Szerinte Orbán elérte, hogy a magyar társadalom egy jelentős része vakon kövesse, de sajnos egy veszélyes úton. Az emberek egy információs buborékban élnek, amelyben csak egy irányított narratíva érhető el számukra.

„Ha valaki hajlandó kicsit mélyebben utánanézni, hamar rájön, hogy melyik oldal torzítja a valóságot. De az erdélyi, főleg vidéki emberek nagy része egyszerűen nem fér hozzá a valódi, elferdítetlen információkhoz, vagy nem is keresi.”

Trump, Putyin és a globális instabilitás veszélye

Balázsi Gábor rendkívül aggasztónak tartja Trump politikáját világszinten is, különösen az orosz kapcsolatok miatt. „Trump Putyinhoz való viszonya egészen elképesztő. Egy amerikai elnök nem csókolhat kezet egy diktátornak – Trump viszont pontosan ezt teszi.”

Két nagyhatalom autokrata vezetője – szerinte – ugyanazt a stratégiát követi: lebontani a demokráciát, elhallgattatni az ellenvéleményeket és totális kontrollt szerezni.

Mindez különösen veszélyes a NATO keleti határvidékén, ahol Románia és Lengyelország eddig a szövetség egyik legerősebb bástyája volt. Románia még Biden elnöksége alatt kezdte el kiépíteni Európa egyik legnagyobb NATO-bázisát, amelyre védelmi garanciaként tekintett egy esetleges orosz agresszióval szemben.

Most viszont a kutató szerint fordított helyzet állhat elő: míg korábban Románia számított a NATO védelmére, most a nyugati világnak kellene bízni abban, hogy Románia megvédi a demokratikus értékeket.

A populizmus a politika rákja

A populista politika sikerének kulcsa az emberek manipulációja és félelmeinek kihasználása – mondta Balázsi Gábor. „Ezek a politikai mozgalmak mindig ugyanazt csinálják: azt mondják az embereknek, hogy ők patrióta módon az egyének és nemzetek érdekeit képviselik, és a globális rendszer elnyomja őket. Csakhogy amikor hatalomra kerülnek, az egyén szabadsága, például a kiegyensúlyozott, szabad tájékozódás az első, amit felszámolnak.” Valójában korunk globális folyamatai, mint például a megoldásra váró környezetszennyezés, a globális felmelegedés, a migráció és a népek keveredése, a világszinten terjedő, új járványok, vagy a vallásosság és a nemzeti érzés gyengülése törvényszerű, elkerülhetetlen, természetes folyamatok. Ezek hosszú távon, több nemzedéken át ugyanúgy feltartóztathatatlanok, mint a domborzat eróziója vagy egy meleg szoba kihűlése, ha a tűz kialszik. A populista narratíva viszont ezeket vagy tagadja, vagy képzelt egyéneket, csoportokat állít mögéjük és harcot hirdet ellenük. Kitalált szélmalomharc ez, de sajnos eladható, miközben az egyre sürgősebbé váló globális megoldások elodázódnak.

Biológiai példát is hozott erre: a rákos sejtek is úgy működnek, mint a populizmus. Egy egészséges szervezetben a sejtek és szövetek egyensúlyban vannak, együttműködnek a közösség érdekében. De ha egy sejt önzővé válik, csak a saját növekedésére „koncentrál”, akkor rákos sejt lesz belőle – amely végül az egész szervezet pusztulásához vezet.

„A populizmus pont így működik. Az emberek azt hiszik, hogy ezek a vezetők őket képviselik, miközben valójában a rendszer teljes széthullását idézik elő. Ha egy bizonyos ponton túl terjed a populizmus, már nem lehet visszafordítani a folyamatot.”

Mi a megoldás?

Balázsi szerint az első lépés a populista propaganda mechanizmusainak felismerése. Az embereknek tudatosítaniuk kell, hogy a félelem és a harcias retorika mindig egy eszköz a hatalom megtartására. Meg kellene szabadulni a mesterségesen keltett félelemtől. Védekezés vagy tagadás helyett közös, mindenkit érintő, néha áldozatokat igénylő globális megoldásokra lenne szükség.

A második lépés az összefogás, az emberséget és a tudományos igazságot helyezve előtérbe. Elsősorban jó, együttérző embernek kéne lenni, csak utána jó magyarnak, székelynek, kolozsvárinak stb. „Az embereknek, az egyetemeknek, a kutatóknak, az újságíróknak és a demokratikus politikusoknak össze kell fogniuk, különben a populizmus minden szinten destabilizálja a rendszert és az észszerűséget.”

„A populizmus és a tekintélyelvű rendszerek egyik legnagyobb előnye, hogy nevetséges narratívájuk miatt a demokraták és észszerűen gondolkodók sokáig nem veszik komolyan a fenyegetést. Ha viszont túl későn ébredünk fel, már nem lesz mit megmenteni.”