Az Európai Bizottság alelnöki pozíciójáról – Mit nyert Románia, és mit ér ez valójában?

Ötévente egyszer, az EU intézményrendszerével kapcsolatosan újra előkerül a kérdés: ki milyen portfóliót kap? A mandátumok végére mintha már senkit sem érdekelne, hogyan teljesítettek a biztosok, ám az idei pozícióelosztás különösen izgalmasra sikeredett. Ez részben annak köszönhető, hogy a politikai környezet alaposan megváltozott. Az európai parlamenti választások széttöredezték a politikai palettát, még akkor is, ha a győztes koalíció nagyrészt változatlan maradt. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság régi-új elnöke pedig bebizonyította, hogy mesterien ért a hatalmi játszmákhoz: azokat, akik döntéseit vagy stílusát kritizálták, már nem láthatjuk a csapatában, és még a franciáknak is gyengébb portfólió jutott, annak ellenére, hogy von der Leyen régi támogatójuk volt. A portfóliók elosztása során sikeresen alkalmazta az „oszd meg és uralkodj” régi bölcsességét is, véglegessé téve a Bizottság átpolitizálódását.

Románia számára különösen fontos kérdés, mit jelent az alelnöki pozíció, és milyen portfólió jutott neki. Ehhez azonban tisztában kell legyünk azzal, hogy mi a szerepe az Európai Bizottságnak az unió intézményrendszerében. Az Európai Bizottság két részből áll, egyrészt abból a 27 emberből és azok csapatából, akik a héten kapták meg tárcájukat. Másrészt abból a kb. 32.000 alkalmazottból, akiknek a Bizottság a munkahelye, és akik segítségével az egészet működtetni kell. Ők lennének az eurokraták, vagy az európai bürokraták. Megjegyzem, Romániában csak a pénzügyminisztérium alkalmazottai kb. 26 ezren vannak.

Tudnunk kell azt is, hogy minden biztoshoz tartozik egy, másfél vagy több főigazgatóság (ebben dolgoznak az eurokraták), ezeknek pedig természetesen megvan a saját főnökük, akik bizonyos esetekben akár évtizedes tapasztalattal rendelkező, az intézmény eljárásait, működését jól ismerő vezetők, akik már több biztos váltást is átéltek, és akiket nem lehet leváltani csak azért, mert más biztos kapta meg a szakterületet.

Az Európai Bizottság az az intézmény, ami nélkül nem létezik jogalkotás, hiszen neki van jogkezdeményezési joga. Ahhoz, hogy a Parlament, vagy a Miniszterek Tanácsa dolgozzon, a Bizottságnak írnia kell, be kell nyújtani egy rendelet vagy direktíva javaslatot. Azt, hogy milyen témában javasolhat a Bizottság, a Lisszaboni Szerződés írja elő, azaz a tagállamok határozták meg. Természetesen, az éppen aktuális gazdasági, politikai, biztonsági helyzet meghatározza, hogy a lehetséges területeken belül mivel is fog a Bizottság foglalkozni. Ma már az is meghatározza, hogy a Bizottság elnökét, jelen esetben Ursula von der Leyent, milyen politikai programmal szavazta meg az Európai Parlament.

Ennek az Európai Bizottságnak a hat alelnöke közül lesz az egyik a román biztos. Mind a hat alelnök az erősen központosító, a biztosi testületet kézben tartó EB-elnök és a hatalmi harcokban megedződött, a főigazgatóságokat vezető igazgatók között helyezkedik el. Az alelnökök kulcsszerepet játszanak a Bizottság munkájának irányításában, mivel közvetlenül az elnök alatt állnak a hierarchiában, és gyakran irányítanak több szakpolitikai területet. Von der Leyen alatt az alelnöki szerepkör különösen megerősödött, hiszen egyre inkább centralizálódik a Bizottság irányítása, és az alelnököknek nagyobb szerepük van a szakpolitikai döntéshozatalban.

Románia számára ez az alelnöki pozíció politikailag is kiemelkedő, mivel az ország így magasabb szintű befolyásra tehet szert az uniós politikai döntéshozatalban. Ez alapvető egy olyan időszakban, amikor az EU-ban több nagy kihívás is jelen van, mint például a gazdasági növekedés újraindítása, a szociális kérdések kezelése, az oktatás modernizálása, és az európai integráció erősítése. Az, hogy ebben melyik alelnök hogyan tud majd teljesíteni, erősen függ a politikai tapasztalatától, a hatalmi harcokban való jártasságától, valamint a saját személyiségétől. A hat alelnök közül, Roxana Mînzatu rendelkezik a legkevesebb tapasztalattal.

Egy biztosi portfólió fontosságának eldöntésekor, nem csak a hatalmi rendszerben elfoglalt helye számít, hanem a tartalma is. Az Európai Unió esetében, a Lisszaboni szerződés meghatározza nemcsak a területeket, amit szabályozni lehet, hanem azt is, hogy ki mit és mennyire szabályozhat. Tudjuk, mi tartozik kizárólagosan az Európai Unió hatáskörébe (ezek lennének a kizárólagos kompetenciák), ilyen például a közös kereskedelempolitika. A megosztott hatáskörökben – viszonylag tiszta szabályok alapján – az EU és a tagállamok is szabályoznak, ilyenek például a regionális politika, a mezőgazdaság, a szociálpolitika.

Az Európai Uniónak vannak úgynevezett támogató hatáskörei is, ahol előre meghatározott szabályok alapján pénzügyi támogatást nyújt projektekhez, valamint összehangolhatja és kiegészítheti a tagállami szabályozásokat. Ezek közé tartozik például az oktatás, a kultúra vagy az ipar. A romániai biztos portfóliója két különböző hatáskörbe tartozó területet foglal magába: a szociálpolitikát, amely megosztott hatáskör, és az oktatást, amely támogató hatáskör. A Lisszaboni Szerződés pontosan felsorolja azokat a szociálpolitikai területeket, ahol az EU szabályozási jogosultsággal rendelkezik – ezek most mind a román biztos felelősségi körébe tartoznak.

Ez a portfólió kifejezetten fontos, hiszen olyan területekre terjed ki, amelyek közvetlen hatással vannak minden uniós polgár életére, különösen a munkavállalókra. Ilyen kérdések például a munkavállalók egészségvédelme és biztonsága, a munkakörülmények javítása, a nemek közötti egyenlőség a munkahelyeken, valamint a harmadik országbeli állampolgárok munkafeltételei. Emellett a biztos hatáskörébe tartozik az Erasmus programok menedzselése is, amelyek több évtizedes múltra tekintenek vissza és meghatározóak az uniós polgárok oktatási lehetőségeinek bővítésében.

Mindazonáltal, hogy e területeken mennyire lesz sikeres a román biztos, nagyban függ politikai tapasztalatától, képességétől a politikák formálásában, valamint attól, hogy mennyire tudja felvenni a versenyt a hatalmi játszmákban.

Vannak-e ennél fontosabb portfóliók, illetve tapasztaltabb, harcedzettebb jelöltek? Igen, kétségtelenül. Ha valaki azt hiszi, hogy léteznek olyan tárcák, ahol a biztos reggel beül az irodájába és gond nélkül, saját államának kiutalhat egy zsák pénzt, akkor komoly tévedésben van. Valójában a gazdaságra a következő években legnagyobb hatást gyakorló területeket vizsgálva, rögtön három kiemelkedő fontosságú portfóliót említhetünk meg – különösen, ha figyelembe vesszük a nemrégiben megjelent Draghi-jelentést is.

Elsőként a digitális portfóliót emelhetjük ki, amely Finnországhoz került. A finn jelölt többszörösen miniszterként dolgozott, és több cikluson keresztül európai parlamenti képviselőként is tevékenykedett, ahol kifejezetten ezen a területen szerzett tapasztalatot.

Második fontos terület a versenypolitika, amely egy működő piacgazdaság alapvető pillére. Az EU ezen területének reformját már régóta javasolják a szakemberek. A portfólió Spanyolországot illeti, ahol a jelölt nemcsak miniszterként, hanem ENSZ-tárgyalóként is szolgált, és közismert a klímaváltozás elleni harcban szerzett tapasztalatai miatt.

Harmadik jelentős terület az iparpolitika, amely az Európai Unió jövője szempontjából alapvető. Emellett a kis- és középvállalkozások (KKV-k) támogatása is ide tartozik, hiszen ezek adják a legtöbb munkahelyet az uniós polgárok számára. Ezt a portfóliót Franciaország kapta, amely jelöltjét az utolsó pillanatban cserélték ki. Az új jelölt európai parlamenti képviselő, frakcióvezető, valamint korábbi külügyminiszteri és pártelnöki tapasztalatokkal is rendelkezik.

Mindhárom portfólió különlegessége, hogy vezetőik az Európai Bizottság alelnöki pozícióját is betöltik.

A portfóliók jelentőségét azonban más szempontból is meg lehet közelíteni. Ott van például két politikailag könnyen eladható terület, ahol valóban pénzt osztanak szét, de nem a biztos belátása szerint. Az egyik ilyen a regionális politika, amely Olaszországhoz került. Az olasz jelölt vitatott személyiség, de helyi és országos politikai tapasztalatokkal rendelkezik, ami alelnöki pozíciót is jelent számára a Bizottságban.

A másik fontos terület az agrárpolitika, amelyet a luxemburgi jelölt irányít majd. Ez a jelölt diplomataként és európai parlamenti képviselőként tevékenykedett, és mezőgazdász családból származik, így nem meglepő, hogy alapos ismeretekkel rendelkezik a területen (ráadásul unokatestvére épp a luxemburgi agrárminiszter).

Románia Európai Bizottság alelnöki pozíciójának elnyerése mindenképpen kedvezően hat az ország nemzetközi megítélésére. Azonban az, hogy ezt a pozíciót mennyire tudja kamatoztatni, nagyban függ a jelölt felkészültségétől, politikai tapasztalatától, illetve a hatalmi játszmákban szerzett jártasságától és rugalmasságától. A hivatalosan elérhető életrajzok alapján Roxana Mînzatunak viszonylag kevés a közvetlen politikai tapasztalata, különösen a nemzetközi színtéren és a nagyobb horderejű politikai tárgyalásokban. Korábban az európai pénzügyi források felhasználásával kapcsolatos ügyekért felelt Romániában, és szerepe volt a fejlesztési projektek lebonyolításában, de az Európai Bizottságban való érvényesüléshez ennél többre van szükség. Politikailag éleslátónak, diplomatikusnak, jogilag felkészültnek és vezetői képességekkel rendelkező szakembernek kell lenni, aki képes hatékonyan közvetíteni és navigálni az uniós döntéshozatal komplex világában.

Mînzatu korábbi tevékenysége azt sugallja, hogy a szociálpolitika és az oktatás területein is képes lehet innovatív megoldásokat kínálni. Azonban politikai játszmákban való edzettsége kérdéses, és sok múlik azon, hogy mennyire képes alkalmazkodni az európai politikai színtér komplex dinamikájához. Valójában akkor mondhatjuk majd azt, hogy jól teljesít, ha a saját szakterületén képes releváns eredményeket elérni, amihez be kell azonosítania a problémákat és azokra innovatív megoldásokat kell kínáljon.

Egyszóval, léteznek tapasztaltabb és befolyásosabb jelöltek, de Románia biztosának is komoly lehetőségei vannak, ha megfelelően él a pozíció adta esélyekkel. A szociálpolitika és oktatás területén is hozhat olyan döntéseket, amik hatással lehetnek a jövőbeli európai politikák alakítására is.