Tesztoszteron és hurráoptimizmus: megtartotta győzelmi SZKT-ját az RMDSZ

A félórás csúszással elkezdett ülésnek mindössze három napirendi pontja volt: az elnök politikai beszámolója, szavazás arról, hogy az RMDSZ jelöltet állítson az államelnöki választásokra és a szokásos politikai „vita”, amely még nyomokban sem tartalmazott semmiféle véleményütköztetést. Mindenki ugyanazt mondta el, ugyanolyan lelkesen és mindenféle önreflexió nélkül: jók vagyunk, győztünk, ez egyértelmű, még a …-ról is látszik. Azért pontoztam ki a helyet, mert nem használták a jól ismert orbáni fordulatot, hogy még a holdról is látszik, helyette mindenféle kreatív fordulattal variálták a szólást.

Az ünneplés már abban a pillanatban elkezdődött, amikor a napirend megszavazása után Kelemen Hunor lépett a pulpitushoz.

Kelemen Hunor politikai beszámolója

Vastaps fogadta a pártelnököt, aki ezt követően többször hangsúlyozta, hogy „győztünk, győztünk”, és hozzátette, hogy ez a győzelem világos üzenet: „bennünket nem lehet megkerülni”, „erős hangunk lesz az EP-ben is” és „bennünket ott sem lehet figyelmen kívül hagyni”, majd gyorselemzésben vette végig, hogy minek köszönhető az RMDSZ átütő sikere. A két választás összevonása magas részvételt jelentett, és mindenki megértette a választás tétjét. Még azt is megértették a szavazók, hogy mit jelent az Európai Parlament, és értékelték, hogy egyetlen romániai alakulatként az EU kihívásairól is beszéltek őszintén, nyomatékosította.

Megbízott bennük az erdélyi magyar közösség, összhangban volt a szövetség azzal, amit az erdélyi magyarok elvártak. Az RMDSZ üzenete találkozott az erdélyi magyar közösség kívánságával – jelentette ki a szövetségi elnök, ezzel pedig 6,5 százaléknyi, azaz 580 ezer szavazatot húztak be az EP-választásokon, ami több, mint amennyit az elmúlt 20 esztendőben bármelyik választáson kapott a szövetség.

Nem részletezte, hogy szerinte miért lettek most jobbak az eredmények, mint négy vagy nyolc évvel ezelőtt, de egyértelmű volt, Kelemen elnökségének a csúcsát jelenti ez a siker, és most már arra kell gyúrni, hogy a figurát megismételjék a parlamenti választásokon is.

Az RMDSZ az erdélyi magyarság egyetlen hiteles képviselője,

hangsúlyozta politikai beszámolójában a pártelnök, azért, mert „az képviseljük, amit a magyar közösség gondol”, és ígérte, el fogják vinni az erdélyi magyarok hangját a bukaresti és brüsszeli parlamentbe is.

Brüsszel kapcsán eszébe jutott megismételni a kampány során bevetett eszmefuttatását, miszerint az euroszkepticizmus nem jelent unióellenességet, majd kijelentette, hogy

„az RMDSZ europragmatikus álláspontot képvisel”, amit a sokat emlegetett kedvenc kifejezésének, a „pragmatikus transzilvanizmusnak” a mintájára alkothatott.

Nemcsak az EP-választások voltak sikeresek, hanem az önkormányzati választások is.

• 207 polgármestere,
• 4 megyei tanácselnöke,
• 2524 önkormányzati képviselője van az RMDSZ-nek,
• 32 éve nem ért el a szövetség ilyen jó eredményt helyhatósági választásokon,
• több mint 10 százalékkal tudták emelni a helyi tanácsosok számát.

„Reményt és közösséget építettünk, jövőt mutattunk” – fogalmazott a felsorolás után Kelemen, akinek a háta mögött óriáskivetítőn meg is jelentek ezek a számok, újabb és újabb tapsra serkentve az SZKT tagjait.

Transtelexes kitérő a szövetségi elnök kiértékelőjében

A sikerek felsorolása után, jutott pár keresetlen mondat azok számára is, akik, az ő megfogalmazásában „az RMDSZ ellen szurkoltak”, és abban bíztak, hogy 5 százalék alatt marad a képviselet, vagy csak épp, hogy eléri a küszöböt. Ha nem sejtettem volna már ennél a mondatánál, hogy itt a független sajtóra is gondol a szövetségi elnök, akkor pár pillanat múlva teljesen világossá vált volna amúgy is számomra, hogy a Transtelexnek is üzenget a pódiumról, mondván „voltak, akik azt kifogásolták, hogy etnikai alapon politizálunk, és ez aggasztotta őket. Kurt Vonneguttal üzenem nekik, ne aggódjanak, mert ez csak annyit segít, mint szöveges példán a rágógumi, mi őket is képviselni fogjuk, és ha sikeres a közösség, ők is sikeresek lesznek.”

Erre az ironikus beintésre válaszként emlékeztetnénk arra mind az RMDSZ elnökét, mind olvasóinkat, hogy a Transtelex nem l'art pour l'art vitát folytatott, hanem érvekkel alátámasztott társadalomkutatói elemzéseknek adott teret. Párbeszédre törekedtünk, és ennek értelmében levelet is írtunk Kelemen Hunornak, hogy fejtse ki véleményét az etnopolitikai vitában fölmerült kérdésekben, azonban válaszra sem méltatott minket sem ő, sem a kommunikációs csapata. Mindössze Csoma Botond szóvivőtől érkezett reakció az RMDSZ részéről. Ha Kelemen a fentebb említett „hiteles képviseletet” úgy értelmezi, hogy nem hajlandó párbeszédet folytatni, akkor elfeledkezik arról, hogy a demokrácia egyik sarokköve a nyitott és konstruktív párbeszéd, amely nélkül éppen a képviselet hitelessége csorbul.

Jövőbeli tervek és az elnökválasztás

Az RMDSZ elnöke beszédének második felében már a következő két választásra fókuszált, és kijelentette, hogy az európai parlamenti választások sikere az elkövetkező tíz évet határozza meg. A szövetségnek alternatívát kell bemutatnia a közigazgatási reform kapcsán, olyat, ami mindenkinek jó. Kelemen biztos abban, hogy az RMDSZ meg tudja ismételni a sikereit a következő parlamenti választásokon is, és akár 10 szenátora és 23-24 parlamenti képviselője is lehet a pártnak. Az elnökválasztásra vonatkozóan megerősítette, hogy az RMDSZ jelöltet állít, bár a személyről még nem döntöttek. Az időpont függvényében vagy online, vagy az SZKT összehívásával hozzák meg a végső döntést.

Az államfőválasztásnál elidőzve kijelentette, a koalíciós pártok stratégiázása azt mutatja, hogy ígéreteikben nem lehet bízni. Visszautalt a pillanatra, amikor az RMDSZ a koalíción kívül találta magát, de semmiféle reflexió nem volt arra nézve, hogy milyen előzmények vezettek ehhez. Pedig épp a kampány során derült ki, hogy amiatt zárták ki a szövetséget a kormányzásból, mert Kelemen Hunor nem volt hajlandó elhatárolódni Orbán rasszista kijelentésétől.

Nem kizárt, hogy ha nem egyeznek ki a liberálisok a szocdemekkel, decemberben fogják tartani az elnökválasztást a parlamenti választásokkal egy időben, lengette be az x-ik lehetőséget is a pártelnök, miután az elmúlt napokban a már leszögezettnek hitt szeptemberi, dátum helyett októbert, sőt novembert kezdték el emlegetni a liberálisok. Arról is beszélt, hogy meglátása szerint az erdélyi magyarok jelöltjének nemcsak a közösség problémáiról kell beszélnie, hanem az országos kérdésekről is: többek között a demográfiai gondokról, mert ez a legsúlyosabb problémája Romániának, állította. De a szegénység felszámolásáról is kell beszélni, illetve arról, hogy több pénzre, kisebb államra van szükség.

Zárásként hozzátette, meggyőződése, a június 9. eredmények megismételhetők, és akár 10 szenátora és 23-24 parlamenti képviselője lehet az RMDSZ-nek, ha az erdélyi magyarok ugyanilyen fegyelmezetten szavaznak le a pártra.

„December nyolcadikán is győzni kell, be kell rúgni a gólt” -tette fel a pontot az i-re az Kelemen, egy focis hasonlat nélkül ugyanis mit sem ér a politikai beszámoló.

Második napirendi pont

Kb. fél perc alatt, kézfelemeléssel megszavazták, hogy legyen RMDSZ-es jelölt az államfőválasztásokon. Ami ezután következett, a politikai vitának nevezett műsorszám arról szólt, hogy minden frakció nevében felszólalt egy-egy képviselő, és körbegratulálta a kollégákat. Majd jött a következő. És így tovább.

Politikai vita, amit a teljes egyetértés uralt

Az Önkormányzati Országos Tanács elnöke, Antal Árpád kezdte a hosszú gratulációk sorát. „Sokat professzionalizálódott a szervezet” – jelentette ki elismerően Antal, és külön gratulált azoknak, akik „a román emberek bizalmát is megszerezték”.

A következő idézésre méltó mondata az volt, hogy „az erdélyi magyarok és az RMDSZ 20 év után ismét egymásra találtak”, majd olyan bölcsességeket sorakoztatott fel, hogy a magyaroknak a szavazata kétszer többet ér, mint egy normál román szavazat, mert két célt szolgál: erősíti a közösséget, és gyengíti a magyarelleneseket. De közeledik a közvetkező sorsdöntő választás, figyelmeztette kollégáit Sepsiszentgyörgy polgármestere (akinek szintén küldtünk levelet az etnopolitikai vitában való részvételre szóló felkéréssel, tőle sem kaptunk választ). És nem kellett sokat várni arra sem, hogy megtudjuk, ki lesz az elnökjelölt, mert Antal rámutatott: „az RMDSZ-t csak a szövetségi elnök úr tudja képviselni”. Amiatt is pikáns, hogy épp ő volt az, aki elsőként kimondta Kelemen nevét, mert hosszú ideig az a szóbeszéd járta, hogy talán épp Antal Árpád lesz az RMDSZ jelöltje a választásokon, mert a szövetségi elnöknek nincs olyan karizmája, amire kampányt lehetne építeni, és egyébként maga Kelemen is azt pedzegette, hogy ő már nem szívesen venne részt egy újabb elnökválasztási versenyben.

De a legnagyobb mondása Antal Árpádnak mégiscsak az volt, amikor felsrófolta a számokat, és azt mondta, ha júniusban megvolt az 580 ezer szavazat, akkor a parlamenti választásoknál meglehet a 600 ezer. Ez annyira tetszett mindenkinek, hogy muszáj volt tapsolni rá.

A Szórvány frakció részéről Benedek Zakariás jelentkezett, és arról beszélt, hogy a szórvány közösségben külső segítség nélkül nem lehet megmaradni. Köszönte Kelemennek, hogy végigjárta a megyéket, az ügyvezető elnökségnek, mert régóta nem volt ilyen jó együttműködés, köszönte a tömbmagyarságnak is, hogy van, és köszönte a jelölteknek az intenzív kampányt, ami meghozta az eredményét. Emlékeztetett: a 2020-as választásokkor rossz eredmények voltak, utána nehéz helyzetből indultak, négy éven keresztül kellett ezért dolgozni. De olyan helyeken, ahol 2020-ban elveszítették a tanácsosi pozíciókat, most sikerült visszaszerezni. S persze a végén bejelentette, hogy a Szórvány frakció támogatja, hogy az RMDSZ-nek legyen elnökjelöltje, akkor is teljesíteni fognak, ígérte.

Partiumot Cseke Attila képviselte, aki azzal indított, hogy… „győztünk”. Aztán a győzelmet ragozva elmondta, megérdemelt volt a magyarok győzelme, és a kampányban kiderült, az erdélyi magyarokat érdeklik az országos és az uniós témák is, amik az ország és Európa jövőjéről szólnak. Tanulság az, hogy ezekről sem szabad elfeledkezni az önkormányzati témák mellett. Volt ahol egy szavazattal, volt ahol kettővel nyert az RMDSZ, ebből is látszik, hogy minden szavazat számít, figyelmeztetett Cseke a választások kapcsán. Egyébként Bihar megyében valóban volt olyan település, Székelyhíd, ahol újraszámlálás után egy szavazattal nyert az RMDSZ-es jelölt.

Kell magyar elnökjelölt ősszel, jelentette ki ő is, nemcsak azért, mert 1996 óta mindig volt, és nemcsak azért mert a román politikai elitben mindenhol a pártelnököt jelölik, hanem azért, mert az erdélyi magyaroknak meg kell legyen az „embere”, aki el tudja mondani, hogy ők hogyan látják helyzetüket az országban.

A fiatalokat tömörítő Trend frakció nevében Szilágyi Dóra szólalt fel, akit az a „megtiszteltetés” ért, hogy az EP-jelöltek listájának harmadik, nem befutó helyét foglalhatta el. Elmondta, 1200 fiatal jelölt volt az önkormányzati választásokon, a fiatalok nagyon beleálltak a kampányba, és a választás „történelmi eredménnyel” zárult, a fiatalok közel egyharmad jutott mandátumhoz.

379 fiatal foglalhatja el önkormányzati tisztségét, köztük két fiatal női polgármester is van, Csiszér Izabella és Gál Alina személyében, jelentette Szilágyi.

A Székelyföldi frakciót Tánczos Barna képviselte. És ismét meghallgathattuk, hogyan „győztek”, ezúttal a székelyek. Aztán egy kis Borboly-fricskát is megeresztett: 69 ezer szavazatot kapott a tanácselnök 2020-ban, és most 103 ezer szavazat fölött érkezett Bíró Barna Botond nevére. „Az RMDSZ-ben nincs helye sem a független indulásnak, sem az énközpontú politizálásnak, itt csak csapat van” – hangzott a dörgedelem a pódiumról. Ugyanezzel a lendülettel Tánczos előadta azt is, hogy a parlamenti választásokon is „győzni kell”, és

az államelnöki választásokon Kelemen Hunornak kell indulnia, mert benne megbízik az erdélyi magyarság 80-90 százaléka, és nagyon jól vezeti a pártot.

A Novum forum részéről Péter Ferenc beszélt, aki szerint azért sikerült minden ilyen jól Maros megyében, mert nem jött a „rendelet” Bukarestben arról, hogy a román pártok fogjanak össze az RMDSZ-es önkormányzati képviselők ellen. Az államelnökjelölt kérdése nála is felmerült, és elmondta, hogy nincs jobb Kelemennél.

A Kós Károly frakció nevében Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere szólalt fel, akinek – végre – a gratulációkon túl volt konkrét mondanivalója is. Kereskényi magáról beszélt, arról, hogy 27 ezer szavazatot kapott, a 2020-as választásokat több mint 8 ezer szavazattal sikerült túlszárnyalnia. A 36 százalékos magyarsággal nem lehetett volna választást nyerni, ha nincsenek valós eredmények, és ezekről kommunikálni is kell, mondta. Megdöbbentette a PNL és AUR szövetsége, ahol az üzenet csak a magyar képviselők leváltása körül forgott. De Szatmárnémetiben sikerült áttörni az etnikai szavazás plafonját (lám-lám), és a jövőben ez modellként szolgálat az RMDSZ sikeres politizálására, véleményezte.

A Kereszténydemokrata frakció részéről Kelemen Kálmán hozta kritikus formáját, de most még az ő beszólása is kimerült abban, hogy le kellene hűteni az ünneplő társaságot, nehogy hőgutát kapjanak. Majd Bíró Rozálián akadt meg a szeme, és emlékeztette az SZKT-t arra, hogy Bíró az Európai Néppárt nőszervezetének az elnöke, kijelentette, reméli, a nagyváradi politikus oda fog hatni, hogy több magyar gyermek szülessen Romániában. Nem értettem meg az összefüggést, de tanulásgos, hogy miben látja a 30 éve politizáló Bírónak a szerepét párttársa, aki történetesen férfi.

Belső Erdélyt Antal Géza képviselte, aki azt emelte ki, hogy Kolozsváron minden eddiginél több háztartásba jutottak el. Hiteles jelöltjeik voltak, így Kisbácsban több mint 50 százalék fölötti támogatottsággal nyert a polgármester, de Szováton is 85 százalékot kapott az RMDSZ-es jelölt.

Utolsónak maradt a Nők a pályán frakció. Lőrincz Csilla beszédét már alig volt, aki meghallgassa, kiszivárogtak a képviselők a teremből, és egyre nagyobb volt a beszűrődő háttérzaj is. Meglepetésemre ismét transtelexes utalást hallottam. Lőrincz megemlítette cikkünket, amiben a női képviseletről kérdeztük Horváth Annát, és az Expert forum adataira hivatkozva állítottuk, hogy nagyon alacsony a női polgármesterek, tanácsosok száma az RMDSZ-en belül. Lőrincz Csilla bátortalan utalása után arról beszélt, hogy bíznak abban, hogy a számok növekedni fognak, és büszkék a mandátumot szerzett nőkre, mert bizonyítják, a nők is el tudják látni az önkormányzati feladatokat. Hozzászólását egy népmesei hasonlattal fejezte be, aminek nagyon áttételesen az volt a lényege, hogy a nők megtettek mindent, amit megtehettek ebben a kampányban, de a fizetség elmaradt, mert bár túlnyerte magát az RMDSZ, ez a több tízezer plusz szavazat sem volt elég ahhoz, hogy látványosan megnőjön a női tanácsosok és polgármesterek száma.

A szabadelvű frakció részéről senki nem szólt hozzá a politikai vitához, majd az egyéni felszólalások következtek, amiben Szabó Ödön és a bihari EMSZ csatározásairól értesülhettünk, Antal Lóránt a székelyudvarhelyi sikerről beszélt, ami mindenhonnan is látszik. Soós Zoltán hökkentett meg azzal, hogy örül, mert nem vették át ismét a zombik a hatalmat Marosvásárhely felett, erre tromfolt rá Vass Levente azzal, hogy négy év múlva már Vásárhely is hozni fogja Szatmárnémeti eredményét. Bíró Rozália utolsó előttiként a nyugdíjasokról szólt, akik mindig fegyelmezetten leszavaznak, legvégül pedig Décsei Attila a Beszterce megyei magyarok „megerősödésének” hírét osztotta meg a már szinte üres teremmel.

A felszólalások végén Bíró Rozália kihirdette a vakációt.