Kolozsvár: hiába van pénz és ötlet, még mindig kérdés, hogy 30 év múlva kapunk-e levegőt a belvárosban

A rendszerváltás után több mint 30 évvel még mindig a 90-es évek átgondolatlan privatizációjától szenved Kolozsvár belvárosa, a jó megoldások gyakorlatba ültetése pedig gyakran kisiklik az akadozó közigazgatás és az érdekellentétek miatt. A városrendezés és a társadalmi folyamatok viszonyát középpontba állító Szociológus Napokon Kolozsvár esetével példázták a romániai kortárs urbanisztika kihívásait: hétfő este Guttmann Szabolcs és Sisak Tamás építészek, illetve Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere válaszoltak Pásztor Gyöngyi szociológus kérdéseire egy kerekasztal-beszélgetésen.

Oláh Emese szerint a városfejlesztési lehetőségeket a kiindulópont is meghatározza: egyrészt Kolozsvár földrajzi sajátossága, hogy völgybe épült, nem nagyon terjeszthető ki, másrészt az államszocialista várostervezés öröksége, harmadrészt pedig a város és a társadalom gyors fejlődése. Az alpolgármester szerint nem sikerült minden követelménynek eleget tenni, a város zsúfolttá vált.

„2012-től próbáltuk módosítani ezt a fejlődési metódust, 2016-ban volt a fordulópont, amikor egyértelművé vált, hogy a zöldövezetek kiépítésére nagyobb hangsúlyt kell fektetni, hogy a jelenlegi mobilitási- és zöld infrastruktúra nem elegendő Kolozsvár lakosainak” – mondta az RMDSZ-es politikus.

„A 2014-ben elfogadott városrendezési terv rengeteg kihívást, problémát és peres ügyet hozott maga után.

Ez már egy modern városrendezési tervnek számít, az európai trendekkel összhangban, ettől függetlenül olyan beépíthetőséget engedett meg, ami Kolozsvár belvárosa szempontjából sokkoló tényező volt a lakosok számára”

– állapította meg Oláh Emese.

Guttmann Szabolcs szerint alapvető probléma, hogy nincsenek megfelelő szociológiai és topográfiai felmérések a romániai városokban. „Tapogatózunk harmincegynéhány éve. Előtte nem, mert a szocializmus megoldotta ezt a problémát, óriásnegyedeket tervezett, és nem szociológia nélkül. Egyértelműen elvetették a sulykot a központi hatalom irányába, de az egész ország úgy épült, hogy tudták, hogy ennyien fognak születni, nem mennek ki a határon, kell nekik munka, volt statisztika és annak alapján városépítészet” – mondta.

Konkrét példaként a közreműködésével tervezett kolozsvári, Monostor-negyedi parkolóházat említette, amelynek építése azért húzódott el, mert a terület, amire tervezték, nem volt telekkönyvezve.

Hasonlóan problémás a belváros is, előfordul, hogy egy köztéri projekt megvalósulása egy-egy magántulajdon miatt hiúsul meg vagy húzódik el, derült ki. A Fellegváron található öt műemléképület közül csak az egyik, a keleti kapuépület a város tulajdona, miután 20 ezer euróért visszavásárolták, a telekkönyve azonban még azóta sem tisztázott, mondta Guttmann Szabolcs. Az öt fellegvári műemléképületet a 90-es években a szállodával együtt privatizálták, a tulajdonos pedig ahelyett, hogy karban tartotta volna őket, eladta, idézte fel. Az egykori fegyvertárban jelenleg egy építészeti iroda működik.

„Nagyon nem tudtunk felnőni adminisztrációilag az értékekhez” – szögezte le az építész, aki úgy látja,

nincs stratégia, a döntéseket a város vezetősége nem készíti elő úgy, hogy mindenki higgyen benne, inkább csak megszokják a lakók.

„Szakemberként szégyellem magam, mert átvertünk egy generációt” – állapította meg, hozzátéve, hogy három évtizeddel a rendszerváltás után még nincs világos urbanisztikai stratégiája Kolozsvárnak. Ennek ellenére úgy véli, jó megoldás volt gyalogos övezetté nyilvánítani a Farkas- és az Egyetem utcát, és nem várni ezzel addig, amíg megépül a belvárost elkerülő körgyűrű vagy a Petőfi-utcai parkolóház. Komfortosabb lett volna, ha elkészül előbb a körgyűrű és a parkolóházak, de egyelőre Kolozsvár még él, állapította meg, hozzátéve, hogy el kell érni, hogy az emberek megszokják, hogy Kolozsvár nem autózni való város.

A közönség soraiból érkező egyik hozzászólásból egyébként éppen az derült ki, hogy az előkészítés nélkül meghozott döntéseknek megvan az ára: van, aki fél órával többet áll a reggeli dugóban a Heltai-téren (Cipariu-tér), akkor is, ha tömegközlekedéssel utazik, mióta a belvárosi utcák egy része nem autózható.

Még nincs megoldás a Szászfenesről érkező napi 80 ezer autóra

Guttmann Szabolcs stratégia-nélküliségre vonatkozó megjegyzésére reagálva Oláh Emese cáfolta, hogy az olyan kolozsvári forgalomcsökkentő intézkedések, mint a Főtér egyik oldalának gyalogos övezetté változtatása, a parkolódíjak megemelése vagy a Farkas-utca felújításának elindítása amolyan véletlen döntések lettek volna, szerinte ezek jól átgondolt projektek, amelyeket az előző 12 évben lépésről lépésre valósítottak meg.

Ami az autós forgalom csökkentését szolgáló, belváros-széli parkolóházakat illeti, az derült ki a beszélgetésből, hogy augusztusra elkészül a Petőfi-utcai (Avram Iancu) parkolóház, amit a református egyház épít meg, illetve hogy a Heltai-téri (Cipariu-tér) földalatti parkolóházról már megegyeztek a telkeket korábban birtokló görögkatolikus egyházzal, de még nem sikerült kivitelezőt találni a tervhez.

Ugyanakkor abban, hogy a Petőfi utcában lesz majd parkolási lehetőség, nem sok érdeme van az önkormányzatnak, hiszen az egy magánbefektetés, sőt, amint Guttmann Szabolcs beszámolójából kiderült, a Házsongárd bejáratának másik oldalára eredetileg szintén parkolóházat írt elő a 2014-es városrendezési terv, ennek ellenére a most ott álló irodaházra simán megadták az építkezési engedélyt.

„Nem akarom menteni az önkormányzatot, de későn jelentek meg az egyszerűsített kisajátítási lehetőségek. Kellett hozzá egy metró-projekt és egy körgyűrű-projekt, és még így is vitatjuk a kisajátításokat. A jelenlegi törvény értelmében a kisajátítási folyamatot peres ügy nem állíthatja le, csak a kifizetés kapcsán vitatkozhatnak a felek. Ettől függetlenül nagyon sok a vitás kérdés. És ne felejtsük el, hogy szuperválasztási év van, mindent kétszer meg fog gondolni az önkormányzati és a parlamenti képviselő is” – mondta Oláh Emese. Közben az EU-s pénzeket elveszítik, ha nem költik el őket határidőre, és sok projektre hiába van anyagi fedezet és terv is, mert nem jelentkeznek a kivitelezők, tette hozzá.

A Házsongárd melletti parkolóház tulajdonképpen kétélű kard, figyelmeztetett Sisak Tamás. Az építész szerint rövidtávon jó megoldás, de ugyanakkor mágnesként működik, mindig vonzani fogja a parkolni vágyó autókat. A metropoliszövezetből érkező forgalom belvároson kívül tartására a repülőtér mellett már épül egy parkoló, de a Szászfenes felől érkező forgalomra még nem sikerült hasonló megoldást találni. A két évvel ezelőtti adatok szerint onnan egyébként naponta 80 ezer autó érkezik Kolozsvárra, mondta a közönségből érkező kérdésre válaszolva Oláh Emese.

Számít-e az adófizető polgár véleménye?

A sikeres városrendezés egyrészt politikai akaraton, másrészt a döntéshozók rendelkezésére bocsátott jó szaktanácsokon múlik, hangsúlyozta Sisak Tamás építész, aki szerint az EU-s források megszerzésére már megvan a know-how Kolozsváron. Az alpolgármester hozzátette, hogy ha mindez adott, ott van még a civil ellenállás problémája is. Oláh Emese a Farkas utca felújításának konkrét esetével kapcsolatban problémának tartotta, hogy a közviták 2019 és 2021 között zajlottak, tehát nagyrészt a pandémia idején, amikor ezeket csak online lehetett megtartani, így sokan nem vettek részt rajtuk, másrészt pedig azt, hogy ezekre rendszerint mindig ugyanazok az emberek járnak el, akik ugyanazt az álláspontot képviselik.

Ugyanakkor jelenleg a közvita vagy civil ellenállás különböző formái jelentik az egyetlen módot arra, hogy a lakosság beleszóljon a városfejlesztésbe, sok esetben ugyanis még a szociológiai felmérés sem elvárás a közpénzből készülő beruházásoknál, derült ki.

„Az, hogy bárki elmondhatja a véleményét, teljesen rendben van, szerintem a felelősségvállalás kérdése a problémás. A civil tüntethet, kiállhat bármilyen ügy érdekében, az másik kérdés, hogy milyen folyamat mentén hagyják jóvá a javaslatát” – szólt hozzá a témához Pásztor Gyöngyi. A szociológus szerint ha a város egyszer felvállal egy tervet, azt végig kellene vinnie az előírt procedúra szerint. A Farkas-utcai Erdélyi Iskola szoborcsoport körüli vitára utalva elmondta, szerinte nincs rendben, hogy a polgármester visszalépteti a főépítészt, mert az nem volt hajlandó odafigyelni a szavazópolgárok véleményére. „Nem az építész kell a szavazópolgárok véleményére figyeljen, hanem a polgármester” – szögezte le.

Arra a közönségből érkező kérdésre, hogy a város hogyan tudja érvényesíteni az általa képviselt polgárok érdekeit a különböző üzleti érdekcsoportokkal szemben, Oláh Emese azt válaszolta, hogy ez lenne a szerepe a városrendezési tervnek, viszont sok esetben előfordul, hogy – általában nem kolozsvári – bíróságok ítéletei hatályon kívül helyezik a 2014-es városrendezési terv szabályozását. „Az egyszerű magánszeméllyel szemben tudtuk érvényesíteni, a nagy tőketulajdonosokkal szemben sajnos nem” – foglalta össze.