Lasszóval fogják az erdélyi diákokat a Petőfi-film vetítéseire: van iskola, ahol kötelező program, van, ahol jó jegyet ígérnek érte

Március 15. után kezdetét vette Erdélyben is a Most vagy soha! című film vetítése, ami a szabadságharc történéseit szerette volna megjeleníteni, miközben egyszerre próbálta a történelmet, Petőfi karakterének újragondolását és a nemzeti összetartozást szórakoztató filmbe zsúfolni. A végeredmény azonban nem épp az lett, amit sokak vártak, hisz a filmbe öntött pénz és színészi tudás önmagában még nem pótolja a készítők szakértelmét, a film hiányosságait. De a szórakoztató, akciódús kalandfilm sem tud történelmileg hiteles maradni, ahogy azt a kritikák is visszajelezték.

A Petőfi-filmet a Taylor Projects és A Vándormozi hozta el az erdélyi nézőknek, olyan helyekre is, ahol mozi sincs. „A premier hetében Nagyváradon, Temesváron, Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön vetítik a mozik, de a Vándormozi eljuttatja a filmet az ország olyan településeire is, ahol nincs villannyal működő mozgóképszínház, többek között Székelyhídra, Nagyszalontára, Székelyudvarhelyre, Kézdivásárhelyre, Székelykeresztúrra és még sok más helyszínre is” – ígérték a forgalmazók, és lőn.

Rendkívüli érdeklődés övezi a filmet Erdélyben, írta már a hét elején a propagandasajtó. „Magyarországon több mint 75 ezer néző, Romániában pedig 11 ezer néző tekintette meg az 1848. március 15-i eseményei alapján készült fikciós történelmi kalandfilmet” – közölték a forgalmazók is kedden az MTI-vel. Amit elfelejtettek hozzátenni az, hogy ezek az erdélyi számok mitől kerekedtek ki ilyen szépen.

A Transtelex szerkesztőségébe hétfőn futott be a hír, hogy Székelyföldön mindenféle eszközzel toborozzák a diákokat a filmvetítésekre, mi több, nem ingyenes lehetőségről van szó, hanem fizetni kell azért, amit nem is ők választottak ki. Érdeklődésünkre több erdélyi iskolaigazgató azt sem tudta megmondani, hogy ki szervezi a vetítéseket, és ki adta ki az ukázt, hogy menni kell. Abban sem voltak biztosak, mennyibe kerül ez a diákok számára. Forrásaink szerint a diákjegy ára 15 lej, de a kísérő tanárok sem ússzák meg ingyen, nekik 25 lejt kell lepengetni a Most vagy soha! megtekintésének lehetőségéért.

A Petőfi-filmről megoszlik a székelyföldi pedagógusok véleménye. Egyesek az aktuálpolitikai vonatkozásai ellenére is úgy vélik, hogy nemzeti minimum a megnézése. „Nem is magyar, aki nem nem nézi meg” – mondta nekünk egy tanár. Azok, akik így gondolkodnak, kötelezővé teszik a diákok számára is a filmet, és tömegesével viszik el a gyerekeket az „akciódús” 48-as mozgóképes alkotás megtekintésére.

A kézdivásárhelyi Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium diákjaiból 160 diákot mozgósítottak, és vezényeltek be a városi művelődési házban szervezett vetítésre. „Utolsó percben tudtuk meg, hogy az igazgató hova megy a diákokkal, a titkárságra semmilyen információ nem jutott el a filmről” – mondta az iskola egyik titkára.

Bejan András, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Főgimnázium igazgatója sem tudta megmondani, hogy kedden az iskola két osztálya, azaz kb. 60 diák kinek a szervezésében vett részt a vetítésen.

„Már a múlt héten meg volt hirdetve, hogy lesz vetítés. Tudtunk róla, csak az egyik iskola nagyon sok helyet elfoglalt, ezért ma csak két osztály tudott menni rá. Becsületúristenemre mondom, hogy nem tudom, hogy a diákoknak kellett-e fizetniük rá. Azt sem tudom, megmondani, hogy ki szervezi” – esküdözött érdeklődésünkre az igazgató.

Bejan András szerint az iskola magyartanárai tartják a kapcsolatot a színházzal, ők értesültek a Petőfi-film vetítéséről. Ő ezzel nem foglalkozott, maximum kísérőként segédkezik, ezért nem tud róla.

Az igazgató azonban már megnézte a filmet, 25 lejt fizetett érte. Ő történelemtanárként azt mondja, hogy „mostani, modern film”, a diákok pedig nem mentek rossz helyre, amikor egy ilyen filmet néztek meg. Őt pedig az nem érdekli, hogy „a filmben ki kit kerget”.

„Ha magyar filmet csinálunk, és még azt se akarjuk megnézni, akkor mit akarunk ebben az országban csinálni már tovább?” – fejtegette az igazgató.

A történelmi hitelesség kapcsán azonban ő sem volt elragadtatva a Most vagy soha! opustól, viszont a film védelmében megjegyezte, manapság nincs is olyan film, ami történelmileg hiteles lenne. Hozzátette, a Napóleonra több pénzt költöttek, de az sem a kor hitelességét tükrözi, hanem az aktuálpolitikát.

A Petőfi-filmre visszatérve megjegyezte, szerinte az alkotók arra törekedtek, hogy a film szórakoztató legyen, hogy el tudják adni, ezért a film lényege, hogy „fussanak, sok vér legyen benne”, és megérintse az embereket a zenei aláfestés. Úgy vélte, ha azt látták volna az emberek, hogy Petőfiék elkezdik a reformkor gondolatait osztani, akkor a 20. percben mindenki felállt és hazament volna.

Bejan András igazgató meggyőződése, hogy jó film az, amiből a néző 3 képsort megjegyez, ennek alapján a Petőfi-film is annak számít, mert neki eszébe jut a filmből egy ikonikus házsor, a lánchíd és a múzeum épülete is.

Olyan településeken, ahol kultúrház sincsen egyenesen az iskolákba szándékoznak bevinni a filmet, nyilatkozta a Transtelexnek nevét elhallgató forrásunk, aki szerint a magyar- és történelemtanárok egész biztosan partnerek lesznek a vetítések megszervezésében. Olyan esetekről is hallott, mondta, ahol tízes osztályzatot ígértek a diákoknak, ha bizonyítani tudják, hogy látták a filmet. Vannak azonban olyan diákok, akikhez már eljutott a híre annak, hogy ez nem egy jó film, és még a tízesért sem hajlandók végigszenvedni a vetítést.

Névtelen forrásunk azt is kiszámolta, hogy ha az összes Hargita megyei diákot sikerül bevonni ebbe az akcióba, akkor az 30 ezer eladott jegyet jelent. „Ezt szorozzuk meg 15-tel, majd váltsuk at forintba: kb, 35 millió forintot gyűjtenek össze csak innen a film terjesztői. Ehhez még hozzájönnek a felnőttek számára szervezett vetítések, emelt árú jegyekkel, ütni fogja 80 millió forintot” – véleményezte forrásunk, aki tisztában van azzal, hogy a film óriási költségvetéséhez képest ez csepp a tengerben, de felháborítónak tartja, ahogy erőnek erejével terelgetik a kiskorúakat a moziba, kultúrházba, akár meg szeretnék nézni a filmet, akár nem.

Diákoktól úgy értesültünk, nem mindenki érezte úgy, hogy megérte a filmet megnézni. Az egyik kézdivásárhelyi diák például arról számolt be, „szekunder szégyenérzete” volt a film láttán. Hozzátette, ha valaki a forradalomról akar filmet nézni, annak a Föltámadott a tenger című filmet ajánlja, mert több évtizedes régisége ellenére is minőségibb, mint Rákay Philip új filmje.

A Most vagy soha! magyar történelmi kalandfilm. A történet 1848. március 15-én kezdődik. Miközben a költő Petőfi Sándor és barátai versenyt futnak az idővel, hogy kikényszerítsék az osztrák uralom végét, addig a Habsburgok kegyetlen titkosrendőre, a magyar származású Farkasch a nyomukba ered, hogy Petőfit eltéve láb alól, megakadályozza a rendszer összeomlását.

Az ügynök, aki először semmibe veszi a diákok lázadását, ráébred, hogy a Nemzeti Dal szikraként gyújthatja meg a forradalom lángját, ezért lefizetett rablókkal a Landerer nyomdát próbálja lerombolni, de hiába. Az ifjaknak sikerül kinyomtatni a 12 pontot és a Nemzeti Dalt, követőiket pedig a Nemzeti Múzeum elé hívják egy nagygyűlésre.

A filmet Lóth Balázs rendezte, forgatókönyvét Kis-Szabó Márk, Rákay Philip és Szente Vajk írták. Producerek: Flöp Péter, Csincsi Zoltán és Rákay Philip. A főbb szerepekben Berettyán Nándort, Horváth Lajos Ottót, Jászberényi Gábort, Mosolygó Sárát, Fehér Tibort és Bordás Rolandot láthatja a közönség.