Megnőtt a véradók száma Romániában, de nőttek a kockázatok is, mert elavult a vérgyűjtő rendszer

Az év eleje jelentős változást hozott a véradási rendszerben: négyszeresére emelték azoknak az utalványoknak az értékét, amelyeket egy-egy véradás után kaptak az önkéntes adományozók. Az eddigi 67 lej helyett ma már 280 lej jár a véradásért, ezen felül pedig egy szabadnapot és 50 százalékos kedvezményt is kapnak a tömegközlekedésen. A megemelt értékű utalványok miatt rövid időn belül az önkéntes véradók olyan nagy számban jelentkeztek, hogy egyes központok kénytelenek voltak korlátozni a hozzáférést. A véradás vagy előzetes bejelentkezés alapján történt, vagy a nagyon keresett vércsoportokat és a rendszeres donorokat részesítették előnyben.

Az intézkedés hatásainak megértése érdekében a Panorama portál a terület szakértőivel beszélgetett. Az önkéntes véradást támogató civilszervezetek úgy látják, hogy az ilyen jutalom pénzügyi csábítás, amely elősegíti az adományokért folytatott versenyt. Bár a gyűjtés nagyobb, ez bizonyos járványügyi kockázatokkal jár, mondják egyes vérközpontok munkatársai.

Noha az önkéntes és térítésmentes véradás elvét minden tagállam ismeri, mindenhol mást és mást értenek alatta. A költségtérítés és a munkaidő-kedvezmény mértéke is országonként különböző. Az elv önmagában nem zárja ki a véradóknak nyújtott kompenzációt, amennyiben az a véradással kapcsolatban felmerült költségek térítését és a kellemetlenségek jóvátételét szolgálja. Több tagállamban is megtérítik az utazási költségeket. egyes országokban az utazási költségeken felül a kiesett jövedelem is kifizethető, de erre a gyakorlatban ritkán kerül sor. Úgy tűnik, Románia távolodik az Egészségügyi Világszervezet által meghirdetett, hogy a tagországok 2024 végére elérjék a 100%-os önkéntes hozzájárulást.

Ráadásul nemcsak azon kevés európai ország közé tartozunk, amely pénzbeli ösztönzést kínál a véradóknak, hanem mi vagyunk az egyetlen ország az európai blokkban, ahol a kompenzáció összege meghaladja az 50 eurót véradásonként.

Az Európai Vérszövetség (EBH) szerint az európai véradó bajnokok Olaszország, Franciaország és Németország. Románia a véradás tekintetében az Európai Unió sereghajtói közé tartozik, országos szinten évente több mint 400 ezer véradással.

A világjárvány idején még ez az alacsony szám is visszaesett, és ez a helyzet 2021-ben is fennállt. Csak a következő évben tértek vissza a normális szintre, de anélkül, hogy a 2019-es adományozási rekordot megdöntötték volna. A transzfúziós központok munkatársai szerint azonban a számok érezhetően megnőttek, miután bejelentették a véradományért járó utalványok értékének a növelését.

A vér iránti igény az elmúlt években folyamatosan nőtt, a legnagyobb mennyiségű vérkomponenseket olyan egészségügyi intézményekben osztják ki, ahol nagy igénybevételű klinikák működnek, mint például a máj- és szív- és érrendszeri sebészet, a traumatológia, a szerv- és őssejt-transzplantáció, a hematológia és az onkológia.

„Egyértelmű, hogy a magasabb utalványérték több donort hozott. Szükség van vérre, donorokra, és ami nagyon fontos, néhány hűséges donorra. A vér akkor biztonságos, ha a donort rendszeresen ellenőrzik és felügyelik” – mondta el Radu Gănescu a Panoramának a Thalassaemia Majorban szenvedők egyesületének elnöke, aki havonta transzfúziót kap. A brassói transzfúziós központban az év eleje óta 40%-kal nőtt a donorok száma, Craiován pedig megnégyszereződött. Hasonló volt a helyzet más nagy központokban is, köztük Bukarestben is.

„Nyilvánvaló volt, hogy az adományozók száma növekedni fog. A probléma az, hogy az étkezési utalványok értéke nem járt együtt a személyzet többletfinanszírozásával vagy a transzfúzió biztonságának növelésével. Az egészet fejetlenül csinálták. Miért növelnénk a donorok számát, ha tudjuk, hogy nincs elegendő személyzet, és nem lehet fogadni annyi donort, ahányan jelentkeznek?” – tette fel a kérdést Diana Stoica, a képviselőház egészségügyi bizottságának főtitkára.

Sok szakember szerint a donorok számának az ilyen mértékű növekedés a rendszer összeomlásához is vezethet. Az egészségügyi minisztérium nem ért egyet a kritikákkal. A tárca szerint az adományozóknak juttatott utalványokkal nem a vért fizetik ki, hanem hozzásegítik a donort, hogy a megfelelő folyadék- és kalóriapótlást biztosítsa magának a véradás után.

A minisztérium arra már nem válaszolt, hogy miért nem biztosít megfelelő finanszírozást a vérellátó központok körülményeinek javítására. Jelenleg mind a kórházakban, mind a vérellátó központokban óriási a munkaerőhiány, mind az orvosok, mind az ápolók tekintetében. Emiatt a véradások többnyire csak a délelőtti órákban működnek, és például soha nincs lehetőség hétvégén fölkeresni egy véradó központot.

A Panorama cikke arra is kitér, hogy a problémák nem állnak meg itt. Bár a vérátömlesztés a törvény szerint nemzetbiztonsági terület, mégsem kezelik úgy. Vannak leromlott állapotú transzfúziós központok, ahol az infrastruktúra nem nyújt biztonságot a donoroknak, és a berendezések is elavultak. Ez a másik oka annak, hogy a donorok száma megyénként eltérő.

Míg egyes központok rendszeresen több mint 150 embert fogadnak naponta, például Bukarestben, addig máshol alig tíz adományozót tudnak fogadni ugyanebben az időszakban. A központok, ahol a legtöbb véradás történik, a nagyvárosi területeken találhatók: Bukarest, Temesvár, Kolozsvár, Iaşi stb. A jelentős vidéki lakossággal rendelkező megyékben kevesebbet adományoznak, mert a megközelíthetőség rossz, és az emberek nincsenek tisztában az adományozás szükségességével.

Az adományozók száma egész évben ingadozik. Ősszel és télen, a vallási ünnepek idején és a hétvégék környékén nő. Vérválságok a nyári szünidőben fordulnak elő. Ezek különösen az egyetemi egészségügyi központokban érződnek, amelyek végül a közeli egységekből kapnak segítséget.

A legjelentősebb emelkedés akkor következik be, amikor országos vagy helyi kampányok vannak, vagy amikor nagy érzelmi hatással járó események vannak, mint például a Colectiv-tragédia. Ezekben az esetekben az érdeklődés egyszeri, és nem haladja meg az öt-hét napot.

A romániai polgárok fele azért nem adományoz, mert fél az injekcióktól, a tűktől, vagy attól, hogy a beavatkozás utáni következményektől, elgyengüléstől, fertőzéstől. Az okok között szerepel a központok rossz higiéniája és az egészségügyi személyzet viselkedése is.

Míg Romániában most már több mint 50 eurónak megfelelő összeget ajánl fel az állam a véradásért, addig Ausztriában tilos fizetni ezért. Belgiumban sincsenek utalványok, Észtországban és Finnországban is önkéntes a véradás és nem fizetett. Franciaországban és Németországban uzsonnát adnak a donoroknak. Lettországban 4,27 eurót fizetnek a szokásos vércsoportért és 17,7 eurót a ritka vércsoportért. Litvániában ajándékot adnak – kitűzőt, ceruzát, törölközőt, pólót –, de a véradás teljes költsége nem haladhatja meg a 12 eurót.

Európában amúgy számos módon ösztönzik az önkéntes és térítésmentes véradást. Kiadványok, útmutatók szerkesztésétől a meghatározott célcsoportokat, például diákokat célzó reklámon át számos módszer használatos. Ezzel szemben Romániában a tájékoztatás helyett a kifizetést választották.

„A világ minden táján az önkéntes és térítésmentes véradás eszméje mellett teszik le a voksukat. A 2005 óta hatályos vértörvény világosan kimondja: a vérért és a vérkészítményekért nem fizetnek. Ha azonban Romániában az utalvány közel 300 lej, az kísértésnek minősül. Főleg, hogy az élelmiszerboltban bármit megvehetsz vele. Amíg a donorok megkapják ezt az utalványt, addig jönni fognak, azonban ezzel a hozzáállással megkérdőjeleződik a véradás önkéntessége, nem beszélve a kapott vér minőségéről és a biztonsági veszélyekről” – hívta fel a figyelmet a folyamat által rejtett kockázatokra Aimee Bugner pszichológus, az Önkéntes Véradók Alapítványának elnöke.