Transtelex Dialóg: Ki nyer ma? Választási játszmák 2024-ben

A választási forgatókönyveket, kampányüzeneteket és pártpolitikai stratégiákat elemezzük újságírói szempontból a Transtelex Dialóg februári kiadásában, és arról is szót ejtünk, hogy milyen felelősség terheli az újságírókat ebben a propagandától többszörösen leterhelt időszakban. Február 13-án este hét órai kezdett a Planetárium kávézóba várjuk a közönséget.

Meghívottaink újságírók és az RMDSZ szóvivője:

• Cseke Péter, az Agerpres hírügynökség szerkesztője, a Transtelex főmunkatársa
• Csoma Botond, Kolozs megyei képviselő, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője és a szövetség szóvivője
• Farkas István, a Marosvásárhelyi Rádió és az Erdély TV műsorvezető-szerkesztője
• Pál Edit Éva, az UH.ro főszerkesztője

A beszélgetést moderálja: Vig Emese, a Transtelex vezető szerkesztője

Túléli-e a PSD-PNL koalíció a 2024-es választásokat? Mennyire erősödik fel a szélsőséges diskurzus a különböző pártok választási üzeneteiben? Milyen stratégiát választott az RMDSZ? Az eddig érdektelennek tűnő EP-választásoknak miért nőtt meg a tétjük? Jó-e, ha a helyhatósági választásokat már júniusban lerendezik?

Ezeket és sok más kérdést fogunk fölvetni a Transtelex Dialógon, ahol megpróbáljuk a romániai politikai történéseket előtérbe helyezni, hiszen az életünkre konkrét hatással lévő döntésekről van szó, amire a politikusok is előszeretettel hivatkoznak.

Nemzeti és országos érdeket emlegettek akkor is, amikor 2021 őszén arról döntött a Nemzeti Liberális Párt, hogy a kirúgott Mentsétek meg Romániát Szövetség helyett harmadik tagnak behívja a triumvirátusba gyakorlatilag a legnagyobb ellenfelét, a Szociáldemokrata Pártot. Az RMDSZ-nek sem volt ellenére, a három párt összebútorozott, látták, hogy jó ez nekik, és mondták, maradjon ez így, és adjunk nevet neki, legyen ez a Nemzeti Összefogás Romániért Koalíció. És lőn.

Kezdetben a járványhelyzettel, majd az ukrajnai háborúval indokolták a konstrukció fontosságát, holott a magyarázat sokkal egyszerűbb volt: az izgága progresszívek helyett, akik teljesen kiszámíthatatlanul viselkedtek sokszor, a stabilitást választották. A PSD-vel összefogva bebiztosíthatták maguknak a hatalmat nemcsak a következő választásokig, hanem lehetett hosszú távra, 5-10 évre is tervezni. Kiszámolták, hogy ha ilyen olajozottan működik a koalíció, akkor semmit nem kell félteni e 2024-es szuperválasztási évben sem.

De a legzseniálisabb számításokat is áthúzhatja egy-egy ismeretlen, ami megjelenik az egyenletben. A miniszterelnöki rotáció felzabálta az RMDSZ-es miniszteri posztokat is, és a szövetség a koalíción kívül találta magát. Az AUR népszerűségének az exponenciális növekedésébe kapaszkodva a szövetség úgy döntött, hogy ismét mindent az etnikai kártyára tesz fel, és már 2023-ban elkezdte hangoztatni, hogy az AUR-t kell legyőzni a választásokon. És ha az AUR növekedése nem lett volna elég, ezt tetézte Diana Șoșoacă pártjának, az SOS-nek a látványos felfutása is.

A kerekasztal-beszélgetésen többek között azt járjuk majd körül, hogy az erősnek hitt koalíció most miért recseg-ropog, miért állnak elő egyre-másra a szereplők az újabb és újabb forgatókönyvekkel arról, hogy mit módosítanának, hogyan vonnák össze a választásokat: hol a parlamenti és az államelnöki, hol az európai parlamenti és a helyhatósági választások összeboronálását mérlegelik. Az utóbbi verzió az RMDSZ-nek is megnyerte tetszését, Kelemen Hunor azt nyilatkozta, hogy mindössze néhány apró törvénymódosítással meg is lehetne oldani.

A játszma halálosan komoly mindegyik párt számára. Az RMDSZ nehezen fogja tudni kijátszani ismét a Kárpátokon túlról a magyar pártra szavazó rajongóknak a kártyáját, tehát az EP-be való bejutás erősen kérdéses.

Arról is szót ejtünk, hogy helyi szinten sem kicsi a tét. Megtartani a polgármesteri, megyei tanácselnöki, tanácsosi pozíciókat úgy, hogy a pénzcsapok még csak nem is csöpögnek már, nem lesz egyszerű. Ugyanakkor feltevődik a kérdés, hogy a négy évvel ezelőtt megválasztott önkormányzati vezetőknek sikerült-e olyan kielégítő eredményeket felmutatni, amire hivatkozhatnak kampányukban?

Az országos politikában pedig egyértelműen az a cél, hogy az RMDSZ visszakerüljön a triumvirátusba, ha visszafogadják. Megpróbáljuk megválaszolni, hogy erre jelenleg milyen esélyt látunk. A partnerek egyelőre saját gondjaikra figyelnek: a PNL meg akarja tartani a második legfontosabb romániai pártnak a pozícióját, Ciucă a pártelnöki tisztségét is védi, akárcsak Ciolacu, mert miközben mindketten a Cotroceni palotáról álmodoznak, körülöttük már „növeszti körmét és fogát” a belső pártellenzék, amely az első sikertelen megmérettetésre vár, hogy magához ragadja a hatalmat.

Mindenkit tehát az érdekel, hogyan tudja bebiztosítani magát úgy, hogy ne bukta legyen a vége. Ciucă egyértelműen attól fél, hogy elveszíti a pártelnökséget: ha a liberálisok az AUR alatt végeznek az europarlamenti választásokon, a tábornoknak „takarodót fújnak”, és az egész konstrukció a PSD-vel összeomolhat. A másik oldalon Ciolacu is bizonytalan a győzelmében: az államfői tisztségre áhítozó szocdem elnök csak liberális támogatással tudja elérni politikai karrierjének csúcsát. Ebből is látszik, hogy mind Ciolacunak, mind Ciucănak elsősorban saját, személyes terveik vannak, nem az országra, Romániára vonatkozó stratégiájuk.

Feltesszük a kérdést: mi az oka annak, hogy az AUR-ral riogató RMDSZ az európai parlamenti választásokra Brüsszel-ellenes jelszavakkal gyúr? Arról már írtunk a Transtelexen, hogy többek között primitív zöldellenes hangulatkeltéssel futnak a jelenlegi EP-képviselők fizetett hirdetései a közösségi médiában. Winkler Gyula újrázni készülő EP-képviselőnek nyílt levelet is küldött ez ügyben a Pluralizmus Erdélyben kezdeményező csoport. A politikus még csak válaszra sem méltatta a levélírókat.

Azt is körbejárjuk, hogy valóban az AUR olyan magyargyűlölő párt volna-e, amilyennek az RMDSZ kommunikációja ábrázolja? kire és miért haragszanak a szélsőjobb felé húzó választók? Az már 2020-ban kiderült, hogy az AUR remekül fel tudja használni a közösségi médiát, és az is látszik, hogy olyan üzeneteket fogalmaz meg, amelyek elérik a választókat. Miért nem tudják ezt a mainstream pártok leutánozni? Miért van az, hogy csak Simiont látjuk konkrétan szóba állni az utcán emberekkel? Akár itt Romániában, akár a külföldön élő, de hazaszavazó nagyszámú diaszpóráról van szó.

Mi a magyarázata annak, hogy az EP választásoknak az idén különösen nagy tétjük van? Európa-szerte megerősödtek a szélsőjobboldali pártok, és úgy tűnik, az RMDSZ abban látja a siker kulcsát, ha a Fidesz retorikáját hangosítja fel ismét Erdélyben. Csakhogy ezek az üzenetek főleg az összeurópai térben egybecsengenek az AUR-szlogenekkel, mi több a román szélsőjobb ugyanabba az európai pártcsaládba szeretne beülni, ahová Orbánék is készülnek. Miközben most már napi szinten arról hallunk, hogy le kell győzni a magyarellenes AUR-t, a többi RMDSZ-es üzenet tulajdonképpen hozzájárul a szélsőséges nacionalista, szuverenista, EU-szkeptikus nézőpont terjesztéséhez, erősödéséhez.

Ha érdeklik a fölvetett témák, várjuk Transtelex Dialógnak a februári kiadására február 13-án a Planetárium Kávézóba, 19 órai kezdettel. Az eseményhez Facebookon itt lehet csatlakozni.