Fontosnak tartja a szexuális nevelést és a környezetvédelmet is az RMDSZ új oktatásért felelős alelnöke

Bár a romániai oktatási rendszer sok sebből vérzik, húsz év alatt javult a helyzet, a szórványkollégiumoknak és az iskolabusz-programnak köszönhetően már a szórványban élő magyar diákok is kedvezőbb helyzetben vannak, véli Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ szeptemberben kinevezett oktatásért felelős ügyvezető alelnöke. A Kolozsvári Református Kollégium biológia szakos tanára új pozíciójában a szakpolitikai elemzést végző, különböző projekteket lebonyolító és a Magyar Közoktatás című szakfolyóiratot kiadó Oktatási Főosztály munkáját irányítja.

Jelenlegi prioritásai között említette a magyar nyelvű digitális tananyag fejlesztését, a környezetvédelem népszerűsítését, illetve azt is, hogy magyar iskolában tanító romántanárok javítsák a magyar diákok román vizsgadolgozatait, amit a hétfőn kezdődő próba-képességvizsgán ki is próbálnak. A jelenleg csak opcionálisan, szülői beleegyezéssel tartható szexuális neveléssel kapcsolatos kérdésünkre elmondta, fel kellene mérni, hogy ez így mennyire működik, ha pedig nem működik, akkor érdemes lenne elgondolkodni a kötelezővé tételén.

Miért vállalta el az RMDSZ megbízását az oktatásért felelős ügyvezető alelnöki pozícióra?

A 25 éves szakmai pályafutásom alatt sokszor szembesültem a tanügyi rendszer hiányosságaival, mindig tehetetlennek éreztem magam ezekkel szemben, mert egy egyszerű pedagógus csak az osztályteremben történő folyamatokon tud változtatni, rendszerszintű változtatásokra nincs igazán lehetősége. Egy idő után jogtalannak éreztem egy rendszer hibáit, problémáit emlegetni és nem tenni semmit ezek ellen. Amikor az RMDSZ felkért az ügyvezető alelnöki pozícióra, kihívásnak éreztem, és úgy gondoltam, hogy ebből a pozícióból lehetőségem adódik rendszerszinten is hozzájárulni valamivel az erdélyi magyar oktatáshoz.

Mik a konkrét feladata? Milyen projekteket szeretne megvalósítani a mandátuma alatt?

Elsődleges feladatom a kisebbségi jogok megtartása és bővítése az erdélyi magyar oktatás terén.

Az RMDSZ oktatási főosztályának a céljai közé tartozik, hogy interaktív táblákkal és magyar nyelvű interaktív digitális tananyaggal szerelje fel azon oktatási intézményeket, ahol ez szükséges.

Az oktatási főosztálynak jól bevált projektje volt a magyar földrajzi atlaszok szerkesztése és terjesztése, néhány év alatt sikerült eljuttatni az iskolákba ezeket. Ezt szeretném váltani a digitális táblák terjesztésére, e célból most járom a megyéket, ahol a tanfelügyelőkkel, tanfelügyelő helyettesekkel találkozom, felmérem a helyzetet, hogy ennek függvényében lássuk, hány ilyen interaktív táblát tudunk minden évben biztosítani, hogy minden magyar tanintézményben legyen legalább egy.

A digitális tábla olyan, mint egy érintőképernyős tablet, és ha van hozzárendelve digitális tananyag, akkor az nagymértékben megkönnyíti a tanár dolgát, a feladatok is be vannak szerkesztve interaktívan, ki lehet őket vetíteni és a gyermek behelyettesíti vagy bekarikázza a megoldást. A román iskolákban sincs mindenhol még ilyen, de román interaktív tananyag azért már több van, az utóbbi években ennek a fejlesztése megtörtént. Magyarul is, de nem olyan mértékben, ahogy szeretnénk, ez egy olyan hiányosság, amit lehet pótolni, ezen lehet dolgozni.

Egy másik prioritás, hogy a nyolcadikos országos felméréseken a magyar diákok román nyelv és irodalom tételeit olyan tanárok javítsák, akik magyar tanintézményekben tanítják a tantárgyat a speciális tanterv szerint.

Amikor felmerült a digitális javítás, mindenki megijedt, hogy például a csíkdánfalvi nyolcadikos diáknak a dolgozatát a caracali romántanár fogja javítani. Ezt sikerült most januárban a kisebbségi államtitkársággal, tanfelügyelőkkel úgy megoldani, hogy a minisztérium készített egy adatbázist a javítótanárokkal, és abban meg vannak jelölve azok a romántanárok, akik magyar iskolában tanítanak és ismerik ezeket a speciális tanterveket. Ezt azért elég nagy sikernek nevezném. Most a nyolcadikos próbavizsgákon kiderül, hogy hogy fog működni, de bízom benne, hogy jól, nem látom a rendszerszintű akadályát annak, hogy így legyen.

Számos egyéb projektje is van az oktatási főosztálynak. Réteges szakmai találkozókat szeretnék szervezni tanfelügyelőkkel, igazgatókkal, amelyeknek célja az oktatási folyamat hatékonyabbá tétele,

folytatjuk az olyan jól bevált projekteket, mint a Forradalom utca 48 vetélkedő vagy a Magyar Közoktatás szakmai folyóirat szerkesztése, emellett a környezetvédelem népszerűsítése az, amit fontosnak tartok, illetve az olyan, már elindult programok bővítése, mint az iskolabusz program vagy az ingyen ebéd biztosítása, úgy, hogy lehetőleg minden magyar gyermek részesüljön ezekből.

És amin most gondolkozunk, az egy projekt a pedagógushiány megelőzésére a felsőoktatási intézményekkel partnerségben, ugyanis gyakran elhangzik, hogy a tanári pálya nem elég vonzó a fiatalok számára, a következő öt vagy tíz évben pedagógushiány léphet fel, főleg a reál tantárgyak esetében.

A felsorolt tervek közül valamelyikhez szükség lenne az új oktatási törvény módosítására?

Egyikhez sem. Az új oktatási törvénynek rengeteg a pozitívuma, nyilván ott vannak a metodológiák, amelyeknek a kidolgozása még szükséges ahhoz, hogy a törvény működjön is.

A vajdakamarási iskola volt igazgatójaként közelről látta a szórványiskolák problémáit. Az új oktatási törvénnyel kapcsolatban negatívumként merült fel például az, hogy továbbra is lehetőséget ad a szimultán oktatásra. Mennyire érinti ez az erdélyi magyar diákokat, és lenne-e rá alternatíva?

Sajnos ez ugyanúgy érinti a szórványoktatást, mint eddig, azaz hátrányt jelent a vidéki tanulók számára. Viszont a húsz évvel ezelőtti helyzethez képest sokkal kevesebb helyen történik szimultán oktatás. Részben ez annak köszönhető, hogy sok szórványkollégium jött létre, részben pedig az iskolabusz-programoknak és délutáni ingyen ebéd programoknak. Ezek esélyegyenlőséget biztosítanak a vidéki és városi diákok számára. Emlékszem, hogy annak idején a szomszéd faluból, Palatkáról az öt diákot a tiszteletes úr hozta be saját kocsijával a kamarási iskolába, de két év után más faluban lett lelkész és az ottani diákok román tagozatra iratkoztak be, mert nem volt mivel behozni őket. Pénzt akkor is tudtunk pályázni az ingázásra az Illyés Közalapítványnál például, de egyszerűen jármű nem volt. Ehhez képest azért óriási a fejlődés, mert sok helyen vagy kormánytámogatásból vagy a Rákóczi Szövetség programja által megoldották az iskolabusz problémáját.

Az alternatíva a jól működő szórványkollégiumok lennének, de ott, ahol a távolságok még nem engedik meg, vagy nincs megoldva az ingáztatás, ott marad a szimultán oktatás. Most azért az új tanügyi törvény szerint a VIII. osztályos diákok külön osztályban tanulhatnak, létszámtól függetlenül. Ez is egy alternatívát jelent.

Tapasztalatom szerint egyébként a vidéki szimultán oktatás is működőképes, ha vannak szakképzett pedagógusok és felelősségteljesen végzik a munkájukat, hiszen kevesebb diákkal könnyebben és hatásosabban lehet dolgozni, sőt a fejlődésük is látványosabb.

Olyan helyzet például nem állhat elő, hogy lenne alternatíva mondjuk egy másik településre, iskolába íratni a gyermeket, de az iskolák vezetősége megtartja az összevont osztályokat, hogy mondjuk a pedagógusok tudják megtartani a katedrájukat?

Nem hiszem. A szimultán oktatás rossz eredményei nem feltétlenül az oktatási intézményen múlnak. Én úgy látom, hogy általában ennek szociális háttere van, tudom, hogy mivel küzdöttünk akkor, és most is vannak ilyenek, csak már sokkal kevesebb. A szülőknek sokszor jó úgy is, hogy a szimultán oktatásba beadják a gyermeket, vagy még oda sem, ha lehet, maradjon otthon, mert kell vigyázni az állatokra, vagy mezőgazdaságban dolgozni. Inkább ez az, ami meghatározza az eredményeket a vidéki gyermekeknél, nem feltétlenül csak a szimultán oktatás. De én úgy érzem, hogy az utóbbi időben ez sokat javult, nem helyes, hogy mindig csak az elmúlt egy-két évre tekintsünk vissza.

Az új oktatási törvény megoldást ígért az ingázó diákok utazási költségeinek megtérítésére, de egyelőre ezt nem sikerült mindenhol gyakorlatba ültetni. Ez a szórványban vagy a vidéken élő magyar diákokat is érinti. Mi lenne erre a megoldás?

Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány több mint 20 éven át rengeteget fektetett be a szórványban élő diákok ingázásába és bentlakási költségeibe, mivel létrejöttek a szórványkollégiumok. 2019-2023 között a Communitas Alapítvány Szórvány szaktestülete 2 677 705 lejt költött a diákok ingázására és 1 318 873 lejt a diákok bentlakási költségeire. A képviseletünk, amikor törvénymódosítás volt, arra törekedett, hogy ezt állami támogatásból lehessen megoldani, ezért is került be az új tanügyi törvénybe. Az idei tanévtől valóban nem alkalmazták, de pénteken elérhetővé tették az összegeket az eddigi elmaradások kifizetésére. Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány továbbra is nagy összeget fordít erre, tehát ezen a téren nem gondolom, hogy probléma van. Ez is hozzájárul az eredmények javulásához, hiszen a gyerekek be tudnak menni az iskolába, olyan iskolába, amilyenbe szeretnének járni.

Az új tanügyi törvény lehetőséget nyújt a magyar diákok román nyelvtanulását segítő programok finanszírozására is. Ez vajon mikor valósulhat meg, ehhez is szükség van még a módszertan kidolgozására?

Szükség van. Az oktatási főosztály is gondolkodott olyan projekteken, amelyekkel a román nyelv és irodalom tanítását a magyar diákok számára hatékonyabbá lehetne tenni, például román táborokon vagy cserediák-programokon. A speciális tanterv elérése siker volt, hatékony, és folyamatban van a konzultáció a pedagógusokkal, hogy hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni.

A nyolcadikos román nyelv és irodalom vizsgákon 2018-tól ha nem is látványos, de folyamatos növekedést észlelünk. 53 százalék volt azoknak a magyar diákoknak az aránya, akik 2018-ban románból megírták az ötösön felüli jegyet, 2022-ben pedig majdnem 60 százalékuknak sikerült ez, ami 7 százalékos növekedés.

Ez csak növekedni fog, mert ezek az új innovatív tantervek új módszereket is követelnek meg, a pedagógusok is át kell álljanak ezekre. Fel kell nőjön egy generáció, hogy ezeknek lássuk a hatékonyságát, illetve eredményekben mérni is tudjuk. Nem történik meg azonnal a változás. A líceumi tantervek pedig a román nyelv és irodalmon kívül más tantárgyakból még nem változtak meg, ott még el kell készíteni őket, ez folyamatban van, és mikor 12. osztályig ez át lesz dolgozva, akkor várhatunk reális eredményeket, és én bízom benne, hogy ez a PISA-teszt eredményeit is módosítani fogja, mert kompetenciafejlesztésre fektetjük a hangsúlyt az új tantervek szerint, és a PISA-eredmények azt tükrözik, hogy a tudást hogyan tudják alkalmazni a diákok a gyakorlati életben.

Bár a magyar diákok speciális tanterv szerint tanulhatják a román nyelvet és irodalmat, a tankönyvek rendszeresen később készülnek el, mint ahogy szükség lenne rájuk. A 2023/24-es tanév például a tizenegyedikes román tankönyv nélkül kezdődött el. Mi az oka ennek és hogyan lehetne javítani a helyzeten?

Most januárban megjelent a tizenegyedikeseknek szóló román tankönyv. A késésnek bürokratikus okai vannak, illetve az országos tankönyvkiadó adminisztrációs problémái állnak a háttérben. A magyar kisebbségi vonalon azonban lehet látni a törekvéseket, de ne felejtsük el, hogy a romániai oktatási rendszer része vagyunk, amely sok sebből vérzik, és óhatatlanul ránk is vonatkoznak mindazok az intézkedések, amelyeket meghoznak. A mi törekvéseink kevésnek bizonyulnak néha, de nem adjuk fel és további lépéseket teszünk, hogy ez a helyzet is javuljon.

A tizenkettedikes román tankönyvek már előkészület alatt állnak? A következő tanévben ugyanis már erre lesz szükség, érettségizni fog az első generáció, amelyik speciális tanterv szerint tanulta a román nyelvet.

Valószínűleg igen, de hogy milyen stádiumban van, arra most nem tudok válaszolni.

Az RMDSZ-szel, illetve a Communitas Alapítvánnyal korábban is közreműködött a Bölcs diákok országos szintű interdiszciplináris vetélkedő megszervezésében. Hogyan lehetne a vetélkedő értékrendjét – az olvasási készségek fejlesztését, a csapatmunkát, az interdiszciplinaritást – szervesebben bevezetni az oktatási rendszerbe?

Ezelőtt 13 évvel, amikor elindítottuk a vetélkedőt, a finn oktatási rendszerből indultunk ki, és abban a rendszerben az életszerű tapasztalatok megszerzése a cél az iskolában. Kitaláltunk egy versenyt, hogy lássuk, hogy a gyermekeink hogyan reagálnának, ha így tanítanánk. Jó látni, hogy az új tantervek ezzel a céllal íródtak meg, ott van a kompetenciafejlesztés, a készségek és képességek fejlesztése. Még nem értük el a végső célt, de lassan megtörténik a változás.

A pedagógusok milyen segítséget kapnak abban, hogy átálljanak az új tantervek szerinti oktatásra? Ebben az RMDSZ oktatási főosztályának van szerepe?

Rengeteg továbbképző volt ezzel kapcsolatosan, és még mindig vannak. Én úgy látom, hogy a tanárok nagy része már eszerint tanít. Amikor először megváltoztak a tantervek, biológiából például talán egy-két évig nem volt tankönyv, tehát csak témáink voltak, leültünk, kidolgoztuk magunknak a módszereket, tartalmakat. Lehet, hogy minden szaktanárnak nem sikerült még megfelelő módon átállni, de én bízom benne, hogy a többségük azért átállt. A továbbképzések nagy segítséget jelentenek, én például három hónapos képzésen vettem részt az interaktív digitális tananyag alkalmazásáról, és voltak továbbképzések arról is, hogy hogyan tudjuk elkészíteni ezt mi saját magunknak tanárok. Tehát elég hosszú folyamat, hogy tényleg hatásos legyen az ilyen típusú tanítás. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség és a pedagógusházak részéről is rengeteg képzés van, ilyen téren nincs hiány. Mi ezeket mindenképpen támogatjuk, és hogyha valahol valami hiányosságot jeleznek, akkor rögtön teszünk róla, hogy ez ne így legyen.

A nemrég feltárt csíkszeredai iskolai abúzusok ügye rávilágított egy másik megoldandó problémakörre is, többek között arra, hogy szükség van szexuális nevelésre az iskolában, és nem feltétlenül csak nyolcadik osztálytól, szülői engedéllyel, ahogy egy 2022-ben elfogadott, az RMDSZ által is megszavazott jogszabály előírja. Mi ezzel kapcsolatban az álláspontja?

A hetedik osztályban már szó van erről tanterv szintjén a biológia tantárgy keretében. Az egészségügyi nevelés az valóban opcionális tantárgy, vagy választják, vagy nem. Nyilván erre szükség van, ez a személyes tapasztalatom. Én nem feltétlenül nevezném úgy, hogy szexuális nevelés, ezt azért külön kell kezelni mondjuk harmadik, ötödik vagy hetedik osztályban, más-más néven is kellene futtatni. Én már ötödik osztálytól szoktam tartani ezzel kapcsolatos felvilágosítást az osztályfőnöki órákon.

Az a tapasztalatom, hogy az elmúlt tíz évben a pubertáskor a 14 éves kortól áttevődött olyan 11-12 éves korra. Ez azt jelenti, hogy negyedik-ötödik osztályban már a gyermekeknek feltétlenül beszélni kell a nemi szervek egészségtanáról, felépítéséről, a higiéniáról, és egy-két év múlva a szexualitásról is lehet. De szülőként ijesztőnek hatna számomra is, ha megkérdeznék az iskolában, hogy szeretném-e, ha a harmadik osztályos gyermekemnek legyen-e szexuális nevelés tantárgya. El kell magyarázni a szülőknek is, hogy igen fontos beszélni az egészségről, a nemi szervek felépítéséről, a működéséről, a pubertáskorról és a fejlődéssel járó felelősségvállalásról, és annak következményeiről. Ezt nyolcadik osztályig legkésőbb meg kellene tenni, de felosztottan.

Tehát egy osztályfőnöknek most is van lehetősége szexuális felvilágosítást tartani, csak a törvény nem írja ezt elő, így lehetnek olyan iskolák, ahol nem történik meg.

Azért legtöbb helyen egy felelősségteljes osztályfőnök ezt megteszi, a biológiatanár hetedik osztályban mindenképpen. Lehet, hogy ha nem tesszük kötelezővé, akkor nincs idő annyira aprólékosan foglalkozni vele, de azért ezzel kapcsolatosan történik felvilágosítás. Már ötödik osztálytól lehet egészségügyi nevelést választani. Ez úgy működik, hogy valamelyik tanár felajánlja, kidolgozza a tantervét és előterjeszti a szülők elé, és akkor a szülők dönthetnek. Ez nem csak kimondottan szexuális nevelés, fontos például az alvásigényről is beszélni és sok más egészségügyi témáról.

Szükségét látná annak, hogy kötelezővé tegyék az egészségügyi és ezen belül a szexuális nevelést az iskolákban?

Fel kell mérni, és ha nem működik, akkor igen.

A közelmúlt másik, az oktatáshoz is kapcsolódó tragikus eseménye a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlakásának az összeomlása volt, amely két halálos áldozattal járt. Felmerült-e az RMDSZ részéről, hogy figyelemmel kísérje a magyar tannyelvű iskolák gyakran elavult épületeinek állapotát?

Az RMDSZ részéről ez eddig is prioritás volt, gondoljunk arra, hogy magyar állami támogatással vagy a román kormány támogatásával azért már rengeteg épületet felújítottak. Sok új épülettel is tudunk számolni. Nyilván ez egyszerre nem tud megtörténni az ország minden egyes részében. A magyar intézmények esetében is sorba vették, ahol lehetőség adódott, megtörténtek és folyamatosan történnek ezek a beruházások. Amire fokozottan oda kell még figyelni, az az, hogy egy ilyen építkezési folyamatban meddig tart az építkezési cég felelőssége, és meddig az iskolaigazgatóé, hogyha az az épület nem állami tulajdon.