Az RMDSZ szabadelvű szóvivőjének nem ütköznek össze a fejében a vonatok

2023. szeptember 26. – 08:32

Az RMDSZ szabadelvű szóvivőjének nem ütköznek össze a fejében a vonatok
Csoma Botond, az RMDSZ szóvívője – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

Az augusztustól szóvivői feladatokat is ellátó Csoma Botond képviselőházi frakcióvezető, a Szabadelvű Kör volt elnöke nem érzi úgy, hogy az RMDSZ jobbra tolódott volna, amióta „rendezte a viszonyát” a Fidesszel. A politikus nem ért egyet azzal, hogy Orbán Viktorék leépítették az RMDSZ önállóságát, szerinte több kérdésben eltér az álláspontjuk a magyar kormánypártétól, a belső viták hiányát pedig azzal magyarázza, hogy a politikailag fontos kérdésekben konszenzus van az érdekvédelmi szövetségben. Interjú.

Képviselőházi frakcióvezetőként eddig is rendszeresen válaszolt a parlamentben a román újságírók kérdéseire, és a hírtelevíziók stúdióiban is gyakran ismertette meghívottként az RMDSZ álláspontját aktuálpolitikai kérdésekről. Tehát eddig is az RMDSZ egy fajta szóvivője volt, de augusztus közepétől már hivatalosan is az lett. Milyen plusz feladatokat jelent a korábbiakhoz képest ez az új szerepkör?

Gyakrabban kell újságírók kérdéseire válaszolnom, lehetséges, hogy több interjúra való felkérés érkezik, mint eddig, szorosabb kapcsolatban leszek a szervezet kommunikációs területén dolgozó kollégákkal. Azt is el tudom képzelni, hogy több háttérbeszélgetésen veszek majd részt újságírókkal.

Hogyan kell elképzelni az együttműködést a kommunikációs csapatés a szóvivő intézménye között? Az előbbi a háttérmunkát végzi, az utóbbi pedig az RMDSZ „arca”?

Nem gondolom, hogy ez ilyen egyszerű, a kommunikációs csapat először is írott és videóanyagokat gyárt, míg a szóvivő, értelemszerűen, általában szóban fejti ki az RMDSZ álláspontját, és sokszor, ami a témákat illeti, a kettő között nincs átfedés. Amikor átfedés van, akkor részleteiben meg kell beszélnünk a kommunikációs kollégákkal a dolgokat, amikor nincs átfedés, akkor a szövetségi elnökkel egyeztetek.

A szóvivői tisztség a pártoknál is bizalmi pozíciónak számít. Közel kell állnia a döntésekhez, „ismernie kell a dörgést”, és jó pártkatonának kell lennie, aki a megnyilvánulásaikor képes akár a saját meggyőződése ellenére is a szervezet hivatalos álláspontját képviselni. Ezek szerint jó pártkatona?

Ez nem pártkatonaságról szól, minden politikai szervezetben szükség van bizonyos fokú fegyelemre, máskülönben szétesik minden, s a választók sem tudják, hogy mi a szervezet álláspontja egy adott kérdésben, ha mindenki összevissza beszél. Ha van egy döntés egy szervezetben, ahhoz szerintem mindenkinek kell tartania magát. Természetesen vannak olyan helyzetek is, amikor bizonyos ügyekben nem szavazással döntünk, hanem lelkiismereti kérdésként kezeljük ezeket. Ilyen esetekben nincs egységes RMDSZ-álláspont, ezért több vélemény is meg tud jelenni a nyilvánosságban.

Ezt azért is kérdeztem, mert talán kevesen emlékeznek rá, de néhány esztendővel ezelőtt egy éven át a Szabadelvű Kör nevű RMDSZ-platform elnöke volt. Továbbra is liberálisnak tartja magát?

Konzervatív-szabadelvű emberként határoznám meg magam, a szabadelvű értékek mellett – mint a tolerancia, elfogadás, véleménypluralizmus, a vita iránti nyitottság – számomra fontosak a nemzeti értékek és hagyományok is. Nem tartom magam világpolgárnak, hangsúlyt fektetek a nemzeti önazonosságra, nem tartom ezt avíttnak, azt gondolom, komoly relevanciája van a 21. században is. Továbbá agnosztikusként definiálnám magam, az antiklerikalizmus messze áll tőlem, fontosnak tartom az egyházak társadalmi szerepét.

Az RMDSZ az Európai Néppárt tagja, jobbközép alakulatként könyvelik el, a bírálói szerint erősen jobbra tolódott Fidesz szoros szövetségese, és számos kérdésben konzervatív álláspontra helyezkedik. Hogyan tudja elkerülni az RMDSZ frakcióvezetőjeként, újabban pedig szóvivőjeként azt, hogy – Kelemen Hunor szövetségi elnök szavajárásával élve – ne ütközzenek össze a fejében a vonatok?

Túlságosan ideologikus a megközelítése. Azt gondolom, hogy az RMDSZ által folytatott etnopolitika terén az ideológiai szempontok másodlagosak, nem tűnnek el, de háttérbe szorulnak. Nem érzem azt, hogy az RMDSZ jobbra tolódott volna, továbbra is a nemzeti önazonosság megőrzésére, a kisebbségi jogok bővítésére és a magyar közösség gazdasági gyarapodására fekteti hangsúlyt, ez így volt régebben is, így van most, amióta rendezte viszonyát a Fidesszel. Ha az ember különbséget tud tenni dolgok között, és kontextusukban értelmez folyamatokat, a vonatok nem ütköznek össze.

Időközben a Szabadelvű Kör teljesen kisodródott az RMDSZ-ből. Az egyik volt oszlopos tagja, Eckstein-Kovács Péter kilépett a szövetségből. A platform jelenlegi elnöke, Fosztó László antropológus többedmagával megalapította a független értelmiségieket tömörítő Pluralizmus Erdélyben csoportot, amelyik időről időre állást foglalt a romániai magyar közösséget érintő kérdésekben, és kívülről bírálja az RMDSZ-t. Miért nem találják a helyüket ezek az emberek a szervezetben?

Őket kellene megkérdezni, hogy miért nem találják a helyüket a szervezetben. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy a kritikus értelmiségnek sokszor nehéz elfogadnia a pragmatizmus vagy a reálpolitika által diktált szempontokat, főleg, ha pusztán a morális abszolutizmus szemszögéből közelítik meg a kérdést. Engem azért meglep, hogy liberális értelmiségiek úgy döntenek, hogy visszavonulnak Facebook-csoportokba, burokba kerülnek, olyan emberekkel vannak egy helyen, akiknek hasonló a véleményük, s onnan néha üzennek. Én annak idején a Szabadelvű Körben azt tanultam, hogy senki nincs az általános igazság birtokában, vitán keresztül, az érvek ütköztetésével lehet közelebb kerülni az igazsághoz. Az üzengetés helyett el lehetne jönni az RMDSZ különböző testületeibe, érvelni lehetne olyan emberek előtt, akik másképpen látják a világot és ezen belül a politikai folyamatokat.

Eckstein több mint egy évtizede még Kelemen Hunor kihívója volt az RMDSZ kongresszusán, de mára már a belső pluralizmus megszűnt a szövetségben, nincsenek nyilvános viták, éles véleményütköztetések, az SZKT már nagyon rég nem „miniparlamentként” funkcionál. Szükségszerű volt ez a folyamat?

Látom mostanában bizonyos körökben nagyon divatos úgy vélekedni, hogy az RMDSZ-ben megszűnt a belső pluralizmus. Én inkább azt mondanám, hogy a politikailag fontos kérdésekben konszenzus van. Konszenzus van abban, hogy milyen eszközöket kell használni az érdekérvényesítésre, hogy a romániai politikában a szövetségeket nem ideológiák függvényében kell megkötni, hogyha adottak a feltételek kell vállalni a kormányzati szerepet, de az ellenzéki szereptől sem kell megriadni, persze azt figyelembe véve, hogy közösségünk érdekeit szem előtt tartva, mi sohasem lehettünk úgy ellenzékben, mint egy román párt. Ha ezekben a kérdésekben konszenzus van, akkor nyilván az SZKT ülésein már nincs heves vita.

Vissza kellene-e ön szerint fordítani ezt a folyamatot?

Nyilván a kritikának és az önkritikának is helye van, ha tartalmi szempontból megfelelőképpen fel tudjuk vezetni, a l'art pour l'art pour l'art vitát nem tartom célszerűnek.

Kelemen Hunor szövetségi elnökké választása után kezdődött el az RMDSZ közeledése a Fideszhez, a Markó-érában tapasztalt kimért viszonyból mára stratégiai partnerség lett. Ennek alapja, gondolom, részben az a felmérések által alátámasztott felismerés volt, hogy Orbán Viktor rendkívül nagy erdélyi népszerűsége miatt jelentős szavazatvesztést jelentene szembe menni a budapesti kurzussal. Csakhogy mára már a szövetség bírálói szerint a Fidesz fokozatosan leépítette az RMDSZ önállóságát, a szervezet értékorientációja a magyar kormánypártéhoz igazodott. Ezt hogyan látja?

Tény, hogy Orbán Viktor népszerű Erdélyben, népszerűsége nem újkeletű. Népszerű volt akkor is, amikor a Fidesz ellenzékben volt 2002-2010 között, a Fidesz képviselői akkor is jártak Erdélybe, míg az MSZP-t nem igazán érdekelte az erdélyi magyarság sorsa, sokszor uszított a határon túli magyarokkal szemben, a magyar igazolvány és a magyar állampolgárság kapcsán, az SZDSZ pedig, értékelésem szerint, nem igazán értette az erdélyi magyar élet különböző aspektusait. A Fidesz akkor is népszerű volt Erdélyben, amikor az RMDSZ politikai ellenzékét támogatta, de népszerűsége dacára nem tudta meggyőzni az erdélyi magyarság döntő többségét arról, hogy ne az RMDSZ-t támogassa a parlamenti választásokon. Ilyen értelemben az RMDSZ stratégiai partnerségét a Fidesszel elsősorban nem Orbán Viktor erdélyi népszerűsége indokolja, hanem a nemzetpolitika közös célkitűzései, az, hogy az RMDSZ és a Fidesz is saját eszközeivel azon dolgozik, hogy az erdélyi magyarság a szülőföldjén boldoguljon. A Fidesz nem építette le az RMDSZ önállóságát, soha nem szólt bele abba, hogyan nyilvánuljon meg az RMDSZ a romániai belpolitikában, kivel kössön politikai szövetségeket, és milyen eszközöket használjon a közösségi érdekérvényesítésre. Ami az értékorientációt illeti, ezt már korábban is említettem, az nem változott.

Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Fel tudna-e sorolni három olyan témát, amelyben az RMDSZ álláspontja eltér a Fideszétől?

Nem tematizáltuk a migráció kérdését, Soros Györgyöt nem említettük a politikai retorikában, az EU-val kapcsolatos bírálataink más témakörökre fókuszáltak. Az EU jövőjéről szóló vitán túl, ahol a föderalista és nemzetállami szempont ütközik, mi erdélyi magyarok mindig gyanakvóan viszonyulunk a nemzetállam fogalmához, a kirekesztő és asszimilációs célokat követő nacionalizmus eszközének tartjuk azt.

A bukaresti politikában a rendszerváltás óta az RMDSZ megbízható tárgyalópartnernek, koalíció- és kormányképes szervezetnek számít. De nem egyszer került kellemetlen helyzetbe a Fidesz vezetőinek megnyilvánulásai miatt. Például tavaly, amikor Orbán Viktor Tusványoson a „kevert fajúságot” emlegette, amit aztán számonkértek Kelemen Hunortól a koalícióban. Az ilyen események nem gyengítik az RMDSZ kormányképességét?

A számonkérés, sokkal inkább a sajtóban, mint a koalícióban valósult meg, nem érzékeljük azt, hogy az RMDSZ kormányképessége gyengülne, ezt mindig belpolitikai tényezők határozzák meg.

Románia euroatlanti elkötelezettsége sziklaszilárd, az ukrajnai háborúban kérdésében az álláspontja egyértelmű. Ezzel szemben az RMDSZ stratégiai partnerét, a Fideszt ma már euroszkeptikus pártként tartja számon, Budapest ellenzi a szankciópolitikát, a háború kérdésében a relativizáló, oroszokat védő és ukránokat kritizáló álláspont áll hozzá közelebb. Az RMDSZ frakcióvezetőjeként nem érzi emiatt néha magát kényelmetlenül a bukaresti parlamentben?

Egyértelmű, hogy a fenti kérdésekhez való viszonyulásban Románia a fősodorhoz tartozik, Magyarország meg nem. Azt azért el kell mondanom, hogy a bukaresti folyosói beszélgetéseken már nem ennyire egyértelmű a kérdés. Kifejezetten örvendtem például annak, hogy az Európa Tanácsban Románia és Magyarország egységesen tudott fellépni az ukrajnai kisebbségek érdekében, román és magyar képvselők is elmondták, hogy Ukrajna nem használhatja a háborút ürügyként a kisebbségi jogok korlátozására. Másfelől az orosz-ukrán háborúról a mi véleményünk az első pillanattól fogva világos volt, és ez az egyetlen fontos dolog számunkra. A háború morális kérdés! Ezért is elítéltük az orosz agressziót. Tehát, kérdésére válaszolva, jól érzem magam az RMDSZ frakcióvezetőjeként a bukaresti parlamentben.

De miként csapódik le a magyar kormánypárt euroszkepticizmusa a magyarországi kormánypárti médiát előszeretettel fogyasztó erdélyi magyar választókra? Hogyan tudja urnákhoz szólítani szavazóit az RMDSZ a jövő évi EP-választásokon, ha ők ellenségesen tekintenek az EU intézményeire?

Nem lesz könnyű feladat, a korábbi választásokon sem volt könnyű, az EU messze van az állampolgártól. El kell magyaráznunk, hogy az Európai Parlament kedvezően viszonyult a kisebbségi kérdéshez, és azt, hogy az erdélyi magyarság elemi érdeke, hogy minden olyan intézményben jelen legyen képviselőin keresztül, ahol a közöséggel kapcsolatos kérdések felmerülnek.

Az RMDSZ két és fél éves kormányzás után ellenzékbe került. Nem játszott ebben szerepet a Fideszhez fűződő viszonya, ami miatt esetleg a koalíciós partnerek sebezhetőnek érezhették az együttműködést?

Nem játszott szerepet, az RMDSZ kizárólag a két nagy párt politikai éhségének következtében került ki a kormányból, természetesen az is számított, hogy nélkülünk is megvolt a többség.

Mire számíthatunk, mennyire lesz következetesen ellenzéki az RMDSZ a nemrég elkezdődött őszi parlamenti ülésszakban?

A konstruktív ellenzékiség hívei vagyunk, az etnopolitika és a közösségi érdekérvényesítés specifikus szempontjait figyelembe véve, mi sosem leszünk úgy ellenzékben, mint egy román párt.

Lehet-e formálisan ellenzékinek nevezni az RMDSZ-t olyan körülmények között, hogy a prefektusaik, alprefektusaik megőrizhették a tisztségüket?

Nem hiszem, hogy formálisan kéne megközelíteni ezt a kérdést, a reálpolitikai folyamatok tekintetében az RMDSZ ellenzékben van.

Mekkora most az RMDSZ mozgástere a parlamentben? Tud-e támogatást szerezni akár a korábbi koalíciós partnerektől a törvénytervezeteihez?

Nyilván kisebb a mozgástér, mint amikor kormányon voltunk, de pontszerű dolgokban tudunk támogatást szerezni.

Milyen tervezetek benyújtására készül az RMDSZ ebben az ülésszakban?

Az önkormányzatok támogatását helyeznék középpontba a kormány által javasolt megszorító intézkedések tükrében. Olyan törvénytervezetek benyújtására törekszünk, amelyek közelebb hozzák a közigazgatást az állampolgárokhoz, helyreállítják a központi hatóságok és az állampolgárok, valamint a kis- és középvállalkozások között megingott bizalmi kapcsolatot. Az önkormányzatok hatáskörei szerintünk nem változhatnak a megszorító intézkedések nyomán, és a jövő évi költségvetés kidolgozása során is hangsúlyt kell fektetni a megfelelő működésük biztosítására. A konkrét tervezetek közt említeném, hogy szorgalmazzuk a jelenleg regionálisan működő hatóságok megyei szintre történő visszahelyezését, az adóhatóság és a fogyasztóvédelem valós decentralizálását. Ebben az ülésszakban egy új urbanisztikai törvénykönyvet készül elfogadni a parlament. Javasolni fogjuk, hogy a helyi közigazgatási egységek saját támogatási rendszert dolgozzanak ki, amelynek segítségével a helyi lakóközösségek korszerűsítő munkálatokat tudnak végrehajtani az lakóépületeken. Ugyanakkor meg kell teremteni a jogi keretet arra, hogy az adóhatóság átvehesse az önkormányzatok szintjén befizetetlen adók behajtását. Úgy véljük, hogy minden esetben azoknak az önkormányzatoknak kell részesülniük a személyi jövedelemadóból, ahol az alkalmazottak dolgoznak, és nem ott, ahol a munkaadó központi székhelye van. Ezek mellett lennének még a családtámogatásokkal, a drogfogyasztás megelőzésével, a medveállományra vonatkozó prevenciós kvótákkal, az illegális legeltetéssel, a hely termékek népszerűsítésével és a közúti balesetek megelőzésével kapcsolatos törvényjavaslataink is.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!