Sok tárgyalásnak távozás a vége: minisztériumok nélkül maradt az RMDSZ, koncentrálhat a választásokra

Legfontosabb

2023. június 14. – 08:47

Másolás

Vágólapra másolva

Menni vagy maradni? Ez volt az RMDSZ nagy kérdése az elmúlt hetekben, mindegyik variánsnak megvolt a pro és kontrája. A legeslegnagyobb érv mindenek felett a pénz, ha nincs kormányon a párt, elesik a forrásoktól. Most, hogy a magyarországi pénzcsapokból sem csurran-csöppen, komoly kérdés, hogy miből fogják átvészelni a következő évet, és a választások után milyen kilátások lesznek. Azt még nem tudni, hogy végül milyen lesz a végső felállás, csak a miniszterek mennek, vagy államtitkárok, prefektusok stb., azaz a teljes RMDSZ-es kormányapparátust lecserélik, de az már borítékolható, hogy az RMDSZ-nek az alig meghirdetett kongresszusi programja, amelyet a kormányzásra kihegyezve adtak elő, mehet a kukába. Borbáth Endre politológussal néztük át a legfontosabb kérdéseket a váltás kapcsán.

Új miniszterelnök-jelöltünk van, Marcel Ciolacu, aki el is mondta első beszédét kimerítően és botladozva, arról, hogy hogyan fog adni és adni és adni és adni. Programját a nemzetre vonatkozó víziójának nevezte, a mellette álló Gabriel Firea sűrűn bólogatott. Az új kormányfő-jelölt érzékeny búcsút vett az RMDSZ-től is, elmondta, jó fiúk voltak az RMDSZ-es miniszterek, de itt a vége.

Ami az RMDSZ-t illeti, folyamatosan sakkban tartották, állandóan változtak az „ajánlatok”. Miután lemondtak a Sportról, elvették volna a Környezetvédelmet, aztán a Fejlesztést, mire a Fejlesztés elvesztésébe beletörődtek, a liberálisok nem akarták odaadni a Környezetvédelmet. Már követhetetlenné vált, hogy ki mit ad, és mit vesz el. Az abszurdba hajló tárgyalások végére Kelemen Hunor tett pontot, aki maga is rájött, nincs már mire várni, egy minisztériumnál többet nem fognak kapni, az meg nem elég a szövetségnek ahhoz, hogy arcvesztés nélkül kormányon maradjon. Borbáth Endre politológussal elemeztük a képlékeny helyzetet.

Melyik volt az az ajánlat, amire le kellett volna csapnia az RMDSZ-nek, ha kormányon akar maradni?

Nem kellett volna annyit rugózni a fejlesztési minisztériumon, lehetett tudni, hogy arra nagyon hajtanak, még a liberális párton belül is nagy volt rá a verseny. A Marcel Ciolacu által elsőként felkínált ajánlat már nem volt rossz deal, mert az energetikai és európai alapokért felelős szaktárca viszonylag értékesnek számít. Arra le kellett volna csapni. Amiért az RMDSZ fenntartással kezelhette az első ajánlatot, az egyrészt azért volt, mert ezzel a román pártok felé azt üzente volna, hogy bármit megtehetnek vele, anélkül, hogy tartaniuk kellene magukat a koalíción belüli megállapodásokhoz. Ez a jövő szempontjából elég veszélyes az RMDSZ-re nézve, mert precedenst teremthet, és gyakorlatilag lemondanak a lehetőségéről, hogy a román pártokat a szavukon fogják, és kénytelenek legyenek betartani az ígéreteiket, amelyekben két évvel ezelőtt megállapodtak.

A másik dolog, hogy a minisztériumoknak különböző politikai súlyuk van, attól függően, hogy a kormánynak éppen mennyi ideje van hátra. Normális körülmények közt egy koalícióra lépő párt örvendene annak, ha megkapná az energetikai minisztériumot és/vagy az európai alapokért lehívásáért felelős minisztériumot, de mivel a Ciolacu-kabinetnek csak egy éve van hátra a kormányzásból, mert jönnek a választások és megváltoznak a feltételek, ezért ezek a minisztériumok kevésbé értékesek, mint például a fejlesztési minisztérium vagy a környezetvédelmi minisztérium, amelyek az RMDSZ szaktárcái voltak, így folytatni tudta volna a megkezdett munkát.

Kelemen Hunor, Cseke Attila fejlesztési miniszter és Novák Eduárd sportminiszter – Fotó: George Calin / Inquam Photos
Kelemen Hunor, Cseke Attila fejlesztési miniszter és Novák Eduárd sportminiszter – Fotó: George Calin / Inquam Photos

A választások rányomták a pecsétet a koalíciós tárgyalásokra?

Az RMDSZ ebben a helyzetben két egymással versenyben álló kampánylogikát érvényesített, hogy minél jobb helyzetbe kerüljön majd a választások alatt. Egyrészt dönthetett volna úgy az ajánlatok függvényében, hogy kormányon maradva a választókat azzal próbálja majd meggyőzni, hogy a pártra szavazzanak, hogy a szavazók számára vonzó erőforrásokat tud felmutatni. Mivel azonban a tárgyalások nem ütötték meg ezt a szintet, az RMDSZ a másik fajta politikai logikát alkalmazza, és ezt követően ellenzékből, a kormányt kritizálva szólíthatja meg a választókat, valamilyen problematikus vagy ideologikus üzenet mentén. A kormány ellen mobilizálni a választókat azonban inkább azoknak a pártoknak éri meg jobban, akik kevésbé függenek a kormánytól, illetve kimaradnak ebből a hatalmi konstellációból.

Az RMDSZ mindenképpen jó tárgyalóhelyzetben van. Ami biztos, hogy számukra kevésbé kockázatos volna, ha kormányon maradnak, és továbbra is részesei a koalíciónak. Másrészt elég kicsi a kockázat az RMDSZ számára, mert ha ellenzékbe is kerülnek egy évig, és nem férnek hozzá az erőforrásokhoz, ami nyilván nem annyira jó, de a kormány ellen tudnak mobilizálni, el tudják mondani, hogy a román pártok nem tartották be az ígéreteiket, és az is előfordulhat, úgy számolnak, hogy nekik ez még jobban is megéri.

Mennyire osztod azokat a hangokat, akik az RMDSZ nélküli kormánykoalíció instabilitásáról és teljesítményének csökkenéséről beszéltek?

Fontos tisztázni, hogy Kelet-Európában viszonylag új dolognak számít, hogy két nagy párt megegyezik, és le tudnak vezényelni egy mandátumok közötti kormányfőcserét, ennek oka pedig épp a politikai instabilitás, mert ennek a kivitelezése viszonylag nagy koordinációs képességet és fegyelmet feltételez a politikai vezetők részéről, ami nem jellemző erre a térségre, és sajnos nem jellemző Romániára sem. Az, hogy ezt meg tudták tenni, azt jelenti, hogy a PNL és PSD a választások után továbbra is nagykoalíciós kormányban gondolkodik. A nagykoalíció sorsa attól függ, hogy a PSD és PNL hogyan fogja átvészelni az államfőválasztást. A PSD, úgy tűnik, ezen az elnökválasztáson felkészültebb lesz, mint a PNL, mert annak ellenére, hogy a PSD-nek sincs teljesen kiforrt államelnökjelöltje, Marcel Ciolacu miniszterelnök lesz, és a párt elég jól szervezettnek tűnik körülötte. A Nemzeti Liberális Pártnak ezzel szemben nagyon nagy érvágás, hogy Iohannis nem tud újabb mandátumért indulni, és azt sem hiszem, hogy pártelnökként tér vissza a PNL-be.

Olvastam a Cristian Pîrvulescuval készült interjút, amit a Transtelex is szemlézett. Nem igazán tartom valószínűnek, hogy az RMDSZ hozzájárul a kormány fegyelmezettségéhez. Ez szerintem nagyon függ attól, hogy mi lesz a Nemzeti Liberális Pártban az államfőválasztás előtt. A PNL-nél nem nagyon látszik, hogy ki lesz az elnökjelölt Klaus Iohannis után, aki már nem jelöltetheti magát, és ki fogja átvenni a pártot Nicolae Ciucă-tól, mert nagyon úgy néz ki, hogy a volt miniszterelnök elveszíti a pártelnökséget is.

Ha Ciucă nem lesz miniszterelnök-helyettes, nem lesz benne a kormányban, nem fog hozzáférni erőforrásokhoz, minimális lesz a hatalma a miniszterek felett, és ez utat nyit az új elnökjelölteknek.

A koalíció abból a szempontból instabil, hogy a megléte a PNL vezető politikusainak szándékától függ ezután, akik mérlegelik, hogy éri meg jobban nekik: kormánykoalíciós partnerként kampányolnak az államelnöki és parlamenti választásokon, vagy inkább úgy éri meg neki, mint hogy a kormány ellen mobilizálnak. Ez elég kiszámíthatatlan dolog.

Viszont ebből a nézetből nem sokat oszt vagy szoroz, hogy az RMDSZ benne van-e a kormányban, vagy sem. Nem hiszem, hogy az RMDSZ a politikai stabilitás záloga lehetne ebben a helyzetben.

Az RMDSZ-en belüli radikálisok kérdésről mit gondolsz?

Azokban az országban, ahol ezek a nagykoalíciós partnerségek működnek, például Németországban is, hosszú távon a szélsőségeket erősítik, és a rendszeren kívül maradt pártokat népszerűségét növeli. Itt elsősorban az AUR-ra gondolok, de az éppen széteső félben lévő USR és kisebb pártokra is érvényes, amelyek most még nem nagyon láthatóak.

Sarkításnak tartom azonban, amit Cristian Pîrvulescu az RMDSZ-en belül radikális emberek, radikális szervezetek, radikális beállítottságú politikusokról mondott, akik az RMDSZ-t arra sarkallják, hogy ne fogadjon el kevesebbet a fejlesztési minisztériumnál.

Az RMDSZ azonban már annyira ledominálta a saját szervezeti ellenzéket, annyira professzionálisan működik, hogy belső ellenzékről beszélni sem lehet, és a pártvezetésen belül sem rendelkezik ilyen szavazatpotenciállal.

Hogyan látod az RMDSZ-es minisztereknek az eddigi tevékenységét? Itt beszélhetünk a környezetvédelmi minisztériumról, a sportminisztériumról, illetve Cseke Attilának az említett fejlesztési minisztériumáról, de Kelemen Hunor is miniszterelnök-helyettes jelenleg.

Az RMDSZ-nek elég jó miniszterei voltak. Nem hajtottak végre hatalmas nagy reformokat, de abból a szempontból ez a kormány inkább volt a folyamatosság kormánya, mint a reformoké, ami azért várható is volt, hogy egy ilyen PSD-PNL nagykoalíciós kabinet nem fog hatalmas nagy társadalmi reformkísérletbe fogni, de amit csináltak, azt elég jól elvitték. Nyilván nem voltak ezek balhémentes mandátumok, de az RMDSZ-es miniszterek a kormányon belül is elég jól vitték a szaktárcákat. A párt szempontjából pozitívan értékeltem, ahogy például a Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter kezelte a zöld tüntetéseket, beleállt a Declic-hez hasonló konfliktusokba is.

Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter az RMDSZ Kongresszusán, 2023. április 29-én – Fotó: Tóth Helga / Transtelex
Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter az RMDSZ Kongresszusán, 2023. április 29-én – Fotó: Tóth Helga / Transtelex

Az RMDSZ érdekvédelmi szervezetként is elegendő dolgot tudott letenni az asztalra? Ilyen szempontból is kihozta a maximumot a kormányzásból?

Hát igen... Ez egy ilyen állandó dilemma az RMDSZ-el kapcsolatban. Mivel érdekvédelmi szervezetként viselkedik, ez azt jelentené, hogy bővíti a kisebbségi jogokat. Azt látjuk, hogy igazából mikor kormányra kerül, akkor egy tradicionális pártként viszi a rábízott minisztériumokat, és a fejlesztési minisztériumban és a sportban a kisebbségi szempont harmadlagos vagy sokadlagos. A párt sokszor beszélt arról, hogy fontos a kisebbségi jogokat bővítése, de ez a kormánykoalíció nem volt alkalmas erre, és nem is volt ennek realitása.

Kisebbségi jogokat akkor lehet bővíteni, hogyha az RMDSZ nélkül nincs meg a többség. De most az RMDSZ nélkül is megvolt a többség.

Ha az RMDSZ kilép a kormányból, akkor nem tartom reálisnak a kormány parlamenti támogatását ebben az egy évben, mert nincs realitása. Kérdéses viszont, hogyha ki is lépnek a kormányból miniszteri szinten, megtarthatnak-e kisebbséggel kapcsolatos államtitkárokat, például a kisebbségi államtitkárságot, vagy az ehhez hasonló kisebbségi ügyekkel kapcsolatos intézmények vezetését, amelyet RMDSZ-es delegáltak vezetnek. Lehet, hogy megtarthatják.

A román kormány helyett a ismét a Fidesz irányába tolódhat el az RMDSZ?

Az, hogy mennyire tolódik el az RMDSZ a román politikától a magyar politika irányába, nagyban függ attól, hogy mennyi erőforráshoz juthatnak hozzá. Ha kevesebb erőforráshoz férnek hozzá, akkor nyilván fontosabb lesz a magyarországi kapcsolati tőke, a magyarországi befektetések.

Ugye, ott is az van, hogy nincsen pénz igazából, legalábbis a kormány részéről, tehát elég nehéz lesz onnan erőforrásokat szerezni, hogy a négy kampányt végig lehessen vinni.

Apropó választások, milyen esélyekkel indul az RMDSZ?

Az államelnöki választáson nincs esélye az RMDSZ-nek. Erre nem is tesznek nagy hangsúlyt. Kelemen Hunor azt mondta, nem is akar elnök-jelölt lenni, azaz nem lehet tudni még, hogy ki lesz az elnökjelölt. Az önkormányzati választásokon van egy csomó erős jelöltjük helyi szinten, akik nyilván elég sok pénzt kaptak a fejlesztési minisztériumtól. Az, hogy Cseke tovább nem lesz miniszter, nem annyira jó, de a kivitelezések még eltartanak nyugodtan egy évet, úgyhogy lesz, amit felavatni.

Az európai parlamenti választáson nagyon kicsi a részvétel, ott amúgy is általában két befutó helye van az RMDSZ-nek, nem hiszem, hogy a másodikat elveszítik, annyira leessen a magyar szavazók aránya, szóval elég biztos, hogy ugyanaz a két jelölt be fog jutni.

Nagyobb tétje a parlamenti választásnak van. Ott tényleg sokszor nagyon kis százalékokon múlik, hogy az RMDSZ az 5 százalékot eléri-e, vagy nem. Most már tudjuk, hogy az 5 százalék nélkül is bejutna ezzel az alternatív küszöbbel, még ha elég nagy szimbolikus veszteség lenne, ha nem érné el, sőt elég nagy érvágás a szervezetnek. Elindítana különböző narratívákat, amiket az RMDSZ jelenleg nem akar kinyitni.

De abból a szempontból, hogy eléri-e az 5 százalékot, vagy nem, az, hogy most kormányom van, segítene szerintem, de nehéz megítélni, mekkora ennek az impaktja. Olyan nagyon sokat nem számít.

Ha már szóba jöttek a választások, akkor érdemes tematizálni a szélsőséges diskurzust, aminek a felerősödéséhez, mint mondtad, a nagykoalíció is hozzájárul. Az RMDSZ-es miniszterek kaptak már hideget, meleget hoki, himnusz, miegymás miatt. Ha nem kormányoz az RMDSZ, akkor a szélsőséges diskurzusnak intenzívebben ki lesz téve, vagy épp ellenkezőleg?

A székely himnusz vagy Novák Katalalin magyarországi államelnök látogatása körüli botrányok nem biztos, hogy ártanak az RMDSZ-nek. Sőt, segítik is. Valamilyen szinten nyitva tartják ezt a román-magyar etnikai, szimbolikus határt, az emberekben ébren tartják az identitás kérdését.

Elmondják a különböző sajtóban a román kollégák és a magyar emberek is, hogy „ezek vagyunk mi”, „ezek ők”, az őket elválasztó határok felerősödnek. Ezek a dolgok kampány mobilizációs szempontból nem rosszak az RMDSZ-nek, nyilván azért rossz, mert normatíve nem jó az, hogyha a magyarokat a másodlagos polgárokként kezelik, nem engedik, hogy a szimbólumaikat használják, ez nem jó az erdélyi magyarságnak, de politikai szempontból nem biztos, hogy annyira rossz.

Ha ezek a hangok erősödnek, az nem jó Romániának, de ha az AUR erősödik, vele együtt az RMDSZ is erősödik.

Hogyan látod, az RMDSZ azon stratégiáját, hogy a kormányzás alatt nem vállalt fel erdélyi magyar szempontból is fontos témákat? Legutóbb a tanügyi sztrájk kapcsán szinte mindvégig hallgattak, majd most sikerkommunikálják, hogy mit harcoltak ki maguknak a tanárok, de a Böjte-ügyben is hallgattak, és még sorolhatnám.

Nekem érdekes, hogy például a tanársztrájk szempontból, mennyire nem önálló az erdélyi magyar pedagógus társadalom. Nincsen megszervezve olyan szempontból, hogy például van egy országos sztrájk, és akkor ők is hallatják a hangjukat, ők is megjelennek a médiában, ők is tartanak sajtótájékoztatót. Pedig hát ők is sztrájkoltak, az ő fizetésükről is szó volt. Nem hiszem, hogy ez azért volt, mert az RMDSZ sem tette. Általában a pedagógusok a legjobban megszervezett szakmai csoportok, de jelenleg olyan szinten vannak az erdélyi magyar szakmai szervezetek, hogy egyszerűen az sincs, aki összeszervezze és elérje a társadalmi célt. Ha viszont az erdélyi magyar pedagógusok hallgattak, az RMDSZ-en sem volt annyi nyomás, hogy beleszálljon.

Az RMDSZ így alapvetően amellett volt, legalábbis Csoma Botond ezt állította, hogy itt az a probléma, hogyha a pedagógusok soron kívül kapnak béremelést, akkor más állami alkalmazottak is jelentkezni fognak béremelésért, és akkor az kellene, hogy senki ne kapjon béremelést. Ez alapvetően egy neoliberális érvelés.

Próbálták a társadalmat egy picit a tanárok ellen hangolni azzal, hogy itt valójában egy nem fair play szerint értelmezhető fizetésemelésről van szó.

Kevés volt a nyomás az RMDSZ-en, hogy beleálljanak a kérdésbe, és ezt látom a Böjte-ügyben is, mivel nincs rájuk nyomás helyezve, úgy keretezik, hogy ez egy gyerekbántalmazási, rendőrségi ügy vagy Böjte Csaba dolga, aminek nincs köze a politikához, akkor miért kellene beleszóljanak...

Az RMDSZ egy olyan helyzetbe került az erdélyi magyar közösségen belül, hogy nagyon nehezen elszámoltatható. Nehéz kiharcolni különböző társadalmi vagy értelmiség csoportoknak vagy újságíróknak, hogy valamit lépjenek, valamire reagáljanak.

Megengedhetik maguknak, hogy csak akkor érkezik konkrét válasz részükről, ha az RMDSZ stratégiai érdekeit szolgálja. Ez egy nagyon kényelmes helyzet ez a párt szempontjából, az erdélyi magyarság szempontjából azonban rendkívül rossz, mert megnehezíti a politikusoknak a elszámoltathatóságát.

Valóban, és így érdemben még az olyan témákba sem mennek bele, mint a népszámlálás és a magyarság drasztikus csökkenése, ami azért elég kardinális kérdés, de nem reflektáltak rá érdemben.

Nekem úgy tűnik, az RMDSZ-nél úgy látják, hogy már eleget foglalkoztak magyar kérdésekkel. A politika megtette a dolgát a magyar óvodákkal és iskolákkal. Emiatt a hozzáállás miatt elszalasztották annak a lehetőségét, hogy a népszámlálási eredmények után kijöjjenek egy programmal, amiben elmondják, hogy látják a problémát, és ezeket a megoldásokat dolgozták ki a demográfiai helyzet javítására. Helyette ment a hallgatás és a számháború, hogy megvan-e az egymillió magyar, és ha megvan, akkor mekkora a nem válaszolók aránya. Szerintem ez a fajta kábítás egy elszalasztott tehetősség, egy politikai hiba volt. De ebből is látszik, hogy ezeket az ügyeket is azért baltázzák el, mert nincs politikai ellenzék, vagy nincs egy társadalmi mozgalom, amelyik ezekből a hibákból politikailag profitálni tudna. Az RMDSZ-nek senkivel sem kell megharcolnia pozíciójáért, ilyen szempontból is teljesen mindegy, hogy részt vesz vagy sem a kormányzásban.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!