Csúsztat a hatalom, nemcsak a béreinkért harcolunk

2023. május 25. – 15:51

Csúsztat a hatalom, nemcsak a béreinkért harcolunk
A kolozsvári prefektúra épülete előtt gyülekeznek a tüntető tanárok – Fotó: Gál László / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

Miközben tudjuk, hogy alig van olyan pályaválasztás előtt álló fiatal, aki pedagógus szeretne lenni, épp azért, mert nincs már „becsülete” a szakmának, alacsonyak a jövedelmek, aránytalanul sok a munka, most a tanárok hivatástudatára hivatkozva próbáljuk visszakönyörögni őket az iskolákba, ahelyett, hogy annak örülnénk, tényleg tesznek valamit gyerekeink jövőjéért. A kolozsvári tüntetésen a magyar iskolákban tanító pedagógusokkal beszélgettünk arról, hogy ezt a harcot végig kell harcolni.

Nemcsak a román fővárosban, hanem országszerte kivonultak a tanárok az utcára. Kolozsváron a prefektúra épülete elé gyűltek össze, hangosbemondóval, vuvuzelákkal, plakátokkal hívták fel magukra a járókelők figyelmét. Az üzenetük egyértelmű: ha most nem sikerül kivívni azokat a jogokat, amelyek megilletik őket, ha most nem sikerül jelentős változást elérni abban, ahogyan a döntéshozók és a társadalom viszonyul az oktatáshoz, akkor elúszik a jövő.

A sztrájkoló tömeg energikus: a skandálások, a sípszó messzire hallszik. Még csak most gyülekeznek, de látszik, hogy szervezetten jönnek, és iskolák szerint csoportosulva foglalják el a teret. Elvegyülünk az emberek között, fürkészem az arcokat, a tekinteteket, a több száz fős tömegben a magyar iskolák tanárait is fölfedezzük. Matematikatanárnő az első ismerős, aki szembejön velem, köszönünk egymásnak, megkérdezem, mi a véleménye a tegnapi ajánlatról, a 2500 lejes bónuszról, amit a tárgyaló miniszterek belengettek.

Fotó: Gál László / Transtelex
Fotó: Gál László / Transtelex

– Nagyon megalázó ez a helyzet – mondja. Utalványokkal akarják kiszúrni a szemünk? Két részletben? Ennyit érdemel egy pedagógus?

– Ráadásul csak didaktikai eszközökre, oktatási célokra lehetne felhasználni – szól közbe egy mellettünk álló. – Vagyis az állam bónuszként adná nekünk azt, amit neki amúgy is biztosítania kellene. Értelemszerűen kéne járjon egy tanárnak pénz szakkönyvvásárlásra, kisegítőeszközökre, lehetőség továbbképzésre.

– És az októberi második részlet még messze van, addig sok víz lefolyik még a Dunán. És a nem pedagósuknak csak ötszáz lej járna? És ők milyen eszközvásárlásra használják fel azt? – teszi hozzá a saját szempontjait egyik kollégájuk, aki csatlakozik a beszélgetéshez.

A tűző napon, a sípok, dobok és a hangosbemondó hangzavarában próbálom folytatni a körkérdést, és egy másik csoporthoz lépek. Egy belvárosi magyar iskola tanárai álldogállnak együtt, szorosan egymás mellett. Látnak-e reményt arra nézve, hogy legalább követeléseik egy része teljesül, kérdezem tőlük. Néznek egymásra, hirtelen nem tudják, ki szólaljon meg.

– Tisztázzuk, nemcsak béremelési követeléseink vannak, lép előre az egyik tanárnő. Igen, az is probléma, hogy a hivatástudat nem elég a mindennapi szükségletek előteremtéséhez. De annyi minden van még, amiről soha nem beszélünk. Beszéljünk most. A pedagógusi pálya már most nem vonzó a fiatalok számára, vajon miért? Feltette valaki ezt a kérdést?

Fotó: Gál László / Transtelex
Fotó: Gál László / Transtelex

– A mi iskolánkban is a tanárok zöme negyven év fölötti, magyarázza kollégája a helyzetet. A jelenleg iskolába járó gyerekeket még van, aki tanítsa, azonban a következő generációk már veszélyben vannak. Egyre alacsonyabb az átlagos oktatási színvonal, egyre mélyülnek a társadalmi törésvonalak az elit és a lakosság nagyobbik része között, ha ezt a negatív spirált nem sikerül megfordítani, akkor pontosan a jövő kerül veszélybe.

– Ezen kellene elgondolkodniuk azoknak a szülőknek – emeli föl az ujját egy idős pedagógus.

– Azt mondják, hogy a gyerekek jövőjét veszélyeztetjük a sztrájkkal – szól közbe egy másik, mellettünk álló tanár. Mi pontosan értük állunk ki, mert látjuk, hogy hova tart mindaz, ami most történik.

– Hány szülő gondolkodott el azon, milyenek az új oktatási törvények? – teszi fel a kérdést egy másik. Mi átnéztük, és siralmas. Ha most az alkotmánybíróság nem küldi vissza a parlamentbe, és eszerint kell tanítani jövőtől, akkor a leépülés felgyorsul. Mi szakmailag megtettük a magunkét, elmondtuk a közvitákon, hogy mi nem jó. Akkor sem hallgattak meg.

– Kiveszik az intenzív nyelvtanulás lehetőségét, leépítenek fontos tantárgyakat, irodalmat, természettudományokat, és nevenincs tantárgyakkal töltik meg az órarendet – sorolja egy ismerős irodalomtanárnő. – Milyen lesz a multidiszciplináris érettségi négy év múlva? Négy év múlva! Belegondolt-e valaki? – kérdezi.

Fotó: Gál László / Transtelex
Fotó: Gál László / Transtelex

Záporoznak a felvetések a közoktatási törvény kapcsán, amelyet épp a pedagógussztrájk első napján fogadott el döntő házként a szenátus, és az ellenzéki pártok közül az USR, illetve a Jobboldal Ereje jelezte, hogy megtámadják az alkotmánybíróságon, épp azért, mert kirekesztő, és a diákok egyenlő hozzáférését az állami oktatáshoz súlyosan csorbítja.

Miközben a tüntető tömeg elkezd készülődni, hogy a prefektúrától a polgármesteri hivatalig vonuljon, ráterelem a szót a sztrájk visszhangjára, és megkérdezem, mit tudnak, mi a szülők, a diákok véleménye. Támogatják-e a a pedagógusok kiállását?

– A tizenkettedikes diákjaim megkérdezték, jöjjenek-e ki, csatlakozzanak-e hozzánk ma. Azt mondtam, nem, nekik fontosabb most, hogy az érettségire fókuszáljanak. Úgy tudom, a diáktanácsok is összeültek, és megbeszélik a helyzetet. Vártam a közleményt, kíváncsi voltam, hogyan ítélik meg a helyzetet, mindeddig azonban nem jelent meg semmi – foglalja össze az általa ismerteket egy tanárnő.

– Osztályfőnök vagyok, és a szülők nagy része írt nekem, mellettünk állnak. Tudják, hogy eddig is komolyan végeztük a munkánkat, látják, hogy nap mint nap ott vagyunk a gyerekek mellett – teszi hozzá a barátnője.

– Jó lett volna, ha ők is kijönnek – vélekedik a mellettük álló pedagógus – hogy legyen nagyobb a tömeg!

– Ezt akkor kommunikálni kellett volna, maguktól nem jönnek, sokan nem is tudták, hogy ma tüntetni fogunk – mondják többen.

Megadják a jelet, a tömeg elindul, a sípok, dobok még hangosabban kezdenek el szólni, az autósforgalom rövid időre leáll, aztán a csendőrök felszorítják a tanárokat a járdára. A szakszervezeti vezetők, akik a felvonulást szervezik, messziről beazonosíthatók mellényeikről. Odalépek az egyikhez, gyakorlatilag ugyanazt kérdezem, amit a tanároktól. A sztrájk már nem csak a bérkövetelésekről szól – szögezi le ő is.

– Ezt a sztrájkot a méltóságért, az oktatási rendszerben dolgozók társadalmi megítélésének javításáért, a tiszteletért szervezzük – mondja, és hozzáteszi, már az este egyértelmű volt, hogy a tanárok nem fogadják el ezeket a bónuszokat.

– Az emberek olyan jövedelmet akarnak, amely beleszámít a nyugdíjukba. Ezek az utalványok nem járulnak hozzá semmivel a nyugdíjakhoz – mutat rá. Bármi is történik ezután, mármint a vizsgák tekintetében, a kormány a felelős – teszi hozzá.

Fotó: Gál László / Transtelex
Fotó: Gál László / Transtelex

– Ne keverjük össze a dolgokat. Látszik, hogy a kormány ellenünk hangolja a közvéleményt, de nem mi adunk évről évre egyre kevesebbet az oktatásra, ők teszik ezt. A kormány teszi ezt. Olyan országot akarunk, ahonnan nem menekülnek el a gyerekeink. Nem látják, hogy még pár év, és kiürül az ország? Olyan ajánlattal kell előállniuk, amelyből látszik, hogy reálisan szeretnének változtatni ezen a helyzeten. Ha ez nem történik meg, a tiltakozó akció folytatódni fog. Amíg nincs tisztességes és méltányos megoldás, addig nem adjuk fel a tiltakozást. Ha a politikusoknak nincs megoldásuk a helyzetre, akkor mondjanak le – zárja a mondanivalóját a szakszervezeti vezető.

A sor hosszan kígyózik a város központja felé. A magasba emelt plakátokon rövid, velős üzenetek hirdetik, hogy „oktatás nélkül nincs jövő”, „az oktatás halála egyenlő a nemzethalállal”, „nem alamizsnát kérnek a tanárok, hanem az őket megillető jogokat”.

Riportunk élesítése előtt érkezik a hír, hogy a kormány újabb tárgyalásra hívja meg délután négy órától a szakszervezeteket.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!