A 2021. évi népszámlálás nemzetiségi adatait hangsúlyosan módszertan-specifikusan kell értelmezzük

A 2021-es (2022-ben lebonyolított) évi népszámlálás ideiglenes adatainak közzétételéről, az adatok általános ismertetéséről már több helyen lehet olvasni, erdélyi, romániai magyar vonatkozásban is. Ennek a rövid cikknek inkább az a célja, hogy pár módszertani szempontra felhívja a figyelmet, és ennek tükrében néhány számadatot más megvilágításba helyezzünk, főleg a népesség nemzetiségi összetételét illetően.

A népszámlálásról szóló közlemény módszertani pontosításaiból kiindulva először tisztázzuk, kit is soroltak be az ország állandó népességszámába, abba a 19,05 milliós „bűvös” számba. Nagyon fontos tudni, hogy a 2021. évi népszámlálásra az Európai Unió területén egységes módszertani ajánlásai alapján került sor. (Megj.: Amint azt az NSI közleményében közzétették, a módszertani előkészítés az Európai Statisztikusok Konferenciájának a népszámlálások 2020-as fordulójára vonatkozó ajánlásai és a népszámlálásról és lakáscenzusról szóló 763/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történt.)

Ezen ajánlások értelmében Románia állandó népességébe az alábbi módon lehet beszámolni a megszámlált népességet: román, külföldi vagy hontalan állampolgárságú, Romániában szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyek (a szokásos tartózkodási lakhely lehet a személyiben rögzített állandó lakhely vagy egy ideiglenes tartózkodási hely, ahol a személy legalább egy évet élt már); beletartoznak ebbe a kategóriába a kevesebb, mint egy éve külföldre távozott személyek is (egész pontosan, akik 2021. december elsejéig kevesebb, mint egy éve távoztak, bár az adatfelvételkor ez már meghaladhatta az egy évet). Beletartozik még a román állampolgárságú, külföldön élő diplomáciai és katonai, tengerészeti személyzet.

A nemzetközi meghatározás szerint nem számítanak bele az ország állandó népességébe:

• a Romániában lakóhellyel rendelkező román, külföldi vagy nem román állampolgárságú személyek, akik legalább 12 hónapra külföldre mentek, vagy legalább 12 hónapra külföldön kívánnak maradni: munkavállalás, álláskeresés, tanulmányok, üzleti céllal stb. céljából (tartósan külföldön tartózkodó személyek);
• külföldi állampolgárságú vagy állampolgársággal nem rendelkező személyek, akik rövidebb időre érkeznek Romániába 12 hónapnál rövidebb időre (ideiglenesen tartózkodó személyek).
• külföldi diplomáciai, konzuli és kereskedelmi képviseleteken vagy nemzetközi szervezetek képviseletein dolgozó, román állampolgársággal nem rendelkező személyek, valamint családtagjaik.

Ennek értelmében tehát az elvándorolt népesség szempontjából a sarokszám az egy év, amit ráadásul a 2021. december elsejéhez viszonyítva kellett számolni.

A közlemény módszertani jegyzetének második része tisztázza, hogy a népszámlálási célpopulációjához tartoztak, de a népszámlálás egyéni kérdőíveiben nem lehetett őket regisztrálni, mert önként nem regisztráltak és a számlálók nem érték el őket, ezért más módszerekkel gyűjtöttek róluk adatokat – kivéve a kulturális jellemzőket (nemzetiség, anyanyelv, vallás), amelyeket nem lehetett ily módon megtudni: olyan személyek, akik kifejezetten vagy hallgatólagosan elutasították a népszámlálást, akik nem akartak önszámlálást végezni vagy akiket nem akart az összeíró felkeresni.

A népszámlálás utolsó napjáig, azaz 2022. július 31-éig nem regisztrált (sem önregisztrációval, sem a népszámláló által) a közlemény szerint a teljes, 19,05 millió fős állandó népesség 4,8%-a. A közlemény szerint az adatgyűjtési időszak végeztével a 19/2020. sz. rendelet 22. cikke alapján került sor mintegy 1 millió személyre vonatkozóan, hogy az adataikat „átemelték” (imputare) a különböző adóügyi, munkaügyi, oktatási vagy más (közigazgatási) adatbázisokból, amelyek alapján joggal feltételezhető, hogy életvitelszerűen valamilyen tevékenységet fejt ki Romániában, tehát feltehetően itt tartózkodik.

Viszont, míg a közlemény szövege szerint „közel” egymillió személyt emeltek át az állami adatbázisokból, addig a 2021. évi népszámlálás ideiglenes adatsoraiban a teljes állandó népesség száma 19,05 millió, ebből csupán 16,56 millió személynek ismertették a nemzetiségét, és 2,48 millió személyről azt közölték, hogy vagy nem nyilatkozott a nemzetiségéről, vagy a statisztikai „átemelés” miatt erről nincs adat.

Eszerint tehát közel másfél millió ember nem nyilatkozott a nemzetiségéről és ennél valamivel többnek az anyanyelvéről (1,5 millió) és a vallásáról (1,6 millió) sincs adat. Ez Románia vonatkozásában legalábbis szokatlan.

Egy másik szokatlan dolog, hogy azok, akik megtehették volna (mert megkérdezték tőlük online vagy személyesen), ezekről a csoportidentifikációs kulturális adatokról nem nyilatkoztak, korábban a „nem nyilatkozott (nedeclarat)” kategóriába kerültek, és nem lettek összevonva azokkal, akikről nincs adat, azért, mert nem is voltak megkérdezve. Reméljük, hogy ez csak az ideiglenes adatok szűkszavú kommunikációjából származnak, és a végleges adatok közlésekor ezeket kielégítően megmagyarázzák, részletezik. Összehasonlításul, a 2011. évi népszámláláskor kevesebb mint 60 ezer ember nem nyilatkozott csupán a nemzetiségéről. Magyarországon a nemzetiségükről nem nyilatkozók száma 2011-ben meghaladta az egymilliót (14%), bár ott korábban (2001-ben 5%) is lényegesen nagyobb volt a hajlandóság a nemzetiségük elhallgatására (lásd: KSH Népszámlálás 2011 – 19. Műhelytanulmányok)

A népesség száma és a nemzetiségükről nyilatkozók eloszlása a főbb nemzetiségek szerint:

A közzétett nemzetiségi adatok alapján, mint ahogy már olvashatták, a romániai magyarság nem csak abszolút számban, hanem arányaiban is elég lényegesen változott, nemzetiség szerint, a romániai népességen belül: így a korábbi (2011) népszámláláskori 6,5 százalékról 2021-re 6 százalékra csökkent a magyar nemzetiségűek aránya.

A relatíve nagy, két és félmilliós kulturális arculat (nemzetiség, anyanyelv és vallás) nélküli tömegként megjelenített, adatbázisokból átemelt, „ismeretlen nemzetiségű” romániai népesség nyelvi-kulturális eloszlása joggal foglalkoztathatja mind a szakembereket, mind a közvéleményt. Vajon ezeknek mi a nemzetiségük, hiszen ennyi ember nem lehet bizonytalan a nemzetiségi kötődésében. Adódik tehát az a kérdés is, hogy ezek közül hány lehet magyar nemzetiségű? Tény ami tény, az RMDSZ széleskörű kampányának tulajdoníthatóan, valószínűleg ezen népesség soraiban alulreprezentáltak a magyarok, de ezt csak akkor tudjuk közelebből szakszerűen megbecsülni, amikor a részletes megyei és településsoros nemzetiségi népességi adatokat is közzéteszik.

Addig is, amig részletes adataink lesznek, teszünk egy kísérletet. Mivel a 2011. évi népszámláláskor is volt egy lényeges méretű, 1,2 milliós népesség „nemzetiség nélkül”, az akkori népszámlálás részletes adatai alapján, a népesség megyék és településtípus szerinti bontásban, az ismert nemzetiségi adatok alapján megbecsültük/kiszámítottuk az ismeretlen nemzetiségűek valószínű eloszlását is (lásd: Veres Valér: Népességszerkezet és nemzetiség, 36 old.). Ennek alapján az ismeretlen nemzetiségű népességen belül a 4,5%-ról valószínűsíthettük, hogy magyar nemzetiségű lehetett.

Ha ezt az arányt alkalmazzuk a jelenlegi, 2,48 milliós ismeretlen nemzetiségű (és anyanyelvű) népességre, akkor ebből mintegy 111.822 fő magyar nemzetiségűnek tekinthető. Ha ezt összeadjuk a magukat „hivatalosan” is magyar nemzetiségűnek nyilatkozók számával, akkor 2021. december elsején Romániában mintegy 1.113.973 magyar nemzetiségű személy élt, azzal a megjegyzéssel, hogy ezek között vannak olyanok is, akik, bár több mint egy éve külföldön élnek, magukról azt nyilatkozták, hogy kevesebb mint egy éve élnek külföldön, és ezáltal beleszámítanak az ország állandó népességébe.

Ezek alapján a romániai magyarok létszámcsökkenését is újraszámolhatjuk. Így a valószínű nemzetiségi népességszámok alapján 2011 és 2021 között a romániai magyar lélekszáma mintegy 170 ezer fővel csökkent, ami több mint ami 2002 és 2011 között valószínűsíthető volt (150 ezer, lásd a lentebbi táblázatot).

A magyarok valószínű számának változása 2011 és 2021 között, a hivatalos és a becsült adatok alapján:

Arra a kérdésre, hogy miért csökken nagyobb ütemben az erdélyi magyarság létszáma, mint a romániai össznépesség, a válasz egyszerű: az idősek és a kiskorú népesség arányából számolt öregedési indexe 2011-ben teljes Romániára számolva 101, az erdélyi/romániai magyaroké pedig 150 körül volt, és ennek hatása folyamatosan kihat – a gyermekvállalás szinten tartása mellett is –, a népességfogyásra. És ehhez még hozzá kell venni a szórványmagyarság nagy ütemű csökkenését, ahol az elöregedés mellett az identitásváltás/asszimiláció is közrejátszik, mivel az etnikumon belüli homogám házasságkötések egyre nehezebben megvalósíthatók, és nagyon magas az etnikailag vegyes házasságok aránya.

A központi statisztikai intézet által közzétett közlemény és annak táblázatos mellékletei a 2021. évi népszámlálásról számos táblázatot tartalmaznak, ezeket itt lehet tanulmányozni.

Végül felvetődik az az „örökzöld” kérdés, hogy vajon tényleg él 19 millió ember életvitelszerűen Romániában, ahogy az uniós módszertan ezt előírja, vagy sokan ezek közül valójában már több mint egy éve külföldön élnek. És ez a kérdés felvetődik a romániai magyarok vonatkozásában is.

Erre a kérdésre pontos választ nem fogunk kapni, mivel van az országnak egy nagy „fluid” népességrésze, akik az ideiglenes migráció, elvándorlás és visszavándorlás különböző formáit művelik. De azt is tudni kell, hogy amint a 2011. évi népszámláláskor is voltak, akik kimaradtak a népszámlálásból, mert például olyan lakásokban laknak, amelyek engedély nélkül épültek, vagy még nem voltak átvéve és regisztrálva a polgármesteri hivatalokban, ezért úgy tekintjük, hogy bár vannak a 19 millióból (és arányosan, a romániai magyarok létszámából is) olyanok (országos szinten több százezren is akár), akik külföldről, online regisztráltak népszámláláskor, és nem vallották be, hogy több mint egy éve külföldön élnek. Ezek létszámát, ha levonnánk, akkor valamilyen mértékben „kompenzálják” őket a számok szintjén azok, akik kimaradtak a népszámlálásból.

Tehát, más szóval, ha nagyon szigorúan vették volna a huzamos időre eltávozott személyek kivételét az állandó népességszámból, akkor valószínűleg az ország népessége valamennyivel alacsonyabb lenne. De mivel a koronavírus-járvány miatt volt egy hazatérési hullám is Európa nyugati feléből, ezért joggal feltételezhetjük, hogy 2021. december elsejére vonatkoztatva a 19 milliós népességszám meglehetősen reális, más kérdés, hogy 2022. július 30-ára már ezek közül akár jó pár százezer ember újra eltávozott külföldre.

Reméljük, hogy a végleges adatok alapján minden felmerülő kérdésre kielégítő választ tudunk adni.

Megj.: A népszámláláshoz alkalmazott statisztikai imputációs módszertant 2021 júliusában hagyta jóvá a Nép- és Lakásszámlálás Központi Bizottsága – CCRPL2021, Közlemény.