Nagy-Romániát követeltek és hórát jártak a román nacionalisták Kézdivásárhely központjában

Csípős hideg és eső fogadta a Kézdivásárhelyre érkező nacionalista szervezet tagjait, akik ismét egy többségi magyar települést néztek ki az ünneplésre: a 92 százalékban magyar és mindössze 7-8 százalékban románok által lakott településen ünnepelték meg Románia nemzeti ünnepét.

Bár a Kézdivásárhelyre kihelyezett ünneplést többen is provokációként értékelték, a szervezet azzal próbálta legitimálni akcióját, hogy 2015-ben az erdélyi hatvannégy vármegyések Kézdivásárhelyen akarták volna megzavarni a december 1-jén szokásos felvonulást. „Az erdélyi, moldvai és havasalföldi románok december 1-jén ott egyesülnek, ahol Romániának a legnehezebb: Kézdivásárhelyen! Testvérek, az ország szíve, Kovászna, a románság szabadságáért kiált! (…) Oda megyünk, ahol a szélsőségesek 2015. december 1-jén házi gyártású bombákkal akartak minket megölni. A mi román lépteink oda vezetnek, ahol nemzeti identitásunkat a legkegyetlenebb támadás éri. Nemzeti erőnket ezen a helyen fogjuk gyakorolni, amely a román alkotmány 1. cikkelyéből kiszakított etnikai enklávé akar lenni. Kézdivásárhely az irredentizmus egyik fő központja” – írta felhívásában a Calea Neamului vezetője.

A Nemzet Útja nem csak a szokásos román katonaság és tűzoltóság felvonulásán, illetve a koszorúzáson vett részt a városban. Az ünnepség a Molnár Józsiás utcában található, a Szentlélek leszállása nevet viselő görögkeleti templomnál katonai-vallásos megemlékezéssel kezdődött. Díszőrséget álltak a sepsiszentgyörgyi és berecki hegyivadászok, valamint a helyi katonai tűzoltóság katonái. Itt egyébként a szervezők igyekeztek a román trikolórt minden létező módon megjeleníteni: sálak, kesztyűk, csokrok, csokornyakkendő, pántlikák, kitűzők, lufik, és a népviseletbe és subába öltözött ünneplők hirdették a román nemzethez való tartozást. A katonai tiszteletadás és Románia nemzeti himnuszának elhangzása után az egyházi szertartásra került sor, majd Cosmin Boricean alprefektus Nicolae Ciucă miniszterelnök üzenetét tolmácsolta, a verses-zenés alkalmi műsor elhangzása után pedig sor került az ünnepi koszorúzásra is.

A Nemzet Útja híveinek azonban nem volt elég ez az ünneplés, ezt követően megindultak a város központjába, hogy az 500 főre engedélyezett felvonulást megejtsék. Nem is akárhogy: természetesen nem a legrövidebb utat választották, hanem úgy vonultak, hogy minél több helyszínt érintsenek: a Dózsa György és Petőfi Sándor utcákon keresztül haladva, a szervezet vezetőjét, Mihai Tîrnoveanut követve, a maroknyi csapat Kézdivásárhely kiürült utcáin hangosbemondóval vonult végig. Eközben azt skandálták, hogy Hargita és Kovászna megye román föld, illetve azt is a székelyek tudtára adták, hogy szeretik Erdélyt és Moldvát is, mint Románia részeit: „Éljen, éljen, éljen és virágozzon Moldva, Erdély és Havasalföld!”

Hazafias dalokat énekelve érkeztek meg a Gábor Áron térre, azonban a helyi románság nem csatlakozott, távol maradt a főtéri rendezvénytől, alig pár helybéli román ajkú lakos érkezett meg a térre.

A nézőközönség nélkül maradt felvonulást Mihai Tîrnoveanu az online térben próbálta népszerűsíteni, live videókat töltött fel a közösségi oldalra. A romániai polgárokat valóban foglalkoztató problémák tematizálása helyett azonban ismét etnikai feszültségkeltésben merült ki a mondanivalója. Tîrnoveanu azzal riogatta a nézőket, hogy a magyarok nem ismerik el a trianoni határokat, és állítása szerint céljuk a területi autonómia megvalósítása, visszautalva ezzel arra is, hogy akciójukat eleve azért ide szervezték, mert a irredentizmus egyik főhadiszállásának tartják Kézdivásárhelyt. A Nemzet Útja vezetője mellett egyébként feltűnt Dan Tanasă, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője is, aki legutóbb épp a Székely Nemzeti Tanácsot támadta, mert szerinte az Románia-ellenes lépést tett akkor, amikor a schengeni csatlakozás kapcsán a hiányos kisebbségvédelmi intézkedésekre hívta fel a figyelmet.

A kézdivásárhelyi főtéren nem igazán akadt egy-két arra bóklászónál több nézője a hangosbemondós felvonulásnak, ugyanis az önkormányzat már akkor, amikor kiderült, hogy „kihelyezett ünneplést” hirdetett meg a Nemzet Útja, felkérte a helyieket, hogy kerüljék a helyszínt, és kerüljék a bármilyen vitát kiváltó helyzeteket az idelátogató szélsőséges csoportosulással.

Bokor Tibor polgármester a Transtelex megkeresésére elmondta: a hivatalhoz egy 500 résztvevős felvonulás engedélyeztetésére adtak le kérvényt, de szerinte a mozgalomnak nincs nagy ereje. „Meggyőződésem, hogy nem lesznek többen, mint 100-an” – jósolta az elöljáró.

Bokort némiképp bántotta a Calea Neamului felhívásában, hogy Kézdivásárhelyt „irredenta városnak” nevezik. „Soha nem volt konfliktusunk a helyi román közösséggel. Azt is meg tudom erősíteni, hogy ezeket a felvonulásokat ők is ellenzik. Amikor az első ilyen kérés bejött, én azonnal továbbítottam a helyi román közösség képviselőinek – akik abban a ciklusban tanácsosok is volt – és mindkettő elítélte” – fogalmazott Bokor. Mikor a helyi ortodox egyház vezetőjének hozzáállásáról kérdeztük, a polgármester azt mondta, hogy a felvonulás lebonyolításának tárgyalásakor nem volt jelen.

„Ezek az emberek, akik idejönnek, ordibálnak fél óráig és utána hazavonulnak. Azt szeretnék elérni, hogy konfliktust gerjesszenek. Mert így fogékony lesz a média és róluk fognak szólni a hírek. De szerintem, ha nem beszélünk róluk, előbb-utóbb eltűnnek ők is a köztudatból, pont úgy, mint Șoșoaca. Szerintem a Calea Neamului is el fog tűnni”

– fejtette ki Bokor.

Bár valójában nem tudni, hogy mire számított a Nemzet Útja, az biztos, hogy a kézdivásárhelyi feszültségkeltésnek elmaradt a visszhangja, „nem nyílt ki a bicska a székely zsebekben”.

Mire megérkeztek a Gábor Áron szobor mögötti kis placcra, már több mint száz főre duzzadt a román felvonulók sora, mert közben befutottak a Brassó és Bákó megyei rendszámú kis- és nagy buszok, autók. Igaz, a remélt és előre bejelentett 500 fő nem jött össze nekik.

Az utánpótlásnak azonban meglett a hatása, mert bátorságra kaptak a felvonulók, és az úzvölgyi katonatemető-foglalásnál is akciózó performerek – a Gábor Áron szobor körül húzott védőkorlátot figyelmen kívül hagyva – az emlékmű talapzatára ugráltak fel, és onnan lengették zászlóikat.

Ezen a helyszínen hangzottak el aztán az ünnepi beszédek, énekek, skandálások és eljárták az elmaradhatatlan hórát is Kézdivásárhely főterén. Tîrnoveanu beszédében azt emelte ki, hogy „Románia történetében első alkalommal ünneplik meg december elsejét a Gábor Áron téren, és nem a város szélén, ahová mások kényszeríteni akarják őket”. A szónok Tőkés Lászlót és id. Lomnici Zoltánt is támadta, a tömeg erre az „árulók, árulók” bekiáltással reagált.

Tîrnoveanut követően a nagypataki Dan Ciprian Grăjdeanu szólt az egybegyűltekhez. Ezután a Bákó megyei Moinești-i Resurrectio kórus és a nagypataki kórus fellépése következett, majd beszédet mondott Gheorghe Samoilă, a Nemzet Útja fiókszervezet Kovászna megyei elnöke, aki bejelentette, hogy az ünnepség után mindenkit szívesen látnak a nagypataki művelődési otthonban tartandó szeretetvendégségre. A hétfalusi Necula Nicolae Cătălin ortodox pópa is felszólalt, és végül Codrin Goia is szót kapott, akit a Nemzet Útjának vezetője úgy mutatott be, mint kolozsvári barátját, az Identitás, Közösség (Comunitatea Identitară) szervezet vezetőjét.

Goia beszédében Romániának a Moldovai Köztársasággal való újbóli egyesülését emlegette fel kitűzendő célként, amire az összegyűltek hangos skandálással fejezték ki egyetértésüket. Nagy Románia! Nagy Románia! – kiáltotta a hallgatóság.

Codrin Goia egyébként azzal indokolta, hogy Kézdivásárhelyen, „Románia közepén” ünnepelnek, hogy az itt élő románságot szeretnék támogatni kiállásukkal, mert a kisebbségben élő többségieknek nem könnyű az életük Székelyföldön. Ennek apropóján pedig elpanaszolta azt is, hogy szerinte sokan nem akarták, hogy a Calea Neamului, a Frăția Ortodoxă (Ortodox testvériség) és Comunitatea Identitarăhoz hasonló szervezetek Kézdivásárhelyre jöjjenek.

„A románok ellenségei azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy december elsejét Kézdivásárhelyen ünnepelni provokáció. Erdély román föld, a román nemzeti ünnep megünneplése provokáció lenne? Ki számára? Olyan emberek számára, akik tele vannak gyűlölettel, frusztráltak és románellenesek. Igazából ők a radikálisok! Szánalmas képmutatás, ahogy ujjal mutogatnak ránk, és ilyen hazugságokat hangoztatnak” – érvelt Goia. Majd ő is emlékeztette a tömeget, hogy hat éve egy románellenes szervezet (a Hatvannégy Vármegye Mozgalomra utalva – szerk. megj.) bombát akart robbantani a december elsejei felvonuláson, a rendőrség azonban idejében megállította őket.

Ezért jöttünk Kézdivásárhelyre, hogy megmutassuk, nem tűrjük el a románellenességet, és nem felejtjük el Horea, Cloșca és Crișan féle 1784-es erdélyi parasztfelkelést, amikor a románok jogaikért és szabadságáért harcoltak. Ahogy azt sem felejtjük el, hogy Avram Iancu is értük harcolt 1848–49-ben. Nagyon sok vér folyt Erdélyért, és más román területekért, amelybe Moldova is beletartozik. A Nagy Románia eszméje pedig sosem hal ki belőlünk

– szögezte le Codrin Goia, hozzátéve, hogy ha Isten megsegíti őket, akkor újra egyesül a két ország. Ezután a tömeg, Mihai Tîrnoveanuval az élen, elkezdte skandálni, hogy Nagy Romániát akarnak és a két világháború közötti határok visszaállítását szeretnék elérni.