Szerdán avatták fel az egykori titkosszolgálat, a Securitate „hőseinek” szentelt emlékművet a piteşti-i Hősök temetőjében, éppen abban a városban, ahol a Ceauseşcu-rezsim politikai rendőrségének a legnagyobb visszaélései történtek, számolt be az Argespress helyi újság egy helyszíni fényképes tudósításban.
Az emlékművet a Románia alapvető értékeinek védelmében a „láthatatlan fronton” szolgálatot teljesítő katonáknak állították – jegyzi meg az argespress.ro, amelynek tudósítása szerint ők egyúttal „néma hősök is, akik az információ fegyverét használták fel a román nemzetet érő fenyegetések megállítására”.
Az avatást a Román Hírszerző Szolgálat Tartalékos és Nyugdíjas Katonai Személyzeti Szövetsége (ACMRR-SRI) szervezte, amelynek elnöke Dumitru Șovar, egykori securitatés tiszt és az Argeş megyei SRI jelenlegi vezetője. Az eseményen részt vettek a SRI, a SIE és a Katonai Hírszerzési Igazgatóság az ország több megyéjéből érkező tartalékos tisztjei, a honvédelmi és a belügyminisztériumi tartalékosok egyesületei és a Mária Királynő Hősök Kultusza Egyesület tagjai is.
Az emlékműállítás ténye mellett a helyszín választása is meglepő lehet, hiszen az egykori piteşti-i börtönben zajlott le 1949-1952 között a keleti blokk legnagyobb és legbrutálisabb, kínzással történő „átnevelő” programja, amely a „piteşti-i kísérlet” vagy „piteşti-i jelenség” néven ismert. A Securitate célja a politikai foglyok erkölcsi ellenállásának felszámolása volt. A becslések szerint 1000 és 5000 között mozog azon áldozatok száma, akik naponta brutális veréseknek és kínzásoknak voltak kitéve a „teljes átnevelés” céljából. Marius Oprea történész a Mediafaxnak úgy nyilatkozott, hogy már csak azért is „hihetetlen arcátlanság”, ami történt, mert egy keresztet állítottak és szenteltek fel, miközben a piteşti-i tömlöcök tele voltak azokkal az ortodox és más felekezeti papokkal, akiket a Securitate juttatott oda.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!