Az EU-ban is bevezethetik a Carbon Farmingot, a kisgazdák viszont ellenzik a zöldnek tűnő kezdeményezést

Élénk viták folynak az EU vezető testületeiben az ún. Carbon Farming bevezetéséről az unióban. A magyarra szénmegkötő mezőgazdaságként fordítható kifejezés egy olyan eljárást takar, melynek során a szennyező, üvegházhatású gázokat kibocsátó nagy cégek „megfizetik az árát” a károkozásuknak. Mezőgazdasággal foglalkozókat támogatnak, akik a termelési tevékenységük során a légszennyező anyagokat, elsősorban a szén-dioxidot megkötik a talajban, illetve a terményeikben. Ez egyfajta kvótarendszert jelent, a szén-dioxid-kibocsátásnak is van piaca, ahol adni-venni lehet krediteket, ehhez csatlakozna az Európai Unió is, amennyiben a Carbon Farming bevezetése mellett döntenek.

A talaj egyébként kiválóan alkalmas az üvegházhatású gázok megkötésére, minél egészségesebb, a talajélet minél gazdagabb, annál több szén-dioxidot tud megkötni. A Carbon Farming keretében támogatott eljárások pedig tetszetősek: minél kisebb mértékű bolygatása a talajnak, takarónövények alkalmazása, műtrágya-használat csökkentés, stb.

De akkor miért nem tetszik az elképzelés a kisgazdákat és a mezőgazdasági munkásokat képviselő szervezeteknek és a zöld civileknek sem?

Szőcs Boruss Miklós Attila Kolozs megyei agrármérnök a Via Campesina nevű, világszintű gazdaszervezet tagjaként elsősorban az európai folyamatokat követi nyomon. Elmondta: több fórumon is tiltakoztak már a Carbon Farming ellen, mert meggyőződésük, hogy nem a zöld célok és a társadalmi igazságosság felé tereli majd az európai mezőgazdaságot.

Sokkal inkább eredményezné azt, hogy a mezőgazdasági nagybefektetők a jelenleginél is nagyobb előnyre tesznek szert a kisebb területen gazdálkodókkal szemben.

A Carbon Farmingban rejlő, egyébként jelentős összegek ugyanis elsősorban a multiknak szólnak, állította.

Mint arról beszámoltunk, a mezőgazdasági érdekvédők és a zöldek a Közös Agrárpolitikát (KAP), azon belül pedig a román Nemzeti Stratégiai Tervet (PNS) is elsősorban amiatt bírálták, hogy a nagyvállalkozóknak kedvez a kisgazdákkal szemben. Annak ellenére, hogy a nagybani, túlgépesített, sok vegyszert használó mezőgazdaság a legnagyobb mértékben felelős a környezetvédelmi (biodiverzitás csökkenése), és a szociális problémákért (kis farmok ellehetetlenülése, emigráció) egyaránt, főként Románia viszonylatában.

Szőcs Boruss szerint az a veszély áll fenn, hogy ezentúl nemcsak a KAP pénzeinek túlnyomó részét szívják majd el a mezőgazdasági nagyvállalatok, de a karbonpiac révén a szennyező nagyvállalatok is az ő zsebüket tömik majd. Emiatt még nagyobb előnyre tesznek szert a kisgazdákkal szemben, méginkább kiszorítják őket a piacról, még nehezebb lesz termőföldhöz jutnia egy gazdálkodni akarónak, főleg a fiataloknak.

Holott a szociális és a természetvédelmi kérdésekre egyaránt az jelentené a megoldást, ha az agroökológia felé mozdulna el az EU-s mezőgazdasági termelés, ami egyértelműen azt kellene jelentse, hogy a kis méretű, diverz gazdálkodást folytató, természetvédelmi és állatjóléti szempontból nagyságrendekkel kedvezőbb kis farmok javára billenne el a mérleg a támogatások terén.

A kisgazdák miért nem próbálnak meg inkább részesülni a kvótarendszer előnyeiből?

– kérdeztük a szakértőt, aki elmondta: elsősorban az autonómiájukat féltik, a Carbon Farming ugyanis nagyon szigorú feltételeket szab a mezőgazdasági termelőknek. „Ha például bekerülnék ebbe a rendszerbe, és mondjuk lenne három hektár kaszálóm, már nem lenne szabad akkor kaszálnom, amikor nekem, a környezetnek és az állataimnak jó. Hanem küldenének szakértőket valahonnan, akik méréseket végeznének, különböző műszereket helyeznének el a talajban, és ők mondanák meg, hogy mikor szabad kaszálnom” – magyarázta. Hozzátette: az egész Carbon Farming szerinte egy abszurditás. Egyrészt a szakértők között komoly vita van a tekintetben, hogy egyáltalán mérhető-e kellő pontossággal az adott területen megkötött szén-dioxid mennyisége. „Azt sem veszi figyelembe, hogy például egy multi egy tonna szén-dioxid megkötése során három tonnát felszabadít, kipöfögik a légkörbe a traktorai. Egy baromság ez az egész! Ami megkötődik egyik évben, a következő évben, a szántásnál újra a légkörbe kerül” – fejtette ki véleményét Szőcs Boruss.

Szőcs Boruss Miklós Attila szerint amennyiben bevezetik, a Carbon Farming az európai Green Deal részévé válna, melynek előírásait szem előtt kellene tartani a mezőgazdasági támogatási rendszer kidolgozásánál. Mint írtunk, a következő 7 évre szóló KAP megalkotása jelenleg is folyik. Ezzel kapcsolatban az agrármérnök kifejtette: az ukrajnai háború miatt a zöldítés terén eddig elért eredmények is veszélybe kerültek. A nagy mezőgazdasági vállalkozások által támogatott lobbi ugyanis azt akarja elérni, hogy tekintsenek el a környezetvédelmi céloktól, például a vegyszerhasználat visszaszorításától, vagy a parlagon hagyott területek méretének növelésétől. A legnagyobb ilyen szervezetek, a Copa Cogeca és az ELO azt mondja: háború van, termeljünk minél többet, mert Ukrajnában nem lesz idén termés, az orosz exportot pedig szankciók sújtják.

Rámutatott: a szén-dioxid kvóták mezőgazdasági alkalmazásáról már vannak tapasztalatok, melyek megmutatják, milyen mértékű visszaélésekre adhatnak lehetőséget az ilyen rendszerek. Megemlítette a nemzetközi szinten működő REDD rendszert, melynek keretében a szennyezők erdőket fenntartó országokat, pl. Svédországot, vagy nemzeti parkokat támogatnak. Úgy vélte, ez akár hatékonynak is tekinthető, mivel az erdőket elvileg nem vágják ki, így a megkötött szén-dioxid nem kerül vissza a légkörbe, ellentétben a mezőgazdasági művelés alatt álló területekkel.

A támogatás miatt viszont globális szinten nagyon sok erdős területet privatizáltak. Az új tulajdonosok viszont a helyi őshonos lakosság jogait nem tartották tiszteletben, esetenként el is űzték őket az ősi földjeikről. Erre volt példa Patagóniában, Indonéziában és az Amazonas mentén is.

A REDD+ viszont, mely elvileg erdőtelepítést támogat, olyan anomáliáknak is teret adott, hogy pl.

Afrikában vagy Brazíliában hatalmas területeket vásároltak fel egyes cégek, és itt kiirtva az eredeti növényzetet (akár őserdőket is), olajpálma ültetvényeket alakítottak ki.

Ami nyilvánvalóan nem felel meg a célkitűzéseknek, sőt, sokkal inkább nevezhető természetpusztításnak, mintsem környezetvédelmi beruházásnak.

Az európai fórumokon jelenleg tárgyalt Carbon Farminggal kapcsolatban pedig az Egyesült Államokban és Kanadában szerezhettek tapasztalatot a gazdálkodók, akik oda jutottak, hogy már azt sem dönthetik el, hogy mit vetnek, mert még a kultúrák megválasztásában is a szennyező cégek diktálnak nekik.

„A mezőgazdaság arra való, hogy az élelmiszerünket megtermeljük. Nem szabad ezt kitenni további piaci spekulációknak, mert ez veszélyes. A kisgazdáknak pedig a helyi piaci igényeket kell követniük, nem pedig a nemzetközi piacok elvárásait” – szögezte le Szőcs Boruss. Hozzátette: hogy mi lesz a sorsa az Európai Unióban a Carbon Farming kezdeményezésnek, egyelőre nem látszik, nem lehet tudni, hogy bekerül-e az Európai Parlament elé, és hogy lesz-e belőle végül jogszabály. A gazdálkodók érdekvédelmi szervezetei, közöttük a Via Campesina viszont továbbra is azért küzd majd, hogy ne vezessék be ezt az általuk károsnak ítélt kvótarendszert.