MCC-főigazgató: Teljes félreértés, hogy lehet úgy oktatni, hogy tessék, itt van tíz könyv Orbán Viktorról

V. rész

MCC-főigazgató: Teljes félreértés, hogy lehet úgy oktatni, hogy tessék, itt van tíz könyv Orbán Viktorról
Illusztráció: Somogyi Péter (szarvas) / Telex

MCC-főigazgató: Teljes félreértés, hogy lehet úgy oktatni, hogy tessék, itt van tíz könyv Orbán Viktorról

V. rész

Legfontosabb

2023. június 30. – 08:01

Másolás

Vágólapra másolva
  • Szalai Zoltán 14 éve vezeti a Mathias Corvinus Collegiumot, ami 2020 óta gyors terjeszkedésbe kezdett, két év múlva már tízezer diákjuk lesz. A cél szerinte a tehetséggondozás, a társadalmi mobilitás elősegítése és a nemzetközi szintű oktatás.
  • Azt mondja, a magánvéleményt nem lehet elválasztani a szakmai munkától, de visszautasítja, hogy bármit is a diákokra akarnának erőltetni. Attól, hogy az oktatók között van egy-egy Orbán-rajongó, még nem lesznek janicsárképző, a kormánytól pedig még nem támasztottak semmilyen politikai elvárást.
  • Szerinte a Librinek jól jön egy stabil pénzügyi hátterű tulajdonos, az MCC-nek pedig a Libri hozama. Azt nem árulja el, hogy ha Orbán Balázs megint könyvet ír, akkor azt az MCC vagy a Libri adja majd ki.
  • A bécsi magánegyetemmel az egyik céljuk az, hogy megspórolják a diákoknak azokat a nehézségeket, amikkel akkor szembesülnek, ha egyedül kell megszervezniük a külföldi továbbtanulást.
  • Nagy interjú Szalai Zoltánnal, az MCC főigazgatójával.

Április végén volt a Mol közgyűlése, ezen döntöttek arról, hogy 280 milliárd forint értékben adnak osztalékot. Ebből 28 milliárdot kap az MCC. Pezsgőt bontottak aznap, vagy ez a normális működés mostantól?

Nem vagyok olajipari szakértő. Nyilván jobban örülünk, ha több az osztalék, mint ha kevesebb, de hogy mi várható a jövőben, azt nem tudom megmondani. Ezt úgy szokták számolni, hogy megnézik három vagy tíz évre visszamenőleg, és abból számolnak egy átlagot. Hogy mi várható a jövőben, nem tudom megmondani.

Mire költi az MCC ezt a pénzt?

Egyrészt a működési költségeinket fedezzük belőle. Most már huszonöt helyszínen közel hétezer diák van a különböző programokban. Tervezzük új helyszínek megnyitását is, például Kaposváron, illetve a terveink szerint Dunaszerdahelyen is fogunk tudni központot nyitni szeptembertől. Lépésről lépésre próbáljuk megvalósítani azt, amit tervként kitűztünk. Másrészt zajlanak a beruházások is, a diákoknak mindig rengeteg ötletük van, hogy mit lehetne szerintük megcsinálni. Az MCC mindig is egy ilyen hely volt, ahol rengeteget ötleteltünk, és rengeteg olyan gondolat születik diákoktól és kollégáktól is, amelyeket aztán vagy megvalósítunk, vagy nem.

Az MCC állami pénzből végez tehetséggondozást. Az általános iskolás és középiskolás programnál felmerül a kérdés: ezt a feladatot miért nem a köznevelési rendszerben oldják meg, miért van ez egy alapítványnak kiszervezve?

Amikor az MCC létrejött, a középiskolás program volt az első, az egyetemit később indítottuk el. Az MCC-ben szerintem az a nagyon egyedi, hogy tízéves kortól most már a PhD végéig tudunk fiatalokkal foglalkozni, és ennek több nagy előnye van. Ahhoz, hogy igazán mélyet tudjunk meríteni, a középiskola már sokszor túl késő. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen a szülői háttér, milyen impulzusok érik a diákokat, ki mennyire szorgalmas, és sokszor ezen múlik, hogy valaki bekerül-e egy jó középiskolába.

Mi is azt látjuk, és a szakirodalom is azt mutatja, hogy tízéves korig az azonos kognitív képességű fiatalok nagyjából ugyanazokat az iskolai eredményeket érik el. Utána az dönt, hogy milyen impulzusok érik, milyen segítséget kap. És ebben jó az MCC, hogyha hozzánk valaki már tízéves kortól bekerül a fiataltehetség-programba, ahol segítséget kap a szociokulturális hátterétől függetlenül, ez pedig segíthet egy jó középiskolába bekerülni. Én azt látom, hogy ez az MCC-s működés így teljes. Főleg, hogy Magyarországnak van az az adottsága, hogy van egy nagy főváros, és minden más város jóval kisebb, és ha azokban a régiókban is hozzá tudunk járulni valakinek a fejlődéséhez, azzal a társadalmi mobilitást is elősegítjük.

Nem az lenne, amit most elmondott, a közoktatásnak, vagy a köznevelési rendszernek alapból a feladata, hogy a tehetséges diákokat kiemelje és mindenkinek lehetőséget adjon?

A tehetséggondozásra a világon nagyon sok különböző modell van. 2014-ben írtunk erről egy könyvet Elit, képzés, trendek címmel, amelyben összeszedtük, milyen tehetséggondozó programok vannak a világ különböző részein és azokat ki csinálja. Németországban ezt például alapítványok végzik, nagy ipari cégek alapítványai, mint a Robert Bosch Stiftung vagy a Thyssen Stiftung. Ázsiában ugyanezt a cégek maguk végzik, Japánban sok cég már a középiskolásoknak tehetséggondozó programokat tart. Az angolszász világban a college-ok működnek. Az látszik, hogy vannak territoriális sajátosságok, de nem lehet azt mondani, hogy az egyik modell sikertelen csak azért, mert Európában ilyet nem látunk.

Én azt látom, hogy nagyon nagy igény van egy olyan programra, amelyben a diákok általános iskolától kezdve szerezhetnek nemzetközi tapasztalatokat, megismerhetnek nemzetközi személyiségeket, szerezhetnek egy-egy olyan élményt, amely megvilágítja, mi való nekik, és mi nem. Ebből a szempontból ez egy karrierválasztási, pályaválasztási program is, a középiskolás diákok kipróbálhatnak különböző képzéseket, amiből eldönthetik aztán, hogy őket, mondjuk, a jog, a közgazdaság vagy éppen a történelem érdekli a leginkább.

Az MCC kritikusai azt szokták felhozni, hogy az MCC dúskál a pénzben, miközben tehetséggondozással vagy hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó alapítványok működése néhány millió forint miatt lehetetlenül el. Vagy, mondjuk, ott vannak a szakkollégiumok, azok közül is van, amelyiknek néhány tízmillió forint hiányozna. Mi a válasza azoknak, akik ezt kifogásolják?

Nem vagyok egy döntéshozó politikus, nem tudom, mit és miért csinálnak különböző döntéshozók. Én azért azt látom, hogy ha valakinek van egy jó ötlete, és az társadalmilag hasznos is, akkor támogatást is tud szerezni az ügye érdekében. A budapesti egyetemi szférát valamennyire ismerem, szinte minden egyetemnek nagyon komoly tehetséggondozó hálózata épült ki az elmúlt időszakban, és ott van a Nemzeti Tehetség Program is.

Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

A szakkollégiumok szoktak panaszkodni a támogatások miatt, amelyek több helyen néhány milliós nagyságrendben mozognak, miközben az MCC évente tízmilliárdos összegekből gazdálkodik. Nincs igazuk azoknak, akik ezt az aránytalanságot felháborítónak tartják?

Nincs a fejemben, de ha jól emlékszem, tavaly például elég komoly pénzeket kapott szinte minden szakkollégium. Követem a működésüket, néha egy-egy eseményre is eljutok, és azt látom, hogy ott is nagyon komoly munka folyik, komoly előadókat hívnak meg. Én nem látom, hogy a nagyobb szakkollégiumokban az oktatás minősége rosszabb lenne, mint tíz éve.

Utolsó kérdés ebben a témában: fel fognak építeni az MCC-nek egy új, húszezer négyzetméteres központot a Gellérthegy tetején. Azt lehet már tudni, hogy ez nagyságrendileg mennyibe kerül?

Most még a bontás közbeszerzési eljárása zajlik, majd ha kiírjuk a közbeszerzést az építésre, akkor lesz egy becsült összeg, a végső ár pedig az ajánlatokon múlik majd.

Nem értek hozzá, de csak a tervezés kétmilliárd forintba került, ebből én arra következtetek, hogy az építés mindenképpen tízmilliárdos tétel lesz.

Igen, mi is így kalkulálunk.

Ez is olyan pont, amelynek kapcsán elég sokat szokták kritizálni az MCC-t. Rengeteg iskolaépület van Magyarországon nagyon rossz állapotban, beáznak, rohadnak szét. Nemrég járta be a sajtót a hír, hogy Fügödön másfél éve leégett egy iskola, és azóta el sem kezdték felújítani, a térség parlamenti képviselője szerint a háború, a szankciók és a visszatartott EU-s pénzek miatt. Az MCC ezzel párhuzamosan több tízmilliárdból épít új központot. Akiket ez zavar, azoknak nincs igazuk?

Nyilván ki lehet emelni, hogy mik azok az iskolaépületek, amik rossz állapotban vannak, de vannak olyanok is, amelyeket az utóbbi években felújítottak. Én azt támogatom és annak örülök, ha minél több épületet felújít a magyar állam.

Akkor térjünk át a politikai részre. Mondok két idézetet, amelyek ki vannak ragadva a kontextusból, de szerintem jól leírják a könyvet, amelyből vannak. Az egyik így szól: „A Fidesz gyökerei Szent István királyságáig nyúlnak vissza”, a másik meg hogy „A szitkozódó panaszáradat kizárólag a liberálisok sajátja, hatékony cselekvés pedig a nemzeti konzervatívoké”. Tudja, honnan származnak?

Biztos segíteni fog nekem.

Thibaud Gibelin Orbán Viktor győzelemre játszik című könyvéből származnak, amely a miniszterelnök életéről és munkásságáról szól. Gibelin 2020-ban írta meg ezt az esszét Orbánról, 2021-ben felvették vendégoktatónak az MCC-be, aztán az MCC Press kiadta a könyvet magyarul. Ha valaki ezt a könyvet elolvassa, akkor azt fogja gondolni, hogy az MCC oktatói és a könyvkiadó részleg mindig mindenben egyetértenek Orbán Viktorral, és így alakul ki az a kép, hogy az MCC egy janicsárképző, hiszen kifelé ez látszik.

Gibelin egy fiatal gondolkodó, az MCC-ben pedig nagyon különböző oktatók vannak különböző szakterületekről, különböző háttérrel, különböző országokból, különböző világnézettel. Szerintem irtózatosan nagy tévhit azoktól, akik janicsárképzőzik az MCC-t, hogy lehet úgy oktatni, hogy csak egyfajta gondolatokat adunk át. Tudok olyan magyar egyetemi kart mondani, ahol csak egytípusú gondolatok hallatszanak, és szerintem az nem jó.

Mondjuk, elhívunk valakit, aki nagyon jó valamiben, a diákok meghallgatják egyszer, kétszer, háromszor. Először azt mondják, hogy tényleg nagyon jó, a második és a harmadik után viszont biztosan azt mondják, hogy ez már kezd unalmas lenni, hallgassunk meg valami mást. Az egy fontos dolog, hogy különböző véleményeket halljanak a diákok a beszélgetéseken az oktatóktól, és ők azt lássák, milyen összetett a világ. Az a fontos, hogy vita legyen, az, hogy különböző vélemények meghallgattassanak, és ezekből a diákok azt lássák, hogy az MCC-ben egy jó vitára mindig van lehetőség.

De közben kívülről az látszik, hogy az MCC könyvkiadója kiadott egy könyvet arról, hogy Orbán Viktor mennyire zseniális, arról viszont nem, hogy Orbán Viktor mennyire rossz ember.

Érdemes megnézni az MCC könyvkiadási portfólióját. Az MCC Press olyan könyveket ad ki, amelyekről a vezetése azt gondolja, hogy hiánypótló. És egy csomó olyan mű hiányzik, ami alapvetően konzervatív gondolatokat foglal össze, például Tilo Schaberttől a Boston Politics nem volt lefordítva. Noha a fél magyar sajtó évtizede arról ír, hogy mennyire fontos, mennyire alapmű. De kiadtuk Ivan Krasztev Európa után című könyvét, és Lars Haider Olaf Scholz életművéről szóló könyvét is, mindkettő elég baloldali megközelítésű. Tudok még példákat mondani.

Végignéztem a listát, és nem tűnik kiegyensúlyozottnak. Rossz az a megérzés, hogy az MCC Press inkább konzervatív kiadó, mint liberális?

Nem, ez tényleg így van, az MCC biztos, hogy több konzervatív könyvet ad ki, már csak azért is, mert a magyar könyvkiadói piacon mi azt látjuk, hogy könnyebben lefordítanak egy liberális alapművet, mint egy konzervatívot.

Akik janicsárképzőzik az MCC-t, azok nem látják, milyen az oktatás, azt viszont látják, hogy milyen vendégoktatók vannak és milyen könyveket adnak ki. Mindkettőből az látszik, hogy a döntő többség jobboldali. Lehet, hogy a látszat csal, de nem lenne előnyösebb, ha a látszat sem ez lenne?

Sokat segítene, ha a balliberális sajtó nem csak a felszínt mutatná be. Készült például egy videó arról, hogy milyen borzalmas könyveket jelentet meg az MCC, mutatják a polcon a könyveket, svenkel a kamera és a végén megáll Ivan Kraszteven. Az ilyeneken azért jót mulat az ember. Az MCC-ben vannak alapértékeink, fontosnak tartjuk, hogy mi magyarságban gondolkodunk, hogy Európának zsidó-keresztény gyökerei vannak. Hiszünk a normalitásban, hiszünk abban, hogy ami több évszázadon keresztül működött, az működhet most is. De ezeket szerintem senkire nem kényszerítjük rá. Tavaly összesen százhetven külföldi vendégünk volt, végig lehet menni rajtuk és besorolgatni egyesével, sok sikert kívánok hozzá! Nagyon egyszerű kiemelni egy-egy nevet meg mondatot, de ez egy nagyon leegyszerűsítő perspektíva.

Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Egy nekünk nyilatkozó, magát amúgy ellenzékinek tartó diák azt mondta, hogy megérzése szerint a vendégoktatók kilencven százalékát szakmai, tíz százalékát politikai alapon választják ki, és ugyanez igaz lehet a kiadott könyvekre is. A listát végignézve ez reálisnak tűnik. Ez az ára, hogy a kormány támogatását megszerezzék?

Ha viccelni akarnék, akkor azt mondanám, hogy a janicsárképzőzéshez képest a kilencven–tízes arány nem is olyan rossz. Ha ezt egy olyan diák mondja, aki ellenzékinek tartja magát, akkor azt gondolom, hogy jó irányba megyünk. De viccen kívül, a világ nem így működik. Én nagyon szeretem olvasni a New York Timest, amelyben Paul Krugman minden héten leírja háromezer karakterben, hogy mit gondol a világról. Akkor most Paul Krugman véleménye politikai vagy szakmai alapon jelenik meg? A kettőt nem lehet elválasztani, mindenkinek van magánvéleménye és senkitől sem várjuk el, hogy milyen publicisztikát írjon Orbán Viktorról.

A kormány nem támaszthat elvárásokat az MCC-nek, hogy milyen könyveket adjanak ki, milyen oktatókat vegyenek fel?

Ilyennel még nem találkoztam.

Azért vannak összefonódások. Az MCC kuratóriumát vezető Orbán Balázs például valószínűleg elég könnyen szólhatna, hogy akkor most adjunk ki tíz olyan könyvet, amely arról szól, hogy Orbán Viktor mennyire zseniális. Van valami garancia arra, hogy ez nem történik meg?

Mi értelme lenne? Nem is értem. Nyilván nem mond ilyet. Szerintem az egy teljes félreértése a dolognak, hogy úgy lehet egy oktatási intézményt működtetni, hogy tessék, itt van tíz könyv Orbán Viktorról. Mintha ezzel bárkit meg lehetne győzni!

Oké, ennyit a politikáról.

Csak nyugodtan. Tudom, hogy a Telex olvasóit elsősorban ez érdekli.

Ez is. Visszakanyarodva az oktatáshoz. Az a terv, hogy 2025-re tízezer diákot oktatnának?

Igen, a terv szerint akkorra háromezer-ötszáz diák lesz az általános iskolásoknak szóló programban, négyezer-ötszáz a középiskolásban, ezer az egyetemi programban, és van még a többi programunk: romatehetség-program, kárpátaljai program, erdélyi program, női vezetőképző, vitaakadémia különböző programjai.

Hogy zajlik ez a bővülés?

Felmenő rendszerben nő a diákok száma. Az általános iskola felső tagozatos programban helyszínenként négy évfolyam van, évfolyamonként húsz-huszonöt diák, ha ezt felszorozzuk a helyszínek számával, akkor egy jól tervezhető szám jön ki. A középiskolás program is folyamatosan bővül, nagyon fontos, hogy most már a vidéki központokban is össze tud jönni negyven-ötven fiatal, és ki tud alakulni egy közösség. Az egyetemi program régen csak Budapesten és Kolozsváron volt, jövőre végez az első BA-as évfolyam Miskolcon, Győrben, Debrecenben, Szegeden és Pécsen. Az oktatás mindig hosszú távú tervezést igényel, akkor lesz lehetőség átnézni, finomhangolni, amikor az első évfolyamok végeztek.

És tíz év múlva hogy néz majd ki az MCC? Ez a végcél, vagy terjeszkednek majd tovább?

Nem gondolom, hogy tíz év múlva már húszezer diákunk lesz, a cél, hogy lefedjük a Kárpát-medencét ezzel a tehetséggondozó hálózattal. Legyen minden megyében egy központ, ami lehetőleg minél többeknek elérhető, ezeket még meg kell nyitni, fel kell építeni, utána már inkább a minőségre koncentrálnánk. Szeretnénk nemzetközi színvonalat és minél nagyobb nemzetközi beágyazottságot elérni: a cél, hogy a diákjaink minél több és minél jobb helyen tanulhassanak. Nekem is nagyon sokat adott, amikor külföldön voltam, egyedül egy idegen környezetben, ezt a mai napig mindennap használom.

Tizenöt év múlva, amikor elég sok MCC-s végez majd az egyetemi programmal és közülük biztos sokan vezető pozícióban lesznek, milyen hely lesz Magyarország?

Ezt ők fogják eldönteni. Nekem az az álmom, hogyha egy magyar fiatal elmegy Berlinbe vagy New Yorkba, akkor ott szemmagasságban, egyenrangúként tudjon mindenkivel beszélni, értse a globális problémákat és összefüggéseket. Ugyanilyen fontos persze, hogy megértse és magáénak érezze a saját közösségét, szerintem mindenkinek ez ad teljes életet. Senkinek nem mondjuk meg, mit kezdjen a karrierjével, csak reméljük, hogy a mi értékeinkkel felvértezve sikeresek lesznek, és ami még ennél is fontosabb, hogy boldogok lesznek.

///

Az eredeti interjút áprilisban, még az osztrák magánegyetem és a Libri megvásárlása előtt készítettük. A két vásárlás után szerettük volna Szalait személyesen vagy telefonon megkérdezni ezekről, de erre nem volt lehetőségünk. Írásbeli kérdéseinkre a következő válaszokat kaptuk:

Ha Orbán Balázs holnap ír egy könyvet a politikai elképzeléseiről, ki fogja kiadni, az MCC Press, vagy a Libri?

Orbán Balázs nemrégiben írt egy könyvet a politikai elképzeléseiről. A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye című kiadvány az MCC Press gondozásában jelent meg.

Június közepén jelentették be, hogy az MCC leányvállalata megvásárolta a Libri részvényeinek többségét, így 98 százalékos tulajdonosa lesz az egyik legfontosabb könyvkiadó és – kereskedő cégcsoportnak. Akkori nyilatkozatában arról beszélt, hogy a tulajdonrészre befektetésként tekintenek, és azért teszik ebbe a pénzüket, mert „hisznek a könyv jövőjében”. A Libri eddig is elég jól elműködött, kereskedelemben piacvezető volt, miért lesz jobb a cégnek és a hazai könyvkiadásnak az új tulajdonossal?

A kérdésben benne van a válasz is, hiszünk a könyv jövőjében és stratégiai kisebbségi tulajdonosként is mindent megtettünk a vállalatcsoport sikeréért. Stabil pénzügyi háttérrel rendelkező többségi tulajdonosként – ráadásul oktatással foglalkozó intézményként, ahol a könyvnek, a tudásnak kiemelt értéke van – a jövőben is ezen fogunk dolgozni.

Az MCC eredetileg az államtól kapott pénzből, illetve az államtól kapott tőketulajdon osztalékából működik. Ezt a pénzt a kormány elsősorban oktatásra adta, most mégis a Libri megvásárlására költik el. Miért érdeke ez a tranzakció azoknak a magyaroknak, akiknek az adójából beszedett pénzt az állam 2020-ban az MCC-nek adta?

Ahogy említettem, az MCC mindig is egy ilyen hely volt, ahol folyamatos a gondolkodás arról, miként szolgálhatjuk a tehetséggondozás, a tudásbázis építésének ügyét. A Mathias Corvinus Collegiumnak tehát az is feladata és célja, hogy a rábízott javakkal megfelelően, felelősen gazdálkodjon és elsősorban olyan, a szellemiségével összeegyeztethető befektetéseket keressen, amelyek hozama elősegítik az MCC hosszútávú működését. A Libri egy évtizedek óta jól működő, fejlődő cégcsoport, a könyvek jövőjébe történő befektetés pedig összhangban van az MCC stratégájával, céljaival, tevékenységével.

Májusban azt jelentette be az MCC, hogy megveszik az ausztriai Modul magánegyetemet. Az MCC eddig tudatosan az egyetemi képzéssel párhuzamos, a szakkollégiumok képzéseihez hasonló oktatást kínált a diákoknak, most viszont egy egyetemet vesznek meg. Tervezik, hogy a két típusú képzést valahogy összehangolják, esetleg egy ponton összevonják, vagy ez két külön dolog marad?

Az MCC stratégiája, hogy egy komplex képzési karrierutat kínáljon a diáknak, amelybe nem csak az tartozik bele, hogy a hagyományos oktatás mellett kínál képzéseket, hanem az is, hogy külföldi ösztöndíjakat, mesterképzéseket, külföldi egyetemeken képzési szakokat nyújt a legtehetségesebb hallgatóknak. Ez egy tudatos építkezés: az MCC tavaly ősszel Brüsszelben nyitott képzési helyszínt, ahol a diákok közvetlenül ismerhetik meg az Európai Unió működését.
Idén májusban pedig a berlini ESMT egyetemmel kötött együttműködést, amelynek keretében évente 20-nál is több diák tanulhat ösztöndíjjal Németország legmagasabban rangsorolt üzleti iskolájában. A The Roger Scruton Legacy Foundationnel is született megállapodásunk, amelynek köszönhetően a legnevesebb brit egyetemeken, például Oxfordban is tanulhatnak MCC-s diákok. Ebbe a nemzetközi hálózatépítésbe illeszkedik a bécsi Modul egyetemben való tulajdonszerzés is, amely nagyban elősegíti a magyar diákok oktatását, fejlődését.

Májusban az MCC-től azt nyilatkozták a Telexnek, hogy a Modul megvásárlásával cél a magyar diákoknak külföldi továbbtanulásának segítése. Ez első ránézésre ellentmond annak, amit szintén az MCC-től nyilatkoztak a Telexnek, hogy az intézmény egyik legfontosabb célja minőségi alternatíva nyújtása a külföldi továbbtanulásnak. Ez pontosan hogyan egyeztethető össze?

Nem érzek ellentmondást. Mi a diákok szemüvegén keresztül tekintünk erre a folyamatra. Fontosnak gondoljuk, hogy a hallgatók külföldön tanuljanak, szerezzenek tudást, tapasztalatot és ezt a legjobb képzést nyújtó helyeken tegyék. Ebben segít nekik az MCC. Tehát az MCC úgy alternatívája a külföldi továbbtanulásnak, hogy a diáknak a lehetőségek széles tárházát kínálja: számos nemzetközi ösztöndíjlehetőséget és külföldi egyetemek képzésein való részvételt. Vagyis, nem kell a diáknak azokkal a kihívásokkal szembesülnie mint amikor egymaga szervezi külföldi tanulmányát, hogy sikertelen lesz egy félév, nem tud kapcsolatokat kiépíteni kutatókkal, oktatókkal. Kapcsolatokat, kutatási perspektívát, tanulmány- és karrierutat biztosítunk a tehetségeknek.

Ennek az interjúnak az elkészülésekor fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) alkalmazást használtuk.

A cikk az Investigative Journalism for Europe (IJ4EU) alap támogatásával készült.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink