Kiújult az amerikai–iráni háború, óriási rejtély az, hogy közben Kína miért nem importál olajat

Problémás ősz ígérkezik az olajpiacon, a kiújult amerikai–iráni konfliktus közben ugyanis nagy kérdés, hogy lesz-e elég olaj, benzin és főleg dízel a csúcskeresleti időszakban, amikor az északi féltekén a mezőgazdasági munkák és a nyári turisztikai (utazós) időszakban kiemelkedő a kereslet. Csakhogy éppen ismét élesedik a konfliktus az Egyesült Államok és Irán között. Eközben meglepő módon a brent olaj maga 84-85 dollár/hordó körüli áron stabilizálódott, vagyis a jegyzés még nem tekinthető magasnak, sőt a rögtön törékenynek tűnő júniusi amerikai–iráni megállapodásszerűség (MoU – memorandum of understanding) óta eltelt időszakban voltaképpen nem is emelkedett az olajár.

Bezzeg a termékek

Ezzel ellentétben az öbölből is érkező földgáz (LNG), illetve egyes finomított termékek (dízel, benzin, kerozin, fűtőolaj) ugyanebben az időszakban 30 százalékkal is drágultak.

A finomított termékek piacán ugyanis óriási a felfordulás, az úgynevezett dízelmarzs, vagyis az olaj és a dízel ára közötti különbség 50–70 dollár körül alakul, vagyis a 80-85 dolláros olajárra majdnem még egyszer rárakódik az alapanyagár, mire dízel lesz belőle. A Covid előtt 15–20 dollár volt ez a marzs, azóta megbolondult a piac, de ennyire magas csak nagy kríziseknél szokott lenni az árkülönbözet. A benzinnél kicsit kisebbek a számok, 10 dollár körül van a történelmi marzs, most alaphangon 40 dollár.

Bizonyos finomítói cégek, így Valero Energy, a Türkiye Petrol Rafinerileri AS (Tupras), Motor Oil Hellas Corinth Refineries nagyon meg is drágultak, mert most óriási üzlet van a finomításban. Ilyen szempontból is kár, hogy éppen ebben az időszakban a Mol Nyrt. százhalombattai finomítója kisebb kapacitással működik a tavalyi tűzeset miatt.

A magas marzsban amúgy az orosz–ukrán háború is közrejátszik, mert az orosz termelés egy része is kiesik a finomított termékek piacáról, mert az ukránok előszeretettel támadják az orosz finomítókat.

Hová tűnt a kínai import?

De a legnagyobb rejtély az a piacon, hogy hova tűnt a kínai olajkereslet. Mint a Reuters cikke írja, egyetlen hónap alatt 40 százalékkal, 10 éves mélypontra zuhant a kínai olajimport. Ilyet azért nem nagyon lehetett látni a napi 100 millió hordós globális olajpiacon, hiszen Kína mintha egy csapásra leépített volna napi 5 millió hordó importot.

Vélhetően amúgy emiatt nem szálltak el annyira az olajárak. Kínában ugyan nincsenek nagyon transzparens statisztikai adatok a kereskedelemről, a tárolásról, a finomításról, de biztos, hogy valami központilag történt, nagy valószínűséggel adminisztratív módon nem adtak engedélyt azoknak a „teáskanna” finomítóknak, amik korábban abból csináltak üzletet, hogy egyes szankcionált országokból (Oroszország és Irán) olcsón vettek olajat, és amikor a termékek ára magas volt, akkor termeltek és exportáltak. Akit mélyebben is érdekel, hogy miként is működnek a „teáskanna” finomítók, érdemes megnézni a CNN anyagát.

Mindenesetre az aktuális kőolajpiac nagy rejtélye, hogy Kína mivel fogta vissza a keresletét, természetesen van olyan trend is, hogy kínai elektrifikáció, de ez nem ilyen gyors, azaz Kína vagy a tartalékait használja, vagy óvatosságból most nem értékesít külpiacokra.

A termékek viszont drágulnak

Az olajimport így kicsit most visszafogottabb, de az iráni katonai létesítmények elleni újabb amerikai csapáshullám után természetesen azért megint nőtt a bizonytalanság. És, ha ilyen marad a Hormuzi-szoros átjárhatósága, vagyis át nem járhatósága az magára az olajra is fenyegető. A Goldman Sachs, az árupiacokat talán legjobban ismerő nagy amerikai befektetési bank szerint nehéz negyedik negyedév vár ránk, és a brent ára meghaladhatja a 110 dollár/hordót is, ha a Perzsa-öböl menti export fellendülése továbbra is akadályokba ütközik.

Márpedig akadályokba ütközik, legalábbis jelenleg, az újabb konfliktushelyzetben a hajók megint óvatosabbá váltak, hiszen több incidensről is érkezett tudósítás az elmúlt napokban. Ilyen kockázatok mellett a biztosítótársaságok is horribilis, a korábbi árakhoz képest tízszeres, akár százszoros áron biztosítják az áthaladó tankereket, már ha biztosítják egyáltalán.

Ugyanakkor a legfontosabb aktuális hatás, hogy az olajjal ellentétben a termékek nehezebben jutnak ki az öbölből, nincsenek olyan elkerülő vezetékek, mint az olajszállításra, vagyis tankerrel kellene kihozni a katari LNG-t, a kuvaiti kerozint, vagy éppen az Egyesült Arab Emírségekből induló dízelt, de ez most nem megy.

Trump pávatánca

Donald Trumpnak eközben nagyon fontos lenne a nyugodtabb helyzet, részben a félidős amerikai változások miatt jó lenne egy alacsonyabb olajár, részben pedig az Egyesült Államok finanszírozhatósága miatt is egy optimistább környezet volna hasznos. Ha háborús kockázatot kell árazni, felszaladnak a kötvénypiaci hozamok és horrorára lesz a gigantikus amerikai adósság finanszírozásának.

Az amerikai adósságállomány cikkünk írása idején 39 452 milliárd dollár, vagyis már 39 453 milliárd dollár, ezt a gyors növekedést élőben lehet követni egy valós idejű számlálón.

Trumpnak ugyanakkor meglepő módon az ellenfele, vagyis Kína éppen segít (azzal, hogy keveset importál), míg a szövetséges, vagy legalábbis korábban sokat támogatott Ukrajna keresztbe tesz (az orosz finomítók és tankerek állandó támadása emeli az árat).

Az összetett helyzetben Donald Trump gyakran „letekeri a volume-ot”, vagyis visszavesz a fenyegetésekből: ilyenkor nem olyan agresszív, sőt mesterségesen próbálja erősíteni a megállapodás reményét, ezt nevezzük verbális intervenciónak, mert nem akarja elindítani a negatív spirált és 5 százalékig felengedni az amerikai kamatokat. Csak mindezt úgy kellene eladni, hogy közben az elemzések még az említett MoU-t sem hiszik el, vagyis már az arról szóló megállapodást sem tartják reálisnak, hogy lesz megállapodás, mert szerintük az már teljesen összeomlott.