Magyar alapítású dróngyártó cég lett a német védelmi ipar egyik legígéretesebb szereplője

Müncheni tartózkodásunk idején a legtöbb ember épp egy négynapos hosszú hétvégére készül, de a Tytan Technologies védelmi drónokat gyártó cég központjába szerda délután belépve egyáltalán nem egy üres iroda fogad. A bejárat mellett fekete szállítódobozok sorakoznak: két húszas éveiben járó munkatárs éppen védelmi drónokat készít össze szállításra. A szállítmánynak még a hétvége előtt el kell indulnia, így még munkaidőn túl is ezzel foglalkoznak.

A jelenleg 120 fős startupnál hétvégén és ünnepnapokon sem áll meg a munka, a műhelyben és a fejlesztőrészlegen is többen bent vannak, és nem csak a beosztottak dolgoznak, a vezetőség irodájából éppen az egyik alapító, a cég műszaki vezetője, a török származású Batuhan Yumurtaci lép ki, hogy az egyik projektmenedzserrel egyeztessen új mérnök kollégák felvételéről. Mint megtudjuk, nagyon népszerű a cég, minden pozícióra többszörös túljelentkezés van, most éppen egy helyre 130-an jelentkeztek.

Az iroda körbejárása közben elhaladunk egy dicsőségfal mellett, ahol a német politikában jártas ember ismerős arcokat fedezhet fel az alapítókkal készült képeken: Friedrich Merz német kancellár, Markus Söder Bajorország miniszterelnöke, Boris Pistorius német védelmi miniszter, és Katherina Reiche német gazdasági és energiaügyi miniszter is ott van a fotókon, ez pedig nem véletlen. Bár a céget alig 3 éve alapították, a Tytan mára a német védelmi ipar egyik kiemelt vállalata lett. 2024 óta Ukrajna többek között az ő elhárítódrónjaikat is alkalmazza az orosz támadódrónok elleni védekezéshez, 2025 októberében pedig több tízmillió eurós megbízást kapott a Tytan a német államtól a német katonai bázisokat védő drónrendszer fejlesztésére.

Egy délutánt töltöttünk Nagy Balázzsal, a Tytan Technologies magyar származású társalapítójával és vezérigazgatójával, aki beszélt nekünk a cég történetéről, a drónjaik technológiai hátteréről, arról, hogy miért ragaszkodnak ahhoz, hogy csak európai befektetőik legyenek, és a cég jövőbeli terveiről.

Légi taxitól az elhárítódrónokig

Nagy Balázs a BME-n energetikai mérnök alapképzést végzett, majd 2018-ban érkezett Németországba, hogy a Müncheni Műszaki Egyetemen (TUM) csinálja a mesterképzését. „Eredetileg Münchenben is az energetikai mérnöki képzésen kezdtem, de aztán láttam, hogy elég nagy érdeklődés övezi a drónokat, láttam, hogy itt egy új technológia fejlődik, engem pedig nagyon érdekelt, hogy mit lehet ezzel a technológiával kezdeni, hogyan lehet hasznosítani. Mindenképp bele akartam kerülni ebbe a közegbe, így váltottam az űr- és repülőmérnöki képzésre” – mondja Nagy.

A cégalapítás ötlete is szorosan kapcsolódik a müncheni egyetemhez, egészen pontosan az egyetemmel szorosan együttműködő startupinkubátor-központhoz, az UnternehmerTUM-hoz. A központ keretein belül minden évben körülbelül ezer csapat kap lehetőséget arra, hogy minimális kockázatot vállalva kísérletezzenek, építsenek, teszteljenek termékprototípusokat, és megszerezzék első befektetőiket. Bajorország az utóbbi években a világ egyik startupközpontjává vált, különösen a védelmi iparban tevékenykedő startupok körében. Bajorország Nagy szerint is nagyon jó környezet a cégalapításhoz: „Elég sok befektethető tőke van, ami a startupoknak, fiatal cégeknek elengedhetetlen, emellett pedig az ipar is nagyon fejlett, rengeteg nagy német cég innen indult, van hagyománya az ipari termelésnek. Az egyetem is támogatja, hogy a diákok kísérletezzenek, vállalkozzanak. Ennek híre ment már a világban is, így az egyetem teli van érdeklődő, vállalkozó szellemű diákkal, rengetegen jönnek ide az egész világról, mert szeretnének tanulni, és szeretnének elérni valamit.”

Nagy és alapítótársa a TUM-on belül hozták létre első projektjüket, amelyben egészségügyi ellátásban közreműködő, például defibrillátort szállító drónok fejlesztésével foglalkoztak. „Felépítettünk egy 80 fős, nagyon lelkes, elkötelezett csapatot az egyetemen, több nemzetközi versenyen részt vettünk, a drónfejlesztéssel kapcsolatos alaptudást itt szereztük meg. Egyetemistaként, frissen végzett diplomásként ez egy nagyon jó lehetőség” – mondja Nagy. Szerinte ahhoz, hogy ebből a lehetőségből létrejöjjön egy sikeres cég, három dolog szükséges: a megfelelő problémán kell dolgozni, aminek a megoldására kell egy megfelelő ötlet, végül pedig kell egy megbízható, elhivatott csapat, amellyel mindezt meg lehet valósítani.

2022 környékén a világban egyre szélesebb körben kezdték használni a drónokat, ami az orosz–ukrán háborúban vált a legszembetűnőbbé, ezzel párhuzamosan pedig a drónelhárítás vált a védelmi ipar egyik legégetőbb problémájává. Ezt látta meg jó érzékkel Nagy és Yumurtaci, így bár az első projektjük is jól haladt, amikor 2023-ban Ukrajna meghirdetett egy drónelhárítással kapcsolatos versenyt, a két fiatal mérnök autóba ült és 20 órát vezetett Kijevbe, hogy egyedüli nem ukrán csapatként részt vegyenek ezen. „Itt éreztük először a saját bőrünkön, hogy mit is jelent egy dróntámadás.

Itt jöttünk rá arra is, hogy ez nemcsak Ukrajna problémája, hanem egész Európának fel kell készülnie dróntámadásokra.

Ezek a tapasztalatok adták nekünk a motivációt a Tytan elindításához, amihez az alapcsapatunk meg is volt az első projektünkből.”

A megfelelő célhoz megfelelő eszköz

A drónok teljesen forradalmasították a hadviselést, ez Ukrajnában vált először teljesen nyilvánvalóvá. Miközben mindenki arra számított, hogy Oroszország néhány hét alatt legyőzi Ukrajnát 2022-ben, az ukrán hadsereg elkezdett drónokat használni, amikkel sorra semmisítették meg az orosz tankokat, hajókat, és repülőket. A technológiát persze az oroszok is adaptálták, így jutottunk el oda, hogy az orosz–ukrán háború legsúlyosabb támadásait mind az oroszok, mind az ukránok már szinte csak drónokkal hajtják végre.

Meggyűlt a baja a drónokkal az Egyesült Államoknak is, amikor Izraellel együtt megtámadta Iránt. Egy iráni drón Kuvaitban hat amerikai katonát ölt meg, a szaúd-arábiai Rijádban az amerikai nagykövetséget és az ott lévő CIA-irodát érte dróntalálat. Több Öböl-országban értek dróntalálatok olajipari létesítményeket, kikötőket, repülőtereket és lakóházakat, és olajtankereket is eltaláltak a Hormuzi-szorosban.

„A drónok teljesen új kihívást jelentenek a légvédelem számára. Az orosz–ukrán háború elején még hagyományos eszközökkel, például rakétákkal próbálták lelőni az ellenséges drónokat. Ez az ágyúval lőni verébre tipikus esete” – magyarázza Nagy. Egy támadódrón körülbelül 20-50 ezer euróba kerül, ezzel szemben egy rakéta 1 millió euróba is kerülhet, így szerinte, még ha sikerül is lelőni vele egy drónt, aránytalanul nagyok a védekezés költségei. Itt jönnek képbe az elhárítódrónok, amiknek a gyártási költsége nem magasabb, mint a támadódrónoké, így a védekezés már nem aránytalanul drága.

A Tytan drónjainak legfontosabb tulajdonsága, hogy a cég úgy fejlesztette ki őket, hogy integrálhatók legyenek már meglévő légvédelmi rendszerekbe. „Fontos megérteni, hogy az elhárítódrónok nem alkalmasak minden légi fenyegetés elhárítására. A megfelelő célhoz meg kell találni a megfelelő eszközt” – mondja Nagy. A többrétegű légvédelmi rendszerekben (layered air defence) az elhárítódrónok a már létező kapacitásokat egészítik ki.

A Tytan drónjait működtető szoftverben központi szerepet kap a mesterséges intelligencia használata. Az, hogy a mesterséges intelligencia pontosan hogyan működik a rendszerben, milyen feladatot lát el, a legkönnyebben a pusztítási lánc (kill chain) bemutatásán keresztül érthető meg.

Az elhárítódrónok bevetése alapvetően három szakaszra bontható:

• a fenyegetés észlelése radarok és más vizuális rendszerek segítségével;
• a fenyegetés kiértékelése, a támadás azonosítása (drón, repülő, rakéta stb.), majd az operátor a támadás típusától függően dönt, hogy milyen elhárítási módszert alkalmaz, ha támadódrónt azonosítanak, akkor elindítja az elfogódrónt;
• a drón a szoftverbe épített mesterséges intelligencia segítségével önállóan megkeresi az ellenséges drónt, és levezényli a megsemmisítést.

„A mi drónjaink úgynevezett Human-on-the-Loop rendszerrel működnek, ami azt jelenti, hogy az operátor felügyelő szerepben vesz részt az elhárításban. Ember dönt a drón bevetéséről, és bármikor megszakíthatja azt, de onnantól kezdve, hogy a drón a levegőben van, az elhárításhoz szükséges minden döntést a mesterséges intelligencia hoz meg” – mondja Nagy. Szerinte az MI leginkább az ellenséges drón gyorsabb megtalálásában segít, mert már olyan távolságból felismeri, ahonnan az emberi szem még nem lenne képes. Emellett pedig a manőverezésben, a mozgó célpont eltalálásában is nagyobb hatékonyságot mutat, mint az ember által vezérelt drónok.

A Tytan jelenleg kétféle drónt gyárt, ezek ugyanazt a szoftvert használják, felépítésükben azonban különböznek. Az egyik típus (EOS) a NATO által 1-es osztályúként (kisebb drónok, multikopterek) kategorizált drónok ellen vethető be. Össztömege 3,5 kilogramm, hatótávja 20 kilométer, végsebessége pedig 200 kilométer per óra. Az ellenséges drón megsemmisítése ennél a típusnál a becsapódó elhárítódrón mozgási energiájával történik.

A másik típus (METIS) NATO 2-es osztályú (közepes méretű, szárnyas drónok) drónok ellen használható. Ez a típus 6 kilogramm össztömegű, 60 kilométer hatótávú, végsebessége 375 kilométer per óra, az elhárításhoz pedig a mozgási energiáján túl, egy ráerősített robbanófej is használható.

Nagy szerint a rendszerük egyik fontos eleme, hogy a drónjaik felépítése, hardverje nagyon egyszerű.

„Nem kell, hogy az elfogódrónok százszor, ezerszer repüljenek egy évben. Egy céljuk van, hogy megsemmisítsék a támadódrónokat, ebből következően pedig gyorsan és nagy darabszámban kell gyártani őket, amihez elengedhetetlen, hogy egyszerű szerkezetük legyen.”

A drónok teste jelenleg kétféle technológiával, 3D nyomtatással és fröccsöntéssel készül. „Nagy előnye a 3D nyomtatásnak, hogy a nyomtatók akkor is dolgoznak, ha nincs senki az irodában” – mondja Nagy. És valóban, bár a startup központjában található műhelyben épp egy ember sem dolgozott, az egyik szobában nagyjából húsz 3D-nyomtató készítette a következő napokban összeszerelendő drónok alkatrészeinek egy részét. A szerkezet egyszerűsége miatt akár más technológiával is könnyen elkészíthetők az elemek, ami nagyon rugalmassá teszi a gyártási folyamatot. A technológia könnyen a gyártani kívánt mennyiséghez vagy a gyártás helyének adottságaihoz igazítható. „Készíthetjük bárhol a világon, a végeredmény ugyanaz lesz.”

A cég München határában hamarosan megnyíló új gyártósorán például már fröccsöntéssel fognak készülni a dróntestek, amire szükség is lesz, miután a cél, hogy 2027 közepéig elérjék a havi 3000 darabos gyártási számot.

Európa elfelejtette, hogy a demokrácia és a szuverenitás alapja a védelem

A cég sikerét Nagy szerint segítette, hogy az elmúlt években megváltozott az országok, és a társadalom hadiiparról, védelmi iparról alkotott képe. Ennek egyik legszembetűnőbb jele, hogy a mérnöknek tanuló egyetemisták és a frissen végzett mérnökök közül egyre többen igyekeznek ezen a területen elhelyezkedni. „Az elmúlt 40 évben, ha megkérdezte volna bárki a fiatal mérnököket, hogy hová akarnak menni dolgozni, a hadiipar lett volna valószínűleg az utolsó, amit mondtak volna, most meg a legjobbak állnak sorba az itt tevékenykedő a cégeknél” – magyarázza Nagy.

A változás mögött szerinte leginkább az áll, hogy Európa ismét ráeszmélt, hogy a demokrácia és a szuverenitás nem egy adottság, és hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint mi. Európát az is az önállósodás felé ösztökélni, hogy Trump Amerikája az elődeinél kevésbé tűnik elkötelezettnek a NATO mellett. „A világ másik felében sajnos nem demokráciák vannak, és ezért nem is az a mentalitásuk, mint Európáé. A történelemben nagyon ritka, hogy egy demokrácia egy másik demokráciával küzdött volna, viszont a demokráciáért valakinek a múltban is küzdeni kellett, és a jövőben is küzdeni kell majd – mondja. – A leckét, hogy a demokráciát és a szuverenitást folyamatosan védeni kell, az elmúlt 30 évben elfelejtettük. Ukrajnában viszont szembejött a valóság.” Nagy szerint most lehetőségük van arra, hogy megerősítsék Európa védelmét és szuverenitását, hogy Európát jobb és erősebb pozícióba hozzák.

„Ez a házi feladat, amit most el kell végezni, mert most még nincsen hozzá késő.”

Nagy arról is beszélt, hogy az országok vezetésének azt kell elérnie, hogy a társadalomnak normális viszonya legyen a védelemhez. Az egészséges viszony kialakításához szerinte fontos, hogy külön beszéljünk hadiiparról és védelmi iparról. Előbbi egy tágabb megnevezés, amelybe így a védelem mellett a támadó céllal épített fegyverek gyártása is beletartozik. Utóbbi azonban kizárólag az emberi életek, a kritikus és a civil infrastruktúra megóvására gyárt olyan fegyvert, ami csak védelmi célokra alkalmazható. Egy másik fontos szempont, hogy a társadalom ismét rájöjjön, hogy hatalmas technológiai és innovációs lehetőség van ezen a területen. A hadiipari és védelmi ipari innováció pedig kétféleképpen is lecsorog az emberek mindennapjaiba: „Egyrészt a legtöbb technológia, amit ma használunk, a hadiiparból jön, másrészt, a technológiai innováció erősíti a közösségünk szuverenitását.”

Példaként Nagy a SpaceX-et hozta fel, ami szerinte nem szól másról, mint a szuverenitásról, az Egyesült Államok nagyhatalmi pozíciójának a megtartásáról. „Ukrajnában jelenleg szinte minden hadi egység a SpaceX műholdrendszerét, a Starlinket használja.

„Gondoljuk végig, mit is jelent függővé tennünk magunkat egy másik kontinensen élő magánszemélytől. Nyilván ez egy kényszerhelyzet Ukrajnának, ami viszont mindenképp csorbítja egy ország szuverenitását” – hangsúlyozta Nagy Balázs.

Már a legnagyobb német cégekkel dolgoznak együtt

„Nekem semmilyen kapcsolatom nem volt ezen a területen, amikor belevágtunk ebbe az egészbe. Arra viszont már az indulástól törekedtünk, hogy a drónjainkat terepen, katonák közreműködésével tesztelhessük, erre pedig magas rangú emberek is felfigyeltek egy idő után” – válaszolja Nagy arra a kérdésre, hogy hogyan jutottak el oda, hogy a német kormány több miniszterével is rendszeres találkozói vannak a cégvezetésnek. Azt is fontosnak nevezte, hogy már az elején sikerült kapcsolatba kerülniük a német után az ukrán hadsereggel, velük szinte a kezdetektől együtt dolgoztak a prototípusok tesztelésén.

„Nyilván ez Németországnak is egy jó történet, hogy valaki idejött külföldről, itt járt egyetemre, majd alapított egy céget, ami most Németország és Európa védelmét segíti. Ez egy elég pozitív történet, amivel ők is tudják magukat marketingelni.” A Tytanéhoz hasonló sztorik uniós szinten is fontosak most, hiszen reményt adhat, hogy a nem éppen az innováció központjaként számontartott Európa fel tud mutatni olyan cégeket, amik élen járnak (de legalábbis lépéselőnyben lehetnek) a versenytársakkal, például amerikai cégekkel szemben egy olyan feltörekvő iparágban, mint a dróngyártás.

A Tytan 2026-ban több jelentős német céggel is együttműködési megállapodást kötött.

Februárban a többek között a Leopard tankokat is gyártó KNDS-szel, márciusban pedig az alapvetően nagy teljesítményű motorokat gyártó, de az utóbbi években egyre több hadiipari startupba fektető Deutzcal léptek partnerségre.

A KNDS-szel kötött együttműködés nagy lépés volt a cég életében, hiszen ez Európa egyik nagy múltú hadiipari cége, amelynek eszközeit Európa szinte összes országa használja. Ahogy azonban az orosz–ukrán háború is megmutatta, ezek a már meglévő eszközök egyre gyakrabban szembesülnek olyan technológiai innovációval támadói oldalról, ami ellen nincs megfelelő védelmük. Ennek egyik legjobb példája, hogy a harckocsik védtelenekké váltak a dróntámadásokkal szemben, miután a drónokkal könnyedén lehetett a legsebezhetőbb pontjaikon támadni a tankokat. Erre válaszként, kényszermegoldásként vált bevett gyakorlattá a szinte az egész járművet beborító ketrecek használata.

Ezzel a problémával a KNDS is szembesült, és a ketreces megoldásnál kifinomultabb védelemmel szerették volna ellátni az egyik harcjárművüket. Itt jöttek képbe a Tytan elfogódrónjai, amelyeket integráltak a már meglévő járműbe. Ezzel a megoldással a KNDS eszköze képessé vált arra, hogy a harctéren a Tytan drónjainak segítségével megvédje magát egy esetleges dróntámadás esetén. „Ez egy jó példa arra, hogy hogyan tudunk meglévő rendszereket úgy felfegyverezni, hogy a jelenleg, új hadieszközökkel folyó konfliktusra is fel legyen készülve” – magyarázza Nagy.

Június közepén a Mercedes-Benzzel is együttműködést jelentettek be, ennek keretében egyebek között egy járműalapú drónvédelmi rendszert is fejleszt majd a két cég. Ehhez a német hadsereg által már használatban lévő, katonai célokra átalakított Mercedes G osztályt szerelnek fel a Tytan által gyártott drónokkal, a drónok irányítására pedig egy Mercedes Sprintert alakítanak át irányítóközponttá. A két cég tervei szerint ez a rendszer sokkal olcsóbb lesz, mint a versenytársak drónelhárításra fejlesztett platformjai, például a Rheinmetall Skyranger légvédelmi rendszere.

Többször megkapják azt a kérdést, hogy miért vannak egyáltalán startupok a védelmi iparban, amit jellemzően néhány nagy cég dominált az elmúlt évtizedekben, gyakorlatilag oligopol helyzetet teremtve ezzel. Nagy szerint a hagyományos hadiipar éppen ebből a helyzetből adódóan nagyon elavult és lassú lett. Az elmúlt 40 évben ráértek a cégek csak nagyon lassan, akár évek alatt fejlesztések végére érni.

„Az orosz–ukrán háború kitörése óta kiderült, hogy a nagyvállalatok által alkalmazott hagyományos fejlesztési struktúrák már nem mindig képesek tartani a lépést a harcmezőn megjelenő innovációkkal, például a drónokon alkalmazott fejlesztésekkel. Sokkal nagyobb hangsúly került a drónokat működtető szoftverekre, ami lehetőséget ad a folyamatos és gyors fejlesztésre. Erre a nagy hadiipari cégek nincsenek úgy felkészülve, mint egy startup, ami jellemzően nagyon fókuszáltan egy problémát próbál megoldani” – mondja Nagy.

A startupok szerinte legtöbbször olyan működési struktúrával bírnak, ami nagyon gyors iterációs folyamatokra van optimalizálva, nagyon gyorsan tudnak a termékükön változtatni, az ilyen szintű rugalmasságra és gyors reakciókészségre pedig egyre nagyobb szükség van a védelmi iparban. Nagy Balázs ugyanakkor azt is hangsúlyozta,

hogy nem tudják a startupok helyettesíteni, teljesen kiváltani a már létező nagy cégeket, és ez szerinte nem is lenne kívánatos.

„Európának, az Európai Uniónak arra kell törekednie, hogy jó dinamikát alakítson ki »a régi és az új világ« között, hogy aztán ebből az együttműködésből a lehető legjobb megoldást tudjuk a hadseregnek nyújtani.”

A Tytannak jelenleg csak európai befektetői vannak, és a cégnek kifejezetten célja, hogy ez minél tovább így is maradjon. „Ezt nem egyszerű megoldani, de az egyszerű megoldások nagyon gyorsan függővé tehetnek bennünket, sokszor akár egy hatalomtól.” Nagy szerint erre jó példa, hogy sokszor egyszerűbb lehet importálni valamilyen terméket, mint a nehezebb utat választani, és saját magunknak kifejleszteni és legyártani ugyanazt az eszközt. Ez viszont azt jelenti, hogy az adott termék esetében függővé tesszük magunkat egy másik országtól, és kiszolgáltatottá válunk bizonyos szempontból. „Persze, ha rövid távon gondolkodunk, ha a rövid távú megtérülés a cél, akkor a könnyebb megoldás sokszor a logikus választás. Viszont ha hosszú távon gondolkodunk, akkor szinte mindig nehezebb megoldás a megtérülő befektetés” – mondja Nagy Balázs.

Ezt a logikát követik a cégüknél is: bár más kontinensekről lehet, hogy egyszerűbb lenne befektetőket találni, de ha hosszú távon az a cél, hogy kisebb legyen a cég függősége, akkor csak európai befektetőkre szabad támaszkodnia. „Ha pedig nekünk kisebb a függőségünk, akkor Európának is kisebb a függősége.”