Szalonnával még a jégsaláta is értelmet nyer

A jégsaláta sokáig maga volt a nyomorúságos fogyókúra. Az alapanyag, ami minden alkalommal megnyugtatja a lelkiismeretünket, amikor betesszük a bevásárlókosárba a csipsz, a csoki és a sör mellé. Aztán otthon bekerül a hűtő alsó rekeszébe, és ott ücsörög egészen addig, míg pár hét múlva megbarnultan ki nem dobjuk.

Pedig valójában semmi baj nincs vele, csak rossz irányból közelítjük meg. Nem az ízéért, se a vitaminjaiért nem érdemes őt választani, egyik sincs neki, csak állaga, az viszont remek.

Ha ízre vágyunk, akkor ott az összes többi zöldség, vagy minden más leveles- és salátaféle, amiknek sokkal több ízük van.

Ebben viszont itthon nincs könnyű dolgunk, a szupermarketek általában egy-kétféle salátát árulnak, a jégsalátán túl még a rukola a legnépszerűbb, pedig igazán az is más elemekkel keveredve tud érvényesülni. A természetben, odakint, a nagyvilágban pedig ezerféle salátalevél létezik, különféle állaguk, és – igen, nehéz elképzelni, de – csodálatos ízük van, kesernyések, édeskések, színesek. Endíviák, cikóriák, bébispenót, fodros lollók, szóval minél színesebb, cifrább, annál jobb. Piacokon vagy extrább delikben itthon is kapni, szóval aki ilyet szerez, annak nem lesz szüksége nagy varázslatra az elkészítésnél, csak egy jó öntetre. Elég szem előtt tartania az alap vinaigrette arányokat (3 rész olívaolaj, 1 rész ecet, plusz egyéb ízesítők, mint hagyma, mustár, zöldfűszer, stb.), meg persze valamilyen jó minőségű ecetet és olajat szereznie.

Amikor ilyen extra zöldsalátákhoz nem jutunk hozzá, még mindig lehet örülni a jégsalátának is.

Nagy hátrányai mellett ugyanis a jégsalátának óriási előnyei is vannak: elképesztően ropogós, friss, víztartalmát nehezebben veszíti el, mint a többi leveles zöldség. Ha sok finomabb saláta is van nála, egyik sem illeszthető be annyira összetett ételekbe és egyik sem annyira ellenálló, mint a jégsaláta, ami nem plöttyed meg sem hamburgerben vagy más szendvicsekben, sem súlyos, majonézes öntetek súlya alatt. A ropogós, friss állag rengeteg olyan ételnek tesz nagyon jót, amelybe csak egy kis kontraszt kell, hogy ellensúlyozzon valamilyen töményebb ízt vagy lágy állagot.

Az élelmiszeripar kedvenc salátája

Ami még előnyösebbé teszi, hogy egész évben elérhető, nagyon sokáig eltartható, remekül szállítható. Az élelmiszeripar kedvenc salátája már legalább száz éve, ugyanis a jégsaláta volt az első olyan friss zöld termény, amit Amerikában már az 1920-as években is képesek voltak télen is szállítani és árusítani. Már 1928-ban újságcikkek jelentek meg a tél közepén óriási vonatrakománnyal, jégtömbök között érkezett jégsalátákról. Van, aki szerint a név is (iceberg – jéghegy) innen származik, míg mások szerint a levelek gödreiben megcsillanó harmat emlékeztet jéghegyekre. A téli friss zöld akkoriban elég nagy szenzáció volt, hiszen a hideg évszakban csak savanyított zöldségeket és tárolt gyökérfélék ettek. Nagyra is becsülték, olyannyira, hogy hamar fontos szereplője lett az éttermek menüinek és szakácskönyvekbe is bekerült. Már egy 1916-os szakácskönyvben szerepel roquefort dresszinges salátarecept.

Hozzánk a jégsaláta egyszer csak megérkezett, úgy, hogy senki nem tudta, pontosan mit kéne vele kezdeni. A magyar konyhában csak egyféle saláta van, ecetes-cukros öntet, zöldség, maximum egy kis tejföl rá, és kész.

Ezzel szemben az amerikai steak house-ok már az 1920-as években rájöttek arra, amit a Macskafogóban Lusta Dick is gondolt arról, miként kell egy alacsony kalóriatartalmú, egészséges ételt feldobni. Szalonnával. Sok szalonnával. Amennyire hithű zsír- és szalonnafogyasztó nemzet vagyunk, érthetetlen is, miért nem hódította meg a gasztronómiánkat a szalonnás saláta. Mert ezeken a nagydarab jégsalátákon mindent meg lehetett találni: súlyos, majonézes, kéksajtot önteteket, pirított szalonnát és persze ropogós kenyérkockákat. Így az étel egy csapásra párszázból párezer kalóriássá válik, viszont finom lesz.

És ez csak (rettenetes, de kihagyhatatlan szóviccel élve) a jéghegy csúcsa: egyre többen használják fel más módokon is a jégsalátát. A belső, keményebb szívét grillezik, vajban párolják puhára, mint a póréhagymát, esetleg keverve pirított ázsiai ételekhez adják.

A jégsaláta amerikai divatja is hullámokat vet, óriási viták kerekednek körülötti, hiszen sokak szerint mindazt képviseli, ami ellen küzdenünk kellene, maga az iparosodás, a jellegtelenedés, az állandóság, ami megöli a sokféleséget, és így tovább. A másik oldal szerint a jégsaláta is szerethető, ha jól van elkészítve, és mindent elsöprő előnye a tartós, ropogós állaga.

Mivel nem hittem benne, hogy fogyókúrás rémemlékeim megcáfolhatók, megpróbáltam játszani ezzel az alábecsült, de jól elérhető alapanyaggal az amerikai módszerek segítségével. A steakházak kedvenc, már száz éve sikeres klasszikus salátáját vettem előre – ez már elolvasva is elképesztő, mert nemcsak az öntete nehezített majonézzel és sajttal, de pirított bacon és kenyérmorzsa is van rajta, a saláta ráadásul nem tépkedve vagy vagdosva, hanem negyedekre vágva tálalják. Az egész csodálatosan működik együtt, különböző módon ropogós állagok, langyos és hideg, szaftos és száraz, sós és friss dolgok együttállása miatt. A receptek sokfélék, a feltétek körülbelül megegyeznek, de az öntetek összetétele eltérő lehet. Mivel amúgy is elképesztően sok íz szerepel egy tányéron ebben az ételben, a legegyszerűbb és legkönnyebb verziót választottam.

A jól megpakolt amerikai jégsaláta

Alapanyagok:

• egy fej jégsaláta
• kb. 100 gramm bacon
• kb. 100 gramm kenyér
• egy közepes méretű paradicsom
• 3 szál újhagyma

Az öntethez:

• 50 gramm kéksajt
• 100 gramm tejföl
• 100 gramm kefir
• 100 gramm majonéz
• 2 evőkanál citromlé
• só, bors

A salátákat négy negyedre vágom, négy tányérra osztom szét. Felaprítom a paradicsomot és felkarikázom az újhagymát. A bacont alacsony lángon, serpenyőben kiolvasztom, ropogósra pirítom, majd kiszedem a sült bacondarabokat egy kistányérra, és a megmaradt zsírban ropogósra pirítom a morzsára darált vagy felkockázott kenyeret. Az öntethez egy villával összetöröm a sajtot, és simára keverem az összes többi alapanyaggal. A negyedekre vágott salátákat leöntöm az öntettel, megszórom a szalonnával, a morzsával és a felaprított paradicsommal, felkarikázott újhagymával.

Szalonna és jégsaláta kontrasztja érvényesül az egyik legcsodásabb amerikai szendvicsben is, a BLT-ben (Bacon-Lettuce-Tomato, azaz szalonna-saláta-paradicsom) aminek most a paradicsomszezon miatt is aktualitása van.

BLT szendvics

Alapanyagok:

• 2 szelet kovászos kenyér
• 1 darab paradicsom
• 1 teáskanál majonéz
• 3 szelet szalonna
• 3 levél jégsaláta
• só, bors

A vékonyra szeletelt szalonnát serpenyőben, alacsony lángon ropogósra sütjük. Félretesszük, majd a kenyérszeleteket a serpenyőben maradt zsírban minden oldalukon megpirítjuk. A kenyereket megkenjük majonézzel, ráfektetjük a salátaleveleket, arra rakosgatjuk a paradicsomszeleteket. A paradicsomot megsózzuk, megborsozzuk, majd ráfektetjük a szalonnaszeleteket, végül pedig a másik szelet kenyérrel zárjuk az építményt.

Ugyanezen az elven alapszik ez az ázsiai jellegű, bár valós gyökerekkel nem rendelkező étel. A fűszeres hús és friss-ropogós saláta együtt épp azért jók, mert a jégsalátának nincsen annyira markáns íze, de friss, kontrasztos keretet ad a húsnak.

Fűszeres darálthússal töltött salátalevelek

Alapanyagok:

• fél fej jégsaláta levelei
• 2 evőkanál szezámolaj/étolaj
• egy fej vöröshagyma
• fél kg darált hús
• 2 gerezd fokhagyma
• egy evőkanál reszelt gyömbér
• 2 evőkanál világos szójaszósz
• egy kiskanál cukor
• egy kiskanál rizsecet
• újhagymazöld

Egy wokban vagy nagyobb, nehéz serpenyőben felmelegítem az olajat, beleteszem az aprított vöröshagymát, kevergetve megpárolom, hozzáadom a felaprított fokhagymát és a lereszelt gyömbért, majd ezzel is kevergetem fél percig, és hozzáadom a húst. Nagy lángon, állandó keverés mellett addig pirítom, míg színt nem kap. Amikor már majdnem jó, meglocsolom a szójaszószból, cukorból és rizsecetből kevert öntettel, és a salátalevelekben tálalom, a tetejét megszórom újhagyma aprított zöldjével.