A visszatérő fesztiválszezont már az is széppé teszi, ha bohócok elől futhatsz, és valahogy olcsón megúszod

Két év kihagyás után visszatért az igazi, nagybetűs fesztiválszezon. A szezont a nagy fesztiválok közül a Volt nyitotta meg olyan főfellépőkkel, mint a Bring Me the Horizon vagy a Sum 41. Megnéztük, a pandémiás időszak után milyen varázsa tud lenni egy átlagos nagyfesztiválnak, ahhoz pedig, hogy biztos mintát vehessünk, három fiatalt kísértünk el a voltos útjukra: egy első fesztiválozót, egy első voltozót, és egy sokadik fesztiválozót. Az hamar kiderült, hogy az idősebbek a fiataloknál is jobban megőrülnek az újra megélhető élménytől, a dodzsem a világ legjobb dolga, és szálló por, eső, dögmeleg ide vagy oda, katartikus élményt tud okozni a fiatal fesztiválközönségnek az újranyitás utáni koncertre rohangálás, a nem zenei programok, de még egy szimpla vízsugár is.

Utunkat a Voltra a barátaihoz csak csütörtökön csatlakozó 22 éves Bencével, és a fesztiválozók nulladik programjával, a pakolással kezdtük. Bence már kora reggel felkelt Pécsen, hogy bepakoljon a 70 literes táskájába, mindent, amire a fesztiválon szükség lehet: ezek szerinte a kispárna, a hálózsák, a sátor és a háromnapnyi ruha. A cél csak annyi volt, hogy mindez beleférjen egyetlen hátizsákba, ne kelljen semmit külön vinnie. Már a pakolás közben a fesztiválon fellépők zenéi szólnak a hangszóróból, miközben Bence kerülgetni próbálja a szoba közepén lévő dobszettjét. Az hamar kiderül, hogy egyébként ő az, aki biztos nem első fesztiválozó: a szoba egyik falán régi fesztiválkarszalagok lógnak végig felaggatva.

A pakolás közben azt is megtudjuk tőle, hogy egy fesztiválra a ruhák általában két csoportra oszthatók, a praktikusra és a szépre. Végül a praktikus győz, a táskába a nehezen gyűrődő kockás ing és a nagybácsijától kapott napszemüveg megy bele. Aztán kerül a neszesszerbe fogkefe, tusfürdő és óvszer is, naptejet és szúnyogriasztót viszont nem talál, így ahelyett valamiért aszpirint rak inkább. Meg persze fogkrémet: Bence elmélete szerint ugyanis ha ő lesz az ember a fesztiválon, „akinek fogkrémje van”, akkor biztos megtalálja majd azt az embert, aki naptejet nem felejtett hozni magával.

Ahogy sok fiatal fesztiválozó, úgy Bence is vonattal indul a Voltra. Sopron felé egyébként viszonylag hosszú az út Pécsről, egy átszállás és közel öt óra utazás. Bence saját bevallása alapján általában aludni, zenét hallgatni és drámát olvasni szokott az utazások során, most viszont első dolga a fesztivál egyik legfontosabb részének, a zenei programoknak az átnézése. Nagy lesz a lelkesedés a főfellépők neveire, az Elefántra, és a délutáni Slam Poetryre is. Csalódik viszont, hogy Kiscsillag nincs a fellépők között. A szomorúságot egyből kárpótolja is pár telefonról berakott Lovasi-szám – mondjuk meglepő módon Csillag vagy fecskék helyett a Szent Gergely pápának tulajdonított Caeli Deus sanctissime feldolgozása a bemelegítő zenéje a fesztiválra. A kulturális ráhangolódás mellé már szinte csak az fér bele, hogy a folyamatosan késő vonaton Bence eldöntse, mi legyen az otthonról hozott whisky sorsa, mert a fesztiválra bevinni nem tudja.

Bence azonban a zenénél is jobban várja, hogy barátaival tölthesse a Voltot, szerinte a társaság sokszor ezerszer fontosabb, mint maga a fesztivál. A soproni állomáson üdvözlik is őt barátai, a vele egyidős Peti, és Peti barátnője, a 20 éves Ilka: nekik ez az első Voltjuk, Ilka ráadásul életében először van nagyfesztiválon. Mindhárman a budapesti, majd kaposvári színi képzésekről ismerik egymást, Peti és Ilka másodéves, Bence pedig már harmadéves színészhallgató.

Mint mesélik, náluk nem egy gyerekkori álom volt a színészkedés, egyikőjük sokáig nem is gondolta volna, hogy szerepelni fog, másikuk pedig először taxisofőr akart lenni inkább. A társaság viszont ennek ellenére le sem tagadhatná, hogy színészhallgatókból áll: néha a Bakkhánsnőkből tanult görög kiabálásokkal, néha pedig Ganxsta Zolee szövegeinek Csőre Gábor feldolgozásával szórakoztatják magukat.

A vasútállomás és a fesztivál közötti három kilométert a srácok a szintén délután 4 körül érkező fesztiválozókkal együtt a Volt fesztiválbuszán teszik meg. A busz félóránként jár, a hangulat pedig mindig adott rajta. Amikor mi utaztunk, akkor például a Groovehouse-tól szólt a Hajnal hangosan, azt énekelte a busz összes utazója. Később kiderült, hogy ez a szám nemcsak a buszon, hanem a fesztivál afterjein is elég népszerűnek számított, a Hajnal mondhatni legyőzhetetlen fesztiváldallá vált az elmúlt évek során – bár arra nem jön rá egyikünk sem, hogy miért.

Amint Bence is felveszi a fesztiválra szóló karszalagját, első dolguk a sátor lepakolása után, hogy kinézzenek egy Dzsudló-koncertre. Mint elmesélik, bár Peti és Ilka is első voltozó, többször felmerült bennük idén, hogy lejönnének a fesztiválra. Petit a Muse és a Pendulum győzte meg, bár mint fogalmaznak „az ár azért elgondolkodtatott minket, a 70 ezer forintos bérlet abszolút jutányos ár ekkora előadókért, de nem a mi diákpénztárcánknak való”. Bence nagy kedvencének tartja a Voltot, szerinte itt az az igazán jó, hogy „míg más fesztiválokon színdarabok vetélkednek vagy borászok találkoznak, itt kizárólag a zenén van a hangsúly”.

Mindhárman arról beszélnek egyébként, hogy sokkal nagyobbnak képzelték el a fesztivált, a színpadokat pedig egymástól sokkal távolibbnak, így szerintük néha egymásba zavarnak a párhuzamosan zenélő fellépők. „Tök egyszerű, családias fesztivál” a Volt, mint fogalmaznak. Amit elsőre a legjobban hiányolnak, azok a fák és az árnyékok. A puszta közepén még fájóbb forró időt a fesztivál végig azzal kompenzálta, hogy vízsugarakat zúdított a fesztiválozókra – ennek pedig óriási sikere is lett, ahol elindult egy vizestömlő, ott egyből kialakult egy hatalmas embertömeg.

Legnagyobb meglepetésünkre a mi társaságunk még a vízsugárnál is jobban élvezte a fesztivál viszonylag kevés, de annál népszerűbb off-programjait. Már az első együtt töltött reggelünkön azon hezitáltak a srácok, hogy a rodeóbika, a dodzsem vagy a bohóclabirintus legyen az első programjuk. A nappali időszakra végül a bohóc nyert, így beálltunk a sorba, hogy a tűző napon várjunk alsó hangon félórát. Arra, amire az összes előttünk álló: hogy ingyen, önszántukból bemenjenek egy labirintusba, ahol egy bohóc kergeti őket, miközben ők sárga megafonokat gyűjtenek össze. „Elég crazy, nagyon jó”, magyarázza egy előttünk álló fesztiválozó, hogy ez miért is éri meg annyira a sorban állást.

A csütörtök este nyertese a Bring Me the Horizon-koncert után pedig after helyett a nap legjobban várt programja, a dodzsem lett. Az esti sávban rengeteg félrészeg ember döntött úgy, hogy dodzsemautóba ül, a csapat szerint azért, mert „ott mindenki újra átmehet gyerekbe, és játszhat egy kis balesetesdit”. Habár a fiatalok az egész fesztivál alatt spóroltak, a dodzsemnél a pénz nem számított: igaz, 2000 forint egy pár perces menet, szerintük ez abszolút megérte. Pénteken aztán, amikor leszakadt a fesztiválon az ég, duplán haszna lett a dodzsemnek – néhányan nemcsak esti szórakozásnak használták a fesztivál alatt, hanem arra is, hogy ide bújjanak el az eső elől.

A fesztivál egyik visszatérő eleme volt, hogy a srácok megálltak megtervezni az aznapot, hogy mikor, mennyi időt, melyik zenekar koncertjén tudnak eltölteni. A csütörtök este minden volt, csak őrülten bulizós nem, Dzsudló és a Bring Me the Horizon mellett viszont eljutottunk Csaknekedkislányra is – habár a programot főként a fiúk rakták össze, ehhez az egyhez ragaszkodott Ilka. A srácok először panaszkodtak, hogy ez nekik „túl alter”, de aztán mégis volt egy kis tánc a koncerten.

A kedvenc előadók megnézése mellett fontos szempont volt a csapatnak az is, hogy fedezzenek fel néhány olyan zenészt, akikre „maguktól nem szánnának rá pénzt, hogy koncerten lássák őket”. Az egyik ilyen sokat emlegetett előadó volt a srácoknak Azariah. A fiatal rapperről szóló párbeszédek jelentős része mondjuk arról a bulvártémáról szólt, hogy Azariah szexelt egy palacsintafesztiválon pár hónapja – de ez nemcsak a mi csapatunkra volt jellemző, az egész fesztivál alatt többször találkoztunk olyan társasággal, akiknél éles vitákat váltott ki, hogy ki mit gondol ennek a történetnek a különböző részleteiről.

A csütörtök elég laza volt az egész fesztiválon, viszonylag kevesen voltak, így a mi csapatunk is inkább elment, hogy az Aldi grillteraszán zárja le az estét. A spórolás jegyében a grillterasz volt a srácok egyetlen étkezési pontja a fesztivál alatt, Ilka arról beszélt, hogy direkt megnézte előre azt is, hogy a kitelepült bolt az ígéretek szerint olyan árakkal fog dolgozni, mintha egy sima városban árulnának. Nem volt ez igaz például a fesztivál területén egységesen 690 forintba kerülő félliteres ásványvízre, de minden másban viszonylag jól kijöttek: 5-600 forintból vettek főételt, 1200 forintból kiadós reggelit. A kajásbódékat viszont kerülték, mert azok „drágák és nem is laktatóak”. Kint egyedül sört és bort vettek, szerintük ugyanis az éri meg a legjobban, „a koktél és a feles viszont nem arra van, hogy fesztiválon idd”, mondták a 4000 forintos Bacardi-kóláról beszélgetve.

Az árak megtárgyalása után éjfél körül aludni indultak, hogy másnap új erővel kezdjék visszatérő kedvenc programjukat, a nappali társasjátékozást. A Játszóház Projekt társasjátékait déltől este 6-ig bárki használhatta, az ott lévő játékmesterek pedig azt mesélték, hogy végig teltházzal működtek. Mint mondták, nem tudni, hogy a járványnak tudható-e be vagy sem, de nagyon felkapott lett az elmúlt időszakban a társasozás. A fesztiválon társasozók között viszont 40 év felettiek maximum gyerekkel fordultak meg, a huszonévesek voltak azok, akik akár minden nap visszatértek, hogy játszanak egyet.

Csapatunknak a kemping volt a főbázisa, ide jártak koncertek között pihenni. Ők a legolcsóbb verziót választották a voltos szállásra, azaz a saját maguk által hozott sátrat, amit a Volt kempingrészén külön jegyet váltva tudtak felállítani. A kempinget kifejezetten dicsérték, szerintük biztonságos és este is világos volt, azt pedig külön kiemelték, hogy a vécét mindig tisztán találták, volt olyan is, hogy „jött egyből a kakiszippantó-autó, ha valami probléma volt”. A közös sátrazás Petinek és Ilkának ráadásul külön élmény volt, a pár gyakran hangoztatta, hogy mégiscsak „ez az első közös lakásuk”.

A Volton az idősebb korosztály sorra mutatta meg több koncerten és napközben is, hogy ők még a fiataloknál is lelkesebben tértek vissza a fesztiválszezonra, ugráltak, táncoltak és kiabáltak, ameddig csak a torkuk bírta. Hogy ez, vagy csak a pénteki tömeg hangulata hozta-e meg a mi csapatunk kedvét is, nem tudni, de az utolsó előtti estén nemcsak a főfellépőre, hanem más színészbarátaikkal együtt több koncertre is elmentek. Az este csúcspontját az after jelentette, ahol a túlzsúfolt Necc Partyról inkább egy hátsó színpadhoz mentek a srácok, hogy ott körtáncot járva és hipphopp mozdulatokat tolva magukra vonják a teljes közönség figyelmét.

Az este végén már bor helyett inkább mustot rendelő fiatalokkal a koncertélményeikről is beszéltünk. Ők úgy érezték, az elmúlt két év hatásai inkább a fesztivál közösségén érződnek a legjobban. Szerintük mindenki óvatosabb lett, és valahogy a visszatapsolás intézménye is eltűnt, Peti szerint „nem volt egy visszázás vagy egy mi a fasz vanozás, még a nagy fellépőknél sem”. Úgy látták, változott egyébként a higiéniához való hozzáállás is: szerintük bár korábban fesztiválokon ez nem volt jellemző, most csomó kézfertőtlenítőt láttak, és már arról is leszoktak, hogy egymás után igyanak ugyanabból a pohárból.

A hosszú bulit végül teljes fáradtság követte a Volt utolsó napján, itt már nappal alig merészkedtek ki az emberek. Volt persze néhány bátor jelentkező, mint Bence, aki hiába bulizott hajnalig, mégis elment a reggel 11-es fesztiváljógára, ami szerinte meglepően sokkal jobb dolog, mint azt általában bárki gondolhatná. Délután aztán a csapat összeült meggyet enni, kérdésünkre pedig azt válaszolták, hogy biztosan nem ez volt az utolsó Volt, amin részt vettek. Mint kiemelték, az egész fesztivált nézve az abszolút kedvenceik közé mindenen felül a Fish, a Bring Me the Horizon és a dodzsem tartoztak. Bence aztán arról beszélt, hogy szívesen újraélné ugyanezt a fesztivált is azért, hogy más fellépőket is megnézhessen, akikre most a párhuzamos programok miatt nem volt idejük. Petiék pedig arról, hogy borzasztóan élvezték az első nagy fesztiváljukat, úgyhogy egyelőre inkább azt látják, hogy „úgy kell majd spórolniuk, hogy újra el tudjanak majd jönni a Voltra.”