Kína egy eldugott részén máig dinoszauruszcsontot esznek, mert gyógyhatásúnak hiszik

2007-ben kínai tudósok furcsa felfedezésről számoltak be az ország Henan tartományába tartozó Csengcsouban. A pekingi őslénytani intézet egyik kutatója, Dong Cse-ming, arról beszélt a sajtónak, hogy Henan több falujában dinoszauruszcsontokat találtak, amiket a falvak lakói ástak ki. A helyiek részben eladták a leleteket, részben gyógyászati célra használták őket.

Anélkül, hogy belemennénk egy nagy orvostudományi vitába, talán megkockáztatható az a kijelentés, hogy a kínai orvoslásba több minden belefér, mint a nyugatiba. Például sok évszázados hagyománya van erősnek vagy misztikusnak gondolt állatok fogyasztásának, függetlenül azok valós gyógyhatásától. Az orrszarvútülök őrleményét például lázcsillapításra, a reuma és a köszvény kezelésére használják, de akár rákgyógyításra is. Természetesen a szarv nem gyógyítja ezeket a betegségeket, mert nagyrészt keratinból áll, a hajszálainkat és körmeinket is alkotó fehérjéből. Vagyis egy ilyen őrlemény annyira használ bármilyen súlyos betegségre, mintha a beteg lenyelné pár saját hajszálát (persze a placebohatás erejét nem szabad lebecsülni).

Az elmaradottabb településeken a dinoszauruszcsontok is bekerültek a házi patikákba, Dong szerint ezt is már évszázadok óta dokumentálják. A 2007-es vizsgálatban az derült ki, hogy bizonyos falvakban még mindig sárkánycsontoknak gondolták a fosszíliákat, ezért tulajdonítanak nekik nagy gyógyerőt. Egyébként a térségben tényleg éltek olyan őshüllők, amik emlékeztettek a kínai legendák hosszú nyakú sárkányaira, egy nemzetközi kutatócsoport idén jelentette be, hogy megtalálták egy ötméteres példány teljes csontvázát.

Más településeken mágikus kőként adják el a dinoszauruszcsontokat, amik az évmilliók során megkövesedtek, ezért anyagukban már nem is emlékeztetnek csontra. A fosszíliákat porítják, majd több lehetséges módon „gyógyítanak” velük. Volt olyan falu, ahol főzetet készítettek belőle, aztán az italt görcsoldóként használtak, máshol kenőcsöt kevertek az őslénycsontőrleményből, majd a krémet törésekre és más sérülésekre kenték.

A tudósoknak természetesen nem tetszik, hogy kínai parasztok széthordják a dinoszauruszmaradványokat. Dong szerint Ázsia legnagyobb őshüllőinek a leleteit is érinti a dolog, ennek illusztrálásaként a 2007-es sajtótájékoztatón be is mutatta egy 18 méteres dinoszaurusz csontjait, amik Henanból kerültek elő. A kutatók a falvakban tartott előadásokkal próbálták elérni, hogy megszűnjön a fosszíliákkal gyógyítás, de a törvény is tiltja az amatőr régészkedést.

Ennek ellenére a probléma még ma is létezik: egy tavalyi riport szerint az ősállatmaradványok fogyasztása illegális kereskedelmet tart életben, ami a dinoszauruszok mellett őslovak, gyapjas orrszarvúk, mamutok és más ősállatok csontjaira is kiterjed. Ezek egy részét a mai napig sárkánycsontként értékesítik.

Az őslények mellett a ma élő veszélyeztetett állatok maradványaira is nagy a kereslet Kínában, illetve Vietnám egy részén. Az elefántokat és orrszarvúkat sújtó afrikai orvvadászatot nagyrészt a kínai kereslet mozgatja. A hatóságok minden évben elkapnak egy-egy szállítmányt, amit feladóik csokoládénak álcáznak vagy más módon rejtenek el, de ez valószínűleg csak töredéke a valódi áruforgalomnak. Ráadásul a csontokat az országban nemcsak gyógyászati célra használják, hanem státuszszimbólumnak is: egy díszesen kifaragott elefántagyar akár több százezer dollárért találhat gazdára, de népszerűek az apróbb csontékszerek is.

A kihalt és élő állatok csontjainak kereskedelme a mamutleletekben találkozik. Szibériában a klímaváltozás miatt egyre több mamutcsontváz kerül elő az évezredek óta fagyott talajból, Jakutföldön szerencsevadászok tucatjai próbálnak megélni abból, hogy előásnak egy-egy mamutagyart vagy orrszarvútülköt (munkájukról pár éve Amos Chapelle új-zélandi fotós fantasztikus képriportot készített). Az itt talált mamutcsont nagyjából 90 százaléka kerül Kínába.

A mamutfosszíliák eladása több országban legális, míg az elefántagyarral való kereskedelmet 1990 óta nemzetközi egyezmény tiltja. Az elefántcsontcsempészek ezt kihasználva gyakran mamutagyarnak próbálják álcázni a vadorzók által megölt afrikai elefántok agyarait. Egy jó állapotú mamutagyar ugyanis nagyon hasonlít az elefántagyarra, csak tüzetesebb vizsgálattal lehet megkülönböztetni őket egymástól. A természetvédelmi szervezetek eleinte azt gondolták, hogy a mamutcsont-kereskedelem miatt majd zsugorodik az elefántagyarak piaca, de ez nem történt meg: úgy tűnik, Kína bármennyi gyógyhatásúnak hitt állatcsontot megvesz, akár régi, akár új.