Hajmeresztő akció vetette vissza hónapokkal a nácik atombomba-fejlesztését

2023. február 28. – 00:30

Hajmeresztő akció vetette vissza hónapokkal a nácik atombomba-fejlesztését
A Gunnerside hadművelet kommandósainak útja az 1948-as dokumentumfilmből – Fotó: nia.no

Másolás

Vágólapra másolva

Amikor Leif Tronstad, a norvég hadsereg ezredese valamikor 1943 elején kiosztotta a ciánkapszulákat a Gunnerside hadművelet hat kommandósának, ezekkel a szavakkal bocsátotta útjukra őket:

„Nem árulhatom el, miért olyan fontos ez a küldetés, de ha sikerrel jártok, Norvégia száz évig emlékezni fog rátok.”

A jól hangzó mondat valószínűleg nem utólagos hozzáköltés a történtekhez, mert Tronstad korábban a diákjainak is hasonló szavakkal mondta el, hogy történelmi időket élnek. A száz évből eddig nyolcvan telt el – a hadművelet akciója éppen ezen a napon, 1943. február 28-ra virradó éjjel zajlott le –, de Tronstad nem túlzott. A második világháború egyik legmerészebb küldetésében a kommandósok felrobbantották a nácik nehézvízgyárát, és így hónapokkal visszavetették az atombomba-fejlesztésüket.

D2O

A hadművelet egyik kulcsembere Tronstad volt, annak ellenére, hogy felettesei a kérése ellenére nem engedték a közvetlen akcióban való részvételét – túl értékesnek gondolták őt ahhoz. Az ezredes a háború előtt a szervetlen kémia elismert professzora volt a Trondheimi Egyetemen, és már a harmincas éveiben szaktekintélynek számított. Ő javasolta, hogy országa nehézvízgyárat építsen a Rjukan falucska közelében található Vemork vízerőmű mellett, és az 1934-ben megépült gyár tervezésében is részt vett. Vagyis rengeteget tudott a később célponttá vált létesítményről.

Ezen a ponton érdemes kitérni a nehézvíz szerepére. A maghasadást a harmincas évek végén, nem sokkal a második világháború előtt fedezték fel, és pár év múlva már az amerikaiak és a németek is megpróbáltak olyan fegyvert tervezni, ami ezt a reakciót használja ki. Azaz atombombát fejlesztettek a kor olyan tudósainak közreműködésével, mint például (a szövetséges oldalon) Einstein vagy (a náciknál) Heisenberg.

Nehézvizes fiola a Vemork melletti üzemből – Fotó: Wikipedia
Nehézvizes fiola a Vemork melletti üzemből – Fotó: Wikipedia

A két csapat különböző utakon indult el. Az atombombagyártás fontos eleme a moderálóanyag, ami a maghasadáskor keletkező gyors neutronokat lassítja le. Erre azért van szükség, mert a felszabaduló neutronok újabb atommagok hasadását idézik elő, és a lassabb neutronok hatékonyabban indítják be ezt a nukleáris láncreakciónak nevezett folyamatot. Moderálóanyag nélkül nehezen képzelhető el atomreaktor, az atombombák alapanyaga – jellemzően plutónium – pedig atomreaktorban készül. Az amerikaiak grafitot használtak neutronmoderátornak, a németek választása a nehézvízre esett. A nehézvíz attól nehéz, hogy az oxigénatomhoz nem hidrogénatomok kapcsolódnak benne, hanem a hidrogén egy plusz neutronnal nehezebb izotópja, a deutérium. A nehézvíz remek moderálóanyag, viszont a természetben igen ritka, ezért elő kell állítani.

Tronstad nem hadászati célokra javasolta a Vemork melletti nehézvízüzem létesítését. A vízerőmű közelében már állt egy gyár, amelyben műtrágyákhoz használt ammóniát állítottak elő. Emellett a nehézvízgyártás csak melléktevékenység volt, és a helyszín miatt került oda; a nehézvíz előállításához sok energia és sok víz szükséges, és a Vemorknál mindkettő adott volt. A részben Tronstad tervei szerint épült üzem volt a világ első olyan gyára, ahol ipari mennyiségben tudtak nehézvizet előállítani. És éppen egyedisége miatt volt a náci atombomba-fejlesztés gyenge pontja – hiszen ha sikerül kiiktatni a gyárat, az atombomba-kísérletek is leállnak.

Katasztrófával indult

Norvégia 1940 tavaszától a háború végéig náci megszállás alatt volt, ezalatt Tronstad a norvég ellenállásnak dolgozott, és többek közt azt is jelentette, amikor a nácik felpörgették a nehézvízgyártást. A professzor 1941 őszén lebukott, ekkor Nagy-Britanniába menekült, ahonnan az ellenállást irányították. A szövetségesek természetesen főleg a nehézvízüzem szabotálásában számítottak Tronstadra, és a Gunnerside hadműveletbe is bevonták őt.

De ez csak azután történt meg, hogy a professzor lebeszélte a briteket és amerikaiakat arról, hogy porig bombázzák a vemorki erőművet és környékét. Az első terv ugyanis ez volt, de amellett, hogy civil áldozatokkal járt volna, a sikere is kétséges is volt. A nehézvízgyártás legfontosabb egységeit ugyanis a föld alá telepítették, sziklás terepre, így valószínűleg egy bombázás nem sok kárt tett volna benne. Kifinomultabb módszerekre volt szükség. Norvég kommandósokra, akiket a brit különleges erők (SOE) képeztek ki.

A Vemork 1947 körül – Fotó: Wikipedia
A Vemork 1947 körül – Fotó: Wikipedia

A gond az volt, hogy az Oslótól 160 kilométerre nyugatra, Telemark megyében található Vemork környéke egy természetes erődítmény. Az erőműhöz egyetlen híd vezetett, amit a hegyi utakon eleve nehéz volt megközelíteni. Amúgy a komplexumot északról egy mély szakadék alján zúgó folyó határolta, délről pedig a Hardangervidda nevű hatalmas fennsík, ahol a legendák szerint olyan hideg van télen, hogy még a tűz lángnyelvei is megfagynak. Természetesen a nácik nagy erőkkel őrizték a hidat és a Vemork egész környékét, a fennsíkról levezető hegyoldalt pedig aláaknázták.

Még a második terv sem a Gunnarside hadművelet volt. 1942 októberében a britek ejtőernyővel ledobtak a Vemorktól nem messze négy norvég kommandóst. Az ő feladatuk a terep előkészítése volt egy később vitorlázórepülőkkel érkező brit csapatnak, különösen egy landolóhelyszín kijelölése egy közeli befagyott tavon. Egy hónappal később, november 19-én útnak is indultak a repülők: két vitorlázógépet vontatott egy-egy brit bombázó, de az érkezés katasztrofális volt. A rossz látótávolság miatt az egyik bombázó hegyoldalba csapódott, akárcsak az általa vontatott vitorlázógép. A másik vitorlázó repülő leszállás közben megsérült és lezuhant. A baleseteket nem sokan élték túl, de ők is német fogságba kerültek, ahol kivallatták, majd kivégezték őket. És ez megmagyarázza, miért kaptak a Gunnerside kommandósai már ciánkapszulát.

A legpompásabb merészség

A három repülőn utazó 41 brit meghalt, pedig a tervek szerint nekik kellett volna likvidálniuk a nehézvízgyárat. Az előkészítő csapat, vagyis a négy norvég kommandós életben maradt, de kénytelenek voltak a Hardangerviddán kihúzni a telet. Náciktól nem kellett tartaniuk, mert a németek kerülték a fennsíkot, de a hideg és az élelmiszerhiány megnehezítette a túlélésüket. Amikor sikerült rénszarvasokat elejteniük, még az állatok gyomortartalmát is megették, hogy semmilyen tápanyag ne menjen veszendőbe.

Közben a britek kidolgozták a Gunnerside hadműveletet, amely egy angliai falucskáról kapta a nevét, ahol a SOE vezetője szeretett vadászni. 1943. február 16-án a hat kommandóst ejtőernyővel ledobták a fennsíkra, 50 kilométerre a tervezett céltól. Nem sokkal ezután hóvihar csapott le rájuk, és napokba telt, mire sítalpakon végre csatlakozni tudtak négy társukhoz. Néhány napos felkészülés után egy rádióst hátrahagytak, és a 23 éves Joachim Rønneberg vezetésével kilencen indultak támadásra a gyár ellen.

A korábbi próbálkozások miatt addigra a nácik még jobban megerősítették a Vemork védelmét, a térségben közel háromezer német katona állomásozott. A norvégoknak így esélyük sem lett volna nyílt harcban, le is tettek arról, hogy a hídon jussanak be, és az aknamezőt is elvetették. Maradt a szakadék. Február 27-én éjjel lemásztak az erőművel határos szakadékba (korábban mindannyian kaptak alpinistaképzést), nagyjából százméteres mélységbe. Ott átkeltek a jeges folyón, majd a túloldalon felmásztak a sziklafalon. Százötven méter mászás után jutottak a komplexum hátsó részéhez, negyedórával éjfél előtt. Megvárták az őrségváltást, aztán drótvágóval átvágták a kerítést, és bejutottak.

A csapat megközelítette a nehézvízüzemet, majd kettévált. Öten őrködtek és fedezték a többieket, négyen pedig behatoltak a gyár föld alatti részébe. Bent csak egy norvég alkalmazott vette észre őket, aki nem fújt riadót. Tronstad pontos információkkal látta el a csapatot, a kommandósok fejében volt a gyár és Vemork térképe. Könnyen megtalálták a helyiséget, amelyben az elektrolízis berendezései kaptak helyet – ezeket felrobbantva az egész gyártást le lehetett állítani. Négy és fél kiló robbanószert szereltek fel, és a kanócot félpercesre szabták, hogy ne legyen idő a bomba hatástalanítására. Mielőtt begyújtották a kanócot, még szándékosan ott hagytak egy Thompson gépfegyvert, hogy a nácik ne a norvég ellenállásra, hanem a britekre gyanakodjanak.

Öten a hadművelet kommandósai közül, balról jobbra: Fredrik Kayser, Hans Storhaug, Kasper Idland, Joachim Rønneberg és Birger Strømsheim – Fotó: nia.no
Öten a hadművelet kommandósai közül, balról jobbra: Fredrik Kayser, Hans Storhaug, Kasper Idland, Joachim Rønneberg és Birger Strømsheim – Fotó: nia.no

A detonáció sikeres volt, de mélyen a föld alatt történt egy vastag falú helyiségben, így a felszínen kevés zajt csapott. A németek ezért csak akkor vették észre a szabotázst, amikor a kilenc norvég már eltűnt a környékről. A Gunnerside hadműveletben senki sem halt meg és egyetlen lövés sem dördült, de a gyár legfontosabb része és vagy fél tonna nehézvíz megsemmisült. A norvégiai német csapatok parancsnoka, Nikolaus von Falkenhorst tábornok is elismerően nyilatkozott később az akcióról, „a háború legpompásabb merészségének” nevezte.

Falkenhorst egyébként személyesen a helyszínre ment a szabotázs után, hogy kezelje a helyzetet. Az elkövetők után valóságos hajtóvadászatot indított, sikertelenül. A norvég kommandósok egy része svéd területre menekült, mások Norvégiában húzták meg magukat, és tartották a kapcsolatot a brit központtal.

Telemark hősei

A vakmerő akció csak három hónapig tartotta fel a németeket, május végére helyrehozták a károkat, és újraindították a nehézvízgyártást. Az amerikaiak ezt olyan veszélyesnek tartották, hogy még 1943 novemberében bombázni kezdték az erőmű környékét. Ez – közel két tucat norvég civil áldozat árán – megint beszüntette a nácik nehézvízgyártását sőt, a németek úgy döntöttek, hogy megmaradt készleteiket inkább Németországba szállítják. Erről tudomást szerzett a Gunnerside hat kommandósának egyike, Knut Haukelid, és csapatot szervezett, hogy megsemmisítse a készleteket. Ez 1944. február 20-án sikerült is: amikor a németek arra készültek, hogy a közeli Tinn-tó vizén kompon leúsztatják a nehézvizes tartályokat, a norvégoknak sikerült bombát csempészniük a járműre. A komp nem sokkal indulás után felrobbant, a tartályok a 460 méter mély tóba süllyedtek. 18 áldozatot ez az akció is követelt, összesen pedig 91-en haltak meg a „nehézvízháború” során.

Leif Tronstad nem érte meg a második világháború végét: 1945 márciusában, 41 évesen meghalt az ellenállók egy akciójában. A gyár felrobbantásában részt vett norvég kommandósok megérték országuk felszabadulását, de valamennyire mindannyiukra hatással volt a sok magányban és elszigeteltségben töltött nap és az állandó náci fenyegetés. Démonaival mindenki máshogy küzdött meg: volt, aki remeteéletet élt az erdőben, volt, aki alkoholhoz menekült, egyikük pedig később részt vett Thor Heyerdahl legendás Kon-Tiki expedícióján. A gyárat szabotáló csapat vezetője, Joachim Rønneberg rádiós újságíró lett, és a háború veszélyeire hívta fel a fiatalok figyelmét. Ő élt legtovább, 2018-ban halt meg, 99 évesen. Korábban arról beszélt a BBC-nek, hogy csak Hirosima és Nagaszaki után fogta fel a küldetésük fontosságát.

A Gunnerside hadművelet történelmi jelentőségét azóta többen vitatták. Ma már ismert, hogy a németek eléggé le voltak maradva az atombomba-fejlesztéssel, és valószínűleg akkor sem sikerült volna bevethető atomfegyvert építeniük a háború végéig, ha a Vemork melletti gyár zavartalanul tudja ontani a nehézvizet. De 1943-ban ezt a szövetségesek nem tudták, csak abban voltak biztosak, hogy a nácik egy extrém veszélyes fegyverhez szükséges anyagot állítanak elő nagy mennyiségben. Ha a norvég kommandósok végül nem is befolyásolták nagyban a háború kimenetelét, bátorságuk, történetük nyolcvan vagy akár száz év elteltével is tiszteletre méltó.

Nem csoda, hogy a hadműveletről több film és sorozat is készült. Az első 1948-ban, egy dramatizált dokumentumfilm, amiben a kommandósok többsége saját magát játszotta el. A legismertebb feldolgozás az 1965-ös, Kirk Douglas főszereplésével készült Telemark hősei, ami nagyobb változtatásokkal adta elő a sztorit. A norvég közmédia 2015-ben készült hatrészes tévésorozata jóval pontosabb volt.

A nehézvízüzem felszíni épületét 1977-ben lebontották, mert már nem használták semmire. Rønneberg később többször javaslatot tett egy látogatható emlékhely helyreállítására. Miután a Vemork és környéke 2015-ben a UNESCO Világörökségeinek listájára is felkerült, a helyi önkormányzatok nekiláttak annak, hogy turistalátványosságot csináljanak az egyébként ipartörténetileg is érdekes helyszínből. Az egykori nehézvízgyár helyét 2017-ben feltáró régészeket a lehető legkellemesebb meglepetés érte: a pincehelyiségek érintetlenül vészelték át az évtizedeket. Így pontosan be lehetett mutatni, hogy a hadművelet milyen úton történt. A Vemorknál kialakított múzeumséta és kiállítás tavaly nyár óta látogatható – csak éppen kicsit nehéz megközelíteni.

Források: Scientific American | Smithsonian Magazine | National Geographic | ScienceNorway | Visit Norway | Business Insider

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!