A romániai idősek jelentős részének segítségre van szüksége a mindennapi tevékenységek során, de nincs kitől segítséget kérniük

Állítsd be a Transtelexet megbízható forrásnak!

A 60 év feletti romániaiak több mint fele gyakran segítségre szorul a mindennapi tevékenységek elvégzésében, mintegy 600 ezer idős embernek azonban nincs kit felhívnia. A romániai időseket egyre inkább jellemzi az elmagányosodás és a bizalmatlanság az idősotthonokkal szemben, miközben többségük nem engedheti meg magának, hogy szűrővizsgálatokra és megelőző kezelésekre költsön. A nyugdíjasok közel 20 százaléka kevesebb, mint havi 1300 lejből kénytelen megélni, derül ki a CURS felméréséből.

A segítségnyújtás és segítségkérés hiánya

Az 1500, 60 év feletti személy bevonásával készült kutatás szerint a válaszadók mindössze 43 százaléka mondta azt, hogy egyedül is elboldogul a mindennapi tevékenységekkel. Ezzel szemben 46 százalékuk gyakran szorul segítségre, 7 százalékuk pedig azt mondta, egyáltalán nem képes egyedül önmaga ellátására.

A leggyakoribb nehézségek az alapvető tevékenységekhez kapcsolódnak, a gyógyszerszedés és egyéb kezelések 32 százalékuknak, a személyes higiéniai tevékenységek 31 százalékuknak, az ételkészítés pedig 29 százalékuknak okoz gondot.

A segítség elsősorban a családtól érkezik, ez azonban nem mindenki számára elérhető megoldás. A válaszadók 13 százaléka azt mondja, nincs kire támaszkodnia, amikor segítségre van szüksége. Emellett 29 százalékuk még a saját otthonában sem érzi magát biztonságban.

Az adatok az idősgondozási rendszer egyik fontos problémájára mutatnak rá, miszerint az idősek szükségletei nem korlátozódnak az egészségügyi ellátásra, hanem a mindennapi tevékenységekhez nyújtott folyamatos segítséget és a biztonságos lakhatási körülményeket is magukban foglalják.

A legtöbb idős ember (28%) a házastársára támaszkodik, 14 százalékuk a gyermekeire, míg 13 százalékuk azt mondja, nincs kit hívnia, ha segítségre van szüksége.

Elmagányosodás és anyagi nehézségek

Az aktív időskor az önállóság megőrzését, a társadalmi életben való részvételt és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést jelenti. Romániában az idősek jelentős része azonban nem így él.

A felmérés szerint 37 százalékuk gyakran érzi magát magányosnak, 29 százalékuk egyedül él, 38 százalékuk pedig nem vesz részt semmilyen társadalmi, kulturális, vallási vagy szabadidős tevékenységben.

A fő akadály nem az érdeklődés hiánya, hanem a pénz. Azok közül, akik ritkán vagy egyáltalán nem vesznek részt ilyen tevékenységekben, 76 százalékuk azt mondja, anyagi okokból nem engedheti meg magának.

Ugyanez a probléma a megelőző egészségügyi ellátásnál is megfigyelhető. A válaszadók közel fele (48%) szerint a pénz akadályozza őket abban, hogy megelőző szűrővizsgálatokra járjanak. Mindössze 13 százalékuk mondja azt, hogy legalább évente egyszer részt vesz ilyen vizsgálatokon.

A romániai idősek gyakran magányosak, betegek és alacsony jövedelműek, sokan még a mindennapi megélhetésüket sem tudják biztosítani.

A köznyugdíjrendszer több mint 4,6 millió nyugdíjasa közül mintegy 20 százalék, azaz közel 886 ezer ember minimálnyugdíjat kap, ami 1281 lej. Vagyis havonta kevesebb mint 1300 lejből kell megélniük, ami a jelenlegi romániai gazdasági helyzetben jelentős kihívást jelent, arról nem is beszélve, hogy az időskorral járó gyógyszerek és kezelések kiadásaira nem elegendő ez az összeg.

Romániában a hosszú élet nem jelenti automatikusan azt, hogy az emberek jó körülmények között is élnek. Az egészségügyi megelőzéshez, rehabilitációhoz, mozgáshoz és társas kapcsolatokhoz való hozzáférés alapvető fontosságúvá válik az időskori életminőség szempontjából. Romániában a várható élettartam 2024-ben elérte a 76,6 évet az Európai Bizottság és az OECD egészségügyi országprofilja szerint. Ez azonban még mindig 5,1 évvel marad el az uniós átlagtól.

A kutatás az idősek előtt álló pszichológiai akadályokat is feltárja. Miközben 43 százalékuk beszél a családjával az őket érintő nehézségekről, 29 százalékuk egyáltalán nem beszélt a problémáiról az elmúlt hónapban. A felmérésben szereplő kérdőív szerint pedig ez azért van, mert nem akarnak zavarni másokat a gondjaikkal.

Az idősek elmagányosodása azonban nem önmagában az egyedüllétet jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy szocializációs igényeik nem teljesülnek ki. Nincs akivel beszélgessenek, az esetleg korábban ellátott gondoskodási feladatok abbamaradásával megváltozik a rutinjuk is. Mindez pedig összefügg azzal is, hogy jelen van a kognitív hanyatlástól való félelem is sokaknál.

Az idősotthonokkal szembeni bizalmatlanság

A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása a bentlakásos idősotthonok megítélésére vonatkozik. Bár a válaszadók 67 százaléka rossz véleménnyel van az idősotthonokról, 61 százalékuk elismeri, hogy egyáltalán nincs tájékozódva az ott nyújtott szolgáltatásokról, 65 százalékuk pedig azt sem tudja, van-e ilyen intézmény a lakóhelye közelében.

A negatív véleménnyel rendelkezők mindössze 9 százaléka alakította ki álláspontját közvetlen tapasztalat alapján. Ezzel szemben 43 százalékuk rokonok vagy barátok elbeszéléseire támaszkodik, 27 százalékukat pedig a közösségi médiában látott információk befolyásolják.

Az elutasítás azonban nem véglege, az idősek 41 százaléka fontolóra venné a bentlakásos intézménybe költözést, ha romlana az egészségi állapota, 37 százalékuk pedig akkor, ha már nem tudná egyedül ellátni magát.

Azonban ennek a megfizethetősége továbbra is az egyik legfőbb akadály. A válaszadók mindössze 19 százaléka gondolja úgy, hogy saját jövedelméből megengedhetné magának egy bentlakásos idősotthon költségeit. További 31 százalékuk szerint a család támogatásával meg tudná oldani, míg 21 százalékuk azt mondja, egyáltalán nem engedhetné meg magának.

A felmérés következtetései által javasolt irányok között szerepel az otthoni gondozás, a megfizethető megelőző egészségügyi ellátás, a társasági programok és a támogatott lakhatási szolgáltatások fejlesztése.

Ugyanakkor a családok tájékoztatása és a bentlakásos intézmények szolgáltatásainak átláthatósága is hozzájárulhat a bizalmatlanság csökkentéséhez.

A kutatás egy súlyos problémára hívja fel a figyelmet: romániai idősek százezrei szorulnak mások segítségére, miközben jövedelmük nem fedezi a mindennapi kiadásaikat.

A „Románia 60 év felett: az ECHO aktív időskor-barométere” című kutatást a CURS készítette az ECHO központok és a Román Aktív Időskor Intézete számára. A felmérésben 1500, legalább 60 éves személy vett részt, akiket 2026. július 6. és 28. között, otthonukban, személyesen kérdeztek meg. A maximális hibahatár ±2,5 százalék, 95 százalékos megbízhatósági szint mellett.

Támogasd a Transtelexet egy kávé árával!

Munkánkkal minden nap magyar közösségeket tartunk képben, teret adunk helyi ügyeknek, és fontos erdélyi történeteket mutatunk be — függetlenül, szabadon. Ahhoz, hogy ezt továbbra is így tehessük, rád is szükségünk van.

Támogatom
Állítsd be a Transtelexet megbízható forrásnak!
Kövess minket Facebookon is!