Megkóstoltuk a Poór Lili-tekercset, és neked is ajánljuk

Nem meglepő, ha még nem hallottál a Poór Lili-tekercsről, mert egészen keddig nem is létezett, és igazából ezek után is csak akkor fog, ha kapunk az alkalmon. A Kolozsvári Magyar Napok számos lehetőséget biztosít a kikapcsolódásra, a művelődésre, meg pláne a találkozásra, de idén egy nem hétköznapi gasztronómiai eseményt is tartottak: elneveztek egy süteményt.

A Jókai-bablevesről mindenki hallott, ha nem is tudja mindenki, hogy pontosan milyen az. Az Újházi-tyúkhúsleves is szerepel az éttermek kínálatában, és a székelykáposzta is bevett, bár inkább Székely-káposztaként lenne az igazi, hiszen a legenda szerint Székely József találta fel, róla kapta a nevét. De ott van az Esterházy-torta meg a Dobos-torta is. Szóval van egy sor ételünk, amit hírességekről neveztek el, de alig van köztük erdélyi kötődésű. Innen jött az ötlet az Almásy László Kultúrtörténeti Körön, hogy nevezzenek el erdélyi személyiségről is ételeket, és ennek a kezdeményezésnek tartották az első hivatalos bemutatóját a Kolozsvári Magyar Napokon, de a terveik szerint többel is jönnek majd az Erdélyi Gasztrotéka sorozatban.

Ahogy Jancsó Katalin gasztrotörténész magyarázta, magyar nyelvterületen Erdéllyel kapcsolatban általában földrajzi nevekhez kapcsolt ételféleségek jönnek szóba, mint a kolozsvári töltött káposzta vagy épp a tordai pecsenye, amelyek egyfajta hagyományra alapozva alakultak ki.

Elmondása szerint az erdélyi magyarság kisebbségbe kerülése után fordult a vendéglátóipar, főként a budapesti vendéglátóipar figyelme Erdély felé, és nevezett meg bizonyos ételeket erdélyiként. Később ezeket az erdélyiek is átvették, és magukévá tették ezeknek az ételeknek a „használatát”. Amikor erdélyi konyhára hivatkoztak, akkor főleg ezeket emlegették. Erdélyi személyiségekről viszont nem igazán neveztek el ételeket, és ennek meg is van a történeti oka.

Az, hogy az ételeket hírességekről nevezik el, főleg a 19. század végén és a 20. század elején volt bevett, és szorosan kapcsolódott a vendéglátóiparhoz. Azokról az emberekről neveztek el ételeket, akik megalkották ezeket, vagy olyan híres személyiségekről, mint Jókai, Petőfi vagy épp a korszak híres színészei.

Erdély kimaradt abból a mintából, hogy személyiségekről nevezzenek el étkeket. „Akkor nekünk más problémáink voltak itt Erdélyben” – magyarázta Jancsó, hozzátéve, hogy inkább a nemzetiségi problémákkal voltunk elfoglalva, semmint olyan luxussal, hogy neveket adjunk egy-egy fogásnak. „Paraszti környezetben örvendtek, ha volt, amit az asztalra tenni” – tette hozzá.

Ezen a névtelenségen mozdítanának most, de nem a korabeli szokás szerint, amikor egyszerűen valakinek a tiszteletére elneveztek egy-egy fogást, hanem most tényleg olyan személyiségeket keresnek, akikhez kapcsolódik egy történet, egy étel, ha a recept nem is ismert pontosan, legalább egy anekdota kapcsolódjon hozzá. Így került a képbe Poór Lili, akiről a korabeli sajtó azt írta, „jobb háziasszony nincs is Kolozsváron.”

Létezett egy sütemény, ami bizonyíthatóan Poór Lili kedvence volt, és a kezdeményezők ebből ihletődve alkották meg a tekercset. A Kolozsvári Magyar Napok közönsége kedden megszavazta, hogy akkor tényleg a színésznőről nevezzék is el. Pontosabban a Lili-tekercs és a Poór Lili-tekercs közül az utóbbit szavazták meg.

Miért pont Poór Lili?

Ahhoz képest, hogy az erdélyi némafilm egyik meghatározó színésznője volt, utólag szinte mindenki Janovics Jenő színházigazgatóhoz, rendezőhöz kapcsolja a nevét.

„Janovics Jenő egyre növekvő kultusza mintha elfedné Poór Lilit. (...) Ők 1928-ban kötöttek házasságot, ami előtt már lezajlott az a némafilmes korszak, amiben ő excellált (kitűnt – szerk.), hívták Párizsba meg másfelé is, de utólag valahogy nagyon történelmietlenül, de összekapcsolják ezt a két nevet” – magyarázta Bartha Katalin Ágnes, Poór Lili életének egyik kutatója. Szerinte ugyan sok mindent tudunk a színésznőről, de még számos kutatnivaló lenne.

Bartha szerint már a fennforgó, a Wikipédián is jegyzett 1886-os születési dátuma is problémás, így az sem biztos, hogy épp idén lenne a születésének a 140. évfordulója. A kutató szerint a szülei, Poór József és Kamermayer Laura 1888-as házassága, illetve a titkosszolgálatok irattárában található dokumentumok is arra engednek következtetni, hogy valószínűleg 1890-ben született. Poór Lilit ugyanis az 1920-as évek elején kémkedéssel vádolták, úgy gondolták, hogy Fekete Mihály színésszel valamiféle államellenes csínyt tervez, és emiatt a fellépéseit is akadályozták.

„Ez a pálya nemcsak azt érdemli meg, hogy egy finomságot nevezzenek el róla, hanem hogy módszeresen kutassák” – érvelt Bartha. Egyébként a nevét viseli az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület magyar színésznők elismerésére adományozott Poór Lili-díja is.

Poór Lili az 1934–1940 közötti időszakban szolidaritást vállalt mellőzött férjével, ezért nem lépett fel Kolozsváron, de vidéki városokban továbbra is szerepelt. A „visszavonult” színésznőhöz látogatott el a Hölgyfutár nevű lap, és ebből lehet többet megtudni arról, hogy azért otthonosan mozgott a konyhában is, nem csak a színpadon.

„Te nem ismered az anyámat. Nagyszerű asszony. Kamermayer Laura, Budapest volt polgármesterének húga. Mint tanárnőt vette el édesapám: Poór József mérnök. Szigorú, spártai anya, akitől még most is félek. (...) Kitűnő háziasszony, híres háztája volt édesapám életében. Minket gyerekkorunktól befogott. Akadémista koromban is, mikor betegesen ügyeltem arra, hogy kezem szép és ápolt legyen. Nem volt kibúvó, bármennyire is erőlködtem. Segítenem kellett takarításban, főzésben” – válaszolta Poór a riporter kérésére, hogyan lehetséges, hogy színésznő létére ilyen nagyszerűen főz és otthonosan mozog a konyhában. Nem sokkal korábban ugyanis azon ámult el a riporter, hogy százával állnak a befőttek és lekvárok a színésznő kamrájában.

És a recept…

A látogatásról készült beszámolóban több receptet is említ, mint a kedvenceit. A velőpástétom, a Wellington-bélszín, a tejfeles lepény és a csokoládékrém mellett a hasé-szerű tészta szerepel a felsorolásban. Ez utóbbiból alkotta meg Borbély Éva szakácskönyvszerző a tekercset, és készítette el a közönségnek.

„Hasé-szerű tészta. Édes töltelékkel is lehet használni. Húsz deka túróból, húsz deka vajból, húsz deka lisztből, három tojássárgájából, két deka belemorzsolt élesztővel, kis sóval tésztát gyúrunk. Jól kidolgozzuk, és vajas tészta módjára hajtogatjuk és pihentetjük úgy három-négyszer. Kis négyszögeket vágunk és megtöltjük hasénak sonkával, velővel vagy sajttal. Édesnek ízzel. A széleit felhajtjuk, tojássárgával megkenjük és megsütjük” – így a kiinduló recept.

A kánikulára való tekintettel inkább az ízes változatát készítette el Borbély, aki a továbbfejlesztésről így mesélt: „Könnyen ment a gyúrása, de mivel tehéntúró is van benne, azért másképp működik, mint egy egyszerű tészta. Amikor úgy készítettem el, ahogy ide le volt írva, nekem folyamatosan szétnyílt. Ha a fejem tetejére álltam, akkor is szétnyílt. Több nekifutás után úgy döntöttem, más formát találok neki ki. Arra gondolván, hogy némafilmekben szerepelt, egy tekercs mellett döntöttem. Ez is csak úgy működött, ha nagyon-nagyon vékonyra kinyújtottam, ami nem feltétlen egyszerű, mert tehéntúró van benne, de végig arra gondoltam, hogy Poór Lili sem volt szakács, én is megtudom valahogy csinálni” – magyarázta.

Jó sütést!