Miért mászkálnak négykézláb a gyerekek állatos maszkokban és kesztyűkben?

Egy parkban pár kamasz maszkban fut, négykézláb ugranak át egymáson vagy egy padon, farok lóg a nadrágjukról, a kezükön kesztyű. Én láttam már ilyet élőben is egy kolozsvári parkban, de a TikTok és az Instagram algoritmusai is feldobtak már ilyen típusú videókat. Ezek ráadásul olyan jelenetek, amelyek túl rövidek ahhoz, hogy az ember egyből megértse mi történik, és elég látványos ahhoz, hogy ne tudjon azonnal továbbgörgetni. A therian jelenségből kívülállóként többnyire csak a maszkot vesszük észre, miközben ott motoszkál bennünk az a különös érzés, hogy az internet megint egy olyan világot dobott elénk, amelyről eddig azt sem tudtuk, hogy létezik.

Egy szó, amelynek még nincs igazán magyar megfelelője

Az állattanban a theria az elevenszülő emlősök nagy csoportját jelenti, de a therian szó az internetes szubkultúrák világában egészen más jelentést kapott. Erre a szubkulturális jelenségre magyarul egyelőre nincs igazán bejáratott természetes fordítás, az angolban magára a jelenségre a therianthropy kifejezés terjedt el.

A therianok általában olyan emberekként írják le magukat, akik valamilyen szinten egy állathoz kapcsolják a belső identitásukat, ez lehet pszichológiai, spirituális, érzelmi vagy testérzeti kapcsolat is. Van, aki farkashoz, rókához, macskához vagy kutyához kötődik, más madárhoz, rovarhoz, víziállathoz vagy több állathoz egyszerre.

Kívülállóként a látványos külsőségek tűnnek fel először, mint a maszk, a farok, az állatfül, a négykézlábas mozgás, de a therian identitás leírása az érintetteknél többnyire belső tapasztalatból indul. Sokan tisztában vannak azzal, hogy emberi testük van, emberként élnek, iskolába vagy munkába járnak, családjuk és barátaik vannak. Az állati azonosulás számukra inkább egy sajátos önértelmezési nyelv, egy mód arra, hogy elmondják, milyen ösztönöket, mozdulatokat, belső képeket, nyugalmat vagy idegenséget élnek át.

A therianok ráadásul nem az egyetlen olyan internetes szubkultúrát alkotják, amelyben állati motívumok jelennek meg, kívülről emiatt könnyű összekeverni egymással különböző közösségeket. A legismertebb példa talán a furry szubkultúra, amelynek középpontjában emberi tulajdonságokkal felruházott állatfigurák állnak. A furryk gyakran saját karaktert, úgynevezett fursonát alkotnak, rajzolnak, jelmezeket készítenek vagy közösségi eseményeken vesznek részt. Ez azonban nem ugyanaz, mint a therian identitás: attól, hogy valaki róka- vagy farkasfigurát választ magának, még nem feltétlenül érez belső azonosulást az adott állattal.

Létezik az otherkin gyűjtőfogalom is, amely még tágabb kört jelöl: ide olyan emberek is tartozhatnak, akik például mitológiai vagy fantasztikus lényekhez kapcsolják identitásukat. A különböző közösségek között persze lehet átfedés, de a fogalmak nem felcserélhetők.

A therian jelenség egyébként nem a TikTokkal kezdődött: a közösségi emlékezet általában a alt.horror.werewolves nevű Usenet-csoporthoz köti, amely 1992. november 16-án indult, eredetileg vérfarkasokról, horrorfilmekről és mitológiáról beszélgettek benne. Aztán 1993 körül egyre személyesebb történetek jelentek meg arról, hogy egyesek állati identitást vagy állati belső élményt éreznek magukhoz közel. A therianthropy szó 1994 decemberében bukkant fel általánosabb kifejezésként a vérfarkasokra utaló lycanthropy helyett, de a jelenség hosszú ideig inkább fórumok, blogok és kisebb online közösségek világa volt csak. A nagyobb nyilvánosságba a 2020-as években került be igazán, főleg a TikTok maszkos, macskás, rókás, négykézlábas videóin keresztül.

„Úgy érzem, ez én vagyok”

A jelenség kívülről nézve bizarrnak tűnik, az interjúkban megszólaló therianok viszont egészen más regiszterben beszélnek róla. Egy mexikói lap interjút készített Gray-jel, egy 19 éves fiatallal, aki azt mondja, számára a therian identitás az azonosulásról szól.

Ahogy valaki egy filmben vagy könyvben felismerheti magát egy szereplőben, ő bizonyos állatokban talál rá olyan tulajdonságokra, mozdulatokra és belső állapotokra, amelyek közel állnak hozzá – magyarázza a fiatal.

Gray több állathoz is kapcsolódik, köztük a kacsacsőrű emlőshöz. Ezt részben gyerekkori úszóélményeivel magyarázza: a víz, a merülés, a mozgás és az állat viselkedésének megfigyelése lassan összeállt számára egy felismeréssé. Arról is beszélt, hogy a családjának és a barátainak eleinte nehéz volt elmagyaráznia a dolgot, de idővel többen megértették, hogy a hétköznapi életében ez nem teszi őt működésképtelenné vagy veszélyessé. Állatorvosnak tanul, maszkokat készít, és szeretné, ha az emberek meglátnák azt is, hogy mi van a felszínen túl.

A therian jelenség képi világa erős, és ahogy Gray is mondta, a maszkok gyakran kézzel készülnek, akár papírból, kartonból, műanyagból vagy textilből. Egy jól elkészített róka- vagy macskamaszk sokszor ugyanazt jelenti a közösségben, amit más szubkultúrákban egy kabát, egy frizura, egy zenekaros póló vagy egy gondosan felépített online avatar, vagyis láthatóvá tesz egy belső kötődést.

A maszkok Gray szerint kifejezési eszközök: segítenek megmutatni valamit abból, amit belül érez, de a therian identitás nem a maszktól függ kizárólag. Ugyanezt mondja a quadrobicsról is, vagyis a négykézláb mozgásról, amely a közösségi médiában a therian jelenség egyik legismertebb képe lett. Van, aki gyakorolja, van, aki egyáltalán nem, ez egyeseknek testgyakorlat, másoknak játék, önkifejezés, jelenlétélmény vagy közösségi aktivitás – magyarázta.

Ezekre a különbségekre felhívták a figyelmet az AP Buenos Aires-i riportjában is, ahol egy parkbeli találkozóról számoltak be, a fiatalok kutya-, macska- és rókamaszkban mozogtak, akadályokon ugrottak át, fára másztak, miközben járókelők figyelték őket.

Az AP által megszólaltatott 16 éves Aru például fókamaszkban érkezett a találkozóra, és magát otherpaw-ként írta le. Számára a maszk, a farok és a négykézláb mozgás egyszerűen szórakozás, és nem feltétlenül azt jelenti, hogy állatként azonosítaná magát. Ugyanezen a találkozón viszont olyan résztvevők is voltak, akik kifejezetten therian identitásként beszéltek a saját élményükről.

Ez azért fontos különbség, mert nem minden maszkos, farkat viselő vagy négykézláb szaladgáló gyerek therian. A közösségi médiában látványossá vált külsőségek időközben részben leváltak arról az identitásról, amelyből ismertté váltak. Bárki mehet négykézláb, a maszkok készítése pedig önmagában is lehet hobbi, játék vagy egyszerűen egy TikTokon látott trend utánzása.

Ez különösen a gyerekeknél és a fiatalabb kamaszoknál fontos különbség: attól, hogy valaki rókamaszkot készít és a barátaival négykézláb ugrál egy parkban, még nem tudhatjuk, hogy saját magát theriannak tartja-e, vagy egyáltalán ismeri-e a szó mögött kialakult szubkultúrát. Lehet, hogy számára az egész egyszerűen egy menő internetes játék: látott egy videót, megtanulta az ugrásokat, elkészítette a saját maszkját, aztán lement a barátaival a parkba.

Talán éppen ez magyarázza azt is, miért tűnik ma ennyire nagynak és látványosnak a therian jelenség. A Euronews a jelenségről szóló elemzésében arra is felhívja a figyelmet, hogy a TikTok rövid videós formátuma hajlamos egy összetett identitást néhány könnyen felismerhető külső jegyre redukálni. Az algoritmusokon keresztül így nemcsak maga az identitás terjed, hanem annak könnyen másolható vizuális nyelve is. Egy bonyolult önértelmezést nehéz harminc másodpercben elmagyarázni, egy látványos macskamaszkot és egy pad fölött négykézláb végrehajtott ugrást viszont nagyon könnyű lemásolni. Így ugyanabban a parkban egymás mellett lehet valaki, akinek mindez fontos része az identitásának, és egy tizenkét éves, aki egyszerűen azért csinálja, mert jól nézett ki a TikTokon.

Romániába már 2024-ben elért a trend

Romániában az Observator News már 2024 márciusában készített riportot a jelenségről, miután egy aradi parkban egy macskamaszkot és farkat viselő lányt filmeztek le, amint négykézláb járkál, majd konfliktusba kerül egy kutyával. A kutya gazdája arról beszélt, hogy először azt sem tudta, miféle „lényt” lát maga előtt. A riport szerint a lány később a „mancsát” nyalogatta és egy oszlophoz dörgölőzött.

Az esetet a csatorna a therian jelenséghez kapcsolta, és egy megszólaltatott pszichológus már általában az ilyen gyerekek sérült énképéről, illetve a gyerekkorban kialakított értékrend hiányáról beszélt. Csakhogy magából a riportból nem derül ki, hogy az aradi lány saját magát theriannak tartotta-e, sőt, a tudósítás is feltételesen fogalmazott arról, hogy a therian közösséghez tartozhatott.

2024 októberében aztán újabb román sajtóhullám következett. Az Adevărul arról írt, hogy a TikTokon felfutó therian jelenség Romániában is megjelent, és olyan közösségimédia-videókra hivatkozott, amelyeken állatnak öltözött kamaszok négykézláb járnak utcákon és parkokban. Az Antena 3 pedig már „sokkoló TikTok-trendként” mutatta be a jelenséget, és arról számolt be, hogy romániai kamaszok macskának, nyúlnak vagy kutyának öltözve utánozzák az állatok viselkedését.

Ezek a romániai beszámolók jól megmutatják azt a problémát is, amely a therianokról szóló közbeszéd egészében visszatér: csupán a látványból nagyon könnyű következtetéseket levonni. Ha egy gyerek maszkban négykézláb fut, a felvételt pedig therian videóként kezdi terjeszteni az internet, abból még nem feltétlenül következik, hogy ugyanúgy gondolkodik saját magáról, mint azok, akik évek óta therian identitásként írják le saját belső tapasztalataikat.

A román riportokból viszonylag biztosan látjuk azt, hogy a maszkos, állatokat utánzó internetes trend Romániában is megjelent, de arról nem volt szó, hogy a videókban szereplő gyerekek közül hányan tekintik magukat valóban theriannak, hányan ismerik egyáltalán a fogalom mögötti szubkultúrát, és hányan csinálják egyszerűen azért, mert látták másoktól a TikTokon.

Amikor egy szubkultúra miatt kitör a pánik

A therian jelenség körül hamar megjelent a morális pánik is. Az RTVE a spanyolországi therian-vitákról írva azt emelte ki, hogy több meghirdetett találkozón alig voltak valódi therianok, viszont sok kíváncsiskodó és gúnyolódó érkezett, ráadásul a politikai indulatokból sem volt hiány. Az EFE Verifica arra figyelmeztetett, hogy a jelenségből több országban ideológiai karikatúra lett, amelyet gyakran LMBTQ-ellenes vagy generációs félelmekkel kapcsoltak össze.

A therianokkal kapcsolatos beszédben gyakran felbukkannak túlzó történetek is. Az iskolai „alomtálcákról” szóló mendemondák több országban terjedtek, miközben tényellenőrző szerkesztőségek rendre cáfolták azokat.

Érdekes módon a közösségi média ebben egyszerre játssza a nagyító és a torzító tükör szerepét. Ugyanazok az algoritmusok, amelyek lehetővé tették, hogy egy korábban apró online szubkultúra tagjai egymásra találjanak, a leglátványosabb részleteket ki is emelik az eredeti környezetükből. A néző így gyakran nem egy hosszú magyarázatot kap arról, mit jelent valakinek a therian identitás, hanem néhány másodpercnyi videót egy rókamaszkos gyerekről, aki négykézláb átugrik egy padot.

És mit mond erről a pszichológia?

A mentális egészség kérdése szinte mindig előkerül, amikor a therian jelenségről beszélnek. Az UNAM Global cikke egy pszichiátriai szakértői megközelítést ismertet, amely szerint a therian identitás önálló diagnózisként nem szerepel a DSM-ben, vagyis a pszichiátriai zavarok egyik fő nemzetközi kézikönyvében.

A szakértői értelmezés inkább azt nézi, hogyan működik az illető a mindennapi életben: jár-e iskolába, megtartja-e a kapcsolatokat a barátokkal vagy a szülőkkel, képes-e megkülönböztetni a belső élményt a fizikai valóságtól, szenved-e miatta, jelent-e veszélyt önmagára vagy másokra.

Az UNAM által megszólaltatott pszichiáter szerint éppen a realitásérzékelés az egyik fontos választóvonal. Más dolog, ha valaki therian identitásról beszél, miközben pontosan tudja, hogy fizikailag ember, és más egy olyan pszichiátriai állapot, amelyben valaki elveszíti ezt a realitásérzékelést. Utóbbi esetben már nem maga a therian címke a lényeg, hanem az a mögöttes állapot, amely szakember segítségét igényelheti.

A therian jelenség egyik kulcsa valószínűleg a kamaszkor. Az UNAM Global összefoglalója szerint több érintett történetében visszatér a korai kívülállóság érzése, a kamaszkori jelentés- és énkeresés, majd az online közösségekkel való találkozás, ahol megerősítést kapnak a saját tapasztalataikhoz. Gray például arról beszélt az interjúban, hogy a therian identitás segített neki jobban megérteni önmagát.

Ez persze megint nem jelenti azt, hogy minden gyerek, aki felvesz egy macskamaszkot, ugyanezen az identitáskeresésen megy keresztül. Lehet, hogy egyszerűen néhány gyereket látunk, akik az interneten találtak egy új játékot.

Ha legközelebb egy parkban maszkos kamaszokat látunk négykézláb futni és padokon átugrani, nem kell rögtön pánikba esni. Furcsa látvány, persze. Szokatlan is. De tovább lehet lépni eggyel, és észrevenni, hogy a furcsaság mögött nem feltétlenül egy egész társadalmat sújtó veszély van, lehet, hogy csak egy többnyire online szubkultúra offline pillanatát látjuk.