Régi tudás, új szabályok – nagyapja örökségéből épít közösségi vállalkozást a székelyföldi Flórián Albert

A rendszerezett gyógynövények mellett elsétálva olyan érzése van az embernek, mintha egy teakeveréket kóstolgatna. A kertben termesztett növények mellett a környékről gyűjtött vadon élő fajok is fontos részét képezik ennek a keveréknek. Ezeket szárítják és dolgozzák fel, hogy később a Halasági–Csibi termékek alapanyagává váljanak.

Albert számára a gyógynövények világa egy generációkon átöröklődő tudást jelent. Már a nagyapja is, akit Csibi Imre bácsi néven ismertek, foglalkozott gyógynövényekkel. A saját tapasztalataira épülő tudását később már nemcsak saját maga, hanem Orotva és a környék lakóinak segítésére is használta. Ez kézenfekvő volt akkor, mert az emberek első reakcióként nem orvoshoz, hanem inkább a természethez fordultak segítségért.

Albert később ezt a családi örökséget egészítette ki szakmai képzéssel. 2012 és 2014 között a budapesti Természetes Gyógymódok Szabadegyetemén tanult természetgyógyászatot, ahol azt a szemléletet sajátította el, hogy a természetes gyógymódok nem a modern orvoslás helyett, hanem azzal együtt lehetnek igazán hatékonyak. Azt vallja, hogy a jó minőségű gyógynövény önmagában nem elegendő, hanem megfelelő diagnózisra és orvosi háttérre is szükség van ahhoz, hogy a növényeket felelősen lehessen alkalmazni. Ebben a szemléletben viszi tovább Csibi Imre bácsi örökségét.

A családi tudásból közösségi együttműködés lett

2019-ben a Halasági–Csibi Egyesület mellett létrejött a Székely Herbárium Egyesület is, amelynek szintén Flórián Albert az elnöke. A huszonnégy tagot számláló szervezet érdekképviseleti feladatokat is ellát, célja pedig nem csupán a termékek forgalmazása, hanem a gyógynövényes közösség összefogása is.

A Halasági–Csibi manufaktúra ma már jóval túlmutat egy családi vállalkozáson. A szűk családból álló ötfős állandó csapat mellett rendszeres besegítők, önkéntesek és szakmai gyakorlatra érkező fiatalok is részt vesznek a munkában. Évente többször is csatlakoznak hozzájuk öt-tíz fős csapatok, akik egy-két hetes periódusokra érkeznek. A termékeket Romániában és Magyarországon is értékesítik vásárokban és bioboltokban, a gyógynövények feldolgozása pedig mára a család teljes megélhetését biztosítja.

„Ez az egész akkor tud szépen működni, ha egy közösség tartja életben”

– fogalmazott Albert, aki szerint a gyógynövényekhez kapcsolódó tudás nem egyetlen család tulajdona, hanem olyan örökség, amely akkor marad fenn, ha van, aki használja és továbbadja. Szerinte ez az együttműködés nem csak a helyi közösségen belül fontos, hanem a gyógynövényes termelők között is. Úgy véli, a nagyobb gyártók nem versenytársai a kisebb manufaktúráknak, hiszen mindenki más léptékben, más termőhelyen és más módszerekkel dolgozik. A székelyföldi gyógynövényes közösségben is inkább az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás jellemző, ezért a többi termelőre is partnerként tekint.

A Hargita növényei adják azt az értéket, amire Albert épít

A gyógynövények választása nem véletlen. Albert szerint a Hargita vidéke különleges természeti adottságokkal rendelkezik: az átlagosan 700–800 méteres tengerszint feletti magasság és a hegyvidéki környezet olyan változatos növényvilágot alakított ki, amely kedvez a gyógynövényeknek is. Elmondása szerint ezen a területen mindenre van használatos gyógynövény.

„Kevés olyan térség van Európában, ahol ennyire változatos növényvilág található, ezért ezt mi Székelyföld egyik különleges értékének tartjuk”

– mondta.

A vidék jellegzetes gyógynövényei közé tartozik az erdeifenyő, amelynek rügyét, tobozát és gyantáját is felhasználják. A friss fenyőrügyből leggyakrabban teát készítenek, amely támogatja a légzőrendszert, erősíti az immunrendszert, és megfázásos, influenzás időszakban is hasznos lehet. Albert kiemelte még a fekete és a vörös áfonyát is, a feketét hagyományosan az emésztőrendszer támogatására, valamint a népi gyógyászatban a cukorbetegség kiegészítő kezelésére ajánlják, míg a vörös áfonya a húgyutak és a vesék egészségének támogatására használatos.

A Halasági–Csibi Egyesület jelenleg elsősorban teakeverékek készítésével foglalkozik, a helyi értékre építve hoz létre konkrét terméket. Albert szerint a tea a gyógynövények egyik legkézenfekvőbb felhasználási módja, hiszen ez még az elsődleges feldolgozás kategóriájába tartozik. Hosszútávon tovább bővítenék a feldolgozást: nem csak teákat, hanem kozmetikumokat is előállítanának. Ez azonban már egy összetettebb folyamat, hiszen az ilyen termékek elkészítéséhez újabb szabályoknak és követelményeknek kell megfelelniük.

A helyi tudásnak is meg kell találnia a helyét a rendszerben

Egy zsák gyógynövény mögött jóval több van, mint amit elsőre gondolnánk. Albert elmondta, hogy nem csak a romániai, hanem az uniós előírásoknak is meg kell felelniük. „Ezt jó szívvel tesszük, mert élelmiszer-biztonságról beszélünk, és fontos, hogy tiszta, biztonságos termék kerüljön a fogyasztókhoz” – mondta. Hozzátette, hogy a vadon szedett növényekhez külön engedély szükséges, a forgalmazáshoz pedig minden tételt laborvizsgálatokkal és részletes dokumentációval kell igazolni.

Szerinte nem az a cél, hogy a helyi termelők kivonják magukat a szabályok alól.

Az lenne az ideális, ha a rendszer képes lenne figyelembe venni a különböző léptékeket és adottságokat is.

Úgy véli, a szabályozásnak nagyobb teret kellene hagynia a helyi adottságoknak is, hiszen a Hargita magasabban fekvő vidékein más körülmények között fejlődnek a gyógynövények. A szabályokhoz való alkalmazkodás ugyanakkor új feladatokat is jelent egy olyan vállalkozásban, amelynek eredetileg a növényekkel való munka állt a középpontjában.

Amikor arról kérdezem Albertet, hogy mennyire érzi úgy, hogy az adminisztráció és a szabályoknak való megfelelés elveszi az időt és az energiát attól, ami az egésznek a lényege lenne, nevetve válaszolt: „Ha arra gondolsz, hogy amíg megírok két számlát, vagy szerződést, azalatt be lehetne gyűjteni egy zsák cickafarkat, vagy lehetne kapálni, akkor igen, így van. Viszont pont ezért fontos a közösség ereje, a család és a csapatmunka.”

Albert szerint az is fontos kérdés, hogy lesz-e, aki később továbbviszi ezt a szemléletet. Hogy a következő generáció is ugyanolyan hivatásként tekint-e majd a nagyapja hagyatékára, mint ő, ma még nem tudni, de szerinte az a legfontosabb, hogy legyen mit továbbadniuk. „Mi igyekszünk ennek a szép oldalát megmutatni – nem csak beszélni róla, hanem így élni” – jegyezte meg.

A beszélgetés végén újra eszembe jutott Albert korábbi megjegyzése. A beszélgetésünk alatt vajon hány zsák cickafarkat gyűjthettek volna be?