Propaganda és családi idill – egy 1963-as május elseje Kolozsvárról

Piros-sárga-kék zászlók tengerében öltönyös férfiak álldogálnak az akkori Petru Groza utca találkozásánál a Szabadság-térrel, vagyis a mai Eroilor/Hősök útja és a Főtér metszéspontjánál. Talán még paroláznak is, mert kedélyesnek tűnik a hangulatuk, és közben egy óriási táblát tartanak a 101 százalékos teljesítményükről. Előtérben néhány vörös nyakkendős pionír, a fotóst figyelik, talán nem volt annyira hétköznapi látvány a fényképezőgép, mint manapság. Közben egy Marx-arckép is kikandikál. Ennek a fotónak a vibráló színei tűntek fel először. Majd rögtön egy másik, hasonlóan színes fotó következik, aminek az élessége ugyan tovatűnt, de az egyértelmű, hogy a Főtérig húzódik a felvonulók tömege. Előtérben – homályosan, de egyértelműen kivehetőn – egy igencsak szigorú tekintetű férfi látható, talán egy párthivatalnok vagy egy szervező, meg egy fa, aminek mára már nyoma sincs és egy Lenin-arckép. Ilyen lehetett egy május elsejei felvonulás alulnézetből, ha nem az újságok tökéletes beállított képeit nézzük a felvonulásról.

Ez a két fotó indított el, hogy felderítsem, milyen volt több mint 60 évvel ezelőtt egy május elseje Kolozsváron. A fotókat Hoch Sándor készítette, és a fia, fiatalabb Hoch Sándor adományozta az Azopan Fotóarchívumnak. A felvonulás képei mellett feltételezhetően az azt követő délutáni majálisról is mutatunk néhány elkapott pillanatot.

Május elsején ünnepi díszbe öltözött Kolozsvár is

– így kezdődött az Előre tudósítása 1963. május 3-án megjelent számában. A beszámolók alapján viszonylag könnyű összerakni a történéseket.

Már korán reggel megkezdődött a városi üzemek és intézmények dolgozóinak a gyülekezője az akkori Szabadság-téren, illetve a Petru Groza utcában, hogy a kilenc órai kezdésre minden készen álljon a felvonulásra. Valószínűleg gyülekező közben készültek a képek is. Pontosan kilenckor aztán felhangzott a Román Népköztársaság himnusza, ami akkor még a Te slăvim, Românie! (Dicsőítünk téged, Románia!) volt.

A helyi pártlap, az Igazság hosszan sorolja, hogy kik foglaltak helyett a Győzelem-téri díszemelvényen, én inkább azt próbálom meg kideríteni, hogy kik lehetnek a képen.

Hoch Sándor az ipari hűtőberendezéseket és egyéb élelmiszeripari gépeket gyártó Tehnofrig mérnökeként vett részt a felvonuláson. A fia elmondása szerint az egyetem gépészmérnöki szakáról hívta a gyárhoz a Tehnofrig főmérnöke, Jenei Dezső, és onnan is ment nyugdíjba. A fotózás a hobbija volt, egy Zorkij gépet használt, és valószínűleg megkérték, hogy készítsen képeket a gyárnak. A fia szerint többször is volt erre példa, külföldön, Lipcsében és Prágában is járt így különböző kiállításokon.

„Tudták, hogy jó gépe van, és mondták neki – Sanyi, ha úgyis jössz, akkor csinálj már pár képet. Ment és kattintotta ezt is, azt is, mert ez volt a hobbija” – elevenítette fel.

A május elsejei felvonulást a vörös nyakkendős pionírok vezették, ahogy a pártlap fogalmaz, „az új élet, a haza tavasza jelképeként virággal kezükben” vonultak. A pionírosztagok elvonulása után a zenekar munkásindulókra váltott, és következett a dolgozók felvonulása, amit rögtön a Tehnofrig munkaközössége nyitott meg. Valahol mellettük készülhettek a képek, érdemes tovább olvasni a tudósítást.

„Aztán az utca túlsó oldalán újabb menet közeledik. Az Unirea, majd a Carbochim gyár felvonuló munkásai, műszaki és ügyviteli dolgozói. A feliratos táblákon csak a legfontosabb eredményeket tüntették fel” – folytatódik az Igazság tudósításában, de a feliratos táblák nagyon nem egyeznek a fotón láthatóval, mert főleg gyárak bővüléséről írtak.

„S új dallam harsan. A vasutaszenekar közeledik. (…) A tribün felőli oldalon, a Február 16 Javítóműhelyek dolgozói. Az utóbbiak a díszemelvény előtt magasra emelik a táblát, amellyel szemléltetik, hogy az év első negyedében maradéktalanul valóra váltották mind az össztermelési, mind az árutermelési tervet” – gyanús, hogy őket láttuk a képen. Egészen biztosan nem az utánuk következő bőr és cipőgyár munkások, mert róluk pontosan megjegyzik, hogy az első negyedévben 107 százalékban teljesítették árutermelési tervüket. Utánuk a Metalul Rosu Vállalat munkaközössége ért a térre, majd a Tartományi Építkezési Tröszt és a porcelángyár. Mindent nem sorolom, sokan voltak, a gyárak dolgozói mellett az egyetemisták és a kolozsvári színházak művészek is vonultak, majd a sportolók masírozása zárta a sort.

Az egész délelőttöt ez felvonulás tette ki, ami a szakirodalom szerint a közösségi hűségrítus élményét tette megélhetővé. „Az események előkészítése és lebonyolítása összehangolt tevékenységet feltételezett, ami önmagában is hozzájárult a társadalmi kontroll gyakorlásához. A viselkedési normák a tudatalatti szintjén befolyásolták a résztvevőket: a felvonulás, a párt vezetőinek köszöntése, a jelszavak skandálása, a kötelező taps az ideológia által terjesztett hit ösztönös elfogadtatását segítette elő. A rituális élményt a mimetikus reakciók, a meghatározott rend szerint ismétlődő kollektív gesztusok hozták létre” – írta Győrffy Gábor (többek között a május elsejei) felvonulásokról a Médiakutatóban.

Ezek után következhetett a május elseje szabadabb része. A tudósítás szerint noha a háromórás felvonuláson hol sűrűbben, hol ritkábban szemerkélt az eső, de délutánra benépesült a Virágosvölgy és a Hója erdő.

„Az el-elboruló égbolt ellenére, már a kora délutáni órákban csúcsforgalmat bonyolítottak le az autóbuszok, a Törökvágás irányából tömött sorokban érkeztek a kirándulók. Ez alkalommal többnyire hátizsák, vagy nagy csomagok nélkül, hiszen mindenki tudta, hogy a közélelmezési vállalat jó előre gondoskodott az ellátásról. Kékes füstfelhők tanúsították, hogy már »teljes gőzzel« dolgoznak a flekkensütők, de csúcsforgalmi hangulat uralkodott a sör és édességárusító sátrak körül is” – írták.

Hoch Sándornak a fotózás volt a szenvedélye: rendszeresen fényképezett, ami az Azopan Archívumban található gyűjteményen is jól látszik. Családi eseményekről és nyaralásokról készült felvételek sorakoznak, így nem lenne meglepő, ha azon a május elsején is készített volna képeket. A fia elmondása szerint önszorgalomból sajátította el a fotózás technikáját, egy polcnyi szakkönyve sorakozott otthon. Saját maga hívta elő képeit, ő keverte hozzá a hívóoldatot, a fixírt és a csepptelenítőt. A felszerelése egy részét is maga készítette, megvásárolta a lencsét, majd a munkahelyén (a gyárban) saját nagyítógépet épített.

Színes filmre ritkán dolgozott, Kelet-Németországból jutott hozzá kölcsönösségi alapon, a fia szerint ott voltak kapcsolatai. Az 1960-as évek elejéről vannak a fentiekhez hasonló színes fotói, 1962 őszétől 1964 nyaráig. Néhány jellemzőt azok közül is beszúrok.

Ekkor kezdték kiépíteni Kolozsvár negyedeit. A május elsejei beszámoló részletesen beszámol a haladásról. „A tavaly, május előestéjén kezdték meg Kolozsváron az új, Grigorescu negyedi városrész építését s mostanig 976 lakás került munkába. Többet közülük eddig már át is adtak rendeltetésének. Most, május elseje tiszteletére befejezték a Dónát úti első toronyblokk falainak öntését s a tetőre kitűzték a jelképes zöld ágat” – írták. Nézzünk meg néhány képet az akkori Kolozsvárról, szintén Hoch Sándor gyűjteményéből, de már fekete-fehérben.

Még néhány fotó az épülő Grigorescu negyedről, szintén 1963-ból.