Ne vegyél idén új ruhát! – túlfogyasztás helyett frugal chic és kincsvadászat a turiban

Világéletemben turkálóból öltözködtem. Nem elvi megfontolásból, egész egyszerűen erre volt csak pénzünk. A kincsvadászat a bálás turiban meghatározó gyermekkori élményem. Ahogy az is, hogy az iskolába rajtam (és a testvéremen) kívül szinte mindenki új ruhában járt. Felnőttként már korántsem érzem magam kívülállónak a turizott cuccaimban. Sőt az elmúlt években menő lett a vintage, hódít a y2k (a kétezres évek eleje iránti nosztalgia), egyre felkapottabbak a körforgásos gazdaság mintájára működő turkálók és gondosan válogatott vintage ruhadarabokat és ékszereket árusító üzletek. Budapesten már egyáltalán nem csak a klasszikus bálás turkálók állnak azok rendelkezésére, akik second hand forrásból szeretnének stílusosan öltözködni, sőt ma már a tudatos vásárláshoz fel sem kell kelni a fotelból – elég hozzá kettőt kattintani a Vinteden.

„Underconsumption core”, „thriftcore” és „frugal chic core” – magyar megfelelőjük egyelőre nincs, de nagyjából ugyanazt jelentik: a túlfogyasztással szemben a tudatos, fenntartható, takarékos vásárlást. A visszafogott fogyasztás nem is annyira új trendje a 2020-as évek eleje óta, a koronavírus-világjárvány és az azóta is húzódó gazdasági visszaesés hatására minden korábbinál több fiatalt tud megszólítani. De egyelőre ez sem elég ahhoz, hogy megtörje a fast fashion és az ultra fast fashion uralmát.

Az impulzusvásárlásra építő, a készleteiket szinte hetente cserélő, és nem utolsósorban olcsó fast fashion márkáknak nehéz ellenállni. Csak egy póló, csak egy pulcsi, csak egy apróság a legújabb kollekcióból – akkor is, ha otthon több is van már mindegyikből. A túlfogyasztás katasztrofális hatással van a bolygónkra, a ruhaipar mára az olajszektor után a legszennyezőbb ágazatok között van, az éghajlatváltozást előidéző üvegházhatású gázok 8-10 százalékáért felelős. A ruhaipar környezetpusztító hatásaival a G7 és a Telex több cikkben is foglalkozott.

Hiába a sötét jövőkép, nem úgy tűnik, hogy a fast fashion ideje leáldozott.

A fast fashion uralmát erősíti az elmúlt 15 évben meghatározóvá váló közösségi média algoritmusa is, amely hihetetlen gyorsasággal tud felpörgetni és eltüntetni trendeket – ezzel a sebességgel nemcsak az üzletláncok, de a fogyasztók is nehezen tartják a tempót. Pedig azt mára maguk a márkák is felismerték, hogy a ruhaipar jelenlegi formájában fenntarthatatlan. A változás viszont lassú, a zöldítés pedig sokszor csak a marketing szintjén valósul meg, a valóságban nem vagy csak nagyon kis mértékben.

Bár az Európai Unió 2022-es textilipari fenntarthatósági stratégiája szerint 2030-ig az összes, az EU piacán forgalomba hozott textilterméknek tartósnak, javíthatónak és újrahasznosíthatónak kellene lennie, egyelőre nem úgy tűnik, hogy ez a cél megvalósítható.

Egyetlen megoldás van: kevesebbet kellene vásárolni.

Legalábbis ezt hirdetik azok a mikrotrendek, amik az utóbbi években kezdtek el terjedni a közösségi médiában. Az underconsumption core, thriftcore és frugal chic core képviselői nem vásárolnak fast fashion üzletekben, helyette turkálóból, outletekből vagy más másodlagos (second hand) forrásból öltözködnek, többször is megfontolják, valóban szükségük van-e a kinézett ruhadarabra, sminkre vagy ékszerre, és igyekeznek nem feltétlenül az aktuális trendeknek megfelelő, hanem tartós, jó minőségű és a stílusukhoz passzoló darabokat összeválogatni a ruhatárukba.

A fenntartható öltözködést az influenszereken kívül olyan hírességek is népszerűsítik, mint Bella Hadid, Anya Taylor-Joy, Zoë Kravitz és Zendaya, akik rendszeresen jelennek meg (akár vörös szőnyeges eseményen is) vintage-ben. Az ő trendszetter státuszuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma már egyáltalán nem ciki a nagymama szövetkabátjában kilépni a lakásból. Sőt, nemcsak nem ciki, de felelős döntés is. Hogyan legyünk mi is tudatos vásárlók?

Vegyél használtat!

Ma már nem tabu a second hand. Pörög a használtruha-piac, a külföldön dübörgő second hand iparág pedig jó pár éve nálunk is jelentősen növekszik. Két tényező áll a használtruha-piac növekedése mögött: az egyik a fenntarthatósági szempontok erősödése, a másik pedig a Z generáció, aminek tagjai körében egyre népszerűbb a vintage és a second hand.

Turkálóból olcsóbban, egyedibben lehet öltözködni, ráadásul másodkézből akár olyan dizájnerdarabokra is futhatja, amelyeket újonnan szinte lehetetlen lenne megvásárolni. Magyarországon is egyre több, kifejezetten nívós külföldi és magyar márkák használt termékeit árusító üzlet működik. A fővárosban találhatunk több kifejezetten vintage, egyedi ruhadarabok és kiegészítők eladására szakosodott üzletet is. Ilyen például a VIII. kerületben működő Konfekció, vagy a Margit körúton található Franc és Margitka.

És ott a Vinted, ami az elmúlt években letarolta az európai piacot, és amin a több százezres dizájnerdaraboktól kezdve a legegyszerűbb, pár száz forintos alapdarabokig minden megtalálható. Ami fontos: az olcsóság csábító lehet, de a turkálóból sem szabad több zsák ruhával távozni – a nagy részét egészen biztosan nem fogjuk hordani, legrosszabb esetben a kukában fognak kikötni. A közösségi média ebből a szempontból csalóka lehet, számtalan olyan thriftcore-influenszer van, aki szinte mindennap posztol arról, ahogy hatalmas ruhakupacokat válogat magának össze a turiban. Ez ugyanolyan túlzás, mintha elszabadulnánk a H&M-ben.

Spórolj!

A havi költségvetés és a kiadások vezetése a legjobb stratégia a túlfogyasztás ellen. Rögzítsük, mi az alapvető szükségletünk, és tervezzük meg akár hónapokkal előre, mikor mire és mennyit tervezünk költeni. Például egy nagyobb kiadást, egy jó minőségű télikabát, csizma vagy szandál megvásárlását érdemes előre ütemezni. A szépségápolás terén is rengeteget lehet spórolni: érdemes például akár bőrgyógyász vagy kozmetikus segítségével megtervezni a bőrápolási rutinunkat, hogy ne vásároljunk felesleges, a bőrtípusunkhoz nem passzoló vagy teljesen hatástalan termékeket. Az underconsumption core képviselői szerint fodrászhoz sem kell havonta járni, ha megelégszünk a természetes hajszínünkkel, és a manikűrön is sokat lehet spórolni, ha lemondunk a műkörömről, és sima körömlakkal festjük be a körmünket. Egyébként is újra trendi a természetes manikűr.

Vegyél fenntarthatót!

A fast fashion márkák kínálatában ritkaságnak számítanak a 100 százalékban gyapjú- vagy pamuttermékek. A ruhák anyagaiba kevert poliészter és viszkóz nagyban megnehezíti azok újrahasznosítását, ezért vásárlásnál érdemes csekkolni a címkét, hogy pontosan tudjuk, milyen anyagból készült ruhát vásárolunk. Kizárólag teljes mértékben természetes anyagokból készült ruhákból öltözködni persze másodkézből sem olcsó. A fenntartható fogyasztás képviselői az arany középutat igyekeznek megtalálni: ha másodkézből vesznek fast fashion terméket, igyekeznek azok közül a jobb minőségű, tartósabb darabokat választani. De fenntarthatónak számít az is, ha nem külföldi, hanem magyar kisvállalkozó ruháit vagy kiegészítőit vásároljuk meg.

Csak azt vedd meg, amire tényleg szükséged van!

Nincs szükségünk az ötödik fehér pólóra – mantrázhatjuk, de a tudatos vásárlás ennél kreatívabb megoldást is kínál a túlfogyasztás megelőzésére. A frugal chic egyik legismertebb képviselője, az amerikai divatvlogger, Mia McGrath például újrahasznosítja az illatosított gyertya üvegét a fürdőszobában, olyan parfümöt vásárol, amiből kevés is elég és sokáig tart, drága pirosító helyett pedig rúzst használ az arcára is (vagy épp fordítva). McGrath esztétikája a csendes luxusra hasonlít, csak lényegesen kevesebb pénzből. Minimalista, minőségi ruhákat, kevés ékszert hord, visszafogottan sminkel, és alapvetően törekszik arra, hogy olyan termékeket vásároljon, amelyeket többféleképpen is tud hasznosítani.

Mennyiség helyett minőség!

Több mint valószínű, hogy elég farmerunk van a szekrényben, de ha mindenáron venni akarunk, lehetőleg olyat válasszunk, ami nem kopik ki egy szezon alatt. Nem csak a turkálókban kell ezért kincsvadászatba fogni, a Vinteden is viszonylag alacsony áron le lehet csapni jó minőségű, tartós alapdarabokra, ezen a téren többek között a COS, a Uniqlo, a Benetton és a J. Crew kínálata is széles és megfizethető az oldalon. A gyorsan elhasználódó ruhák állandó cserélgetése helyett hosszabb távon jobban megéri kevés, de minél minőségibb és tartósabb darabból álló kapszulagardróbot kialakítani. A közösségi médiában egyre több influenszer ad arra is tippeket, hogyan hordjunk pár egyszerű ruhadarabot többféleképpen, hogy ne unjuk meg őket pár alkalom után.

Hordd tovább!

A ruha az egyik leginkább alulhasznosított fogyasztási termék, 2000 és 2015 között 36 százalékkal csökkent az alkalmak száma, amíg egy-egy ruhát hordunk, az Egyesült Államokban például átlagosan mindössze nagyjából 40 alkalommal vesznek fel egy darabot, mielőtt megválnának tőle. Pedig számítások szerint, ha átlagban kétszer annyi ideig hordanánk egy-egy ruhát, már 44 százalékkal lehetne csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást.

Ha úgy érezzük, meguntunk egy ruhadarabot, vagy épp kiment a divatból, és ezért nem akarjuk hordani, érdemes lehet a kidobás helyett csak félretenni. Lehet, hogy egyszer még kedvet kapunk hozzá, sőt szinte biztos, hogy pár év múlva újra divatba jön majd! De az is feldobhat egy régi kabátot, ha kicseréljük a gombjait, és egy kendő új életet kezdhet övként vagy hajpántként is.

Javíttasd meg!

A ruhák javíttatásának költsége töredéke egy új ruhadarabénak. Régen egymást érték a cipészek, cipzárjavítók, szabók, varrodák. Ma már ezek kikopó szakmák, pedig a fenntarthatóság egyik legalapvetőbb lépése, hogy ami menthető, azt nem dobjuk ki. Ha csak egy cipzáron, leszakadt gombon, apróbb lyukon vagy elkopó cipősarkon múlik, hogy valamit tovább hordjunk, nem érdemes azonnal lecserélni! A javíttatással nem csak a ruhák kapnak esélyt egy második életre, megnyugvással tölthet el minket, hogy egy helyi vállalkozást is támogattunk.

Ne dobd ki!

Fontos, hogy a megunt, de még jó minőségű ruhadarabok ne a kukában kössenek ki. Egy 2015-ös adat szerint az előállított textilek 73 százaléka végzi szeméttelepeken. Az újrahasznosítás elenyésző mértékű: a ruhák 15 százalékát újrahasznosítási céllal gyűjtik össze ugyan, mindössze egy százalékból lesz ismét ruha. Mára a legyártott ruhák alapanyagának több mint fele műanyag, így a főleg afrikai szeméttelepeken kikötő textilhulladék lebomlása több száz évig tarthat.

Számos alapítvány, gyermekotthon, hajléktalanszálló, családok átmeneti otthona gyűjt használt (de még hordható!) ruhákat. Érdemes felkeresni a közelünkben találhatókat, hogy fogadnak-e ilyesmit, és ha igen, milyen típusú ruhadarabokra van szükségük. A legtöbb helyen általában csak szezonális ruhákat fogadnak, illetve kikötik, hogy éppen milyen méretekre van szükségük – mindig vegyük figyelembe, hogy a ruhák gyűjtése, rendszerezése, tárolása és szétosztása jókora erőforrásokat igényel, ami főleg a civil szervezetek esetében gond, ne árasszuk el őket nagy mennyiségű, már hordhatatlan, a célcsoportjuk számára teljesen használhatatlan darabokkal! Ha nincs időnk vagy lehetőségünk leadni a ruhákat, Budapesten belül az Adománytaxi házhoz megy az adományokért, amelyeket aztán eljuttat a rászorulókhoz. De vissza is forgathatjuk a ruhákat: eladhatjuk őket a Vinteden keresztül, vagy bevihetjük őket egy olyan turkálóba, amely a körforgásos gazdaság mintájára a használt ruhákért cserébe levásárolható pontokat kínál. Budapesten már több ilyen is működik, például a Swappis (amelynek Budán és Pesten is van üzlete), illetve a budai Replacc és a Replacc Kiddo, amely kifejezetten gyerekruhákra specializálódott. Mindkét üzlet hasonló módon működik: a vásárlók bevihetik a saját, jó állapotú ruháikat, ezért cserébe tagok lesznek és pontokat kapnak, amelyekkel 50 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak.

A már viseltes darabokat pedig ne a kommunális szemetesbe, hanem ruhakonténerbe dobjuk – esélyt adva az újrahasznosításnak.

Kérdés, hogy kitart-e addig a second hand őrület és a fenntartható fogyasztást hirdető trend, hogy valódi változás induljon be a ruhaiparban. Optimista becslések szerint turizás a következő 5-10 évben akár mainstream vásárlási formává is válhat, és a fast fashion márkákat is megszorongathatja. Mindeközben a Z generáció tagjait egyre kevésbé érdekli a luxusdivat, és inkább a fenntartható, olcsó és egyedi divat felé fordulnak. A látható eredményekhez viszont az is kell, hogy az EU homályos klímacélok helyett világos és szigorú szabályozással visszaszorítsa a szuperolcsó, ellenőrizhetetlen forrásból érkező és hihetetlenül környezetszennyező módon készült ruhák (és más termékek) európai értékesítését. Erre is van már törekvés, hamarosan például minden (egyelőre vámmentes) temus és sheines termékre vámokat vetnek ki, hogy megfékezzék az Ázsiából érkező olcsótermék-dömpinget – ezzel rákényszerítve a vásárlókat is a tudatosabb döntésekre.