A mezítlábas férjkereső. Hogyan lett RAYE a brit zene új iránytűje?
RAYE az elmúlt három évben háttérvokalistából lett a brit pop egyik legerősebb arca. Kilépett a kiadója szorításából, saját kézbe vette a zenéjét, és az Escapism-mel átrendezte a trendeket. A mezítlábas fellépések, a jazzbe forduló hangzás és a szövegeiben megjelenő nyers őszinteség ma már a védjegye. A friss Where is my husband? pedig tovább építi ezt a világot: gyors, játékos, technikás és pont annyira személyes, hogy könnyű rákapcsolódni. Aki ma RAYE-re figyel, azt is látja, hogy a pop éppen vele fordul egy új irányba.
Első írásomban a brit zeneipar két aktuális szárnyalójának, RAYE-nek és Olivia Deannek a munkásságát szerettem volna egy-egy részletben elemezni, de utólag visszatekintve RAYE önmagában is megér egy teljes elemzést. Olivia Dean munkásságára így a következő írásban kerül sor.
RAYE (szül. Rachel Keen, 1997. október 24., London) neve az utóbbi pár évben erősen beágyazódott a zenei szcénába. Abba viszont ritkán gondolunk bele, hogy a rádiókban és a streamingfelületeken vissza-visszatérő, markáns és energikus hang mögött megpróbáltatásokkal teli életút áll: megrekedt dalszövegírói pozíció, bizalmatlanság a kiadó részéről, ellopott dalok és a saját világkép hiteles megjelenítésének akadályai.
Már ezek miatt is érdemes lenne figyelmet szentelni RAYE pályájának, hiszen egy olyan világban, ahol látszólag női hangok dominálnak, valójában még mindig férfiak döntik el, ki számít jónak vagy eladhatónak. Ez az örök probléma RAYE történetében is felüti a fejét. Már a kitörés lehetősége is jelzi, mekkora erő rejlik az előadói performativitásban, és mennyire nem szabad bent ragadni a zeneipar diktálta trendek és keretek között.
RAYE hangja biztosan ismerős mindannyiunknak. A kérdés inkább az, hogy a hanghoz tudunk-e nevet társítani. A 2010-es évek brit elektronikus zenéjének egyik vokalistájaként számtalan együttműködés köthető a nevéhez. Olyan neves lemezlovasokkal dolgozott együtt, mint Jax Jones, Jonas Blue vagy David Guetta. Ha RAYE elektronikus zenei karrierjének csúcsát vizsgáljuk, feltehetőleg a Jax Jonesszal közösen kiadott You Don’t Know Me volt a legnépszerűbb. A videóban megjelenő, mára ikonikus müzlis doboz és a túltolt színkavalkád tökéletesen passzol RAYE hanyag eleganciával énekelt szövegéhez, amely hűen tükrözte a Pinterest és a Tumblr esztétikájában áztatott, színes világképet, ami 2016 stílusának szerves része volt.
A rögtönzött időutazás után 2022-ben találjuk magunkat, amikor RAYE kiadja az Escapism című dalát, amely hatalmasat megy. Ezzel pedig megváltozik minden. Az addig sémákat követő, biztonsági játékot játszó RAYE hirtelen trendteremtővé válik. A dal nem csak a közösségi médiában robbant, hanem a szakértők figyelmét is felkeltette. A hiphop elemekkel tűzdelt elektropop szám vonós intrója és narratív dalszövege friss levegőt hozott a zeneiparba.
A dalszöveg egy szakítás történetét és a szakítás utáni felszabadultságot hordozza magában. A képi világban az éjszakába nyúló pezsgőzés, a másnapi fájdalom és a virtuóz szófordulatok keverednek. Itt már érződik, hogy RAYE nem csak zenével, de szöveggel is víziót teremt. Teszi ezt úgy, hogy a dal témája lehetne akár tucatdal is a mellőzöttségről vagy a szakításról. A hatás mégis felszabadító. Az intenzív előadásnak köszönhetően különböző generációk is közös érzéseket társítanak a szöveghez, a dallamhoz, a dal egész világához.
Az Escapism még ma, 2025-ben is releváns, hiszen újszerű, előremutató megközelítése átrendezte a zenei trendeket. És ha már trendek: nem mehetünk el amellett sem, ami minden ősszel újra megjelenik a TikTokon. Az „Escapism-season” a sötétedésbe ágyazott értékvesztettségre, a rövid nappalok sűrű ritmusára, a magabiztosságra és az önbecsülésre épít.
A dal RAYE 2023-ban megjelent My 21st Century Blues című lemezén is szerepel, olyan felvételek mellett, mint az Oscar Winning Tears vagy a Worth It. A lemez különlegessége, hogy RAYE függetlenként adta ki, miután kiadója nem hitt abban, hogy énekesnőként is sikeressé válhat. Fontos megjegyezni, hogy RAYE sikeresen építette tovább zenei karrierjét a már futó dalszerzői munkássága mellett. Az album 2024-ben rekordot döntött a BRIT Awards-on, amikor egy este alatt hat díjat söpört be, köztük egy dalszerzői elismerést. Ezzel RAYE bebetonozta magát a brit zenei térképen, és Amy Winehouse után ismét hallhatunk egy rekedtes hangú brit énekesnőt, aki hitelesen képviseli a szabadságot és az alkotói önállóságot.
Az erős, minőségi és önálló kezdés után jogos volt a kérdés, hogy vajon RAYE képes lesz-e tartani ezt a szintet. Mindannyian tudjuk, hogy vannak esetek, amikor a nyomás felülkerekedik a tehetségen, és a külső ingerek hatására az erős kezdés gyorsan tovaszáll. Egy olyan zenei világban, ahol a trendek gyorsan váltakoznak, és a mindennapi szenzációk határozzák meg a figyelmet, szerencse is kell ahhoz, hogy valaki tartósan releváns maradjon.
Szerencsére RAYE esetében ettől nem kell tartani. Augusztusban a hivatalos TikTok csatornáján elkezdte promózni a Where Is My Husband? című új dalát. Ikonikus hangzás, erőteljes hangszerelés, és egy egyszerű, mégis markáns cím: „Hol van a férjem?”. Ez az egy kérdés megalapozza a dalszöveg játékosságát. A hallgató akaratlanul is azt várja, vajon megtalálja-e a dal végére.
A szeptemberben megjelent szám még komplexebb zenei világot mutat, amely a műfaji kategorizálásban is vitát szült: jazz-elemekkel komponált popdal, pop elemekkel tűzdelt jazz, jazzpop vagy ezek számtalan variációja. RAYE visszahozta a mainstreambe azt, amit valaha Ella Fitzgerald vagy Nina Simone képviselt: a korlátok nélküli, valódi én reprezentálását. Nincs popsztár perszóna, nincs megfelelési kényszer, nincs hajlandóság belépni a női test feletti diskurzusba. Marad a tehetség és a zene. Ez pedig erősen hozzájárul a jazz hangsúlyos jelenlétéhez, a kérdés válasz játékhoz és a komplex hangzáshoz.
Lehet beszélni elfogultságról vagy részrehajlásról, de egy olyan világban, ahol a filterek mögé rejtett, tökéletességre hangolt énképek újra dominánssá válnak, sokat jelent, hogy vannak művészek, akik a valódi én lehetőségeiben keresik a hitelességet. Ez figyelhető meg RAYE esetében is. Az utóbbi időben védjegyévé vált mezítlábas fellépése a koncerteken is az elemi, ösztöni erőt erősíti. A frissen megjelent Where Is My Husband? videójában is mezítláb láthatjuk. A színpompás klip hűen tolmácsolja a dal játékosságát és narratíváját.
A dalszöveg egyszerre masszív és minőségi. Úgy játszik a szavakkal, hogy a legegyszerűbb képekből is dallamban ragadó sorok születnek. A jazzes alapokra épített rap-szerű éneklést a bridge emeli új szintre, ahol már-már nyelvtörőként ismételgeti a „gyémántgyűrű” kifejezést kérdő és kijelentő módban. Mindeközben a hallgató elhiszi, hogy az éneklés tényleg a világ legegyszerűbb dolga.
2025-ben újra színes és életteli a zeneipar. Nem a gyorsan múló slágerek dominálnak, hanem a minőségi, hangszer alapú zene újra tért nyer a mainstreamben. Hiteles arcok, meggyőző stílusok és őszinte dalszövegek jelennek meg. A pozitivitás is utat tör magának, és újra azt érezzük, hogy élünk.
Rád is szükségünk van, hogy szállítani tudjuk a legfontosabb erdélyi témákat!
A Transtelex minden nap hiteles, ellenőrzött erdélyi történeteket hoz — sokszor több munkával, több kérdéssel és több utánajárással, mint mások. Ha fontos neked, hogy legyen független forrás, ahol a kényelmetlen kérdéseket is felteszik, kérjük, támogasd a munkánkat!
Támogatom!