
Kezdhetném azzal, hogy úgy beszélgessen a szülő a gyerekével a politikáról, ahogyan minden másról beszélget, és akkor ezzel véget is érne a cikk. De pontosan tudom, ahogyan a szexualitás vagy a halál gondolata, úgy mára a politikai kérdésekről való kommunikáció, a „politizálás” is tabunak számít egy gyerektársaságban, mert a „politika nem gyereknek való”. Miközben a politika nem felnőtt műfaj, hiszen a gyerekeket közvetlenül érintő kérdésekről (is) szól, ezáltal a mindennapjaik része. A gyerekek bevonása az őket érintő kérdésekbe, döntési folyamatokba pedig elengedhetetlen.
Pszichológusként tudjuk, hogy a tabusítás nem segíti a megértést, ellenben növeli a szorongást és magára hagyja a kíváncsi gyereket a kérdéseivel, gondolataival. Egyedül képtelen lesz megküzdeni azzal az információáradattal, amivel szembe találja magát úton-útfélen. Így pedig alapvető gyerekjogok fognak sérülni, mert információra és érzelmi biztonságra nemcsak a felnőtteknek, de a gyerekeknek éppúgy szükségük van.
Nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy valódi fizikai és lelki biztonságban érezhessék magukat abban a világban, országban, ahol élnek.
A Google és a Meta felületeiről ugyan 2025 szeptemberétől elvileg eltűntek a politikai tartalmú hirdetések, de egészen odáig gyerekek tömege találkozhatott politikai célú hirdetésekkel game playek nézése, vagy éppen a tömegközlekedés közepette. Akaratlanul is a szemük elé kerültek olyan üzenetek, melyekből vagy semmit nem értettek, vagy éppen félreértettek, amellett, hogy az érzés, amit az üzenet kiváltott, megérkezett hozzájuk.
Azokban a családokban, ahol beszélgetnek egymással, előkerülnek mindazon érzések, kérdések, melyek a gyerekben ilyenkor megjelennek. Ahol azonban ezekre a beszélgetésekre nem kerül sor, ott a gyerekek magukra maradnak az ijedelemmel, szorongással, vagy éppen a videó közvetítette rémképpel. A szabályozás ugyanakkor nem garancia arra, hogy ne jusson el a továbbiakban hozzájuk politikai tartalmú üzenet, ezért lenne fontos – ha eddig nem is tettük –, hogy ezután felelős felnőttként segítsünk a gyerekeknek értelmezni, feldolgozni mindazt, amivel találkozhatnak.
A pozitív pszichológia jegyében sokkal inkább az élettel való elégedettséggel, a boldogsággal és az emberi jólléttel kapcsolatos üzenetekkel kellene a gyerekeknek találkoznia, ami nem jelenti azt, hogy a negatív érzéseket eltagadjuk. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a közbeszéd, vagy a közélet eseményei nemcsak a felnőttekre, de a gyerekekre is hatnak, formálják őket. A közvetlenül (videók, plakátok) vagy éppen közvetve (a szülői viselkedés, reakciók megfigyelése útján) megtapasztalt információk éppúgy annak a szociális tanulási folyamatnak a részei, amelyek a személyiségfejlődés egyik alapját jelentik a gyerekkorban.
Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója számos szempontot és irányelvet említ a téma kapcsán. „A politika nem csupán pártok versengéséről szól, hanem arról, hogyan szervezzük meg közösen az életünket: milyen szabályok határozzák meg az iskolát, környezetvédelmet, az egészségügyet vagy a digitális világot. Ezek mind közvetlenül érintik a gyerekek életét – ezért a politika nem felnőtt téma, hanem a gyerekek mindennapjainak is része.”
A pártatlanság és a kritikus gondolkodás fejlesztése is kulcsfontosságú. „A cél nem az, hogy egy politikai álláspontot közvetítsünk, hanem az, hogy megmutassuk: különböző nézőpontok léteznek, és ezekről lehet gondolkodni, kérdezni, vitatkozni. Ez fejleszti a gyerekek kritikai gondolkodását és demokratikus attitűdjét.”
A részvételre nevelés kisgyerekkorban kezdődik
Nem kérdés, hogy a gyerekeket be kell vonni azokba a döntésekbe, amelyek hatással vannak rájuk. Ez Szlankó szerint nem azt jelenti, hogy minden politikai részletet meg kell velük vitatni, hanem azt, hogy teret kell adnunk a kérdéseiknek, véleményüknek, és lehetőséget kell adnunk arra, hogy megértsék, mi történik körülöttük.
Ahogyan arról korábban is beszéltem, a gyerekeknek joguk van az információhoz és a véleménynyilvánításhoz. „A Gyermekjogi Egyezmény nemcsak a részvétel jogát garantálja, hanem azt is, hogy a gyerekeknek joguk van hozzáférni az őket érintő információkhoz, és joguk van kifejezni a véleményüket. Ez nem kedves gesztus a felnőttek részéről, hanem alapvető jog, amit nekünk, felnőtteknek kötelességünk biztosítani. A politikáról való beszélgetés tehát nemcsak pedagógiai kérdés, hanem jogi kötelezettség is” – hangsúlyozza Szlankó.
Az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója szerint számos országban – különösen Nyugat-Európában – látunk példákat arra, hogy gyerekek és fiatalok aktív szerepet vállalnak közéleti kérdésekben, például a klímaválság kapcsán. Ezek a példák nemcsak azt mutatják meg, hogy a gyerekek képesek hatást gyakorolni, hanem azt is, hogy a társadalom képes tanulni tőlük és velük együtt alakítani a jövőt.
Fontos, hogy egy gyerek – a számára megteremtett biztonságos térben – merjen kérdezni, hogy a kérdéseivel ne hagyjuk magára, hogy érezhesse, a gondolatai értékesek és érvényesek. „Ez nemcsak a demokráciára nevelés alapja, hanem az önbizalom és a társadalmi szerepvállalás fejlődésének is kulcsa.”
Hogyan beszélgessünk a legkisebbekkel?
Szlankó Viola szerint a tudatos, felelős állampolgár nem egyik napról a másikra születik. A közösségi döntéshozatal, a mások véleményének meghallgatása és az önálló gondolkodás képessége már gyerekkorban elkezd formálódni – például amikor közösen szabályokat alkotunk, vagy megbeszéljük, miért fontosak bizonyos döntések.
A politikai életnek mindenkori témája az adócsökkentés vagy adóemelés kérdése, amelyről politikai pártok kommunikálnak, pedig e kérdésnek a lényege közpolitikai jellegű. Közös ügyünk. Tehát nem magától értetődő, hogy félnünk kellene a gyerekekkel beszélni arról, hogy mit jelent az adó. Hiszen az ő szintjükön is megragadható: egy nagy kórház olyan sok pénzbe kerül, hogy azt egyetlen ember nem tudja kifizetni. De nagy kórházakra szükségünk van, mert komolyabb betegségeket ott tudnak meggyógyítani. Ezért a magyar emberek összefognak: mindenki a pénzéből egy kicsit belead – innen jön a neve –, és mivel sokan vagyunk, sok pénz össze fog gyűlni, vagyis megépülhet a kórház.
És rengeteg hasonló dolog van, amire az adónkat költjük. Na de mi a fontosabb? Az iskola vagy a kórház? Ezt el kell döntenie valakinek, aki ért ehhez, meg ahhoz, hogyan kell ügyesen felhasználni a közös pénzeket – ők a politikusok. Ők pedig vetélkednek egymással, mert mást gondolnak arról, hogyan kellene jól használni a közös pénzünket. És így tovább, kézzelfogható példákon keresztül könnyedén megmagyarázhatjuk, miről van szó az online reklámokban és óriásplakátokon anélkül, hogy a pártpolitikai részletkérdésekbe belebonyolódnánk. Persze ha megfelelően leegyszerűsítjük számukra, abba is bele lehet menni, de talán az nem annyira a közös ügyeink leglényegét érinti. Előbb érdemes az alapokkal tisztában lenni, mielőtt az indulatokat is felkavarni képes napi politikára terelődne a szó. Hogy a fa ne takarja ki az erdőt.
Hogyan beszélgessünk a kamaszokkal?
A nagyobb gyerekekkel vagy kamaszokkal azonban már elvont fogalmak mentén is beszélgethetünk, melyek segítségével nem csupán a javak praktikus újraelosztásáról van szó, mint a fenti, kisebbeknek szánt példában, hanem az állam, az államalakulat és a hatalom kérdéseiről is. Hogy a politika azt is jelenti, hogy a közösség meghatározza, ki vagy kik hozzák a döntéseket és hogyan. Mit jelent, hogy felhatalmazunk valaki egy döntés meghozatalára, vagy hogyan dől el, hogy a politikusnak mit szabad és mit nem szabad elrendelnie. Illetve ennek párjaként, hogy azt is meghatározzuk, nekünk állampolgároknak mi áll szabadságunkban, és mi nem. Vagyis a jog és a törvényhozás témáját is érinthetjük, ami igazán izgalmas lesz, hiszen a nagyobb gyerekeknek már megszilárdult az erkölcsi szabályok létezéséről való tudata, és az erkölcsi dilemmák vagy a törvények és az erkölcs kapcsolata foglalkoztathatja őket. Nos, mire ezeket átbeszéljük velük, az már a közbeszéd kicsiben: a vélemények kinyilvánítása, álláspontok megvitatása a közös döntések meghozatalához – ez a megvalósult politika első lépése.
5 tipp, hogyan beszélgess a gyerekeddel a politikáról:
- Hagyj időt és teret a beszélgetésre.
- Legjobb tudásod szerint válaszolj a kérdéseire, ne hagyd magára azokkal.
- Szabad passzolni (ebben az esetben keress valakit, aki tud válaszolni).
- Hétköznapi, számukra is megragadható példákból indulj ki (például iskolai szabályok megszületése, szemétszedés és klímavédelem összefüggései).
- Oszd meg te is a véleményedet.
Amikor a gúny és az ellenségeskedés kerül előtérbe
A gyerekek mindent letapogatnak, ami körülöttük zajlik. Egy-egy arcrezdülésből, mozdulatból olvasnak és levonják a következtetésüket. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogyan beszélünk körülöttük, és hogyan viselkedünk egy-egy intenzívebb vita hevében. Mindez pedig nemcsak a szülők és a családok felelőssége, de a politikai szereplőké is.
Szlankó Viola felhívja a figyelmet arra, hogy a közélet nyelve nem marad a politikáé: a gyerekek is figyelik, tanulják és továbbviszik azt. A személyeskedő támadások, az ellenségképzés és a megalázó retorika nemcsak a közbeszédet formálják, hanem hatnak a mindennapi viselkedésünkre is – az iskolában, a családban, az online térben. Miközben a gyerekeket tiszteletre, empátiára és párbeszédre tanítanánk, a közéleti viták sokszor ennek az ellenkezőjét közvetítik: azt, hogy a másikat nem meghallgatni kell, hanem legyőzni, hogy az agresszív hang erősebb az érveknél. Ha ez következmények nélkül marad, az azt üzeni, hogy a megosztottság természetes, az együttműködés pedig kevésbé érték.
A másik bántása, megalázása, a tisztelet mellőzése azt tanítja meg a gyereknek, hogy a konfliktusok kezelésének ez a módja.
A gyermekek legfőbb, mindenek felett álló érdeke azt kívánja, hogy az őket körülvevő felnőttek – legyen az szülő, pedagógus, gyermekvédelmi szakember, vagy éppen politikus – legyenek tisztában a gyermekek jogaival, azokat a mindennapok során a legjobb tudásuk szerint segítsék érvényre juttatni. Az EU 2021-es gyermekjogi stratégiája többek között kimondja, hogy a gyerekeknek joga van részt venni a politikai és demokratikus életben. A gyermekjogok biztosításával tudunk csak egy olyan világot teremteni a gyermekeink számára, ahol kiszolgáltatottság helyett érzelmi biztonság veszi körül őket.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!