Torockón ostorcsattanások hangjára temették a farsangot
Eltemették a farsangot Torockón március elsején. A szombat délutáni esemény kulcsszava a hagyományőrzés volt, csak azt kellett tisztáznom, hogy ki milyen hagyományra gondol. Mert a menetben ott vonult az ördög, de jövőre készül Elsa és a Pókember is, miközben az idei animátorok bohócok voltak, akik rúzsos emléket hagytak a járókelőkön. Úgy tűnik, a hagyományt mindenki a saját ízlése szerint őrzi: a kicsik jelmezes kavalkádnak, az idősek közösségi eseménynek tekintik, ahol még túlsúlyban vannak az általuk ismert hagyományos elemek. Egy biztos: Farsang Döme temetésével a régi rituálé tovább él – egy kis Marvel- és Disney-porhintéssel megbolondítva.
A torockói farsangtemetés több száz éves hagyomány, amelyet a helyi magyar közösség a mai napig megőrzött. A télbúcsúztató szertartás során a maskarás farsangi menet, ostoraikat csattogtató betyárokkal, bohócokkal, ördögökkel és népviseletbe öltözött párokkal végigvonul Torockó utcáin. A felvonulás a Vajornál ér véget, egy búcsúbeszéddel és Farsang Döme temetésével.
Egy órával hamarabb érkeztem a helyszínre, hogy legyen időm felkészülni a temetésre, de már ekkor alig találtam parkolóhelyet, annyian megelőztek. Mivel volt időm, körbesétáltam. Az ajándékboltban az emberek szuveníreket vásároltak, az édességeket áruló standok elé gyerekek húzták oda a szüleiket, a kürtöskalácsra és lángosra várók sora pedig olyan hosszú volt, hogy inkább beértem az illatokkal.
Kettő után nem sokkal a Polgármesteri Hivatal épülete előtt a tömeg már izgatottan várta a menet indulását és nem is kellett sokáig várniuk, hamarosan két bohóc lépett ki a rácsos kapun. Ők nem csak a jókedvért feleltek, hanem a résztvevők bevonása is az ő feladatuk volt. Így hát akinek csak tudtak, piros szívet rajzoltak az arcára rúzzsal. Én sem úsztam meg arcfesték nélkül. Ezután pedig már fúvóshangszerek zenéje töltötte be a központot és elindult a farsangi menet, élén a betyárokkal, végén a koporsóval és a siratóasszonyokkal, hogy körbejárják Torockót.
Amíg a körmenet tartott, elmentem megérdeklődni az emberektől, mennyire érinti meg őket ez a temetés. Ági néni és Marika néni éppen kürtöskalácsot ettek, amikor beszélgetésbe elegyedtünk. Mikor megkérdeztem, hogy miért vannak itt ma, elmondták, hogy a fiatalok ötlete volt kijönni, akik valahol éppen a Székelykőn másznak felfele, azért is lesik hunyorogva a sziklát, hátha észreveszik őket. Aztán hozzátették, hogy emellett persze rendkívül fontosnak tartják a hagyományőrzést. Ahogy több emberrel is szóba álltam, nagyjából ugyanazokat a válaszokat kaptam a hagyományőrzés fontosságáról, közösségépítésről, megszokásból és kíváncsiságból visszajárásról.
A legtöbben családostól érkeztek a helyszínre, akárhová nézett az ember, láthatott két kisgyereket fogócskázni, a csokis lángostól barna, vagy a nyalókától kék szájjal. Farsangkor amúgy is elfér egy kis arcfesték. Szóval, hogy megtudjam, miről is szól a farsang a hagyományőrzésen túl, a négyéves Botit kérdeztem meg. Boti nem csak azért látogatott el Torockóra, hogy a farsangot eltemesse. Persze, ha már itt volt, megnézte, miről van szó, de örült, hogy ezt egy nyalókával a szájában és a barátai társaságában teheti. Ő idén a Squid Game egyik karakterének öltözött be farsangkor a suliban és állítólag nagyon menő volt a jelmeze.
A hétéves Márkkal is elbeszélgettem, aki elárulta nekem, hogy ha nagy lesz, bizony akkor is vissza fog jönni ide Torockóra a farsangtemetésre, sőt, ő is beöltözik majd, de nem betyárnak vagy bohócnak. Márk Pókemberként lesz majd része a menetnek. Szofi, aki Márk mellett állt, gyorsan közbeszúrta, hogy ő meg bizony Elsa lesz a Jégvarázsból. A hatéves Bettina és a vele egyidős barátnője Nóra, lelkesen mesélték el nekem, hogy az ördög volt a kedvencük a jelmezbe öltözött felvonulók közül. Nórát annyira lenyűgözte, hogy míg két kört futott körülöttem, kijelentette, ő jövő farsangkor ördögnek öltözik majd be, Bettina azonban inkább angyal lesz, azt mondta.
Körülbelül két óra alatt járta körbe a központból induló farsangi menet Torockót. Amikor visszaértek a központba, az ördög összekent szénnel még pár arcot, a nőknek öltözött férfiak borravalót szedtek a melltartóikba és szakállas kisfiúk pénzadományokat gyűjtöttek. Ostorcsattogás hangját verte vissza a Székelykő.
Az utolsó állomás a Vajornál volt, ahol tornasorba álltak a maskarák és elhangzott a farsangtemetési beszéd is, rímbe szedve és humorosnak szánt poénokkal. Volt ebben szó a torockóiak Facebook-csoportjáról, ahol villámként terjednek a pletykák, háborúról, polgármesterválasztásról, kóborkutyákról és természetesen szilvapálinkáról is. Szegény Farsang Dömétől tehát elbúcsúzott mindenki, a hagyományt megőriztük, most már jöhet a böjttel járó fegyelem és önmegtartóztatás.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!