A Székely Nemzeti Múzeum is lósírokra bukkant Sepsiszentgyörgyön, de több cölöpvázas ház maradványa és számos tárológödör is előkerült

Ugyanazon a helyen, ahol korábban a régészek a Kárpát-medencében egyedülálló lósírokra bukkantak a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénával szemben, a Székely Nemzeti Múzeum régészei újabb lósírokat tártak fel és több, régészeti szempontból értékes leletanyagot is találtak.

A Székely Nemzeti Múzeum közleményében azt írta, régészei január közepe óta megelőző feltárásokat végeznek Sepsiszentgyörgy északi határában, a Sepsi Aréna szomszédságában épülő jégcsarnok helyén. A több korszakban lakott régészeti lelőhelynek most a délkeleti részén végeznek feltárásokat.

„Mintegy húsz éve tudjuk, hogy városunk ezen részén, a Hosszú-láb környékén egy nagy kiterjedésű régészeti lelőhely van, de igazi ismertséget csak pár éve kapott. 2019-2020-ban, az arénával szemközti területre tervezett Sapientia-campus területén a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeuma végzett nagyobb feltárásokat. Az akkori ásatások során – amelyek eredményei manapság kezdtek ismertté válni a médiában – több középső bronzkori emberi sír és néhány állattemetkezés is napvilágot látott. Ugyanazon a helyen egy többhektáros, késő bronzkori település nyomai is előkerültek” – írta a Székely Nemzeti Múzeum közleményében.

Mint írták, noha az idei kutatások egyelőre szerényebb eredményekkel szolgáltak, mint kollégáik pár évvel ezelőtt folytatott, eleve nagyobb felületet érintő ásatásai, annyi már most kijelenthető, hogy a lelőhelynek ez a része is számos érdekességet tartogat még a régész számára.

A pár évvel ezelőtt feltárt, középső bronzkori (Kr. e. 19–16. század) lósírok most egy újabb, hasonló temetkezéssel bővültek.

A négyszögletes gödörben, egymással szemben oldalukra fektetett állatok a Kárpát-medence egyik legkorábbi ilyen jellegű lótemetkezései közé sorolhatók. Az állatok fején agancsból készített zabladíszek láttak napvilágot, amelyek a ló hátas- vagy fogatolt állatként való alkalmazásának a bizonyítékai. A lószerszám további díszei voltak a bekarcolt spirálmotívummal ellátott, szintén agancsból csiszolt korongok is.

Az ásatás során feltárt objektumok és leletanyag többsége a késő bronzkor – kora vaskor idejéből származik. Ennek a korszaknak a jellegzetes régészeti emlékanyaga a Gáva-Holihrady kultúrkör, amelynek népe hatalmas területet hódított meg a Kr. e. 12–9. századok folyamán, a Magyar Alföldtől Erdélyen át egészen a Dnyeszter felső folyásáig.

Az ásatás során eddig több, felszínre épített, cölöpvázas ház maradványa és számos tárológödör került elő, valamint igen gazdag leletanyag: ép vagy töredékes edények, agyagnehezékek, őrlőkövek, állatcsontok. Különleges leletként megemlíthető egy bronz tokos-füles balta készítésére használt öntőminta, néhány miniatűr agyagtárgy és egy bronztű.